Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 23. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 23. szám. Vasárnap, április 7. P0UTWR1 és TRRSRDRLMfLfíR SZERKESZTŐSÉG: ÉS KIaDOHiVA ' AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! S HIRDETÉSI DIJAk STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰ S KATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MiNDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ARAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. NY1LTTER SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERI NT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Az nj rekvirálas. Az új rekvirálás, melyet most rendeltek el országosan, elkerülhetetLen szükség. Aratás előtt bekében is nagyobb az élelmezési gond. Most, hogy háborúban vagyunk,ez a gond is #iegsokszorosodoit. Próbálták szép szerével összegyűjteni az országban kétségtelenül meglevő, de nem egy helyen furfangosan elrejtett készleteket. Az eredmény egyszerűen szánalmas volt. Már pedig az új termésig való zavartalan élelmezéshez olyan életbevágó érdekeink fűződnek, hogy ha másként nem megy, nem marad más hátra, minthogy azokat szigorított rekviralással biztosítsuk! Hogy mi minden függne rekvirá- lásnak minél teljesebb eredményétől, azt egyetlen körülménnyel is kézzel foghatóvá tehetjük. A hadsereg csak megfelelő ellátás mellett birkóz- hatik meg a háború mostani fordulóján ráháruló és háborús sorsunkra döntő felafataival. Ezzel párhuzamosan itthon milliók és milliók közel- látasban részesülnek. Ha képtelenek vagyunk kellően élelmezni a frontot es az itthon rászoruló milliókat, a fronton is, itthon is megbénult erőkifejtésünk. Ki ne tudná, hogy ez egyet jelent minden eddig hozott nagy áldozataink kockáztatásával; s ki ne érezné át a veszedelmet, mellyel az elernyedés háborús végső célunkat s általa az ország jövőjét fenyegeti. Legutolsó termésünkről számszerűen megállapítottuk, hogy takarékossággal elégséges az új termésünkig. Az utolsó hónapok szükségletei tehát megvannak. Részint a háztartások apró feleslegeiben, részint pedig azoknak a nyilvánosság elől elvont készletekben, melyekből egy kis hányad az előző kíméletes rekvirálások során elő is került már. Itt a legfőbb ideje, hogy most azután véget érjen minden további tartózkodás és kímélet: adjuk össze a háztartások még olyan csekély feleslegeit is; és elő a rejtett készletekkel, amelyekből lelkiismeretes gazdálkodással aratásig a hadsereget is s a hatósági ellátásra utalt milliókat is biztosísíthat- juk a katasztrófát jelentő nélkülözésektől. Az ország több részében, igy városunkban is, önként- ajánlotta fel a lakosság, hogy a maga igényeit leszorítja a legszüksegesebb mértékre, csakhogy a közérdek ne vallja kárát az élelmiszerek szűkének, vagy éppenséggel teljes hiányának. Az után a nemes áldozatkészség után, mellyel idáig a háború minden megpróbáltatását elviseltük, bízunk benne, hogy az önmegtaga- dasnak ezek a szép példái országszerte követésre tatainak. Ám ha mégis akadnának olyanok, akik e hazafias kötelesség teljesítése alól köny- nyelműen kivonnak magukat, ezek szemben fogjak magukat találni a törvény szigorával. Esztergom emberíöldrajza. Nagyértekű tudományos cikk jelent meg Bátky Zsigmond jeles geográfusunk tollából a „Földrajzi Közlemények“ f. évi 1—2. füzetében „Egy-két szó az esztergom-váci Du- naszorulat emberföidrajzához“ címmel. A cikk kiemeli, hogy a Duna- könyök emberföldrajzi jelentősége mar regebben foglalkoztatta geográfusainkat. „E könyök, mint tengelye körül forgott Magyarország története,“ mondja a merev geometriai hasonlatokat kedvelő Kohl. E szorulatnak nevezetes-szerep jutott a római birodalom és a barbárság közötti határvédelem dunai vonalában, mert nem kevesebb, mint négy ország határr vonala szögellett itt össze u. m. Pannóniáé, Kvadországé, Szármaciáé és Jazigiaé, vagyis mai nyelven szólva Dunántúlé, Északnyugati és Északkeleti felföldé, és az Alföldé. A határoknak ez a találkozása semmi esetre sem véletlen, hanem főképen geográfiai okok folyománya, (a Vaskapu ma is három országot választ el). Négy ország harci energiájának ütközőpontja volt tehát e korban a Duna környéke. A folyam jobbpartján sűrű vár- és táborhely-láncolattal védekezett a római, a könyök átlójában fekvő Aquinkum — Brigetio főállomásokkal a túloldali barbárok ellen, akik természetes, erdős,- hegyes határvonalukat egymással szemben is erődítésekkel védték. Az atcsapá- sok gyakoriak voltak, de a barbárok ereje megtörött az itt állomásozó fegyelmezett légiókon. Esztergom, római, Vác jazig város volt; két ellenfekvő határerőd a szorulat két nyílásában, megfelelő hídfőkkel a túlsó oldalon. Az egykori két ellenséges űrállomás és bizonyara forgalmi csomópont a honfoglalás után is megtartotta kedvező fekvése és úgylátszik, egykori történelmi hagyományai nyújtotta előnyeit és jelentősé- segét, sőt a két Dunamedence egységesítése által ezt még' emelte is, mert Sz. István mindkettőt püspöki várossá tette, jóllehet egymás szomszédságában feküdtek. Ez a tény mindenesetre a Dunakönyök politikai súlyát bizonyítja. Ebben a választásban azonban nem csupán politikai mérlegelés, vagy egyeni hajlandóság, hanem elsősorban geográfiái okok és ezek mellett elmúlt, de hatásukat éreztetni látszó etnikai- politikai hagyományok is felismerhetők. Az esztergomi egyházmegye u. i.'a Kisalföldet és az Ény.