Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 61. szám

Esztergom, 1918. XL. évfolyam 61. szám. Csütörtök, szeptember 12. POLITÍKRÍ ésTBRSfIDfILMÍLfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZET SSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK FÉLELŐS SZERKESZTŐ: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. ALAPÍTOTTA : DR KÖRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A hatalmaskodásról. Semmi se fáj annyira ma nekünk, mint az otromba hatalmaskodás. Hozzá szokott már népünk elhagya- tottságában minden néma nélkülö­zéshez, csöndes lemondáshoz; de a hatalmaskodást sohasem fogja megszokni. i A tömérdek szorgalmas falusi asz- szony négy esztendő óta egészen magára van hagyatva. El kell vé­geznie azt, amitől az ura azelőtt megkímélte. Erős férfimunka szakadt az asszonyok vállára, pedig elég gon­dot ád a gyerekek fönntartása is. Panasztalan megadással viseli min­den földmíves asszonyunk nehéz napi dolgát. Csak olyankor lábbad könnybe szemepárja, mikor a' köz­ségházán embertelenül, vagy igazság­talanul bánnak vele. Mert ilyenkor érzi, hogy nincsen itthon az ő erős védője. Vármegyénkben legtöbb helyen kiirtotta már megtorló igazságszol­gáltatásunk a gyűlöletes hatalmas­kodást. De némely helyütt még min­dig zsarnokoskodik ez az országos járvány. Pedig a józan magyar nép szíve­sen meghajlik a hatalom előtt. Min­denki tudja falun, hogy milyen ví- lághatalma van a római pápának, milyen hadúr a mi királyunk, milyen hatalmas a miniszter, a főszolgabíró ; azután milyen rendkívüli hatalma van a háborús világban a községi elöljáróságnak. Az újságolvasó falusiak már arról is értesültek, hogy ma Europa nagy­hatalmai szállottak szembe egymással. Arról is tudomása van mindenki­nek, hogy hatalom nélkül éppen úgy nem élhetnénk, mint szabad levegő nélkül. A királynak uralkodnia kell, a minisztériumnak kormányoznia, főszolgabírónknak rendet tartania járásában és a jóravaló falusi elöl­járóságnak az elhagyatottakkal tö­rődnie a háborús rendeletek végre­hajtásán kívül. A hatalmaskodás — fájdalom — nem a felső, hanem a legalsó kö­rökben érezteti népünkkel a vissza­élések töviseit. Ha a derék jegyző és az ember­séges elöljáró mai rendkívüli hatal­mát gyakorolja, az a háborús világ természetes következménye. De hogyha az elöljáróság visszaél mai hatalmával, akkor már a háború kín- szenvedéseit érzik falvainkban a mi küzködő paraszt csaladaink. A városban még csak könnyebb hamaros jogorvoslatra szert tenni, mint az igazságosztás tűzhelyétől távoleső falvainkban. Nem csoda tehát, ha ily helyeken az elkeseredés napról-napra keserve­sebbé növekedik. Pedig megvált­hatná sanyargó népünket jóakaratú főszolgabíróink gondviselése. Meg­szűnnék minden hatalmaskodás, ha a nép sanyarú portáin párszor sze­mélyesen győződnének meg: milyen az úgynevezett hatósági ellátás és a mai bánásmód ? Tűzzel-vassal irtják másutt a ha­talmaskodást, hogy tűzzel-vassal dol­gozó honvédőink a háború után ne szoruljanak megtorló munkára. Süssön tehát falvainkban is a hata­lom verőfénye épen olyan jótéko­nyan, mint városainkban. R. B. Huszonhatosok fegyver­ténye a ... fensíkon. Harctér, 1918. aug. 28. A világháború vész zivataros nap­jaiból áz esztergomi 26-os háziezred bőven kivette a részét, három teljes éven át küzdve az orosz fronton. A felröppent orosz békegalamb első szárnylebbenése egyúttal búcsút is jelentett az ezrednek az ottani harctértől. 1917. őszétől az olasz fronton vált be, vitézül védve a szerződésszegő volt szövetséges ellen a frontot, kit offenzívánk a flitschi és tolmeini diadalmas és mesteri áttörés után a Piaven át­dobott. A Piavetól 1918. tavaszán a ki­váló ezred nagy feladatokra hivatva rohamezreddé lett s mint ilyennek, a magas hegyek között a . . . fensi- kon jelölt ki a magasabb hadvezetés helyet, hol a legnehezebb viszonyok mellett a legjobb erőkre van szükség. Az olasz harcteret jellemző nyugta­lanító ellenséges előretörések és vál­lalkozások feltétlen rátermettséget és kiváló vitézséget követelnek. Augusztus hó 26.-ról 27.-éré vir­radó éjjel egy nagyobbszabású tá­madást hárítottak el, illetőleg vertek le a 26. esztergomi gyalogezred .... zászlóaljának hősi fiai Blasz őrnagy nagy tapasztalatokat és tudást fel­mutató vezetésével. A hold éppen kitekintett a magas­latikon át a fensíkra, hol éles szem­mel figyelnek az ellenségre az őr­szemek, s nem egynek a lelke, a merev figyelés közben is hazaröppen ábrándjaival. A néma, fényes, hol­das éjszaka oly szelíd és szép, oly békésen csendes. Egyszerre rémes, széles villanás, ’ nyomában fülsiketítő, hasító gránát­robbanások széles fronton. Pergőtűz. Itt már tudott dolog, hogy támad az ellenség. Az észbontó robbanások nem a kavernába viszik a hős fiú­kat, vitéz öregeket, hanem mintha valami érdekes látnivaló lenne elől, mind röpül fel a „Standra.“ Ez a pergőtűz elviselés itt a fronton speci­alitás, melyet ä terepviszonyok kíván­nak meg. Az észbontóan rémes és tragikus pergőtüzet edzett idegekkel tűri a huszonhatos. Itt nincs is lehe­tőség a meglepetés ellen másként védekezni, mert a rohamcsoport majdnem egyidőben lepi meg a vé­dőket a pergőtűzzel. Még így is sze­rencse, hogy úgy fogják fel a hős fiúk az ellenséges lökést, akárcsak a labdát. A kritikus pár pillanatot kell alaposan kihasználni, mert ettől függ a fölény s így a győzelem. Az ezred aicvonala előtt egyszerre tört elő az ellenség, számtalan tölgy és domb kitűnő takarásától. Angol foglyok vallomása szerint hét angol zászlóalj vett részt a támadásban. Kovács Ferenc káplár, Muzsla szülöttje volt kint előőrsön, ő volt az első, aki jelezte az ellenség jelen­létét az előtérben. Megindult a gép­fegyverek rémes kattogása, a kézi fegyverek szapora durrogása, mely- lyel szemben Wellington herceg ne­vét viselő híres 10. angol gyalog­ezred állott. A drótnál kegyetlen a helyzetük, de a háború Molochja űzi, hajtja a szőke, nyúlánk britte- ket. Míg a drótot nyírják, a domb­oldalon 50—100-as csoportokban kúsznak fel a többiek. Zászlóaljunk közepén legvehemensebb a tüleke­dés. Észbontó a gépfegyverek Katto­gása, a gránát robbanása. Már-már átjutnak a dróton, amidőn Baranyo- vits többszörösen kitüntetett tiszt- helyettes az .... század nyolc emberével előre rohan és gránát­záport zúdít a tömeg közé. E várat­lan és meglepő hőstett káoszt okoz és össze-vissza futkosnak a megré­mült angolok, de mindhiába, szára­zon nem vihették tovább indiai elefánt-jelvényüket, mert Torda zász­lós gépfegyverét Péli szakaszvezető ficamodott kézzel is mesésen kezeli és aratja a szigetország hívatlan fiait. Jobbra-balra százával hull a jól cél­zott kézigránát, megfutamítva a rohamozó tömeget, de sok’ borzal­mas sebbel, sikoltva, véresen terül el a harmatos fűben. Két óráig tart a kemény tusa, mely alatt tömege­sen jönnek a szárnyakon történtek­ről a jelentések Blosz őrnagyhoz, ki nyomban kiadja a szükséges pa­rancsokat. Mindenki derekasan dolgo­zik a helyén, mint egy gép, melyet nagy szaktudással és mesteri kézzel a közszeretetben álló Blosz őrnagy vezet. Akúcs hadnagy gépfegyvere szó­lalt meg legelőször. A századok tü­zelését Kletter, Emler főhadnagyok, Ambrózy, Moravecz és Prager had­nagyok vezették, amelyen megtörött a számban tízszer nagyobb ellenség makacs rohama. Nem hiába válasz­totta az ezred a „Mindvégig kitar­tunk“ jelmondatot, de most is meg­tanulhatta az angol, hogy „Ne bántsd a magyart 1“ Különösen hatásos volt a gép­fegyverek kereszt-, oldalozó- és záró- tüze, mely mintegy tűzfüggöny ül­dözte az ellenség tömegeit. Mikor legjobban lángolt a harc, roham­járőreink két angol gépfegyvert hoz­nak be, mely a legénység virtusát csak emelte. Olyan volt ez a hír, mintha legalább is egy angol gene­rálist ejtettek volna foglyul s így nagyszerű hatással volt a legénység szellemére. Hajnal felé csendesedett el a front. Zsákmányunk még sza­porodott. Behoztak 40 kézifegyvert, igen sok muníciót, kézigránátot, gáz­álarcot, acélsisakot. Sok felszerelési tárgyra csak a következő napon ke­rült a sor. Halottakban súlyos az angolok vesztesége. Egy rohamcsapatbeli hadnagy is volt a halottak között, két honfitársaival együtt sebesült- szállítóink tették örök pihenőre, hol az ántánthóbortról álmodozhatnak a fensík öreg temetőjében, mely felett még srapnell süvít, gránát robban. Koller ezredes a győzelem kiví­vása után személyesen érkezik a hely fjjszinére, hol igazán szívből fakadó meleg elismerését és dicsérő köszönetét fejezte ki a tisztikar, valamint a derék legénység fényes magatartása fölött. Méltán örvendhet Koller ezredes a szép győzelem fölött, mert vitézzé és győzedelmessé ő nevelte az ezre­det. A magasabb parancsnokság ré­széről is gyorsan megjött a dicséret. Meg kell jegyezni még, hogy a „menázsi“ mely még este jött ki, csak reggel került kiosztásra, mert enni is csak akkor ízlik, ha a haza ügye rendben van. A hajnali vacsora után tértek nyugalomra a hős fiúk, melyhez Blosz őrnagy meleg szeretet­teljes dicsérete volt a babérpárna. Boldog és aggódó otthoniak, kik csak újságból ismeritek a háború itteni ezer nehézségeit, és ti eszter­gomi véreink, büszkék lehettek a fekete „parolinra“ mert az tényleg „fekete gyémánt“ az ármádiában. E győzelem újabb babér a 26-os esz­tergomi háziezred történetében. E szép sikerrel a Hazát és Királyt szol­gálta. A kemény napok még nem múltak el acélos karunk kell, hogy sújtsa az ellent, de eskünk, nevünk és kitartásunk csak ragyo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom