Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 51. szám

Esztergom, 1918. XL. évfolyam 51. szám. Vasárnap, augu sztus 4. POUTimr ésTBSSfíDFlLMILfíP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉT&SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ALAPÍTOTTA : KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Reáliskolánk államosításáról. II. A főreáliskola bérépülete a szt. ferencrendi zárdában tudvalevőleg a háború kitörése óta katonai, kórházi célokra van lefoglalva s a főreálisko­la a háború első két évében két egy­mástól távoleső elemi iskolában volt elhelyezve. Két év óta a főgimnázium épületében talált menedéket, úgy hogy a tanítás a délutáni órákban folyik, ami természetesen rendkívül sok nehézséggel jár és káros befo­lyással van a háborús eredményre. — A mostani kultuszminiszter úr Egerben azon Ígéretet tette, hogy lehetőleg az összes, még katonai szolgálatokra lefoglalt iskolákat visz- sza fogja adni rendeltetésüknek. Az iskolafenntartó város tegye meg tehát a kellő lépéseket (akár a főispán úr, akár országgyűlési képviselőnk utján, vagy egy kérő deputació utján) az Esztergomban lefoglalt iskolák fel­szabadítása érdekében. A tandíj újabb rendezésére vonat­kozólag a tanügyi bizottság tekintet­tel arra, hogy a tandíj az állami s valószínűleg a többi iskolákban is föl lesz emelve, a tandíj felemelését, il­letőleg már elvi határozatot hozott. A tandíj felemelése a reáliskolában azonban nagy óvatosságot és körül­tekintést igényel, nehogy tilalomfává váljék, mely odakiáltja a szülőknek, hogy ebbe az iskolákba be ne adják a gyereküket, mert *itt sokkal ma­gasabb a tandíj mint a másik közép­iskolában. — Első irányító szempont a tandíj felemelésében tehát az le­gyen, hogy a főreáliskolában a tan­díj semmi esetre se legyen magasabb, mint a főgimnáziumban, sőt lehető­leg alacsonyabb, mert anomália és pedig a szülőket joggal elijesztő ano­mália volna, hogy a kisebb jogosí- tású középiskolában nagyobb tandí­jat szedjenek, mint az egyetemes jo- gosííású középiskolákban. A másik szempont pedig a tandíj rendezésé­ben az legyen, hogy a tandíj egy­séges legyen, olyképen, hogy a vi­dékről jött tánuló, vagy a párkányi tanuló épen annyi tandíjat fizessen, mint az esztergomi tanuló, mert ev­vel csak nem lehet a vidékről a ta­nulót az intézetbe csalogatni, ha azt tudja, hogy ebben az intézetben csak azért, mert vidékről jön, nagyobb tan­díjat kell fizetnie. Ilyen iskolapoliti­kával nem lehet a vidéki tanulókat idecsalogatni, már pedig nemcsak az iskolának, hanem az iskolafenntartó város polgárságának is eminens ér­deke, hogy minél több tanulója le­gyen az intézetnek. A tanulólétszám emelésének hathatós eszköze és pe­dig az idegenből, a vidékről jött ta­nulók létszámemelésének legsikere­sebb eszköze: internátus létesítése. Hogy Esztergomot kedvező lokális viszonyai, egészséges gyönyörű vi­déke, fürdői stb. internátus létesíté­sére úgyszólván praedestinálják, azt nem is akarom bővebben fejtegetni, inkább arra akarnék rámutatni, hogy aránylag milyen könnyen lehetne azt létesíteni. Van ugyanis először meg­felelő épület hozzá. A főreáliskola uj épülete számára vett telken ott ,van az Ivanovits-féle hatalmas ház és a Rudolf-féle terjedelr$*es ház; csak csekély átalakításokkal az in­ternátus céljaira könnyen át lehetne alakítani, a hosszú hatalmas kert pe­dig ugyancsak alkalmassá teszi e célra. De honnan az átalakításhoz és berendezéshez szükséges pénz ? Talán ez is meglesz 1 Hiszen volt a reáliskolának szép alapja, ha jól tudom, húszezer koronája, amelyet a városi közgyűlés azon elvből kiin­dulva, hogy az államosítandó reális­kolának nincs többé szüksége ezen alapra, az esztergomi kereskedelmi tesületnek engedett át kereskedelmi iskola létesítésére. Azt hiszem, hogy az esztergomi nobilis kereskedel­mi testület, — amely a főreál­iskolának mindig őszinte, jó % barátja volt, — hajlandó lesz ezen összeget internátus létesítése céljára átengedni, miután a létesítendő kereskedelmi is­kola is csak úgy fog valóra válni, ha van megfelelő előkészítő iskola, amely neki növendékeket szolgáltat; már pedig ilyen iskola első sorban a reáliskola. — A létesítendő inter- nátuskülönben későbben, mikor szük­ség lesz rá, kereskedelmi iskolai ta­nulók befogadására is fog szolgálhatni. — Ezen alapon kívül, amely most már bizonyára huszonötezer koro­nára felemelkedett, számíthatunk, még az intézet volt növendékeinek, kik közül nem egy ma előkelő állást foglal el és jótevőinek adományára is. Hála Istennek, ilyenek is vannak, akik belátják, hogy Esztergomot, ha már gyárvárossá tenni nem sikerült, iskolavárossá kell tennünk, ehhez pedig okvetlenül szükséges, hogy virágzó főgimnáziuma és főreálisko­lája legyen a városnak, mert a