Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 50. szám
Esztergom 1918. XL. évfolyam 50. szám. Csütörtök, augusztus 1. pourmm és mssm míwp. SZERKÉSZTŐSÉQ ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK továbbá előfizetési S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK FÉLELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA : DR RÉTHEI PRIKKEL MÁRIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Reáliskolánk államosításáról. I. A városi tanács közgyűlési határozatából kifolyólag még a múlt év őszén azon kérelemmel fordult a nm. közokt. miniszter úrhoz, hogy a városi főreáliskola megígért államosítását, miután a város mint iskolafenntartóhatóság, a közokt. kormánytól követelt összes feltételeket teljesítette, foganatosítani kegyeskedjék. A városi tanács ezen felterjesztésére a nm. vall.- és közokt. miniszter úr f. é. julius 5.-én kelt 8955. sz. alatt Esztergom szab. kir. város közönségéhez átiratot intézett, amelyben a miniszter ur kijelenti, hogy az esztergomi közs. főreáliskolának állami kezelésbe vételét az időközben teljesen megváltozott viszonyok folytán sajnálatára nem helyezheti kilátásba. Az intézetnek állami kezelésbe vétele s uj intézeti épületnek emelése ugyanis az államkincstárra oly nagy terhet róna, amely az intézet további fenntartásához fűződő érdekekkel egyáltalában nem volna arányban. A miniszter ur szerint az intézet fejlesztése óta eltelt idő ugyanis azt igazolja, hogy a főreáliskola ki- fejlesztéséhez fűzött remények nem váltak be. A miniszter ur szerint a főreáliskola népessége ugyanis 1911 óta folytonosan hanyatlik s ma 8 osztályban kevesebb rendes tanulója van, mint fejlesztése előtt a 4 alsó osztályban. A felső osztályok pedig szerinte kezdettől fogva mindíg- néptelenek s az idén a 4 felső osztályba mindössze 38 rendes tanuló iratkozott be. Ebből — véli a miniszter ur — joggal következtethető az, hogy Esztergom városának két teljes középiskolára szüksége nincs s a reáliskolának népesebb alsó osztályai is tulajdonképen a hiányzó polgári iskolát pótolják. Minthogy t^hát a miniszter ur úgy véli, hogy a főreáliskolának állami kezelésbe vételét országos, vagy fontosabb helyi iskolapolitikai szempontok meg- okolttá nem teszik s a város maga a főreáliskolát anyagi erőinek gyengesége miatt továbbra is fenntartani képes nem volna, legcélszerűbbnek véli a minszter ur, ha a város a főreáliskolát fokozatosan megszüntetné. — Ezek a miniszteri leirat negatívumai. A leirat második felében azt mondja, hogy amennyiben a város ily értelmű határozatot hozna, a miniszter ur hajlandó volna a város terheinek csökkentése s tényleges iskolai szükségletének kielégítése végett a főreáliskola igazgatóját, rendes tanárait stb. jelenlegi fizetésükkel az állami középisk. igazgatók és tanárok státusába átvenni s őket állami középiskoláknál alkalmazni. Hajlandó volna továbbá a miniszter ur Esztergomban állami polgári fiúiskolát is szervezni, ha a város közönsége „itteni részről jóváhagyott tervek alapján, a főreáliskola céljaira vásárolt telken felépített épületben az iskolát véglegesen elhelyezi és az épületet és tartozékait a telekkel együtt tehermentesen és tulajdonjogilag a kir. kincstárnak átadja, az építés megtörténtéig pedig az iskolának ideiglenes és ide bemutatott tervrajzban leirt helyiségekben való megfelelő elhelyezését biztosítja, a főreáliskola teljes bútor, tanszer és egyéb felszerelését a polgári iskola céljaira átengedi és ha a dologi szükségletekről való gondoskodást a maga teljes egészében magára vállalja.“ — Végül hajlandó a miniszter ur a felsőkereskedelmi iskolának hasonló feltételek mellett való szervezését is megfontolás tárgyává tenni, e tekintetben azonban határozott Ígéretet nem tehet s a döntést magának akkorra tartja fenn, ha a polgári fiúiskola szervezése megtörtént s annak mind a négy osztálya már működni fog. — Eddig a miniszteri leirat, amellyel szemben a város közönségének állást kell foglalni. A miniszter úr átiratának első részében tehát megtagadja a reáliskola államosítását „a megváltozott viszonyok folytán,“ mert a főréáliskola népessége 1911 óta folyton hanyatlik s ma 8 osztályban kevesebb rendes tanuló van, mint a kifejlesztés előtt a 4 alsó osztályban. Ezen adatokra vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy a főreáliskola népessége a kitört háború folytán az 1914/15 és az 1915/16 tanévben tényleg tetemesen csökkent (a háború előtti 1913/14 tanévben 247; a háború kezdetén, az 1914/15 tanévben 207; háború második évében, az 1915/16 tanévben pedig 187 a tanulója,) de már az 1916/17 tanévben ismét emelkedett a tanulók létszáma 201-re s még inkább emelkedett a most véget ért 1917/18 tanévben, amennyiben Összesen 218 tanulója volt az intézetnek, ebből a négy felső osztályra összesen 63 tanuló esik és pedig az V. osztálynak volt ösz- szesen 22, a VI. oszt. 17, '.a VII. 12, a VIII. oszt.