Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 29. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 29. szám. Vasárnap, április 28. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜi DENDÖK. FŐMŰ N KATÁRS : DR KÖRÖSY LÁSZLÓ. FELELŐS SZíRKESZTŐ i DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELELIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA | Dr. Korösy László. | Pénteken, hajnali 5 órakor Dr. Körösy: László, lapunk főmunkatársa, a neves író, elköltözött soraink közül. Váratlanul, megdöbbentően hatott a gyaszhír. Hiszen lapunk legutóbbi száma még közölte cikkét és kicsiny redakciónk fiókjában meg kéziratainak egész sora vár megjelenésre. A legutolsó napokig kaptuk buzdító, lelkes hangú, nagy közvetlenséggel megírt leveleit Döntősről, hol'/életének utolsó évtizedét megrokkant testtel ugyan, de mindvégig teljes szellemi frisseségben töltötte. Onnan érkeztek hetről-hétre, „szellemi kertjének gyümölcsei és virágai“ hozzánk oly bőségben, hogy lapunk háborús terjedelme képtelen volt azok befogadására. Gyaszbaborult a íecskedalos dömósi Tuszkulánum és a gyász komor hangulata vert tanyát redakciónk meghitt falai között is, midőn a lesújtó hír megérkezett. Gyásza és szomorúsága azonban sokkalta súlyosabb Esztergom vármegye és város szellemi életenek, melynek ő hosz- szú időn keresztül fanatikus lelkesedéstől áthatott irányítója, vezetője volt. Rajongott szülővárosáért és kevés ember érheti őt utol Esztergom kulturális életének intenzív munká- lásában, előhaladásának minden irányú előmozdításában. Ami hatalom csak a piciny irótoll sorokat szántó ekéjétől kitelik, ami erőt mint. félelmetes fegyver képviselhet, ami gyönyörködtetőt, mint a lant e modern utóda kifejteni képes volt, azt ő mind érvényesítette szülővárosa és Esztergom vármegye népszerűsítésere, meg- kedveltetésére. Ismertető cikkek, tudományos közlemények, népies füzetek és a könyvek egész’sorai született meg fáradhatatlan tolla munkájából, amelyek eredményezték, hogy az „Esztergom“ név nemcsak hazank határain belül, hanem a Baedec- ker révén egesz művelt világon ismertté, megbecsültté vált. Utolso éveiben is visszatért e gondviselesszerű munkája felújításához. Számtalan level, sok ckk, tervezet került ki íróasztala mellől Esztergom háború utáni fellendítésének érdekeben es agitatív munkájának egyenes és közvetlen eredményeként alakult meg az esztergomi turista egyesület kebelében egy idegenforgalmi bizottság, amelynek tagjai egyelőre ugyan permanenciában, de általa kidolgozott, teljesen kész munkaanyaggal várják a jobb idoK bekövetkezését. Ugyancsak az ő kitartó utánjárása folytán vette fel Budapest székesfőváros nemrég megalakult idegenforgalmi hivatala a külföld számára kibocsájtott, és a fővárost ismertető kiadványába Esztergom és nevezetességeinek németnyelvű ismertetését, mely az ő tollából származik az új kifdás előtt álló Woerl-íéle utazási könyvtár eszte#g$mi füzetével együtt. Hogy régebben ki volt ő Esztergom szellemi éleiének irányításában, azt pár hónap előtt maga írta meg e lap hasábjain „Lapunk négy évtizede“ címmel, amely általános feltűnést keltett mindenfelé. Tanúi voltunk annak, midőn e cikkeit, melyek a visszaemlékezések eleven erejével hatottak, azok, akik annakidején vele együtt tevékenykedtek, dolgoztak, vagy közhasznú munkásságának élvezői lehettek, — könryes szemmel olvasgatták, mint valami megható regényt. A. tudományos- és szépirodalom térén maradandó érté- kűeknek ama munkáit tekinthetjük, amelyek ugyancsak városunk és környékének nagy szerelméből születtek meg. A magyar kath. irodalomtörténet is sok adatot köszönhet alapos kutatásainak, melyeket Esztergom és a főváros könyv- és levéltaraiban végzett. „Egyptom művészeté“ -ről írt hatalmas munkája ellenben, melyet élete főművének tartott, csak töredék gyanánt hat, ha meggondoljuk, hogy ő ennek kiadásakor egy egyetemes művelődéstörténelem megírását es kiadását vette tervbe s amelynek nagy része — e sorok Írója előtt tett közlése szerint — készen is van iratai között. Tanári működése, melyből tíz ev Esztergomra esik, szintén sok szép sikerre és eredményre tekinthetett vissza. Egykori tanítványaival mindvégig összeköttetésben maradt és atyai tanácsaival látta el őket az élet küzdelmei és útvesztői közepeit. Amit érdekükben tehetett, megtette, miről kiterjedt levelezésének igen nagy része meghatóan tanúskodik. Midőn 30 évi szolgálat után 1911-ben nyugdíjazását kerte, gr. Zichy János közokt. miniszter „a tanári pályán * kifejtett munkásságáért elismerését fejezte ki“, Erödi Béla főigazgató „lelkes tanári tevékenységéért köszönetét tolmácsolta“ dr. Kőrösy- nek. A budapesti V. kér. áll. főreáliskola igazgatója pedig terjedelmes nyilatkozatában „hálásán megköszöni az intézet érdekében kifejtett munkáját.“ A Budapesti Hírlap „a tanári státus jégi gárdájának jelesei közt“ emlékezett meg róla. Hasonló szeretettel karolt fel minden esztergomi irót is, akinek nevét a lapok, folyóiratok hasábjain megpillantotta. Buzdító levéllel üdvözölte, barátságával tisztelte meg, tanácsokkal, eszmékkel, útbaigazításokkal látta el őket és egyengette részükre a népszerűség és érvényesülés kezdetben rögökkel teli útjait. A régibb és elismert írókkal szintén fenntartotta az állandó összeköttetést. Barátijainak sorában ma már az irodalomtörténet által is elismert neveket találunk, milyenek Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Sebők Zsigmond, Bartók Lajos, Rudnyánszky Gyula és mások, akik annakidején lapját, az „Esztergom és Vidékét“ is felkeresték értékes munkáikkal. Most dr. Körösy László kezéből is kihullott a toll... A dömösi kúria viragoskert- jének illatozása között született szép gondolatok, nemes tervek, életrevaló eszmék már csak mint kegyeletes emlékek jelennek meg lapunk hasábjain s a gazdag könyvtár és egy életen át szeretettel gyűjtött műtárgyak köréből hiányozni fog a szellem elevenítő napsugara. Két árva zokog a visszhan- gos szobák beszélő csendjében. Aki nekünk meghitt barátunk, városunknak mozgalmas élete történetében egy név, az irodalom történetében egy használható adat, — dr. Körösy László nekik édesatyjuk, mindenük volt. A dömösi temetőben domboruló sírnál az ő könnyük a legkeserűbb, az ő gyászuk a legsötétebb. Ebben osztozunk mi is, kegyelettel helyezve el sírján lapunk és olvasóközönségünk nevében a szeretet, nagyrabecsülés és hála hervadhatatlan virágait. * * * Dr. Körösy László Esztergomban 1856-ban született. Első tanulmányait városunkban végezte. Érettségi után beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karába. 1880-ban herceg Odescalchi Gyula családjánál házitanár, 1881-ben az esztergomi reáliskolában rendes tanár lett. Tizenegy évi esztergomi tanárkodás és tevékeny irói, társadalmi működés után 1892-ben a budapesti V. kér. állami főreáliskolához nevezték ki tanárnak. Itt is maradt, mígnem 30 évi szolgálati ideje letelvén 1911-ben nyugalomba vonult. Nyugalmas éveit szüntelen irói tevékenységben Dömösön töltötte, ahol életének 62-ik évében f. hó 26.-án reggelű órakora halotti szentségek fölvétele után jobblétre szenderült. Leányai Körösy Júlia és Katinka gyászoljak. Temetése ma, vasárnap d. u. 5
