Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 16. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. március 7. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Mindenek előtt őszinte köszö­netéin nyilvánítom azon kitüntetett bizalomért, melyben az imént cse­kélységemet részesíteni szívesek voltak. Örömmel üdvözlöm köz­gyűlésünk megjelent tagjait. Fo­kozza ezen örömemet, hogy a mai napon intézetünk az eszter­gomi kereskedelmi és iparbank fen- állásának 50 évébe lép s hogy ezen nevezetes forduló alkalmával intézetünknek eme megújhódott helyiségében van szerencsénk ösz- szejönni. Intéztünk mint az esztergomi ipar és kölcsönösen segélyző egylet 1868 júni 8.-án alapult. A szem­közti falon- vastábla örökíti meg alapító esztergomi polgárok neveit akik közül ma már csak két érde­mes polgár él közöttünk : Marosi József és Rudolf Mihály urak. Nem mehetünk el neveik mellett a nél­kül, hogy elismeréssel ne adóznánk ama értékes polgári munkájokért, amit intézetünkben annak hosszú felnállása alatt kifejtettek. Ha végiglapozzuk az intézet fél­százados történetét, abban együtt találjuk városunk összes értékes polgárait. Ezek közül első helyen kell megemlíteni boldogult emlékű Kovács Ábel szt. Benedek rendi tanár ur személyét, aki intézetünk­nek megalapítója volt. Azt mind­annyian tudjuk, hogy a pannon­halmi szt. Benedek rend tanárai év­század óta hivatott nevelői vá­rosunk ifjúságának, de eme nem­zetnevelő elfoglaltság mellett ki­magasló jelenség Kovács Ábel mun­kája, egy szegénységi fogadalmat tett szerzetesé, aki minden anyagi érdek nélkül állott 50 év előtt a közgazdasági élet szolgálatába. A pannonhalmi- szt. Benedekrend a magyar állam életében százados érdemeinek hoszú sorozatával di­csekedhetik ; de eme csillogó ered-» mények közt egyedül álló a rend egyik társának közgazdasági ala­pítása. Lehetetlenség egyenként felso­rolni azon érdemes esztergomi pol­gárokat, akik részt vettek intéze­tünk 50 éves munkájában. Mayer István püspök, Heisch- man Flóris, Oltósy Pál, Schalkház Ignác, Káan János igazgató, Bren­ner József, a legszelídebb lelkületű Pongrátz Zsigmond, Reviczky Gá­bor, Andrássy János-, Dr. Feichtin- ger Sándor, Brunner Ferenc, Nie- derman Ferenc ime mind a teme­tőben pihennek. Csak egy maradt meg belőlük, az egyszerű lárma­nélküli takarékos polgári munka szelleme. Adja az Isten, hógy ez a szel­lem vezessen az intézet működé­sének további folyamán is, és en­nek biztos reményében a mai köz­gyűlésünket megnyitom. Ezek után konstatálni kívánom, hogy az alapszabály 23 § értel­mében szükséges 30 részvényes jelenléte és 150 részvény letétele. — Van szerencsém jelenteni, hogy jelen van 55 részvényestag és le­tétetett 272 részvény, továbbá je­lentem, hogy a mai napra egybe­hívott közgyűlési hirdetés kellő időben a helyi lapokban közzé té­tetett. Ezek szerint a törvényben előirt követelménynek elég van téve, mely szerint a mai közgyű­lést határozatképesnek jelentem ki. A jegyzőkönyv vezetésére felkérem Varsányi Ignác titkár urat, mivel az igazgatóság és felügyelő bizott­ság jelentését — minden részvé­nyestag kézhez kapta, felolvasott­nak lehet tekinteni. Tisztelt Közgyűlés ! Nem mu­laszthatom el, hogy meg ne em­lékezzem az igazgatósági jelen­tésben foglalt néhány pontról. Az első hogy a bank minden üzlet­ága emelkedést mutat, ami a mos­tani nehéz viszonyok között na­gyon örvendetes haladást jelent. Másodszor, hogy a jelenlegi he­lyiség átalakítása, mely 43.210 K-ba került a veszteség szám­lán teljesen leíratott — végül az értékpapír-állományban az é% ték árfolyama oly alacsonyan van felveve, hogy a jelenlegi árfo­lyamához viszonyítva közel 600.000 korona látens tartalék mutatkozik. Mindezeket egybevetve örömmel konstatálom, hogy a bank előter­jesztett zárszámadása rendkívüli szép haladást mutat, ami a rész­vényesek teljes megelégedésére szolgál. Indítványozom, hogy a veze­tőségnek sikeres munkálkodásukért elsősorban az igazgató urnák, to­vábbá a közreműködő tanácsnak, felügyelő bizottságnak valamint a tisztikarnak jegyzőkönyvbe foglalt köszönet szavaztassák meg. Ezek után felkérem Varsányi Ignác titkár urat a felügyelő bizottság jelenté­sének felolvasására.