Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 22. szám
Vasárnap, március 31. POUT!HR! és TfíRSfíDRLMÍLRR Esztergom, 1918. — .. .. w ~ XL. évfolyam 22. szám. SZERKESZTŐSIG ES KlADOHlVA ! AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖiDENDŐK. FELELŐS SZiRKESZTÓ : FŐMŰ VKATÁRS: 1 PR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KÖRÖSY LÁSZLÓ. j KIADÓTULAJDONOSOK: i LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. \ MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. f ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 PILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Feltámadásra. ... Üdvözlégy husvét hajnala, a diadaladta öröm fölragyogása, boldogabb, biztatással felénk intő jövendő biztos záloga!... .. . Megszomorodva jártuk utunkat... Lehorgasztott fejjel, meggörnyedt vállal vittük az igát. Keserű könnyünk hullt kenyerünkbe ; verejtékcsöppünk földi göröngyre. Lépésünk, mozgásunk sem volt szabad: ott feszült kezünkön, lábunkon, szivünkön, lelkűnkön a félelmes jövőt csörögve jelző, gyötrő rabbilincs... Igazán, elmondhattuk volna a költővel: Tetőtől talpig gyászban jártunk, fekete gyászban... És mindez miért? Szörnyű, nagy adósságot mutatott a számlánk. De jött Őés — habár az olajfak-hegyi, álmos tanítványokkal lehangoló, a bűn mivoltán kicsordult vérverítékkel kínzó, áruló Judással megdöbbentő és befeketített éjszakába és a golgothai halálba került is Neki, — levette és magára vette terhűnket. Ő, aki tudta, a könyvből mi lesz, mi az értelme a szenvedésnek, az „üdvözítő szenvedésnek;“ tudta, hogy bármennyire eltakarják , is a felhők a Napot, mégis áttörnek rajtuk annak tüzes sugarai ; tudta, hogy amint a víz- özönt a szende szivárvány követte, épúgy a bűnözönt is a jók szemeben csillogó bánatkönnyeken átívelő irgalom- szivárvány valtja föl; Ő aki előrelátta, hogy a nagypénteki véres, gyászos gúnyruha — húsvéti, hófehér fény-ruhává válik... ... Üdvözlégy husvét hajnala, a diadaladta öröm föirágyogása. boldogabb, biztatóan felénk intő jövendő biztos záloga !... Sok áldozatot kívánó, követelő keresztutat jár most nemzetünk... Esztendők óta hull már patakokban a könnyünk, vérünk, hullnak el „legjobbjaink a hosz- szű harc alatt,a óráról-órára „pusztulunk, veszünk.“ Szinte minden völgyet, - árkot holttest tüntet el. Mikor is épül-e borzalmas hekatombán valaha még egy uj Magyarország ?! Lesz-e még e népnek szép föltámadása?! Vagy ránk is vonatkozik Arany ezen fájó sora: „Virradnak az alvók örökös éjjelre?“ Mert sajnos, mintha aludnánk. Mintha már annyira hozzászoktunk volna és megszoktuk volna a háborús gondok szőtte felhők homályát, hogy szinte megfeledkezünk arra gondolni: mi lesz, ha újra kiderül az ég... Más nemzetek már most, a vihar közepette — mérlegelve a hozott áldozatot és összefűzve vele az érte méltán kijáró jogokat, — kitapogatják a jövő fejlődés útjait, tervezeteket készítenek, a megváltozott jelen keretei között iparkodnak elhelyezkedni, Életet adtak életért. Vért ontottak létjogaikért : és kapnak jogokat. Mintha hiányoznék az alkotó emelő energia. Mert, hogy leverő energiától duzzadunk, bizonyság rá ez az eddig győzelmes háborúnk. Botond vasizmú karja, acélos ereje, mintegy büszke örökség, még most is birtokunkban van. Csak Széchenyi újvilágot teremtő ereje veszett volna ki belőlünk ? Van ebből is elég; csak sorsa mostoha, olyan, mint az elrejtett talentumé. Eszmények fényénél villog csak a kard! Máskülönben hüvelyébe zárva rozsda marja. Nemzeti eszményeink fényüket vesztik, elfásult lelkünk nem tud.vonzódni feléjük, nem tud lángra kapni, nem tud tettekre, nemzeti mivoltunkat megvédő sőt erősítő, nagy tettekre hevüfni. Valami „Esztergom és Vidéke" tárcája. Húsvéti ériek. L ^Közéig a ueggel... Álmodik a föld... • Pihennek még az emberek ... p Csalódott lelkek — könnyet ejtenek K — elment meghalni kereszttel a oálíán. k Bár ártatlan uolt, mint egy szende bárány, f Ahol csak megjelent, amerre járt: "Jótették j'elzék mindenütt nyomát... és mégis, mégis... elment, uissza nem j'ő. Pedig oly boldogan, hitték, hogy ő S Az a Próféta, az az Elj'öoendő __— De hirtelen, messze, messze keleten A föld megrendül, megremeg.. 