Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 32. szám
Esztergom, 1918. Vasárnap, május 12, XL. évfolyam 32. szám. SZERKESZTŐSÉG ES KIaDOHIVA AL : S1MOR jÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZI EMÉNYEK TOVÁBBÁ ELÖFIZETSS' S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. T ♦ ! $ 4 FELELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KÖRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A magyar nemzeti állam kiépítése. Ez négyszáz esztendő óta a leg- •hőbbb vágyunk, apákról fiakra öröklődő eszményünk, amelyért tenger sóhajtásunk szállt az ég felé, tömérdek könny folyt le arcunkon, vérünk patakokban ömlött ereinkből, Sisy- phusi erőlködésünk annyiszor fojtotta el lélekzetünket! Ezért epekedtünk, erről álmodtunk, ezt vártuk rendületlenül, tudja Isten, hányszor nem csalódva és aztán megint csak újra bízva-reménykedve. A költő szavaiként : Sokszor véltük, hogy Miessze van még, Sokszor hittük, hogy Tnár közel, Sugárit'fellövelni láttuk : Akkor fedé sűrű köd el ! Elhalványult, leszállt reményünk; S megint mosolygva tűnt elő. Ilyen volt hosszú hosszú, simeoni várakozásunk a szabadság üdvhozó napja után. És meg kell vallanunk : még mindig nem láttuk, nem látjuk teljes felkelését, bárha egy-egy sugara felvillant is többször előttünk a nagy meszszeségben. A saját fejedelmeinktől való meg- nemértés volt szomorú végzetünk, mely annál fájóbban nehezült ránk, mivel tapasztalnunk kellett, hogy a szomszédunkban nálunk jóval kisebb népecskék szabadultak fel, gyarapodtak meg és lettek saját sorsuk szám- bavett intézőivé. Az idők nagy fordulásában végtére a mi óránk is ütött, Onnét jött számunkra az örömhír, ahol eleddig legtermészetesebb nemzeti vagyaink nyilvánítására majdnem mindig „niel- mals“ = sohasem! — volt az elnémító felelet: Bécsből, arról a sziklazátonyról, melyen hajónkat mosta- nig mindannyiszor törés érte, ahányszor csak mellette előbbre akart haladni. Saját fejedelmünk adta ki királyi, tehat szavát bizton tartó levelében, hogy nemcsak nem akar akadályt gördíteni a magyar nemzeti állam kiépítése elé, hanem maga is munkálkodni kíván a nagy cél elérésében. Eszerint kétségkívül megnyílt volna számunkra ősi eszményünk elé- rérésének útja, melyen idáig a sok mesterséges akadaly miatt részben teljes veszteglesre, részben hiú erőlködésekre voltunk kárhoztatva. Ám amikor tisztán mirajtunk állana, hogy siessünk elérni, ami tpbbé nem elerhetetlen: akkor önmagunk nem tudjuk, vagy nem akarjuk szekerünket előbbre mozdítani. Hiába készek tolni mögöttünk, ha egyszer magunk vonakodunk húzni, vagy ami még rosszabb, szertehúzunk 1 A magyar politikai élet ép mostan, midőn .a legnagyobb harmóniára s erőegyesítésre volna szükségünk, mélyen elszomorító zűrzavart: a vezérek és pártok összevissza való, szinte megallíthatatlan vad tülekedését mutatja. Jelszavak röpködnek a levegőbén, melyek tartalmát máról holnapra változtatják. S a pártok nem annyira kitűzött elvekért küzdenek, mint körülrajongott bálványaikért, akiket pedig a legkomolyabb időben nen| a köteles önmérséklet, hanem jobban a hiúság és a hatalomvágy ösztökél egymás letörésére. Mert valóban úgy áll a dolog, hogy egesz mai parlamenti életünk a pártzsarnwkok sivár birkózását tárja elénk, melynél a pártok csak magukból kikelve asszisztálnak (lévén a düh epolyan ragadós, mint az ásítás!) Ha valaha, hát ma varhatná el az ország, hogy parlamentje# méltó legyen a sorsdöntő időhöz : egyetér téssel hegessze a háború ejtette sebeket s vállvetve segítse bölcs törvényekkel és üdvös intézményekkel a megcsappant nemzetet a szebb jövő fele. . Ehelyett a meddő szoharcokban és késhegyig menő páros viaskodá- sokban emészti magát az ország mondhatatlan «arára s ellenségeink nem kis örömére. Bármennyire szeretné magyar lelkünk a jobbat feltenni, azt kell fájdalommal megállapítania, hogy jelen parlamentünk nem mutatkozik hivatottnak a magyar nemzeti állam kiépítésére, mert veleszületett hibájából : a gyűlölködésből nem bírta ót kijózanítani még legnagyobb veszedelmünk sem. Bizony eléggé tragikus sors, hogy amig a nemzet akart, addig Bécs rna- kacskodott, s most meg, amidőn Becs mar engedne, a nemzet képviselő testületé csökönyösödött meg. így hát: sem előre, se hatra. Morc. Hangok a nép köréből. Egyik társlap homlokzatában nagy figyelemmel olvastam — a számos érdekeltek között én is, — a helybeli takarékpénztár működését éles szemmel bírálgató s leginkább a régóta alkalmazásban levő, de mégis csak végeredményében eléggé bevált adminisztrációját és ezzel a kisvárosban könnyen megbocsátható személyi kultuszt tárgyaló, akadémikus * jellegű fejtegetéseket az újságcikkek nyilával hadakozó ellentétek megnyilatkozásaiban. És nehogy méltó vonatkozásba kerüljön itt is a latin közmodás igazsága, hogy: Qui tacet, consentire videtur, — aki hallgat beleegyezik — tehát önkéntelenül s bátran mondhatom: minden részrehajlás, vagy egyéb irányzatban levő önös szándékok és kilátások nélkül, — egyedül a szabad véleménynyilvánítás alapján engedtessék meg nekem, hogy a kérdésben forgó dolog lényegéhez ezennel hozzászóljak. Azt hiszem, legkevésbé csalatkozom akkor, ha az egész ország okosan gazdálkodó publikumára hivatkozva azt állítom, hogy senki sem helyeselné komolyan és feltétlenül a modern idők vívmányaként feltüntetett ephemér újítást, hogy a takarékpénztárak — sőt mondjuk a bankok is — a hosszú idők fáradságos munkájával megszerzett s főleg megtakarított vagyonának átlagát saját presztízsének emelése és a nagyobb haszon elerese céljából fordítsák most mar kivétel nélkül a szent közérdek nevében is, a különféle iparvállalatok alapítására ! A háborús konjunktúrák túlélelmes s tagadhatatlanul ügyes kihasználása több — központokat is kepező nagy bankok részéről azért a levegőben terjengő milliós nyereség hírek dacara se ejtsen senkit tevedesbe és ne ösztökéljen hasonló eljárás követésére, mert, valamint hogy a háború sem tarthat örökké, úgy a kézen fekvő vállalkozásokra is jöhetnek nyomasztóbb körülmények. És a közelmúltban levő sajnálatos tapasztalatok nyomán sem bizonyultak állandó sikeres eredményűeknek. A felhozott szép példákkal ellentétben hány ilyen nagy reményekkel s még nagyobb tőkékKel meginduló vállalatok vaitak semmivé, aranylag rövid idő alatt? Tekintsünk csak szét az indusz-- triális értékek történetében előforduló néhány eklatáns eset közt. — A fényes zárszámadások által kulmináló jelenlegi nagy gőzmalmok is voltak az előző normális időszakban már olyan stádiumban, hogy évekig sem adhattak osztalékot részvényeseiknek s néhánya be is adta végleg a kulcsot. — A kőolaj-finomító hatalmas részv. társ. gyárai hosszú időkig sínylették az amerikai trösztök élethalál harcat az önkívületig fokozódó konkurrencia terén. Hová levének az egykor szépen viruló békés-csabai bútor és gyermekjáték-áru gyárak ? A szegedi Bakai féle kötelgyár, a Kotányi féle paprika malom vállalat? A Vidats féle gyár Bpesten ? A visegrádi famunkáló tanszergyár, s szerte a hazában sok számtalan téglagyár s egyéb ipartelep ? Amelyek ugyebár szintén közérdeket képviseltek s közszükséglet kielégítését célozva nagyszerű auspici- umok között indultak meg s sok-sok egzisztenciát tartottak fenn annakidején. Már pedig ha csupa merő ambícióból a takarékpénztárak ilyesféle alapítások után vetnék jelenleg erejüknek mentő horgonyát; a velük szoros érdekeltségben álló részvényesek és tőkeelhelyezők bizony sanda gyanúval illetnék a vezetőséget, s kétszeresen hibáztatnák őket a sokszor — sőt legtöbbször az önhibájukon kivül eső sikertelenség eseteben ! Ha az általános titkos választójog helyett e részben szavaztatnák meg az egész ország lakosait, — fogadni merek, hogy háromnegyedrészben ellene nyilatkoznának minden rendű, rangú s nemzetiségű népek a takarékpénztárak ilyfajta újabb rendszerű hivatásbeli megváltoztatásának. Mert a pénzintézetek tőkéit csak az ilyen vállalatok elismert szakemberei vegyék inkább igénybe — úgy mint eddig, anélkül, hogy az üzem rizikóját is viselni tartozzék vagy a rivális vállalatoknak felesleges konkurenciát okoznának, mint amelyek a szükség szerinti pénzműveleteiket ugyancsak a bankok és takarékpénztárak által kívánják lebonyolítani mindenkor. Egyszóval a takarékpénztárak ne az árukat, hanem csupán a hozzávaló pénzt teremtsék elő! Közbevetőleg megvallhatom még, hogy igenis volnának lendítő kerekek a tőke hatalmában a helyi érdekű vállalatok felállítására nézve is — ilyenek nálunk pl. az összekötő vasút és a városi vízvezeték folyamatba is helyezett — de a háború által megakasztott, illetve nyugvópontra juttatott problémái. De ezek az idők valtoztával lassan megérlelődve szinte automatice, önmaguktól fognak kínálkozni, s ha az egykorú nemzedék jónak tartja : a takarékpénztárak házi kezelésébe is kerülhetnek, de an- ticipandó reájok oktrojálni soha sem lenne célszerű. Ennyit kívántam megjegyezni s megszívlelésre ajánlani az ideális tendenciákkal biró és egyébként is bölcs mérséklettel megirt s sokrészben hasznos tanulságokat szolgáltató újságcikkek irányában. Kecskeméthy János. Adakozzunk Kőrösy László síremlékére! \