“ A mérlegre és a nyereségfelosz­tásra nézve a felmentvény egyhan­gúlag megadatott. Dr. Gróh József igazgató előter­jesztette a módosított nyugdífszabály- zatot, mely a tisztikar részére meg­állapítja a lakbérnyugdíjat, továbbá felemeli az özvegyi nyugdiját és gyermeknevelési járulékot. Igazgatónak további egy évre is­mét Dr. Gróh József választatott meg. A közgyűlést Grósz Ferenc elnök a következő szavakkal zárta be : Tisztelt Közgyűlés ! Mély meg- ílletődéSsel jelentem, hogy Nagy Pál intézeti tisztviselő elég fiatalon hirtelen elhalt. A tisztelt Igazga­tóság annakidején a veszteség fe­lett mély részvétét fejezte ki és a boldogult emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. — Indítványozom, hogy a közgyűlés szintén emlékét jegyzőkönyvben örökítse meg. Tisztelt Közgyűlés ! Mielőtt az ülést berekeszteném, forró kíván­ságom, hogy az útban levő béke terjeszkedjen ki az egész világ em­beriségére, szeretett hazánkra pe­dig térjen vissza mielőbb a gazda­ság uj alakulása, az ipar és ke­reskedelem szabad mozgása, hogy megelégedett békében élhessünk, amire Isten áldását kérem, — en- gemet pedig tartsanak meg továbbra is szives barátságukban. Az ülést berekesztem. Az elnöklő Grósz Ferencnek a közgyűlés vezetéséért valamint tar­talmas és szép beszédéért Dr. Gróh József mondott köszönetét. Hangverseny. Előkelő, a komoly zenét kedvelő közönség töltötte meg vasárnap e/te az Esztergomi Kaszinó nagytermét, hogy meghallgassa kiváló, nagy­tudású, fáradhatlan szorgalmú zene- pedagógusunk, Brenner Juliska úrnő tanítványainak hangversenyét. Évek óta csendben dolgozott tanítványai­val a ini mesterünk, hogy azután a közönség elé lépve, bemutassa ta­nítványainak meglepő haladását, gyakorlati tudását, szép képzettségét. A műsor kiváló gonddal, finom ér­zékkel, szaktudással volt egybeállítva, ellene kifogás igazán nem emelhető. A közönség úgy érezte, nem tanít­ványok «előadását hallgatja, hanem klasszikus zeneszámok kifogástalan tolmácsolását élvezi. Hogy a közön­ség valóban igazán élvezett, a ren­geteg taps, s hosszantartó éljenzés bizonyította, amely minden egyes programmpontot követett. A műsort Friedrich Gréte pro­lógja nyitotta meg, közvetlenséggel' előadott szavalata tetszéssel talál­kozott. 4 Marosi Katinka ült elsőnek a zon­gorához, Szendy aforizmáit és Grieg Brautzug-ját adta elő; játéka jó, elő­adása nyugodt, a bájos magyar me­lódiákat átérezte, Grieg zenéjét hozzá­értéssel interpretálta. ' Kufjler Lizi Bach Preludium, fuga, Sarabanda, Menuet, Courante és Gigue darabjait, úgy Schubert vari­ációit meglepő megértéssel, alapos kidolgozással, igazan szépen ját­szotta, műsorszáma egyike volt a hangverseny legsikerültebb pontjá­nak. Közönségünk méltányolva a kedves előadó fáradozását, hatalmas tapssal köszöntötte. Pauncz Margit Chaminade: Au- tomne és Reinhold : Impromtu szer­zeményeit szép készültséggel, jó technikával adta elő. Játéka nagyot fejlődött, kifogástalan előadásán a kitűnő tanítás nyoma látszik, meg voltunk elégedve a nála elért ered­ménnyel. Szünet után Nagy Mariska Cle- menti: Adagió és Allegro, — Bee- thowen „G“-dur rondó és Chami­nade : Zingara Zenedarabjainak elő­adásával nagy tudásának, precíz gyakorlatának, mély érzésének adta tanujelét. Egész játékán meglátszott, hogy szorgalommal tanul, sokat gya­korol, hogy komolyan átdolgozta elő­adott darabjait. Szegő Irén Grieg Peer Gynt Sült­jéből a „Morgenstimmung, AsesTod. Anitra’s Tanz, in der Halle des Berkönig’s és Soiweig’s Lied részle­teket játszotta. Grieg bűbajos kom­pozícióit Szegő Irén előadásában igazán élveztük. Szépen játszott, elő­adását megfontolja, tudja, érti, mit játszik, egyes részleten nagyon jól, sikerültén eltalálta