Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 60. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 60. szám. vasárnap, szeptember 8. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZET SSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A „beiskolázás.“ A nevelés fontossága mindenkor elsőrangú kérdés volt — papiroson. A világháború négy esztendeje nemhogy megerősítette volna a pilléreket, amelyeken a nemzetnevelés erőssége áll, hanem inkább alapjában is megrendítette. Züllés, dekadencia észlelhető minden téren. Elsőbbrangú kérdés ma, hogy a H. T. ajkai panasszóra ne nyíljanak a kultúrmunkások ellen, minthogy zavartalan együttműködésben dolgozzék nevelő-tanító és gyermek. Ezt nem kell több oldalról bizonyítani. Azt sem tudják lassan az iskola munkásai, nem cseréltek-e gazdát? — Sokszor olyan munkáért, amelynek elvégzéséhez csak az irás- olvasás intelligenciája kell, alája rendelik az iskola fontos érdekeit. Ma már nem mondhatjuk, hogy ezek átmeneti állapotok. Négy ev keserűsége ül a lelkeken. Több energia, cselekvés, megfontolás kell, hogy előtérbe kerüljön. Itt van már a szelíden mosolygó szeptember. Maholnap az egész vonalon megnyílnak „a múzsák hajlékai.“ Közoktatásügyi miniszterünk szept. 20.-ára prolongálta a megfellebbezhetetlen ultimátum napját. Lépjünk tehát e nemes intenció értelmében a cselekvés terére ! Tanító, szülő, ellenőrző hatóság egyértelműleg, kérlelhetetlen szigorúsággal hajtsa keresztül a beiskolázás kötelességét. Ha már a háború miatt megnyirbáltuk az iskolaévet, legalább ez a néhány hónap legyen a zavartalan munka ideje. Apró-cseprő okok, raffinériával kieszelt mentségek ne találjanak szankciót azok előtt, akiknek hivatása a nemzet serdülő generációjának lelkitesti ügyeit gondozni. Az apák erős keze fegyvert forgat, de az anyák gyönge keze ne legyen elég ok arra, hogy az iskolalátogatás csak afféle műkedvelői foglakozás legyen gyermekeink számára. Akik az iskola belső ügyét napról- napra figyelhetjük, tudjuk, hogy a mulasztások tömegének 70 %-a, valljuk meg őszintén : háborús, konjunk- túrás könyelműség, blazirt beletörődés a képzelt változhatatlanba ... Napirenden fekszik a panasz : nincsen ruha és lábbeli! — Pedig, ha a gyermekek didergő, félig fagyott tagokkal naphosszat bújhatják a különféle ellenőrizhetetlen, erkölcsileg veszedelmes helyeket — meleg iskola helyett, akkor kötelességszerűleg vegyük elő azt a kérlelhetetlen szigort, amelynek nyomában testi-lelki felüdülésüket megtalálhatják az iskola falain belül. Legyünk csak őszinték! A falusi szülők nagy része oly kedvező anyagi körülmények közé került a háború alatt, hogy nem a pénzbeli tehetetlenség okozza nagyrészt a ruházati mizériákat, hanem az a körülmény, hogy ezekhez a cikkekhez és ezek elkészítéséhez nem juthat. Az államhatalom feladata ezek lehetőségét megteremteni. Ez éppen olyan fontos feladata, mint az élelmezés, akár a mindennapi kenyér biztosítása. Nyissák meg minden eszközzel azokat a rejtett .raktárakat, ahová a lelketlen számítás, az uzsora száműzte ezeket a cikkeket. Mert nemcsak az vét a hadiérdek ellen, aki katonáink felruházását teszi lehetetlenné, hanem az is, aki a jövő generáció művelődését akasztja meg önös, aljas érdekből. No és még egyet! Amig az iskolaügy s vele a népnevelés a zöldasztalok mellett, a képviselő testületek „tábláin“ tizedrangú kérdés marad, nem várhatunk semmi javulást. Ha — többek között — az állategészségügy őre, a községi állatorvos hivatalból tagja az elöljáróságnak en- getessék meg, hogy a község tanítója is szót emelhessen olyan ügyekben, amelyek a szivéhez nőttek, és amelyekben szolgálati minőségénél fogva legtöbb hozzáértéssel bír. Legyünk annyira kulturemberek, hogy az iskolaügyet, a nemzetnevelést legalább is egy sorba helyezzük az állategészségüggyel. Ennyit talán megérdemel a magyar iskola is, amely rátermettségének fényes jelét adta a a világháború ezer vihara között. (y- c.) Az árdrágítás láza. Felnyitotta a száját az árdrágítás egyeseknek, akik piacukon kosaraik mellett árulgatják, illetve takargatják portékájukat. Az a hang, az a modor, amivel előállnak, nem természetes kifejezésük, hanem a láztól van, amely elfogja őket, ha arról van szó, hogy mennyiért engedjék ki pénzsóvár markaikból csekélyke árujokat. A leg- jámborabbja is beleesik az árdrágítás okozta lázba, illegeti-billegeti magát, ha meg merik kérdezni tőle, hogy mennyiért adja holmiját. Csavar egyet a nyakán és olyan szemforgatást csinál, mint mikor egy megzsírosodott komámasszony szegényebb ismerősének névnapjára megy. Alig hogy belép a küszöbén, szemeit oly lassú tempóban fordítja egyik sarokból a másikba, jobbra-balra, mintha madzaggal vonogatnák, ajka alsó részét pedig leereszti, mindezeket azért, hogy a szegénységet fitymáló szándékának külsőleg adjon kifejezést, ha már hanggal mindjárt nincs alkalma. Ha azután a szerencsétlen vevő hallgatólag tudomásul veszi a kimondott árt, elnéz a feje felett, mint a büszke macska az előtte mászkáló egér felett, de bezzeg ha olcsóbban merészkedik kérni tőle valaki, nem rest a hanggal, válogatott, durva szavakat ereget, mintha a vásárló az orra alá fricskázott volna. Előhoz hetet-havat, gőgösen emlegeti, hogy inkább ősz- szeaprítja, kiönti portékáját a jószágnak, semhogy engedjen az ötletsze- rűleg kimondott árból. Vájjon meddig kéjelegnek ezek az uzsorától elvakultak saját énjük hatalmának mutogatásában, féktelen meggazdagodási vágyuk mikor hűtik már le ? Pedig már annyi rendszabályt alkottak azok letörésére, hogy bőségesen lehet válogatni benne annak, aki fel van jogosítva alkalmazására. De hiszen illuzóriusak- ká válnak hatásaikban azok még akkor is, ha alkalmazzák, de enyhén, nem kellő megtorlásául az elkövetett cselekményeknek. Különben legutóbb belügyminiszteri körrendelet hívta fel az illetékes hatóságok figyelmét az árdrágító és a közélelmezés körét érintő kihágások szigorú megtorlására. Utalás történik benne arra,hogy a háborúvalkap- csolatos kihágások általában, különösen pedig árdrágítók és a közélelmezés körét érintő kihágások nap- napról-napra szaporodnak. S mint kifejti, hogy a kihágások ezen szaporodásának oka részben az egye- sek^féktelen gazdagodási vágyában, de részben abban is keresendő, hogy a kiszabott büntetések nem állanak arányban az elkövetett kihágások súlyosságával. Valósággal ragadós nyavalya lett már az árdrágítás, ha a legszerényebb halandó is bele esik abba, kiformálja valójából, a pénz rabjává lesz, félre dobva szégyenét, elfelejti, hogy nemcsak közvetlen embertársa ellen vét, hanem az állam érdekei ellen is : egyedüli célja lesz a rút módoni meggazdagodás. Gátat kell szabni minden lehető módon eme veszedelmes nyavalyának, amikor a nagy közönség súlyos ellátási viszonyait már-már elviselhetetlenné teszi az áruuzsora, amely oly vakmerőén burjánzik. Minden esztergominak szent kötelessége a huszon- hatos rokkantak támogatása ! — Ragasszuk leveleinkre háziezredünk le- vélzáró bélyegét! A modern házasság. — A kormány propagandája. Az orvos szerepe házasságkötésnél. — A világháborúban elpusztult emberanyag pótlására propagandát indít a kormány. Hogy a vér a nemzet fáradt izmaiban felfrissüljön, Spanyol-, Svéd- és Norvégországok mintájára modern alapon óhajtja a házasság- kötést átszervezni. A napokban a belügyminiszter átirat kíséretében házasság-propaganda könyvecskéket és szemléltető képeket, plakátokat küldött valamennyi városi és községi elöljáróságnak. — A könyvecskék lelkesen agitálnak a házasság mellett és az az intenciójuk, hogy kiki egészséges élettársat válasz- szon’magának, azaz, hogy csak egészséges ember házasodjék. Ezután sorra veszik az emberi szenvedélyek káros hatásait és mint a házasságra visszaható, degen éráit utódokat nevelő kóros következményeket állítják elénk. Foglalkozik még a kivándorlással, a gazdaemberek városba való törekvésével. De beszéljenek már most a piros plakátok. így például: „Ha házaso- dol, válassz egészséges élettársat! A szülők tulajdonságai az utódokban visszatérnek.“ Vagy itt van egy másik: „A rokkant éppen olyan jó családapa lehet, mint a teljesen ép, egészséges ember. — Az apa sebesülései például nem ártanak a születendő gyermeknél.“ Itt is van egy: „Házasságkötés előtt kérdezd meg az orvos tanácsát, vájjon saját egészségi állapotod és a választott éleítárs egészségi állapota egészséges gyermekek fölnevelését biztosítja-e.“ Nagyon komoly ez a házasságra ösztönző és egyszersmind elriasztó akció. Egy pár országban, nyugaton már törvénybe is iktatták, hogy a házasfelekért egészségi bizonyítványoknak kell jót állniok. Nem lehet elvitatni, hogy a propaganda gyökeres változásokat idéz elő a szerelemben, a házasságban s a gyermeknevelésben. Egy esztergomi urhölgy ugyan a következőképen nyilatkozott az ügyről: — A házasság akár egészségi bizonyítvánnyal, akár anélkül: lutri. ☆
