Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 78. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 78. szám. Csütörtök, november 21. POUmfífés TfíRSflDfíLMMP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉT r.SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ALAPÍTOTTA : KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Gazdasági vasúi. A Magyar Agrár- és Járadékbank R.-T. az alább közölt és nagyon megszívlelendő közleményt ^küldte lapunkhoz Palkovics László alispán úr útján. ' Igen Tisztelt Szerkesztő Úr! Becses lapjának f. hó 1-én kelt számában dr. Szőke Gyula ur „Néhány szó a párkányi járás gazdasági vasútja építéséhez“ dm *alatt a tervezett motoros vasút ügyét tárgyalván, arra a konklúzióra jut, hogy „a tervezett vasút közös társasági alapból alig volna réntábilis egyrészt, másrészt a közlekedési szükségletet ki nem elégíti,“ ennek kapcsán azt javasolja, hogy ne gazdasági vasutat építsünk, hanem építsük ki Esztergom vármegye úthálózatát és evvel kapcsolatban Budapest és Wien között a harmadik fővasuti vonalat Esztergom és Komáromon át. Ezt a közleményt figyelmesen végig olvasva megállapíthatom, hogy a cikkíró ur tervezetünk lényegét nem ismeri és igy javaslatainak kiindulási pontja is téves. Gazdasági vasutaink koncepciójának alapgondolata az, hogy a több termelést gazdasági vasutak révén a kisbirtokos, a kiskereskedők, kisiparosok és a kisfogyasztó mozgási szabadságának biztosítása által elő mozdítsuk. Azért megyünk a községek főuccáján végig, azért vezetjük a vonalat a külhatárban is főként azokon az utakon, ahol a legtöbb kistermelő van és azért mondjuk, hogy a gazdasági vasút köz- vétlen érdekeltsége nem terjed tovább, mint két kilométernyire a vasút vágányaitól, mert a kis emberek mozgási szabadságát kívánjuk elsősorban biztosítani. Azokat a termelőkét és fogyasztókét, akiknek nincsen fogata, nincsen annyi terménye, hogy annak szállítására érdemes volna kocsit igénybe venni; a piacra kerülő árúnak nincsen annyi értéke, hogy az a drága kocsi fuvart elbírná, de sok esetben nem is lehet az árút hosszabb kocsiuton szállítani, legyen az akár milyen elsőrendű Macadam út, még pedig azért, mert az árú a hosszú kocsifúvart el nem birja. Elég itt a szőlő, vagy más gyümölcsfélére hivatkoznom, amit közúton szállítani már 10 — 15 km.-re nem, vagy alig lehet és ha szállítható is, egy ilyen fuvar, egy teljes napot vesz igénybe. Kérdem, hány kis embernek van annyi terménye, aminek a heti piacra való elszállításához egy kocsi kellene? Nem ismerem közelebbről az Esztergom vidéki termelőket, de ismételten végig mentem nyitott szemmel az Észter- gomi piacon és a Párkánynánai utón, ahol száz meg száz gyalogost láttam, egy-két garaboly gyümölcs, zöldség, baromfi, vagy más effélével megterhelve. Esztergomba vándorolni. Első sorban ezekről kívánunk gondoskodni, ezeknek az_ „Ezreknek“ kell módot nyújtanunk arra, hogy intenzíven termelhessenek, hogy terményeiket minden időben — még pedig nagyobb időveszteség és költség nélkül — értékesíthessék, szükségleteiket a vidék gazdasági gócpontjában fedez hessék. Röviden, hogy mozgási sza badságuk biztosítva legyen. Természetes, hogy a nagyobb birtokosok érdekeit is szem előtt kell tartanunk. • Ez szárnyvonalak által teljes mértékben meg is történik' de ez nem lehet a főszempont ;y gazdasági vasutak létesítésénél. Ezt a fontos közgazdasági kérdést sem országuttal, sem fővasúttal jól megoldani nem lehet, mert sem ez, sem amaz nem simul, nem simulhat a kis helyi érdekekhez, nem képes azokat olyan közvetlen, olyan jól kielégíteni, mint az általunk tervezett gazdasági kisvasút. A létesítendő ut hálózat szempontjából is nagyon fontos a gazdasági vasútnak mielőbbi létesítése, mert a müutak óriási anyagszükségletét ez szállíthatja legolcsóbban a helyszínére, a gazdasági vasút teszi lehetővé azt, hogy a rendelkezésére álló (?) költséggel a lehető legtöbb útat létesítsük. Nem egy példánk van arra, hogy az évtizedeken át tervezett műut csak akkor épülhetett meg, amikor az utón létesült gazdasági vasút • az út építéséhez szükséges kő- és fedanyagot a kocsifuvar dijaknak cca. 1/10 részéért teljesítette. Valószínűleg igy lesz ez Esztergom- megyében is, ahol a háború okozta viszonyok folytán kocsifuvarról alig lehet beszélni. Teljesen igaza van cikkírónak abban, hogy az esztergomi szénbányáknál felállítandó vil- lamos-erő-központoknak nagy jelentősége van, csak abban téved, hogy az ott előállítandó energiát elsősorban egy, Budapestről Esztergom és Komáromon át Pozsonyig és innen Wienig tervezett úgynevezett harmadik íővasuton kellene felhasználni. Ismeretes, hogy a villamos főva- sutak építési költsége összehasonlit- hatatanul többe kerül, mint a gőzüzemű fővasutaké, továbbá, hogy a villamosvontatás csak ott rentábilis, ahol már bizonyos állandó nagy forgalom fejlődött ki, végre, hogy sem a Komárom-Pozsonyi, sem a Po- zsony-Wieni vonalak nem alkalmasak a villamos nagy vasúti forgalomra ; úgy, hogy ezeket óriási költségekkel teljesen át kellene épiteni. Az elkövetkező 10 év alatt alig engedhet meg több vasúti befektetést az állam, mint azt, hogy lerongyolódott, meglévő fővonalainkat némiképpen rendbehozzuk, úgy, hogy arra gondunk sem lehet, hogy 10 éven belül a cikkíró által felvett tervvel komolyan foglalkozzunk. Az esztergomvidéki szénbányáknál létesítendő nagy villanytelepeket, mielőbb létesíteni kell ; lehet arról is szó, hogy a Budapest- Marchegg-Wieni kettős vágányu fővonalat elektrifikáljuk, lehet a Duna- menti nyaralótelepek világítása és különféle telepek erő-szükségletét onnan fedezni, sőt kívánatos volna az is, hogy onnan a budapesti közművek is elláttassanak, de szerény véleményem szerint kár volna ezt az egészséges szép tervet a harmadik Budapest-Wieni vonal létesítésének kérdésével összekötni és evvel annak létesítését évtizedekre elodázni. Véleményein szerint Esztergom városának és magának Esztergomvár- megyének is legfontosabb és legsürgősebb kielégítendő érdeke az, hogy mindazokat a községeket és birtokokat, amelyek gazdaságilag, politikailag és kulturális szempontból Esztergomhoz tartoznak, hogy azokat szorosan magához fűzze. Érdeke, hogy az egész vidék gazdasági fejlődését előmozdítsa, érdeke, hogy Esztergom iparát, kereskedelmét olyan polcra emelje, amire az — traditiója és kedvező fekvésénél fogva — hivatva van. Mindezt szerény véleményem szerint legjobban és ami igen fontos leghamarább, a tervezett gazdasági vasúti hálózat létesítésével érheti el; amiért is annak mielőbbi létesítését ajánlom. Ennek nyomán rövidesen megvalósítható az évtizedeken át tervezett műuthálózat, meg lesz a közvetlen kapcsolat a fő vasútvonallal, és a természetes nagy viziút olyan szorosan kapcsolja be Esztergomot a világforgalomba, ami nek egy fejlődő város sokkal több hasznát látja, mint akár milyen nagy vasút átmenő forgalmának. Szolgálatot vélek teljesíteni, ha a gazdasági vasút kérdését minden oldalról megvilágítom és az érdekeltségnek figyelmét erre az igen fontos és sürgős elintézést igénylő ügyre felhívom. Teljes tisztelettel : Sármezey Endre. Minden esztergominak szent kötelessége a húszon- hatos rokkantak támogatása ! — Ragasszuk leveleinkre háziezredünk levélzáró bélyegét! A hazatéré rajvonal. A béke nem sasszárnyakon röpül, a nemzetek közti megértéshez hosz- szú, rögös út vezet, de a népek erős békeakarata túl jutott az első nehézségeken. A háború hirtelen tört ránk, a béke szemeink előtt derül föl, s hogy készületlenül ne érjen bennünket, már most hozzá kell fog- nünk a békéhez való átmenet legfontosabb problémájának megoldásához : hogyan fogadjuk a hazatérő embereket. A szenvedésekért nem lehet méltó jutalom. Azokat a rettenetességeket, amiket a fegyver, az éhség, a fagy, a hó s a lövészárkok vize mért apáinkra, testvéreinkre, fiainkra, azt nem tudja soha slíelejteni a ma élő nemzedék. A harcok, szenvedések, nélkülözések leírása ma még titok s hadiérdek megsértése, egykor azonban tisztán fogjuk látni a hősök martíromságát, amely nekünk, az itthonmaradottaknak megadta a biztonságot : élni, dolgozni és gyarapodni. A hazatérteket tehát nem lehet üres kézzel, tanácstalanul, tervek nélkül, csak örömmel és virággal várni. Hánynak nem lesz egyetlen fillérje, hánynak hiányzik majd a testre való ruhája, hánynak üzlete ment tönkre s hány százezer fog munkát keresni ? A család rongyosan, éhezőn várja a kenyérkeresőt, aki támogatás nélkül nem tud elhelyezkedni a megváltozott életben. Az állam, a város s különböző társadalami intézmények, milliós vállalatok eddig nem sokat törődtek a hadbavonultak érdekeivel. De a béke hire megjelent az első jelentős terv a hősök érdekében : olcsó földet a hazatérő földművelőnek. Örömmel és megelégedéssel köszöntöttük e javaslatot, de ezzel még nincs elég téve. A hazatérőnek lakás is kell, az iparosoknak szerszám és nyersanyag, mindnyájuknak támogatás, biztatás s befektetéseikhez olcsó kölcsön. Ha kész tervekkel várjuk a hazatérőket, ha kenyérrel és joggal adózunk nekik, akkor bé- késsen el fognak helyezkedni a mező- gazdaságban műhelyekbe, minden más esetben azonban hangos lesz a szavuk s fokozott mértékben'követelni fogják, amit a mostoha „hinterland“ megtagadott tőlük.