vi­rágzó, népes két középiskola maga után fogja vonni a polgáriiskolát, továbbá a kereskedelmi iskolát és a szőlőszeti és faipari szakiskolát, ame­lyekre Esztergom város joggal igényt tart. Hátra van még, hogy szemügyre vegyük a miniszteri átirat második részét is, amelyben azon esetre, ha az iskolafenntartó város a főreálisko­lát fokozatosan megszüntetné, a mi­niszter úr a város terheinek csök­kentésére Ígéreteket tesz, első sorban, hogy a főreáliskola jelenlegi tansze­mélyzetét állami alkalmazásba átve­szi. Ezen ígéret azt dokumentálja, hogy az esztergomi főreáliskola meg­szüntetéséből az iskola tanári kara sem jogi, sem anyagi kárt nem szen­vedne, amiből aztán természetesen következik, hogy nem a tanári kar érdeke, hogy az esztergomi főreál­iskola fennálljon s éppenséggel nem elsősorban érdeke, vagy valami ki­zárólagos érdeke a tanári karnak, mint ezt oly sokan a városban han­goztatni szeretik, hanem igenis fő­érdeke és kizárólagos érdeke az isko­lafenntartó városnak, illetve polgár­ságának, amint ez a miniszter úrnak második ígéretéből még világosabbá lesz, amellyel megígéri, hogy hajlan­dó lesz Esztergomban polgári fiúis­kolát is szervezni, ha a tőle részle­tesen felsorolt feltételeknek megfelel az iskolafentartó város. Ezen félté telek: a polgári iskolának a város költségén való fejlesztése, a vásárolt telken új épület emelése, felszerelése és dologi szükségletéről való gon­doskodása, azonban sokkal nagyobb terhet rónak az iskolafenntartó városra, mint régi főreáliskolájának fenntartása és fejlesztése. — És mit kapna érte cserébe a város polgár­sága ? Alacsonyabb fokú és sokkal kisebb jogosítással bíró iskolát! Igaz, kilátásba helyezi a miniszter úr, hogy hasonló, tehát csaknem teljesíthetet­len, súlyos feltételek mellett hajlandó egy felső kereskedelmi iskola szer­vezését is megfontolás tárgyává ten­ni. És hátha a viszonyok addig is megint megváltoznak ? Ezek után azt hiszem, nem lesz senki, aki be nem látja, hogy az iskolafenntartó városra sokkal kisebb áldozatokkal jár régi főreáliskolájának fenntartá­sa és fejlesztése, mint a kisebb jo­gosításéi, új polgáriiskola szervezése és fenntartása, de azt is hiszem, hogy nem lesz senki, aki el ne ismerné, hogy a város polgárainak eminens érdeke a főreáliskola fennállása és további fejlesztése, ha azt akarjuk, hogy Esztergom iskolavárossá fej­lődjék és vele polgárainak jóléte emel­kedjék. Ehhez nyújtson segédkezet a főreáliskola minden barátja és a vá­ros jólétét szivén viselő minden pol­gára ! (Vége.) Grúsz Ede. Minden esztergominak szent kötelessége a buszon- hatos rokkantak támoga­tása ! — Ragasszuk leve­leinkre háziezredünk le­vélzáró bélyegét! A közbiztonság meg­rendülése. Bizonyos, hogy a háborús eldur­vulás, az erkölcsök elvadulása min­den téren mutatkozik, de ez már ve­lejárója a hosszantartó háborúnak, elejét ennek semmi kormány nem veheti, mert semmiféle kormány nem ura a lelkeknek és a sziveknek. Csakhogy az eldurvult erkölcsök tettekben csapnak ki a mindennapi életbe, szülik, tenyésztik a bűnöket. Mindenekelőtt megrendítik a személy- és vagyonbiztonságot, a tulajdon tisz­teletben tartását kivételek közé kell sorozni, elvvé válik a törvények kí­méletlen átgázolása. Nagy az értéke mindennek s eb­ben az értékemelkedésben épen az ellentállási erő csökkent meg, amely az embereket a bűntől visszatartotta. Miután ma már nem szórványos ese­tekről van szó, hanem az a helyzet, hogy a személy- és vagyonbiztonság nemcsak némely kis területen, hanem az egész országban siralmas állapot­ba jutott: a kormánynak kötelessé­gévé vált, hogy elsősorban a törvé­nyek szigorú alkalmazásával s ha kell, kivételes intézkedésekkel is a rendet, a biztonságot állítsa helyre. Ma nem lehet a legenyhébb bün­tetőjogi elméleteket a gyakorlatban alkalmazni, ma kérlelhetetlen erélyre van szükség, mert voltaképen lejár­ta magát a javítási elmélet, ma már az elrettenési elmélet gyakorlati meg­valósítására van szükség, mert egyéb­ként csakis a bűnösök számát emel­jük, szülve mindennap ezerszámra a bűnt és bűnöst. Ez a sorozat na­ponta óriási arányban növekszik. A rendőrség és az igazságszolgáltatás nagy és súlyos feladatok elé van állítva ezekkel a fejleményekkel, de ennek a két faktornak együtt meg van a hatalma arra, hogy rendet teremtsen. ☆ Előléptetés. A főkáptalan legu­tóbbi tanácsülésében Szabó Géza központi számvevőt főtiszti rangban elsőosztályú számvevőnek nevezte ki. Áthelyezés. Fischer László máv. főmérnök 20 évi esztergomi szolgá­lat után a budapesti központi üzlet­vezetőséghez helyeztetett át. Esküvő. Palkovich Miklós t. fő­hadnagy, az esztergomi katonai ren­dőrség vezetője, m. kir. határrendőr­ségi s. fogalmazó szombaton déle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom