Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 28. szám

/ i Esztergom, 1918. XL. évfolyam 28. szám. Csütörtök, április 25. F0L1T1KRÍ és mRSR szerkesztőség ÉS KIADOHIVA! AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. 'f' f i f 4 t FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. QR. FŐMŰ M KATÁRS: KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: g­LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Szellemi munkatársainkról. Hajdan a zamatos tollú Vas Gereben regényírónk, a színé­szeket a nemzet munkásainak nevezte. Ma már az egész ma­gyar középosztály vált a nem­zet munkásaivá. Mert azóta szellemi munkásaink műveltsé­ge határozta meg nemzeti mű­velődésünk valódi értékét és tartalmát. A kiváló tehetségű szellemi munkás saját érvényesülésére választotta ki élethivatását. 'Ma már feléjük fordul sok millió ér­deklődése. Elhanyagolt fizetésű szellemi munkásainkkal foglal­kozik minden évi állami költség- vetésünk is. Ma már nem frázis, hanem szárnyas szinigazság: A tehet­ségeké a jövő ! Bricht Bahn dem Tüchtige'n! hangzik »egész Né­metországon. Törjünk utat de­rék tehetségeinknek! , Csodálatos lemondással tűrték eddigi ínséges anyagi helyze­tüket. Fogyatékos jövedelmű ne­vezetes állásukat azonban férfi­asán és jellemesen töltötték be és olyan példás lelkiismerettel dolgoznak, mintha kétszer annyi fizetésük lenne. Ezt a magyar urierényt nem ismerik a fővárosi bankok feje­delmi fizetésű intézői. Vannak valóban olyan előkelő pénzügyi állások, melyek betöltésére nem szükséges épen valami rendkí­vüli tehetség. Maga az állás kvalifikálja. Végtelenül könnyebb annak a mai rettenetes háborús drá­gaságot elviselnie, aki jómódú, vagy előkelő állású. De jóval súlyosabb sőt végzetesebb a mű-1 veit középosztálybeliek nyomasz­tó helyzete, mikor családtagjai­val együtt a kegyetlen napigon­dokkal kell viaskodniok odaha­za. Mert hivatalában senki sem szokott panaszkodni. Nem kép­telenség ez, hanem a lelkierő óriás megfeszítése. Ma már nem az állami, a vármegyei vagy városi szolgá­lat egyedüli típusai a mi nem­zeti napszámosságban, mert ki­egészítik az ő légióikat taná­raink, íróink és művészeink is. Ezekre van rábízva egész köz­igazgatásunk és a nemzeti kul­túra szolgálata. Hazánk csak önmagát erősí­tené, ha legertékesebb szellemi munkásait, a mai idők pénzér­téké szerint honorálná. Dr. Körösy László. Gazdasági jövőnk. A háború befejeztekör a meg­szakadt kereskedelmi vonatko­zások nem éledhetnek egyszerre újjá. A napóleoni háborúk után Anglia vehette észre, bár a kon­tinens nemzetei mohón akarták venni áruit, hogy elszegénye­dett nemzetek nem jó üzletfelek. Az a sok millió ember, kik­nek szükségleteiről a háború alatt polgártársaik gondoskod­tak, a háború után újra, rög­tön önmagára lesz utalva s bár Európa enni, lakni, ruházkodni akar majd, ezen kívánalmak csak sokkal kisebb fokon lesznek megvalósíthatók, mint azelőtt, mert a rendelkezésre álló anyag megfogyott, és mert a hitel- rendszer nemzetközileg megrop­pant, megállt. Ne feledjük azonban, hogy ha a modern háborúzás sokszorta költségesebb is a réginél, a mo­dern ipar és kereskedelem vi­szont sokkal gyorsabban és hat­hatósabban tudja pótolni a vesz­teségeket, mint a' régebbi szá­zadokban. A modern tudomány és nagyszerűen fejlett organi- záltság is megkönnyítik a vesz­tésegek