Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 5. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. január 20. zetésével. Csütörtökön teljes díszben, Majer István püspökkel élükön, az egész főkáptalani testület járult az uj főpásztor elé. Ekkor öltötte magára először Vaszary Kolozs a bíborköpenyt és tűzte föl, mint a Szent István-rend prelátusa. Szent István- rend nagykeresztjét; öve és kap- pája szintén biborszinben tündökölt. Mély megindulással szóllította föl főkáptalanát a királyi adománylevél és a pápai bulla kihirdetésére. Dr. Csernoch János kanonok olvasta föl az uj korszakot jelentő történeti okiratokat és ekkor történt a kinevezett és megerősített Vaszary Kolozs érsek és hercegprímás jogainak hivatalos kihirdetése után az ország első érseki székének hivatalos átvétele. A rendkívüli esemény mardandó emlékére azonban országos érdekű irodalmi művet óhajtottam szerkeszteni. Épen azért már a kinevezés után következő hónapokban nemcsak a Magyar Sión ormain, hanem székes- fővárosi államférfiaink, főpapjaink, legelső Íróink és előkelőségeink nehezen megközelíthető szárnyasajtait buzgón végigkilincseltem, hogy a Buzárovits- cég kiadásában megjelenő Magyar - ország Öröme c. emlékfüzetbe a székfoglaláshoz méltó ünnepi emléksorokat kérjek. Félszáznál több ilyen becses au- togramm gyűlt össze. Az első helyre gróf Szapáry Gyula miniszterelnök, gróf Csáky Albin vallás- és közokt. ügyi miniszter, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter került ■& kormány nevében. Sorra .következett azután a kilencvenéves gróf Vay Miklós, a főrendház elnöke, Szlávy József koronaőr, Batthyány Lajos győri főispán, gróf Majlath György a mi főispánunk, báró Majthányi László honti főispán és Mocenny pápai apostoli nuncius értékes emléksora, Szebbnél-szebb gondolatot irt Bende Imre besztercebányai püspök, Dr. Majer István c. püspök, nagyprépost, főkáptalaní helynök. Sujánszky Antal püspök, Knausz Nándor püspök, Márkus Gyula rektor, Dr. Csernoch János (Áldott, ki az Úr nevében jön !) Báró Hornig Károly veszprémi püspök (Asztrik szellemével Asztrik korát hozd nekünk !) Dankó József püspök, Frak- nói Vilmos püspök, Wolafka Nándor apátkanon ^k, min. oszt. tanácsos, gróf Csáky Károly kanonok, Maszlaghy Ferenc kanonok, Dr. Kisfaludy Béla, a szent István Társulat igazgatója, gróf Zichy Nándor (Üdvözlünk, mint a béke apostolát, jelöld ki útjainkat, hogy vallásos kötelességeink hű teljesítésében követhessünk !) Füssy Tamás egyházi tudós, gróf Zichy Géza, Csemegi Károly jogtudós, Szvorényi József irodalomtörténet iró, Villányi Szaniszló főgimnáziumunk igazgatója, Hollósy Jusztinián apát, Beniczky Ferenc Pest vármegye főispánja, gróf Zichy József, Fehér Ipoly szegedi főigazgató, Lévay Imre a kegyes-tanítórend tartományi főnöke, Dr. Kuncz Adolf csornai prépost, Bogisich Mihály a budavári koronázó templom apátplébánosa, Komlóssy Ferenc a Népnevelő szerkesztője, gróf Csáky Al- binné, báró Podmaniczky Frigyes, Thaly Kálmán, Ferenc József unitárius püspök, Horváth Gyula kor mánybiztos, Pap Gábor révkomáromi ref. püspök, Szemnecz Emil a Magyar Állam szerkesztője, Irányi Dániel pártvezér, Szana Tamás művészettörténeti iró, Polónyi Géza orsz. képviselő, Csajthai Ferenc a Budapesti Hírlap szerkesztője, Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő. Külön emléksorokat adott még Tisza Kálmán (Félek, hogy elkéstem, de elmaradni mégsem akarok ;) Nyu- lassy Antal pannonhalmi bencés költő, Villányi Szaniszló történetiró, Kenedi Géza napilapszerkesztő, Zolt- vány Irén pannonhalmi tanár, Török János egyháztörténeti tudós és Komlóssy Ferenc országos képviselő. A választékos autogrammok közül kiemelkedett Vaszary Kolozsnak az a meleg hangú levele, melyet Dr. Helcz Antal polgármesterünkhez intézett és íróink fejedelmének, Jókai Mórnak gyöngy Írása. (Ki tudja számokkal kifejezni az Ő hatalmát? Ki tudja szivével átérezni az O jóságát?) A harminckét oldalas diszemlék 1892 febr. 7.-én jelent meg Esztergomban Vaszary Kolozs bíboros hercegprímásunk székfoglalásakor. Az ünnepi ódát „Magyarország öröme“ címen Szávay Gyula győri kiváló költőnk irta, mely az ünnepelt főpásztor legújabb arcképét koszorúzta körül. Díszes iniciáles első közleményünk a legkegyelmesebb kinevezés történeti okiratát örökítette meg. Az emlékalbum egyéb cikkei: Vaszary Kolozs kinevezése, enuncíációi, Pannonhalmától Esztergomig. Az üdvözlő sürgönyök és föliratok áradatából: Kolozs-napja Esztergomban, A székesfőváros öröme, Az uj hercegprímás első szavai székesvárosához, A miniszterelnök üdvözlete, Szőgyény László miniszter köszöntésé a király környezetéből, Irodalmunk fejedelme az egyház fejedelméhez (Jókai Mór Balatonfüredről), Samassa egri érsek robusztus hódolata, A szülőföld üdvözlete, Hidassy Kornél püspök, A főrendiház elnöke tjsztelgő sorai, Az Esztergomfőegy- házmegye hatalmas körlevele, gróf Cziráky Béla, Kuncz Adolf csornai prépost, gróf Fessietich Tasziló Keszthely földesura, a Középiskolai Tanáraink Egyesülete, Tanítóink országos testületé, Érsekújvár, Nyitra, Győr. az erdélyi katolikusság, soproniak, a zalaegerszegiek, az esztergomi 26-os gyalogosezred tisztikara, a dunántúli kulturegyesület, Székesfehérvár és Vác meleg tisztelgései szívből szívhez szokottak. Sorra kerültek azután az uj hercegprímás nemes érzésű válaszai városunkhoz és vármegyénkhöz, az összes városokhoz, egyesületekhez, testületekhez és intézetekhez. Kohl Medárd titkár ekkor emberfölötti munkát végzett. Megírtuk azután a prímás esküjét a bécsi nuncius előtt, az uj főpásztor programmját, budapesti látogatásait, győri ünneplését, Esztergom díszközgyűléseinek történetét, ifjúság hódolatát, az egyetem egyetlen rektorának, báró Eötvös Loránd tisztelgését, főkáptalanunk, a Vörös és Fehér Kereszt a fővárosi hölgyek, a tanfelügyelők, a tanárok, az egyetemi teológusok és a kaiholikus körök és egyesületek őszinte szeretet nyilvánításai változatos sorozatait. Emlékalbumunk második ódáját „Hozsánna“ címen Dr. Földváry István zengte. Magasröptű Dr. Percnyi Kálmán „Uj vezércsillagunk“ c himnusza és ihletett zsolozsma Haan Béla fohásza. Szemnecz Emil Vaszary Kolozs kinevezésének jelentőségéről értekezett. Szülőföldjét illusztris földink Dr. Burány Gergely, a keszthelyi gimnázium igazgatója ismertette. Vaszary Kolozs szüleiről és legközelebbi rokonairól Vaszary Mihály