a hangot, ahogy Grieget játszani kell. Utolsó pontja az estélynek Kuffler Frida elismert kitűnő zongorázónk előadasa volt. Rachmaninovv: Pre- lüdjét és Chopin Es-dür Rondóját oly előadásban hallottuk tőle, hogy mást nem írhatunk, csak azt, elő­adása művészi nívón állott, mestere a zongorának, a végtelenül nehéz darabokat könnyedséggel játszotta, az ő játékát a legnagyobb dicséret hangján kell mérlegelnünk, a legna­gyobb elismeréssel lehet Csak jutal­maznunk. Ezzel befejezést nyert a hangver­seny, a közönség zúgó tapssal kö­szönte meg Brenner Juliska úrnőnek a nyújtott élvezetet, tanítványai re­mek viragbokrétaval adtak hálájuk­nak kifejezést. Megemlítjük,, még, hogy a közön­ség minden előadót tapssal jutalma­zott, hogy az estély a 26-ik gyalog­ezred rokkantalapja javára szépen jövedelmezett, a termet a Kaszinó vezetősége díjtalanul bocsájtotta ren­delkezésre s hogy a tapintatos ren­dezés az Istvánffy házaspárt és Bel- lovits Gyulát dicséri. A terem szépen megtelt közönség­gel, de azért sokan hiányoztak olya­nok, kiket ott szerettünk volna látni. Esztergom nem bővelkedik hasonló estélyekben, ilyen nívójú hangver­seny nem mindennapos a mi kis vá­rosunkban, azért valóban azt hittük, hogy zsúfolt ház lesz jutalma a ve­sződséges rendezésnek, a kitartó fa- radhatlan munkásságnak, a nagy hozzáértéssel összeállított.műsornak. A klasszikus zenének hódoltak ez este kedves előadóink. Nehéz zene volt s nem volt más, mint zongora- ~ szám. Megengedjük, hogy ez kissé fárasztó a közönségre nézve, de higyjék meg nekünk, megérdemelte a közönség figyelmét. Ez este ta­pasztaltuk legjobban, mily nagyon hiányzik Esztergomban a tudatos zenei nevelés, egy jó zeneiskola, ahol kezdő s képzettebb tanítványa­ink teljes kiképzést, N gyakorlatit úgy, mint elméletit, kaphatnának. Ahol olyan zene-pedagógusok van­nak, mint Brenner Juliska, Buchner, Zsolt, — ahol a zenekedvelők kö­zött igazán kiváló képzettségű elő­adó tanárok találhatók, igazán lehe­tetlen állapot a zeneiskola hiánya. Zárjuk tudósításunkat s akkor kérve kérjük zenetanárainkat, tart­sanak össze, keressék az érintkezést, kerüljék, mi elvalaszrja őket, hívják össze a hozzáértőket s az érdeklő­dőket, állítsák fel az esztergomi zeneiskolát, — azokat pedig, akik anyagiakkal rendelkeznek, kérve- kérjük, támogassák a felállítandó zeneiskolát, mert az a generáció, akit mi fogunk a zeneiskolában taní­tani, kiképezni, zeneileg is műveltté tenni, dísze lesz városunknak ; az a nemzedék apostola lesz a klasszikus zenének. 76. Hercegprímás a kiiálynál, Dr. Csernooli János biboros-hercegprimás vasárnap hosszabb különkihallgatá- son jelent meg IV. Károly apostoli királyunk előtt. Przemysl oroszlánja Eszter­gomban. Az orosz fogságból haza­tért Tamássy Árpád táborszernagy, a világháború egyik legnagyobb hőse, a Przemysl várát védő magyar hon­védek parancsnoka vasárnap testvér­bátyja, Tamássy Béla altábornagy láto­gatására 3 napra városunkba érkezett. Dr. Krammer György prelátus- kánonok. Dr. Rótt Nándor vesz­prémi püspökké való kinevezésével az esztergomi főkáptalanban meg­üresedett legifjabb mesterkanonok- ságot Őfelsége a bíboros herceg­prímás előterjesztésére dr. Krammer Györgynek, az esztergomi szemi­nárium lelkiigazgatójának adomá­nyozta. Az uj kanonok 1863. aug. 19.-én Budaörsön született, s miu­tán Rómában tanulmányait befejezte, 1888. október 28-án szentelték pappá. A budavári plébánián eltöltött rövid kápláni működés után a következő évben már az esztergomi szeminá­riumba került tanárnak s azóta csen­des visszavonultságban, egyedül kö­telességeinek, hivatásának élve dol­gozott. Kanonoki kinevezését még csak piros cingulus sem előzte meg és meglepetésszerű emelkedése a bíboros íőpásztor ama magas figyel­mének köszönhető, amely a csöndes, zajtalan munkásság eredményeit is észreveszi és megérdemelt elismeré­sével honorálja. Dr. Krammer váro­sunk papságának is egyik legrégibb

Next

/
Oldalképek
Tartalom