Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 7. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 7. szám. Szombat, február 2. POUTMRI és TRRSRDRLMILfíP. SZERKESZTŐSÉG „ ÉS KIADÓHIVATAL: I SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ. fcLŐFIZÉTÉS! T 5 HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ. DENDÖK. t áz új kormánypárt létrejötte és Károlyi pártja. Az új kormánypárt létesülése az országra nézve nem meglepetésszerű. Legalább fél éve vajúdott már, mig végre most megszületett. Létrejöttének okai ismertebbek, mintsem bő magyarázatra szorulnának. Az első koalíció gyászos kimultának intő példája, a tavaly alakult új pártczöveí- kezés folyton ingadozó egysége, a Tisza-uralom visszakerülésének fenyegető veszedelme s a háború után a nemzetre váró óriási feladatok nyilvánvalóvá tették, hogy az eddigi állapot tarthatatlan, hogy csakis egységes párt megteremtésével lehet a kormányt a nemzet elismert vezérei és tehetségei számára biztosítani. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰMKATÁRS: DK RÉTHEI ERIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKV JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t * l 4 * 4 Ezek az okok Wekerle pártala- kításának kétségtelenül biztosítják az ország általános helyeslését. Alig férhet hozzá szó, hogy a hamarosan bekövetkezhető új 'választások meg fogják szerezni neki a támogató töb- séget, mely nélkül kormánya az eddigi bizonytalan összetételű koalícióval úgyis csak tiszavirág-életre volna kárhoztatva. Most már felesleges tagadni és szépítgetni, hogy a második koalíció sorsa majdnem azon a ponton volt, mint az elsőé hai madik évében. Valamint akkoron Justhék, úgy mostan Károlyi és párttöredéke szinte tüntetve dolgoztak rajta, hogy amit az ellenzék rmgy nehezen megszerzett, újra elveszítse. Csak színnel, de nem szívvel támogatták a kormányt. Mind a bel- mind a külpolitikában egyre más véleményen voltak. És véleményüket nem rejtették véka valá. Ahol és amikor csak tehették, nyíltan kellemetlenkedtek vele. Magyarán szólva: nem fértek a bőrükbe. Pedig ugyan kevesen voltak, de eléggé hangosak ahhoz, hogy idebent és odakint egyaránt zavart okozzanak. Ezt a legtökéletesebb tárgyilagossággal kell megállapítanunk róluk, anélkül, hogy jóhiszeműségüket kétségbe akarnók vonni. Puszta, száraz tény, hogy különösködéseikkel a függetlenség ügyének többet ártottak, mii11 használtak. Ennélfogva az új kormánypártból való kimaradásukat ^csakis helyeselni lehet. Mi isfüggetlenségiek vagyunk, még pedig radikális negyven- nyolcasok. Ám az a szilárd meggyőződésünk, hogy akkor, amikor arról van szó, hogy legalább részben függetlenségiek vehetik kezükbe az ország kormányát, amikor a függetlenségi törekvések legfőbbjeit gyakor ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERI NT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA latilag lehet megvalósítani: nem szabad elszalasztanunk a cselekvés terére való lépés kedvező alkalmát, annái is inkább nem, mert ha elszalasztjuk, olyanok ülhetnek újra az ország nyakára, akik elveinknek legmakacsabb akadályozói. A célhoz közelebb vivő tettek előbbrevalók, mint a szélsőséges utópisztikus eszmék! Esztergom város és megye polgárságát nem szavaztattuk meg, tehát a nevében egyenesen nem beszélhetünk. De amint a helyzetet ittbent és a perifériákon sűrű kérdezősködésből ismerjük, minden vakmerőség nélkül állapítjuk meg, hogy felfogásunk meglehetősen egyezik az egész vidék függetlenségi elvű polgárságáéval, Esztergom város és vármegye lakosságának jó részé teljes megértéssel és helyesléssel fogadja az új egységes kormánypártot. „Esztergom és líidéks“ ládája. Besurranok hozzád... (Az !,01ga-dalok“-ból.) Besurranok hozzád csendes éjszakákon, fia éget a vágyam, s ha kerül az álom- Besurran a lelkem az ablakon áltál — És elaltat Téged szerelemmel, vággyal, Altató nótávalEllesem a vágyad, ellesem az álmod, 0 S amivel nézed a fénytelen világot ■ Két ragyogó szemed tüzes villanását, Két gyönyörű csillag izzó ragyogását, Szived dobogását.] Besurranok Hozzád, átölellek Téged, Derengő hajnalig susogok dalt Néked, Omló hajad selymét lágyan simogatom, Szerelmes könnyemet párnádra hullatom, Mert ■ ■. szeretlek nagyon ■' Somogyi Imre. . . . Kis Katókát csendesen az ágyába fektette, azután óvatosan csókot lehelt rá és átment a szomszéd ebédlőbe. Ez volt a kedvenc szobája. Egyik sarka különálló kis török termet képezett gyöngyfüggönyökkel elválasztva a szoba többi részétől. Alacsony kerevetek húzódtak a falak mellett, tele puha, selymes párnával s azokba szinte belevetette magát Elégedetlen volt. . . Elégedetlen volt a háború miatt, az emberekkel, a sorssal .. . Még jó, hogy Katóka van, az édes csöppség, a kisleánya, aki kedves gügyögésével sokszor válik vigasztalójává. De most az is alszik . . . mit tegyen tehát ? Társaságba nem járt, vendégeket is ritkán fogadott. Ne legyen az ő bánata nyilvánosság. Csak gyermekének élt és férjére gondolt. Még jó hogy ez a kis meleg részlete lakásának, szinte csábítgatja a merengésre, a boldog visszaemlékezésre. S amint könyökére támaszkodott, eszébe jutott az a sok meghitt kedves óra, melyet férjével együtt itt szokott tölteni. Az asztalon, egy alig félméteres magasságban ott a samovár. Szinte várja, hogy alágyujt- son, hogy pislákoló kékes-fényű lángnyelvek megvilágosítsák arcát, melyet férje két keze közé szokott fogni gyengéden, hogy bele tekintsen a gyönyörű mélységes kék szempárba, melyet a legfeketébb huncutkák árnyékoltak be, mik fürtéiből merészkedtek hófehér homlokára. Eszébe jutott, hogy úgy szokott tenni férje házasságuk ötödik évében is oly szerelmes szavakat susogott neki, mint mézesheteiben a lagúnák fővárosában. Igen!... Az akkor volt... De most ? Oh ez a borzasztó háború miért nem engedi a boldog szivek szeretetét ? Miért választja szét az embereket, boldog családi tűzhelyeiktől ? Jön és viszi az embereket. Nem kérdi: „Tetszik? Nem tetszik?“ — Mindjárt mondtam a háború kezdetén : Mire való a nagy vérontás ? Hagyják boldognak lenni az embereket, aki pedig boldogtalan, azt a háború sem teszi boldoggá. Nem! Nem engedem! Gyulus 1 Te nem hagyhatsz itt engem . . . Elég hogy két kis gyermekem itt hagyott... Te néked velem kell maradnod ! S akkor jött az önkívületi állapot — a hoszszú betegség, melyből mikor felépült, férje szentkápolnai Kápolnay Gyula már az orosz síkot járta. Azóta sok idő telt el. S a sors micsoda változásokat hozott! ? Itt van kisgyermeke, aran> barnahajú, csöpp kis Katókája akit az Ég az ő vigasztalására küldött s kit az apja még nem is látott. S az ura, tőlük mesz- sze idegen fogságban .. . s kitől már hét hónapja nem jött semmi értesítés .. . Míg igy ezeket gondolta, közben be.sötétedett. A szobaleány bejött a fatáblákat betenni az ablakon, s miután úrnője nem vette észre, kiment. Kató asszony a sötétben maradt. Akkor elkezdett félni . . . Sötétben mindig félt... És felcsavarta a villanyt az ámpolnában, mely rózsaszínű fényt árasztott reá, az asztalra, a vánkosokra ... a szőnyegekre... A gyöngy függöny misztikus egyptusi alakjai megelevenedtek előtte. És újból eszébe jutott férje, ki mindig mesélt neki, valahányszor kettesben itt ültek, s midőn erre a jelenségre gondolt, hogy ők is milyen intensiv résztvevői lettek a történet forgatagának, könnyei csendesen’ arcára peregtek. A keserűség fojtogatta torkát...
