Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 18. szám
2 1918. március 14. téseknek, óvja meg fölülemel- kedését és erőslelkű kitartását. Erős lélek kell Esztergom vármegye főispáni székébe, aki nem riad vissza a közéleti küzdelemtől az alkotások nagy munkájában. Ezt az erőslelkű- séget, mint isteni érzést, imád- kozzuk le a mai Veni Sanctén, hogy a , „virtus ex alto“ fénybe merítse az új főispán kormányzását, s méltó „házi népe“ legyen neki a primási vármegye. Keményfy K. D. Emlékezzünk régiekről... A jelennek szinte óráról-órára változó idegfeszítő ^eseményei annyira lenyűgöznek bennünket, hogy azzal, ami letűnt, nem érünk rá foglalkozni; a múlt számára nincsen gondolatunk, nincs kegyeletes érzésünk; csak a jelen és a jövő érdekli egész valónkat. Bizonyos, hogy szemrehányást nem tehetünk magunknak érte, mert hiszen emberek vagyunk, kiknek — ha akarjuk, ha nem — úsznunk kell az idő csodásán ragadó áradatával. Ám annyira mégsem lehetünk a jelennek és jövőnek rabjai, hogy legalább egy röpke pillantást ne tudnánk vetni visszafelé múltúnk egyik legszebb mozzanatára; a magyar szabadság napkeltére, melynek hetvenedik fordulója lesz a holnapi napon. Erre nem kevesebb büszkeséggel tekinthetünk, mint a ma„Esztergom és Vidéke“ Mfcája. Csend. Besüppedek a langyos csend ölébe S lelkem zenéjét mélán hallgatom- Mosolygok némán, életre elszánva, Míg lelkem csendes áriát dalol. Távolban táncol a világ zsivaja S vágyak messzünnen dörögnek felém Zajos robajuk halk sóhajba szédül, Sivár lármájukat nem hallom én. Csak nézek halkan, tágranyilt szemekkel, Mosolyba fásult szívem megdobog, Véremben lüktet lelkem muzsikája : Egy lány sötét szemére gondolok. Marton Ede. W Égő golyók. Nem mesélek, megtörtént esetet mondok el. Nem csoda rövid elbeszélésem tárgya, csak a repülőgép golyójáról lesz szó soraimban. * Tavaszias a reggel a Piave partján. Kevés köd homályosítja el a sík rónaságot, amin itt-ott tarkálló házak ESZTERGOM gyár vitézségnek most történő csodáira. Mikor tavaly híre jött, hogy Oroszországban kiütött a forradalom, mely pár nap alatt megsemmisítette Európa egyik legnagyobb veszedelmét: a cárizmus szörnyetegét, mindnyájunk szívét kettős öröm töltötte el. Az egyik önző volt, bár köny- nyen menthető, hogy — megszabadulunk leghatalmasabb ellenségünktől. A másik tiszta és önzetlen, hogy — népek milliói szabadulnak fel az embertelen zsarnokság alól. E felszabadulást azonban mi, magyarok nem úgy gondoltuk, amint valójában történt: vérrel, rablással s förtelmes erőszakkal ; nem a társadalom söpredékének döntő szerepre jutásával, nem a butaságnak a szellem és tudás főié való tülekedésével. Mi a szabadság napját még Oroszors: ágban is másnak képzeltük. Miért ? Mert a saját szabadságunknak 70 év előttrfelvirradása jutott eszünkbe. Az a nap egészen más volt, mint amely most északon kelt föl. Még nyugati szomszédainkénál is tisztább, ragyogóbb. Ezeknél is hozzátapadtak a vérnek és rombolásnak kisebb-nagyobb foltjai. A mienkét ellenben mi sem homáiyosította el: igazán páratlanul ideális volt a maga nemében! Nem csoda, ha a legilletékesebb tanú ily büszkeséggel teljes vallomást mer róla tenni:,,Szép vagy, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürddtél vérben, mint azok; téged tiszta örömkönnyek mostak ; és bölcsöd párnái nem hideg merev holt testek, hanem forrón körvonalai vehetők ki piszkosan. A nagy védgátat, amit harcosaink védelmi vonalnak választottak, nem lövi az ellenség mormoló ágyúja. Tegnap kifáradt, ma pihen. A töltésbe vájt lakások ajtai kinyitódnak; hol ebből, hol abból dugja elő egy hős' bozontos fejét, lassan körülnéz, nem fenyegeti-e veszély kintartózkodását. Majd mind mosakodáshoz, öltözéshez fog. Ki ingre vetkőzve, mint otthon a jobb időkben, ki táboriasan szájába vett vízzel, felöltözötten öblíti le arcáról az éjjeli szolgálat izzadságától maradt piszkot. Még csak egy ember teljesen felöltözött, a század őrmestere, aki mosolygó arccal sétálgat a töltés mögött. Ha i*eá néz az ember, önkéntelenül is jóképű magyar bácsinak ítéli. Telt arcú, pozsgás falusi színben van, bajusza hegyesrepödrött, kék szeme végigvizsgálja, meg meg állva-néhol, a terepet. — Nem tudom, Jóska, nem jönnek-e repülők ma is ; úgy látom, a nap lassan elhajtja a ködöt — szól az egyik tisztiszolgának, aki javában söpörgeti gazdája fedezékének bejáratát. — Én is azt gondolom őrmester úr, megint jönni fognak. Csak a Nap erősebben süssön, njajd dongnak mindjárt, mint a mérges darazsak. — Nem baj, jöhet a digó, majd elés VIDÉKE. dobogó szivek(Petőfi a naplójában 1848. márc. 15.-én.) A magyar Tyrtaeusnak e ta- nuságtétele nem költői nagyítás, hanem történeti valóság. Ennélfogva nem csupán annak büszkesége, kinek legnagyobb része volt napunk feltámasztásában, hanem örök dicsősége egész nemzetünknek is. Szálljon vissza tehát megemlékezésünk holnap, hacsak egy percre is szabadságunk folttalan napjára; ébredjen fel bár hangtalan, de annál mélyebb kegyeletünk azon elporladt elődök iránt, kik a mi szabadságunk kezdetét eszményi hevületükben valódi ünneppé avatták. Legyen ez az ünnep mindig példaképünk reá, hogy kell a népszabadságot mentői tökéletessebbé tenünk országunkban becsületesen : vad erőszak, gyilkolás és rablás nélkül. Morc. A katholikns autonómia. A magyar katholikus autonómiáról szóló törvény tervezete 1867 óta készül és csak most kerül törvényhozási tárgyalás alá. Senki se csodálkozzék az előkészület eme hosszú időszakán. A bajor Kirchengemeinde .Ordnung — az egyház- községi törvény — szintén a 70-es évektől kezdve tárgyal tatott és csak az 1913. évben vált törvénnyé. Pedig a bajor törvény csak egyszerű egyházközség-szervezés. Míg nálunk a kath autonómiát bele kellett illeszteni alkotmányunk fennálló szervezetébe is, hogy az az Ő Felségét megillető legfőbb királyi kegyúri joggal összhangzásba kerüljön. A kath. látonl a baját ezzel! — Egyet üt a szolgálati övébe csővével lefelé dugott rakétapisztolyra. — Nem ér az semmit, őrmester uram 1 — volt a tiszti szolga válasza meggy őződötten. — No, no ! — Ezzel elment, meg pödörintve gondosan barna bajuszát. Hátra tette kezét és gondolataiba mé- lyedten sétált tovább, mint századügyeletes. Talán a háta mögött hagyott, mozgósítás óta szolgált három és fél év, ennek minden veszedelme, minden egyes napja jutott eszébe, amit családjától távol kellett neki ezer baj közt eltölílni. A merengő séta itt néha nem kis veszélyt okoz .. . — Tratata, trata, tratatata, tratata- tatara.. . hangzik a közelben és éles cuppanásokkal vágódik valami Kovács Andris, őrmester mellé, a töltés oldalához és a töltés előtt elhagyottan húzódó útra. — Őrmester, vigyázzon, agyonlövik ! — kiált egy zászlós a közeli fedezékből. Az őrmester sem rest, oldalt tekint gyorsan és hamarosan a fedezék ajtajához pgrik. Máris a fedezék feleit repült mintegy négy méter magasan odasurranó, két, vígan lejtő, kétfedelű ellenséges gép, majnem a fejét horzsolták a kerekek. Távolabbról egyenes irányban ugyancsak egy harmadik is ilyen magasan siklik » autonómiáról szóló törvényünk tervezete nálunk inkább negativ természetű. Nem alkotja meg az egyház- községek és az ennél magasabb rendű autonómiai jogi alakulatok szervezetét, mint a bajor törvény, hanem inkább negative azt határozza meg, mivel nem foglalkozha- tik az autonómia. A belső szervezet meghatározása kitűzött kereteken belül az autonómia feladata lész. A kath. autonómia a közjog szempontjából nem érintheti az Őfelségét megillető kegyúri jogokat; és .a mi egész természetes, nem fogíalkoz- hatik az egyház dogmatikus kérdéseivel, mert hisz ezek a kérdések kizárólag az egyházi rendhez tartoznak. Az autonómia működési körét bizonyos egyházi vonatkozású alapítványok kezelése, iskolai, oktatási nevelési ügyek és egyházvédelmi teendők fogják kimeríteni. Ebből a működési körből a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által az autonómiának átadandó alapítványok és iskolák helyes kezelése mindenesetre az első feladatkör lesz, amelyben az autonómia kimutathatja életképességét. Azonban aligha leszünk rossz jósok, ha azt mondjuk, hogy ez a kezelés különösen kezdetben nehézségekkel fog járni, és a kath. autonómiának is át kell esni eme iskolák vezetése és alapítványok kezelése körül a kezdet betegségein. Hiszen azt a jogi, gazdasági és pedagógiai szervezetet, amely ezen feladat megoldásához szükséges, máról-holnapra abszolút tökéletességgel nehéz lesz megteremteni. Ám, ha ez be is következik, az alapítványok nem olyan méretűek, hogy azok birtokában Magyarországon a tanítás és nevelés ügyének . ... feléje. .Ismét: tratatata . . . ratatata . .. tratatata... Szól ennek is a gépfegyvere előre, oldalt, jobbra balra, nehogy valaki rálőjön. Újból sivíta- nak, zizegnek és cuppognak a golyók. Mindenki a fedezékbe bújt. De az őrmester kiugrik : durr ! elsüti a rakétát. Célja volt ezzel, hogy az ellenséges repülőgépet a a lángban sistergő, fehér rakéta felgyújtja, de nem sikerült. A harmadik repülőgép is. egyet szökve, a feje felett ellebbent a töltés mögé, tovább — a Piave csobogó habjain túl az ellenséges vonalhoz. — Ni, őrmester — szólt a zászlós — égnek a golyók ! Ekkor tekint a földre. Néhány arasznyira előtte, mellette, a töltésen lánggal égtek a golyók, a vasgolyók, az ellenséges repülők gépfegyvergolyói. Most jött csak veszélyes helyzete tudomására . .. halvány, fehér lett üde arca. — No, majd agyonlőttek. A zászlós felvett egyet a lángoló golyók kialudt maradványai közül. — Ezek fóltjforos golyók, őrmester, ha ilyen eltalálja az embert, annak örökre elég. A repülők egymásra szoktak ilyent lőni, hogy az ellenséges repülő motorját felrobbantsák a légi harcban. — Ej ! — Ezzel átnéz a töltésen és visszafelé ballag az én fedezékem irányában lehorgasztott orral. \