-nak 12 bejegyzett tanulója, belevéve a magántanulókat és a katonatanulókat is. (A magántanulókat azért számítom bele, mert ha tisztán az intézet pénzügyi mérlegét nézzük, úgy azok is, mivel teljes tandíjai fizetnek, ép úgy számba veendők, mint a rendes tanulók.) Ezen adatok tehát tagadhatatlanul bizonyítják, hogy a főreáliskola tanulóinak létszáma két év óta emelkedik s oly magas létszámot mutat, amilyennel a régi négy osztályú reáliskola sohasem rendelkezett, (a legtöbb tanulója a 4 osztályú reálisko- lánakaz 1905/06 tanévben volt, a 4 osztályban összesen 207 tanulója volt) s ha az emelkedés továbbra is folytatódik ezen arányban, rövidesen elérni a régi létszámot, amellyel annak idején a legnépesebb főreáliskolák közé tartozott. A főreáliskola államosítása megtagadásának legfőbb argumentuma, a létszám folytonos esése, tehát nem áll, mert a főreáliskola létszáma a háború dacára két év óta tetemesen, 31 tanulóval emelkedik. Ami ez átiratnak azon megjegyzését illeti, hogy „a felső osztályok kezdettől fogva mindig néptelenek voltak“ erre nézve azt kell kijelentenünk, hogy aránylag ép oly népesek, vagy ha úgy tetszik, néptelenek voltak, mint az ország többi reáliskolájának felső osztályai. Ez a baj ugyanis nem az esztergomi főreáliskolának speciális baja, hanem közös baja az összes főreáliskoláknak, ami egyrészt abban leli magyarázatát, hogy a reáliskola a IV. osztály elvégzésével praktikus szakpályákra szórja tanulóit, másként pedig abban, hogy a reáliskola még most sem kapta meg a régóta sürgetett és meg is ígért egyenjogúsítását a főgimnáziummal, amint ez a külföldön régóta megvan. — Ez az argumentum tehát nem helytálló a reáliskola államosításának megtagadására s még kevésbé megszüntetésére, mert akkor az ország összes főreáliskoláit kellene beszüntetni. Azonban azt hisszük, hogy pedagógiai szempontból korántsem baj, ha a felső osztályok nem oly zsúfoltak ! Hogy pedig Esztergomnak szűk-, sége van két középiskolára, bizonyítja azon tény, hogy a főgimnázium nem bírja befogadni a középiskolába tóduló tanulókat s hogy ezen parallel psztályok beállításával sem képes segíteni a főgimnázium, mert ezek elhelyezésére az új főgimnázium épületében abszolúte nincs hely ; bizonyítja továbbá azon tény, hogy a főreáliskola alsó osztályai szintén népesek, sőt a háború kitörése előtt zsúfoltak voltak, úgy, hogy mindkét intézetre kívánatos lett volna, ha egy polgári iskola a középiskolába nem való elemet elvonta volna s az alsó osztályok túlzsúfoltságát apasztotta volna. Ebből azt hiszem, kiviláglik az is, hogy helyi iskolapolitikai szempontok nagyon is megokolttá teszik a főreáliskola fennállását, de indokolttá teszik országos iskolapolitikai szempontok is. Hiszen az esztergomi főreáliskola hatalmas országos területnek egyedüli főreáliskolája, ameny- nyiben délre Székesfehérvár, nyugatra Győr, északra pedig Körmöcbánya a legközelebbi város, ahol főreáliskola van. Keletre igaz, közel van Budapest, de az esztergomi főreáliskolának, a kedvező helyi viszonyoknál fogva épen az volna a feladata, hogy Budapestről is vonzzon tanulókontingenst. És ez bizonyára be is fog következni, ha okos, körültekintő, iskolapolitikával erősítjük és fejlesztjük főreáliskolánkat. Ilyen iskolapolitikának első teendői közé tartoznék az iskola régi bérépületének felszabadítása a katonai használat alól és visszaadása tanítás céljaira, továbbá a tandíj kellő rendezése s végre internátus felállítása. (Folytatjuk.) Grúsz Ede. m HÍREK Távol. Mi lesz, ha az éj némasága Belopódzik üres szobámba ? Arcomra a nap már árnyat vetett, Szivem aggódva összerezzen, Amint megmozdulnak felettem A rózsafán a sötét levelek. Szomjazva dűlök nyoszolyámra. Lelkem nyugalmát nem találja, Nem te ráztad fel puha vánkosom. Félek, hogy csábító lidércek Imbolygó árnya hozzám téved S nem a te szelíd arcoddal álmodom. Most révedne rám pillantásod, Hogy hanyatló sugárban állok . . . Arcom fakó . . . szavam panaszba fül ; Mint alkonyatnak vak homálya Fátyolként száll le a világra, Reám borulnál sírva, szótlanul. .. Mély csendje visszatér a háznak Szivemből rajozva kiszállnak Az éjszakának aggodalmai, Jöjj vissza ... a bús sejtelemnek Mi megint karjai közt renget, Jöjj el virágú elhervasztani. Ágyam felett Madonna képe Ragyog a sugár özönébe, Megaranyozza leomló haját. Könnyes szemem csüggesztem rája S lelkem a messzeségbe szállva Röpíti hozzád végső sóhaját. Orion. ☆ Katonai kitüntetések. A király Si- poss István 26-os tart. főhadnagyot, lapunk jeles munkatársát, az ellenséggel szemben vitéz magatartásáért a III. oszt. katonai érdemkereszttel tüntette ki. — Kalapos Gyula 26. gy. e. tart. hadnagyot őfelsége legfelső dicsérő elismerésével újólag kitüntette.