1 Fény [öoelt elő a sírí éj'bőí. Kilép az élet Királya ... fDosolyg a reggel, dalol a lég. Angyalt küld le újra az ég. S az angyal égi szaoára Pfsszhang kél a oirágok aj'kátv Tooaszáll a szellők gyors szárnyán. Beleszöuődik a csengő madárdalba. Pisszauerődik a kék hegyek ormán. Azt adj'a hírül hullámnak a hullám. Pidáman zúgja a zerdülő fák lombja. Belezeng e zengő, szent harmóniába A híoö lelkek örőmhimnusza: „Föltámadt az Úr l Az élet Ura ! Föttámadt Krisztus 1 Alíeluj'a I“ Vince. Legszebb husvét. / (Családi kép.) Mint a Fakadó Rügyek néhai buzgó munkatársa, ma már meg merek birkózni első 'önnálló alkotásommal: Hogy miért szántam ezt a húsvéti családi elbeszélésemet épen Kedves Tanár Ur jubilált lapjába, azt csak legvégin árulom el. Mert végin' csattan az ostor is. Husvét előtt a mi szeretett, jó nagyapánk hatvanadik születésnapjára a szélrózsa minden' irányából, valamennyi rokonunk és bizalmas ismerősünk megérkezett. Az én angol bajuszú és pipájú nagyapám végtelen tisztelője volt ugyanis az angol kultúrának, mert hajdan évtizedeket töltött Londonban. Jó nagyanyám egész uj Honi selyem öltözékét avatta föl ekkor remek párizsi ékszerei örömére, mert hiszen ifjúságát ő is Párizsban élte át. A harmadik vármegyében gazdálkodó kilencven esztendős bácsink — a mi hagyományos kei esztapánk,— széles, nagy karimájukkarabonári kalapot viselt Óriási torinói óra ketyegett a mellényzsebében. Remek aranyláncát firencei ötvös alkotta. Velencei mozaik nyakkendőtűi épen olyan valódiak voltak, mint római fehér-- neműi. Azt hallottam, hogy ifjúkorában, mint Türr Pista magyar légionáriusa leventéskedett Italia szabadságharcai közt. * Ritka családi ünnepünkre megérkezett Erdélyből. nagyapám izmos öccse, a dúsgazdag bányatulajdonos, aki ismét sajátszerű lapos orosz sapkában szeretett feszíteni, orosz teát és kaviárt kedvelt, mert mint magyar mérnök, fiatal korában sok ezer rú- belt szerzett a cár óriási birodalmában. • , Nagyanyánk Németországon meghonosodott öccsét pedig mi rendesen Hindenburg Bácsinak hívtuk, mert épen olyan hatalmas koponyával, harcias bajusszal és tábornoki hanggal rendelkezett. Viruló porosz gyárain kivül persze mindazt imádta, ami csak németbirodalmi eredetűvolt. ' ( A nagyeszű ispán bácsink az ő tiszte és érdeme szerint, ebédlőnk rendes tagja lett. Huszárosán kipödört, alföldi bajuszát gyakran megcibál- tam, mikor még nem olvastam a Zász- lónk-at és az ő acéltércíein nyargalni tanultam. Pompás magyar uriruhája sohasem avult el. A szomszéd falu nagy birtokát valami távoli rokonunk, az osztrák eredetű bácsi bérelte. Ez a farkas étvágyú vendégünk imádta a mi vendégszerető asztalunkat, de azért minket még sohasem vendégelt meg, mert az agglegény és zsugori bácsinknak a vén soffőrje volt a szakácsa. Az ispán bácsi kedvelt öccse már emberemlékezet óta kulcsárkodott kastélyunkban. Nagy ünnepünkről ő sem hiányozhatott. Tulipiros fez díszítette érdemekben megkopaszodott fejét. Igazi török csibukból szívta a valódi török dohányt, mert valamikor Konstantinápolyban gazdálkodott. ^Nagyszerű kertészünk, az egyszerűnek tetsző bűvészünk, Bulgáriából került hozzánk. A harcsabajuszú, jóLapunk mai száma 6 oldalra terjed.
