Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 53. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 53. szám. Vasárnap, augusztus 11. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATM : S1MOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. ALAPÍTOTTA : D* KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Leányok pályaválasztása. Azok az idők rég elmúltak, amikor a leányt csakis háziasszonynak nevelték s amikor szinte örökös szánakozó, vagy gúnyos mosoly tárgya volt a „Kékharisnyás“. Ma már minden szülő arra törekszik, hogy lányának is kenyeret adjon a kezébe. S ha nem is szándékozik a lány önálló kenyérkereső pályára lépni, azért legnagyobb része megszerzi a hozzávaló módot, jobban mondva: a diplomát. Mert sajnos, nálunk még mindig nem a tudás a fő, sőt sokszor az nagyon alárendelt, mellékes szerepet játszik; a fődolog, a legfontosabb — a kvalifikáció. Hogy aztán nem felel meg minden „képesített“, az aztán természetes. Nem is oly rég a'tanítónői pálya szinte az egyetlen volt, amelyre leányaink készültek: akár volt hozzá tehetség, vagy hivatás, akár nem. Elvégezvén a négy polgárit, képezdébe küldték. így van az még ma is ; régi dolog,, hogy a tanítónői pályán nálunk tulprodukció van. Bár ma már csak korlátolt számban veszik őket fel a tanítóképzőbe, még mindig nem csak hivatottak szerzik meg az oklevelet. Sokan évekig állás nélkül maradnak, vagy helyettesi minőségben tengődnek hol itt, hol amott, azonkívül sokszor ép olyanok helyét foglalják el a tanítónőképzőben a csupán diploma kedvéért tanulók, akik igazán hivatásból szeretnének tanítónők lenni. Nagynehezen más pálya nyilt meg a nők számára ; ilyen pl. a kereskedelmi : eleintén az egyévi tanfolyam, majd a három évi felsőbb kereskedelmi iskola készítette őket elő. E tanfolyamok és iskolák száma évről- évre nő és scha sem képes egyik sem a jelentkezőket mind felvenni, annyian akarják a „kereskedelmit“ elvégezni. Ámbár a háború sokkal több nőt juttatott állashoz a kereskedelmi pályán, félő, hogy nemsokára itt is tulprodukcióval állunk majd szemközt. Megnyílt a nők számára az egyetem is, de szintén sokan jelentkeznek. Minthogy az egyetemre előkészítő leánygimnáziumok száma még csekély volt és a felvétel a bizonyítvány minőségétől is függ, még nem tapasztaltuk azt a tódulást az egyetem felé, legalább nem minden szakmája felé; bár úgy is többen jelentkeztek, mint amennyit fel lehetett volna venni! Most azonban átalakulnak a felsőbb leányiskolák gimnáziu- ^ mokká és máris tapasztaljuk a lányok V tódulását a gimnázium felé. Nincs még határozott céljuk és tervük, a fő: egyelőre elvégzik a gimnáziumot s aztán majd valamilyen „lateiner“ pályára lépnek. Van aztán még sok női hivatalnok, akiknek alkalmaztatása nincs ép diplomához kötve, ezeknek a helyzete a legsiralmasabb. Hisz köztudomású dolog, hogy a nőket silányabban fizetik a férfiaknál, valamint általában kevés a pálya, melyen ha nem is ép teljeseri egyforma, de csaknem olyan díjazásban részesülnek, mint a férfiak. A tanév zárása óta elmúlt két hónap, a lányok nagyrésze, kik elvégezték a négy polgárit — hisz lányaink zöme ezt az iskolát végzi — sietnek pályát választani. Sajnos, a rosszul fizetett lateiner pályát többnyire, aztán jön a kereskedelmi, amelyen valamivel kedvezőbb a helyzetük. De talán még nem választott mindenki ! S ha döntött is volna, még lehet azon változtatni. Miért nem lépnek leányaink ipari pályára ? Hisz ez sokkal jövedelmezőbb. A háborúban pedig kénytelenségből sok nő lett iparos és bár e rövid idő is megmutatta, hogy a nő itt nagyon is megállja helyét, mégis tapasztaljuk azt a bizonyos idegenkedést az ipar iránt. Sőt már varrónőnek, kalaposnak sem akar igen menni a mai leány, nem elég „uras“ neki ez a foglalkozás, mint az ipar általában. Pedig az iparos az igazi ur, független ; a jó, ügyes, becsületes, tisztességes iparos munkáját fizetik meg a legjobban és bármikor: itt — az elvégzett munka, az egyetlen ajánlólevél ; itt nem kell más protekció s az ilyen munka nyomában a vagyon is szaporodik, amelyet lateiner pályán nem lehet szerezni. Különben is a nő az, aki veleszületett jóizlé- sével hivatva volna az ipar sok ágára nemesítőleg hatni. Nem minden ipar való nőnek, de sok. .Itt csak néhányra akarjuk a figyelmet ráterelni: itt van a művészettel rokon fényképező pálya, az épületszerelői, aranyműves, fogtechnikus, könyvkötészeti, betűszedői, óraműves, műkertészeti stb. szakma. Miért nem próbálkoznak leányaink e pályákkal ? Gondolkozzanak ezen egy kissé és ne akarjanak mind, minden áron „tovább tanulni“. Sem testi, sein szellemi tehetségei nem képesítenek minden leányt erre, de még a „tanulás“ anyagi terhét sem bírja el mindenki és a ráfordított pénz igen sok esetben olyan tőke, amely rosz- szul kamatozik. Tehát számoljanak egy kissé, vessenek számot önmagukkal is; csak a hivatottak tanuljanak tovább, a többi — menjen iparosnak, hisz intelligenciára itt is szükség van és ne gondolják, hogy a polgáriban elsajátított tudományt el nem bírja az iparosi pálya. I HÍREK A fájdalomnak némasága. A fájdalomnak némasága Szálljon a szenvedő világra ; Könnyekkel telt fáradt szemek 1 A fény káprázatát megunva Szálljon rátok a gyász borúja Es sírokon merengjetek. Az ajkatok imát rebegjen, Mi megfogan sebzett szivekben S az ég felé szárnyat vészén ; Az áhítatnak érzetébe Ne csöppenjen az átok mérge, — Az alázattól szent legyen ! Némuljon el a kacagástok, A gyász szentségét zavarnátok, Ha az ajkatok mosolyog ; Szemünkre köd, lelkünkre bánat — Felettünk sötét felhők szállnak, Ah ! Most ne legyen álmotok. A virágokat ne tépjétek, Másnak való az, nem ti néktek, Hadd hulljanak le betegen ; Ahova léptek, sírhalom van, Sok ifjú élet letaroltan Álmát alussza odalenn. A sok virág befödi őket, Kik meghaltak bár, mégis győztek, A föld beitta véröket; Mi lesz akkor a takarójuk, Ha őszi szél elsepri róluk, Vagy ti durván letépitek ? Ha a vér napjai elszállnak, S a szent békesség galambjának Szárnya a dúlt romokra ül, A fájdalomnak sötét gyásza, Legyen szivetek utitársa A múlt idők emlékéül! Orion. ☆ Kinevezések. Beniczky Ödön főispán Dr. Berényi Zoltán ügyvédet tb. főszolgabíróvá nevezte ki és megbízta az esztergomjárási főszolgabí- róságon a kihágási ügyek intézésével. — Fenyves Kálmán esztergomjárási számvevő ellenőrré neveztetett ki jelen beosztásában való meghagyása mellett. Katonai kitüntetések. A király az ellenséggel szemben vitéz és eredményes magatartásáért a katonái érdemkereszt hadiékítményes 2. osztályával és a kardokkal tüntette ki Tlaskal Lajos ezredest a 26. gy. ezredben, mint egy gyalogsági dandár parancsnokát; legfelső dicsérő elismeréssel és a kardokkal másodszor Vrkljan György századost, Ben- kovits Károly tart. főhadnagyot s a legfelsőbb elismeréssel Bauer Ernő tart. főhadnagyot a 26. gy. ezredben. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYSZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nagyboldogasszony. Az esztergomi főszékesegyház b úcsúnapján- augusztus 15.-én az ú&nepi nagymi, sét Dr. Csernoch János bibornok- hercegprímás mondja, aki e hét folyamán hosszabb távoliét után városunkba visszaérkezett. Tanárválasztás. A főreáliskolánál üresedésben levő mathematika- geometriai tanszékre a varos képviselőtestülete holnapi közgyűlésén ejti meg a választást. A tanügyi bizottság Olajos János nagyenyedi főgimnáziumi h. tanárt ajánlja megválasztásra. Az üresedésben levő másik két állás egyelőre helyettessel töltetik be. Városi közgyűlés. Esztergom száb. kir. város képviselőtestülete hétfőn d. u. 4 órakor közgyűlést tart, melyen a hídvám eltörlése, a bérkocsidíjak újabb emelése, a főreáliskola tandíjának 80 K-ban való egységes megállapítása és vagy 50 városi számadás jóváhagyása tűzetett napirendre. A kis osztrák gyermekek Esztergomban. Szerdán d. u. 7 óra tájban külön vonaton megérkeztek a kis osztrák gyermekek hozzánk is nyaralásra. Az állomáson szép fogadtatásban részesültek. Megható volt a látvány, amint az idegen kis gyermekek a vonatról leszálltak kisérő tanítóik és felügyelőnőik vezetésével. Az apróságok kis hátizsákkal voltak ellátva, melyekben legszükségesebb dolgaik voltak. Némelyik kis gyermek még féltve őrizte az otthonról elhozott kis játékát is, amitől bizonyára nem tudott megválni s édesanyja elpakolta a többi holmi mellé szeretett gyermekének vigasztalására. Érdekes volt nézni, amint egyikmásik az uj környéket nézegette. Némelyiknek bizony sírásra görbült az ajka. De a nagy számban jelenlevő nénikék és bácsik csakhamar megvigasztalták nyájas szavakkal. A különvonat még vagy száz gyermekkel továbbment Dorog—Leányvár — Piliscsaba felé. Ezeket a gyermekeket állomásunkon némi gyümölccsel, kenyérrel és málnaszörppel vendégelték meg a városháza hivatalnoknői. A hozzánk érkezetteket vezetőik sorba állították, azután Dr. Brenner Antal tanácsjegyző szétosztotta őket a vendéglátó családok jelenvolt képviselői között. Nagyobb- számú gyermek jutott a szentgyörgy- mezői árvaháznak, a Sz. Anna- és a vízivárosi zárdáknak, mig a többiek egyesével-kettesével jólelkű magyar családoknál nyertek elhelyezést. Bizonyos, hogy mindegyiket nagy szeretettel fogadták minálunk s ha majd haza mennek, lesz mit beszélni e csöppségeknek a magyar vendégszeretetről, mely a magyar embernek