kaposvári tanár adott ekkor alapos fölvilágosítást az ország közönségének. Vaszary Kolozs életrajza és Vaszary Kolozs esztergomi kiváló tanítványairól c. közleményen kívül néhány jellemzetes epizódot írtam róla mint kis diákról, mint esztergomi tanárról és mint jóságos jótevőről. Megszólaltattam Haan Rezsőt is, aki Vaszary Kolozs Esztergomban c. tanulságos megemlékezést irt. Hasonlóan cselekedett Pongrácz Lajos, a tollforgato honti alispán, mikor mint első esztergomi lapszerkesztőnk : Vaszary Kolozs, mint hírlapíró c. memoárjával örzendeztette meg közönségünket. Emlékezetes „Dr. Csernoch János Vaszary Kolozs egykori tanítványa“ aláirasu megragadó följegyzés is. A többi kiegészítő közlemény : Vaszary Kolozs főapáttá' választása, Szentimrey Márton derék földink és pannonhalmi tanár tollából eredt, Récsey Viktor bencés főgimnáziumi tanár Századunk kiváló magyar ben cései-t mutatta be. Dr. Walter Gyula gyakorlott tolla, értékes tanulmánya Szerzetesek a primasi széken ; végül „egy bencés gazda“ Vaszary Kolozst mint gazdát jellemezte. Amit lapunk, az Esztergom és Vidéke hónapokon át tárgyalt, mindazt történeti adatokka változtattuk emlékfüzetünkben. Nov. 29.-én látogatta meg Vaszary Kolozs József kir. herceget azután Kohl Medárd titkárával a budavári egyszerű lakásába hajtatott, ahol az érseki javak átvételéről Ziskay Antal orsz. képviselő jogtanácsos és Lóska'y Jeromos szent- benedekrendi jószagkormányzó jelentéseit fzgadta. Egész decemberben nyájas köszönetnyilvánítások röpködtek Budavárából az ország minden részébe. De ugyanakkor sorra jelentkeztek nála a miniszterek, a főpapok, a főnemesek és a hadtestparancsnokság tagjai. Dr. Ráth Karoly budapesti főpolgármester harminc tagú küldöttséggel tisztelgett. Egész januárban szintén- mozgalmas napoK virradtak * Vaszary Kolozsra. Vegre a februári székfog lalas után az uj hercegprímás uj hivatásához foghatott. Budavári lakában végezte országos érdekű munkáját és balatoni villájában pihent. Ugyanekkor pedig már elhatároztam, hogy székesvárosom szolgálatára Budapestre költözködöm. A csöndes bucsúzodás, a lemondás, a lebonyolítás és leltározás után végre június végén megjelent Tauszky óriási bútorszállító kocsija, mely összes vagyonomat a párkánynánai pályaházba vitte. Nehezemre esett azonban, hogy tizenkét esztendős fiacskámat nem vihettem magammal. De megvigasztalt az a tudat, ebben az életre való gyermekben, akivel nemsokára találkozom, még igen sok kedvem fog telni. * * * « II. 1892 —1895. Dr. Nőgrády Jenő tanár levele : Igen Tisztelt Kolléga Ur Kedves Elődöm! A negyvenéves jubileumhoz az Esztergom és Vidéke viszontagságos pályafutásának történetével a magam részéről is szeretnék illendően hozzájárulni. Sajnos, hogy szerkesztőkoromban összegyűjtött lappéldányaimat Dr. Prokopp Gyula utódomnak kölcsö nöztem és igy tisztán fogyatékos emlékeimre vagyok utalva, amelyek természetesen — negyedszázad múlva — meglehetősen hézagosak. Kolléga urnák valóban közvetlen utóda lettem 1892 őszén úgy az esztergomi reáliskolai katedrán, mint az Esztergom és Vidéke szerkesztői állásában. Néhány hónapig elég jól megfértem Tábor Adolf kiadómmal. Hanem ugyanekkor erős vetélytár- sunk támadt. Gerenday József ugyanis Esztergomba telepedett, nyomdát ala48/918 Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában Esztergom, Simor János pitott és átvette sógorától, Dr. Peré- nyi Kálmántól a nemrég keletkezett Esztergomi Lapok szerkesztését és kiadását. Tábor Adolf nemsokára megsínylette ez a váratlan fordulatot, mert havi ötven forintra redukált tiszteletdijam at nagykeservesen rézkrajcárokban tudta csak kijárultatni. Ez a kellemetlen helyzet sehogy- sem ízlett az én huszonnégy éves rajongó és tapasztalatlan egyéniségemnek. Az elkerülhetetlen összeütközés után nyomban elhatároztam, hogy Tábor Adolftól egyszerűen megvásárolom a lap tulajdonjogát. Az akkori világ anyagi viszonyaihoz képest elég magas áron : kétezer forintért sikerült vegre megszereznem, habár édesatyám eléggé lebeszélt róla. Első sorban újjá akartam alakítani lapunk külső formáját. A Tábor- nyomda agyonhasznált betűire ráunva, a gondos Laiszky János tekintélyes könyvnyomdájában hetenként háromszor adtam ki számaimat és pedig kedden, pénteken és vasárnap. A tetszetős nyomás elsőrendű papiroson, igen tetszetősen festett. Ekkor a szerkesztői irodát a Duna-uccai Tóth Imre-féle emeletes házban rendeztem be; sőt Budapestről havi negyven forint fizetéssel gyakorlott riportert és ugyanannyi díjazással elelmes kiadóhivatali hirdetesgyűjtőt szerződtettem. Éjjel-nappal serényen dolgoztam, mert rendes tudósítója maradtam a Budapesti Hírlapnak, a Magyar Hírlapnak, a Pesti Naplónak, a Budapestnek és a Neues Pester Journalnak is. Fővárosi mellékjövedelmeim azonban hónapról-hónapra csökkenni kezdettek, mert lapomat csak azért is, rangja szerint, első helyén akartam megtartani. Ugyanekkor a La- iszky-nyomdai számlák folytonosan gyarapodtak mert az Esztergomi Lapok jól értettek az előfizetők elhalá- szolásához. Érezni kezdtem, hogy a szerencsésebb csillagzatú Esztergomi Lapok u. n. Prepi-je lassan fölém kerekedik. Ekkor már az elmaradt előfizetőket anyai örökségemből kellett pótolnom, hogy lapom hetenként kétszer napvilágra kerülhessen. Minthogy a /.mszÄp-könyvnyomda folytonosan emelkedő forgalma miatt megdrágult lapunk kiállítása, kénytelen voltam vállalatommal a Hunnia védőszárnyai alá menekülni. És akkor virradt reám éLtemleg- válsagosabb korszaka. Észre vettem ugyanis, hogy az én föláldozó szolgálatkészségemet nem igen veszik észre szülővárosomban. A legsúlyosabb csapás 1893 nov. 25.-én zúdult reám, mikor viruló menyasszonyom, Dr. Helcz Antal polgármesterünk ritka szépségű és előkelő műveltségű leánya Ilonka, három nap alatt a difteritisz áldozata lett. Ugyanekkor a Magyar Hírlap sajtópört indított ellenem. Habár kiegyeztünk, Sinka Ferenc Pállal mindamellett párbajt kellett vívnom és tanári vizsgálataimmal még mindig adós maradtam. A nyomasztó, sőt lesújtó helyzetben, édes atyám bölcs tanácsára, elhatároztam, hogy ügyeim rendezése után, mielőbb elhagyom szülővárosomat. Előre tudtam azonban, hogy lapom értékesítése biztos veszteseggel jár, mindamellett sürgős erkölcsi kötelességem maradt, hogy tanári tanulmányaimat, nyugodtabb környezetben, mielőbb, becsületesen befejezzem. (Vége következik.) ucca 18—20. szám.