-i felföldet foglalta magaban, — tehát részben Esztergom korábbi, meginkáob későbbi vonzasterületét, — azaz csaknem pontosan a Felföld nyugati, nagyobbik felet, a hajdani kvad birodalmat. Az egyházmegye nem nyúlik at a Dunántúlra Panónniába s nem nyúlik at F. váci egyházmegye sem, hanem korábbi es későbbi vonzásterületének egy részét ölelve fel, úgy derül el, mintha esak a régi jazig birodalom területéből volna kihasítva. A Dunaszorulat másik oldala Esztergom környékének kivételével (DÖ- mös, Visegrád) a veszprémi püspökséghez tartozott. Esztergom és Vác földrajzi helyzete ettől kezdve forgalmi szempontból . mérlegelendő. xMindkettő a mindjobban forgalmasabbá váló Duna mellett fekszik s ennek mentén nyúlik meg, akarcsak Buda, vagy Pest. A Duna forgalmi jelentőségét mutatják azok a nemet telepek is, melyek futását az osztrák határtól a Nagyalföldig kisérik, köztük Buda es Pest is, ez a tatárjárás előtti nagy német falu. A Duna mindkét pártján van ugyan út a szorulatban Budara, illetőleg Pestre, de az ény.-i Magyarország felől a budai fontos révhez törekvő, szárazföldön jövő fuvarosok, legalább tel- víz, jégzajlás idejen, szívesebben átkelnek a párkányi (kakathi 1075-ben először) réven Esztergomba s a rö- videbb kelta-római vötösvári úton jönnek Buda száraz vámjához. Igaz, hogy erre királyi hatalom is kényszeríti őket, Esztergomot árumegállító joggal ruházván fel. Esztergom feivirágzik, egy darabig királyi székhely; olaszok, 'franciak, németek, zsidók telepednek meg benne külön városrészekben s az Árpádok alatt és később is a nvugati portékák gyűjtőtelepe. Későbbi sorsa, majd mai napig tartó haldoklása ismeretes. Esztergom tehát a szembeniévé Kakathhal átkelőhellyé lesz s egyebek mellett ennek a körülménynek tudható be, hogy Esztergom megye úgy alakul ki, hogy egyik Jele a Dunán innen, a másik a Dunán túl fekszik. Szakasztottan ez áll Komárom vármegye esetében is. Vác helyzete más. Ennek is van vára, később hídja a Dunán át, de az másodrendű. Szorulatból jövő, szárazföldi útja forgalmát Esztergom sorvasztja, mely egész ény. Magyar- ország és a szomszédos országok áruinak találkozó helye vizen is, szárazon is. Vác a Nagvalföld és a hegyvidék torkában feküdvén, elsősorban a sűrűn települt Ipolyvölgy és bányavarosok forgalmát közvetíti Pest és az Alföld felé. Jóformán elővárosa, fuvaros állomása Pestnek. Királyi privilégumai nincsenek, püspöki jobbágyváros, Esztergommal ellentétben nagy vidék vásáros központja s ugyancsak evvel szemben kissebbrendű dunai átrakodóhely Hatvan felé. A nagy egyházi területek vázolt kialakulása uián nem lephet meg bennünket, hogy a kisebb közigazgatási egységekből, a megyékből négynek határa találkozik a szorulatban t. i. Esztergomé, Pilisé, Honié és Nógrádé s közülük egyik sem lépte és lépi át a Dunát. A szorulat hadászati szerepe, mely különben magától értetődoleg sohasem szűnt meg, a törökkorban újra teljes mértékben feléled. Belsejét és környékét, már persze a tatárjárás után is várakkal rakják meg, illetőleg a régieket felújítják. Végvárvonal lesz különösen balparti része s egy- ideig erős védőbástyája a török előnyomulásnak. A török lökéseket a nógrádi, honti várak fogják föl, igaz, hogy végleg feltartóztatni nem tudják, de a Kisalföldet és Felföldet a török nem tudja elfoglalni, csupán részben behódoltatni. Alig jut mesz- szebbre, mint a hunok, vagy avarok. A magyarság nógrád-honti etnikai gyűrűje meglazul ugyan, lakosság egy része feljebb szorul, de Buda eleste után újra visszaszivárog. Ennek a pusztulásnak és újra benépesülésnek eredménye az a tarka néprajzi kép, melyet ezen a korábban egységes magyar népteryileten, a tót- ság és magyarság régi érintkező és keveredő zónáján láthatunk. Backhaus hangversenye. A legnagyobb elismeréssel köszöntjük az esztergomi Zeneegyletet s annak nagytudású igazgatóját, ifj. Buchner Antal karmesterünket, ki alkalmat adott nekünk arra, hogy Backhaus Vilmos zongoraművészt úgyszólván családi körben, itthon hallhattuk, művészetében gyönyörködhettünk. A megyeház nagyterme megtelt zeneértő s zenét kedvelő előkelő közönségünkkel, eljöttek meghallgatni egy olyan nagy nívójú klassziKus műsort, minőt Esztergomban ilyen előadásban régen-régen nem hallottunk.