pótlását. Háború után első dolga lesz mindenik államnak, hogy hely­rehozza a háború okozta pusz­tításokat. A termelés minden ágára iszo­nyatos feladatok fognak nehe­zedni; és minden országnak teljes erejét kell sorompóba ál­lítania, hogy azokat teljesíthesse. Magyarországnak a termé­szetszerűen adott mezőgazda- sági termelés terén az eddiginél sokkal többet kell produkálnia ; de emellett fokozatos jelentő­séggel domborodik ki az ipari termelés intenzívebbé tevésének jelentősége is, különösen amióta a természeti erők két kézzel szórják az erre való lehetőséget. Mindenik termelés terén a vál­tozások nemcsak gazdasági té­nyezőktől fognak függeni. Főképen a munka lesz az, mely helyrehozza a Világot. Az az ország, melynek polgárai a legtöbbet fognak dolgozni, leg­többet fognak produkálni, az fog leghamarabb magához térni. A munka mellett a most meg­roppant hitelrendszernek, a pénz­nek lesz döntő befolyása az új- jSíeremtés munkájában. A ban­koknak, a pénzintézeteknek a legnagyobbtól a legkisebbig, a feladata, hogy tudatos és terv­szerű munkával járuljanak hozzá a régi munkaterek lábra állításá­hoz és új termelési lehetőségek megteremtéséhez. És minden tényezők között első és legfontosabb az, amin ke­resztül el kell jutnia az ország­nak az új, az erősebb gazda­sági élethez. Ez a tényező: a nép, melyet igen komollyá és józanná tett a háború, s mely­nek a jövő élete kérdéseivel szemben tanúsított komolysága csak nagyobb lesz, ha a háború után a harcoló katonáink újra polgárokká lesznek. Nem várható ettől a néptől, 'hogy elégtelen és nem demok­ratikus vezetést megtűr ezután is, azért, mert hazafiasságból tűrte azt a háború alatt. A kormányzatot, mely de­mokratikus irányban indult meg, semmi erőnek nem lehet már utjábúl kitérítenie, mert ez az irányzat a vajúdó idők szük­séglete. Most van a magvetés ideje. Az aratás csak sok munka és verejték árán lesz a miénk, de az idők nagy lehetőségekkel van­nak átitatva; s. a mi bölcses­ségünktől függ, hogy valóra válnak-e. —. Esztergom mint iskolaváros. Nagy örömmel olvastam e lapok hasábjain Bleszl Ferenc takarékpénz­tári igazgató úrnak az esztergomi kereskedelmi iskoláról Írott cikkét, amelynek clou-je azon nagyszerű adomány bejelentése, hogy az esz­tergomi takarékpénztár jubileuma al­kalmával ötvenezer koronát óhajt le­tenni a kereskedelmi iskola létesíté­sére. Bleszl igazgató úr, ez igazi ne­mes emberbarát, ezenkívül mostanig harmincezer koronát gyűjtött a Ke­reskedelmi Társulat kebelében. Te­hát 80.000 korona fog állani össze­sen rendelkezésre, amit könnyű volna egy .kis társadalmi agitációval még jelentékenyen növelni, hacsak — amint biztosan feltehető — a többi pénzintézetek, vagyonosabb polgárok, főleg a háborús konjunktúrákban meg­gazdagodott kereskedőink az adako­zástól nem fognak elzárkózni. Az állam és a keresk. iparkamara tá­mogatására biztosan lehet számítani, tehát csakugyan úgy látszik, hogy az esztergomi felső kereskedelmi is- iskola a jámbor tervezgetések homá­lyából a közel jövőben' a megvaló­sulás stádiumába fog lépni. S hogy ez megtörténhetik, kizárólag Bleszl igazgató úr érdeme, ki nem törődve a szkeptikusok gúnymoso­lyával, azt lehet mondani fillérenként gyűjtötte egybe az újévi'- ajándékok megváltásából azt a harmincezer ko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom