Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 56. szám
Esztergom, 1918, XL. évfolyam 56. szám Vasárnap, augusztus 25, PüUTIKRf ésTBRSRDPILMfLf)P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVAT W • SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT II I TŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLPLŐS SZERKESZTŐ: ALAPÍTOTTA: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIAN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKV JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. majd a háború után! Gyermekkoromban, ha valami óhajomat nem akarták teljesíteni, mindig azt a választ kaptam : majd ha fagy. Nyári óhajaim persze télen sem teljesültek. Téli óhajokról meg nem tudok, mert sosem emlékszem, hogy azt a választ kaptam volna : majd ha rügyeznek a fák. Önkéntelenül is ezek a gondolatok jönnek a toliam hegyére, mikor hallom, vagy olvasom : majd a háború után! Mindenre ez a válasz 1914. augusztus óta, ha arról van szó, hogy valami nem momentán teljesítendő óhaj felett kell dönteni. Rossz a ház. Majd a háború után csinálják meg. Szűk a műhely. Bővítik a háború után. Építeni kell a középületeket. Majd a háború után. Nincs vízvezeték. Meg kell csinálni majd a háború után. Kulturigénye- ket kellene kielégíteni. Majd a háború után. Várost kell szabályozni. Majd a háború után. Parcellázni akarunk. Majd a háború után. Leromlottak az erkölcsök, meg kellene javítani. Majd a háború után. Végig mehetnénk a magán-, köz- és társadalmi élet minden vonatkozásán és mindenütt mindenre, amely nem függ össze a háborúval és nem létérdekbe vágó, az a válasz már ötödik éve: majd a háború után. Bizony nagyon úgy hangzik ez ; majd ha fagy. Mert oly sok feladatot halmoznak fel a béke idejére, hogy azt elvégezni rövid lesz ennek a generációnak élete. Ezen azonban nem kell keseregni. Ez a sok, felhalmozott munka fogja elfeledtetni a háború minden keserűségét, nyomorát. Ez a sok „majd a háború után“ Ígéret lesz az alapja annak a hatalmas ipari, kereskedelmi és gazdasági fellendüllésnek, amely egyrészt uj erővel tölti el a ma vérző népeket, másrészt pedig a ma ellenséges, hadban álló népeket egymással újra baráti nexusba hozza. A „majd háború után“ Ígéret nekünk magyaroknak különösen uj perspektívákat nyit meg. A reánk váró sok feladat uj kötelességeket, uj munkaalkalmakat nyújt, uj kereseti lehetőségeket ad a magyar ipar és kereskedelemnek. így remélhetjük, hogy végre fellendül az eddig oly siralmasan tengetődött iparunk és kereskedelmünk, mert a háború utáni nagy feladatok — reméljük — praktikusabbá tették a kellő gyakorlatiasság hiányában iparát és kereskedelmét eléggé elhanyagolt magyart. A derék ember. A derék ember értéke sohasem határozható meg abból, hogy milyen hasznot hajt, hanem hogy milyen nemes érzések lakoznak romlatlan lelkében. A derék ember, önmagát is megbecsülvén, nem becsüli a mindennapi zajos tülekedést, a társadalmi és politikai vásárt, a tiszavirág eletű látszatos sikert és a csábító népszerűség csalfa délibábjait. Sok szereplő férfiú ravaszsága azonban arra iparkodik, hogy ne lát- szassék sohasem olyannak, amilyen valóban szokott lenni odahaza : családi zsarnokságában. A valódi műveltség igazi jellemmel frigyesülve a társaságban minden megszóló személyeskedés ügyes háttérbe szorításával, nyíltan a jóért, a szépért és az igazért száll síkra. Ilyenkor azután a korlátoltság és kislelkűség hínárjai eltűnnek és a legnemesebb érzések és gondolatok virágai illatoznak. Valamennyi derék ember csakis derék embertársai közelében érzi azt, hogy az igazság, az erkölcs, a műveltség és a felebaráti szeretet kies otthonában van. A derék ember ugyan nem veti meg jólelkű és tökéletlen műveltségű embertársait, de nem szövetkez- hetik az azzal, aki az Istenről, a hazáról és a becsületről a mai modern pogány cinizmusszai nyilatkozik. A derék ember nyiltan és férfiasán fejet hajt a tökéletesség egyetlen Ura, az Isten előtt, de nem azok előtt a földi bálványok előtt, akik önmagukat istenítik. Az örökkévalóság rendületlen hite elűzi a derék ember társaságából a mindennapi prózai gondolatokat és léha érzéseket. A derék ember nem szokta az előtt derekát meghajtani, ami vagy aki nem derék. Nálunk azonban gyakran derék ember számba kerül a kávéházak hőse,, a városi pletykák gyártója, az ügyes kártyás, a vakmerő szájhős, vagy a szerencsés, de haszonleső vállalkozó. Egyetlen derék emberünk sem üdül a kávéházi levegőben egész nap, nem intim családi ügyekkel törődik, nem az ördög bibliáját, hanem a legjobb könyveket forgatja és nem az anyagi, hanem a szellemi élvezetekben talál örömet. Ha ritka szép jelzőnk a derék szó, nem szebb-e vájjon, ha értékes emberre, derék családra, vagy derék társaságra vonatkozik ? I Egyesegyedül tehát csak azt lehet derék embernek tartanunk, akinek az esze nincsen hadilábon a szivével, aki legyőzi legharciasabb vágyait, aki becsületesen lerója mindennapos égi és földi kötelességeit, mert a magasságba tekint, ahol eltörpül mindaz, ami idelent olyan óriásinak látszik. Ez az üdvös világnézet edzi meg alkotó erőnket, szabályozza érzéseinket cs gondosainkat, fékezi indulatainkat, ami aztán megszabadít minket minden gonosztól és belé enged pillantanunk élethivatásunk igazi tükrébe. Az élet valóban örök értékű. Ezzé avathatja minden derék, ember, legyen az bár kérges tenyerű becsületes munkás, derék katona, iparkodó iparos, tevékeny kereskedő, jóravaló köztisztviselő és kifogástalan családapai, vagy pedig egyházi férfiú. Nem a milliomosok hazánk oszlopai, hanem gránitból faragott derek honfitársaink. Falusi. HÍREK Emberek milliói, gépek százezrei állanak egymással szemben nyugaton, a népek mérkőzésének színpadján. Feszülten várunk onnan minden hirt, álmatlan éjszakákon, nyugtalan terhes nappalainkon hallgatjuk, ami onnan jön, a legnagyobb tragédia dübörgéséből, milliónyi emberek sorsának jövő fordulásáról. A háború frontját eddig az angol és francia konokság tartotta még, de a mostani nagy küzdelemben az a remény biztat bennünket, hogy az antant népeiben meginog az a hit, hogy a központi hatalmak népeit legyőzhessék. Nem diadalokért harcolunk, nem akarunk gyászt és pusztulást azért, hogy idegen területet hódítsunk, idegen népeket megalázzunk. Béüét akarunk, olyant, amelyben minden nép megtalálja mérhetetlen szenvedéséért a megszolgált és megérdemelt megnyugvást. A nyugati forró csaták tüze mögött is az utat keressük a békéhez, az igazi emberi hivatás megértéséhez. A germán erő sem küzdhet hódításért, a mi elszántságunk célja sem lehet más, mint mindnyájunk közös nagy célja, az emberiség legforróbb vágya. A véresőnek, mely olyan rettentő bőséggel ömlik most nyugaton, meg kell termékenyíteni azt a piciny fehér virágot, melyet szívünkön melengetünk, könnyeinkkel ön- tözgetünk. Ami most nyugaton viaskodik, az a háború és a béke harca már. A borzalmas emberi elszántság és a gyilkolás pokolgépei, reméljük, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA utolsó nagy csatájukat vívják. Nem az ellenség teljes leveretése és megalázása, hanem az igazságunkba vetett hit törhetetlen igazolása lesz a harc eredménye, melyből a béke közelségét kell remélnünk. Eleget szenvedtek már győzők és legyőzőitek ahhoz, hogy közös emberi munkával igyekezzenek jóvá tenni azt, amit kapzsi és telhetetlen szándékból romboltak. ☆ Katonai kitüntetés. A király Rudas Jenő 26. gy. ezredbeli tart. főhadnagyot legfelső dicsérő elismeréssel tüntette ki. Eljegyzés. Senft Henrik uradalmi gazdatiszt eljegyezte Reiss Ilonkát Bajnáról. Katonai előléptetések. Az augusztusi előléptetések sorában háziez- redünk következő tagjai szerepelnek : Őrnaggyá előlépett Graf János. Alezredesi rangja fentartatott Kornhaber Sámuel őrnagynak. Hadnagyokká léptek elő a tartalékban : Szigeti Arthur, Simonffy Ferenc, Schwarz Arnold, Muth Elek, Rencz János, Batyui Lajos, Oberih Zsigmond, Lévai Károly, Gerő Ráfael, Somló Jenő, Radványi Ferenc, Hirschrnann Lajos, Heydrich Károly, Siiberstein József és Tóth Sándor. A 26-osok „Hadiemlékkönyve“ — 400 oldal szöveggel, az orosz hadjárat történetével, és a modern nyomdai technika minden vívmányának felhasználásával készült, mély- és színnyomású képekkel, művészi reprodukciókkal jelenik meg. A szerkesztőség szives előzékenységgel a a Hadiemlékkönyv tartalmából a következő meleghangú elismerő nyilatkozatokat bocsájtotta rendelkezésünkre : „A világháború a névtelen milliók háborúja. A beláthatatlan és felsorolhatatlan tömegek névtelenül indultak el, névtelenül vívták csatáikat, névtelenül szenvedtek és éreztek, névtelenül győztek és haltak. .. . illacrymabiles urgentur ignotique longa Nocta, carent quia vate sacro Valóban nincsen, nem is lehet költő-lant, mely e népindulásnak, e tömegönfeláldozásnak méltó epo- sát elzenghetné. Talán a jövendő történetírója lesz képes hosszú évek után a tisztultabb idők ormáról visszapillantani a ma eseményeire, melyeket az agyúk füst- gomolyagjai, a felkavart föld homokfelhői, szenvedéseink és nélkülözéseink borulatai előlünk ma még eltakarnak. Hiszem, hogy Bars- és Esztergom vármegyék
