Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 4. szám

1918. január 13.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

LAPUNK

NÉGY ÉVTIZEDE.

(Hírlapirodalomtörténeti vázlat.) Irta: Dr. Kőrösy László,

IV.

Örvendetes belső irodalmi eseménynek üdvözöltük Bártfay Róza kiváló munkatársunk „Gőgösnek kell lenni /“ c. tárcájának Zunft Antal szerkesztő német fordításában való megjelenését.

A jövő számára szolgai Hollady Jenő barátunk „Bátori Emlékezete“ c. közleménye a kövesdi oroszlán utolsó éveiről.

Elismerő méltatást irtunk Paczka Ferenc remekül sikerült Görgei Artúr arcképfestményéről meiy a tá bornok legjobb képmása.

Dr. Csernoch János nagyértekű értekezését „A halottégetésről“ vezércikkünkben méltattuk. Sujánszky Antal terjedelmes katalógusát a her- cegprimási könyvtárról erdőm szerint ismertettük.

Sebők Zsigmond első szépirodai mi kötetét, mely „Alakok“ címen Szegeden jelent meg, nagy hozsannával fogadtuk. A tizenkét mesteri elbeszélést különben az egész sajtó rokonszenvesen üdvözölte.

Verhovay hires Függetlenség- e a „ csángó-számadás “ miatt megszűnvén, a nálunk is ünnepelt férfiúról részvéttel emlékeztünk meg.

Ritka szép költeménnyel tisztelte meg ismét tárcánkat Reviczky Gyula barátunk „Az ifjú pesszimistáknak“ Gárdonyi Gézától pedig a „ Gizéhi pergament“ .e. első közleményét kaptuk meg lapunk számára.

Értékes és üdvös helyiirodalomi elemiiskolai tankönyvet dicsértünk, mikor Szölgyémy Gyula „Esztergom földrajza“ megjelent.

Vezércikkeink témái: A felnőttek oktatásáról, az amerikai szőlőtelepités- ről, községi olvasókörökről, A jó modor, A vaskalapról, A halottége- tesről. Csemegeszőlőinkről, Ipariskoláink fejlesztéséről, A világításról, az ördög bibliájáról és a vasútról értekeztek.

Hercegprímásunk udvarát, gazdaságát és műalkotásait gondos értekezésekben ismertettük. Esztergom összes könyvtárairól tájékoztatót irtunk.

Burány Gergely „Az ó-kori rabszolgák“ c. szellemes párbeszédével örvendeztette meg földijeit lapunkban. Burány János pedig pedig „Esztergom talajvizei és a vízvezeték“ címen sorozatos vezércikket irt nekünk.

Végül az irodalom berkéből az irodalom csalitjába érkeztünk. Putdnkó János, a Tarkaság mulatságos elnöke tiszteletére ugyanis „Putankó apot- heózisa“ c. disznyomasu és humoros gloriádumomat olvastam föl közkívánatra— Szilveszter-estéjén a Tarkaság harsány gaudiumára.

* * *

Kárpáti emlék.

Te völgy, hol hőbb nap, olvadóbb a hó Tél hamarább fut, nyár tovább pihen,

És szebb virány közt lüktet a folyó,t Te völgy, e szóra tanítsz : szerelem !

S te bérc, vihar korbácsát megvető És visszavágó villámok haragját,

Te elhagyott, sújtott, kopár tető,

Fönséges bérc, ezt menydörgöd: szabadság!

Bartók Lajos.

* * *

Az éj.

Az éj pompás királynő, Csillagruhájában halad,

Rabifjú, sápadt hold kiséri . . .

Kelt messziszálló vágyakat.

Majd jó nő, ki e bünfanyára, Kinpadra szánóan tekint,

Sötét fátyollal elborítja . . .

Mindenkit nyugalomba int. . .

Koroda Pál.

* * *

1889,

Január utolsó napján lesújtó hirt közölt rendkívüli kiadású lapunk gyászkeretben: „Meghalt Rudolf

trónörökösünk!“ Ezt a megdöbbentő Hióbhirt Oltósy Lajos lapunk régi barátja, ki üzlete miatt Bécsben lakott, sürgönyözte meg nekünk. Éjjel kellett ezt a szomorú eseményt szedetnünk, hogy a fővárosi sajtót megelőzhessük. Szeretett trónörökösünk emlékének azután külön számot szenteltünk.

Monumentális emléket emelt nevének Simor János hercegprímásunk, mikor főszékesegyházunk fönséges kupoláját, a nagyszabású, de elavult falfestményeket és a magasztos főoltárkép óriási keretét, áldozatkimélés nélkül elsőrendű mes erekkel ujjáalakit- tatá. Az uj főszékesegyházat, több évi zárlat után, fényes ünnepel nyitotta meg újra főpásztorunk. Erről részletesen beszámoltunk,

De országraszóló ünnepséggel szentelte föl Magyarország főpásztora az Árpád-kori garam-szent-benedeki remekük restaurált gótikus templomot is. mely főkáptalanunk dicsőségét hirdeti.

Három országos képviselőnk ; Ho- ránszky Nándor, Reviczky Károly és Zboray Béla ez évben is kormányunk javaslatai ellen szavazott ; de ugyanekkor már kath. autonómiánkkal is foglalkozni kezdett a közvélemény.

Szilágyi Dezsőt vezércikkben üdvözöltük városunk nevében, mikor igazságügyi miniszter lett.

Silber stein (Ötvös) Adolf, a Pester Lloyd dramaturgja kapta meg az engedményt az esztergomi Tűzkői vasúti építkezésre. A részvények aláírása kedvező volt.

Nem igen lelkesedtünk azonban, mikor a legdrágább telken, a város közepén, a négyszázezer forintnál drágább uj kaszárnya kezdett épülni. Ugyanekkor nőtt ki a földből az ev. ref. uj templom. Szívesen jelentettük hogy Szépítő Társaságunk városunk fásításához végre hozzáfoghatott.

Gróf Csáky Albin elnökletével alakult Budapesten a Kárpát-Egyesület fővárosi osztálya, mely a szomszédos esztergomi tajszépségek megismertetését szintén programmjába foglalta. Ekkor érdeklődő földijeink közül Brutsy Jánost és engem a vá- lásztmányi tagok közé soroztak.

Őszinte megindulással emlékeztünk meg Hazay Ernő haláláról. Évtizedek óta élénk tevékenységet fejtett ki vármegyéje szolgálatában előkelő tollával. 1848 ban ő szerkesztette a Márc. 15. c. lapot. Mint modernül gazdálkodó földbirtokosunk gyáriparunkat lendítette föl. Megérdemelte tehát, ha sokszor országos képviselőnek választották az ő kerületében.

Mély fájdalommal indultunk arra a gyászmisére, melyet lánglelkű fiatal költőnk, Reviczky Gyula barátunk pesti temetése napján a ferencesek templomában rendeztünk. A szertartást Dr. Walter Gyula végezte. A kóruson Takács Imre férfikara gyászdalokat énekelt.

Egész hazánkat kellemesen érintette az a rika szép esemény, mikor Simor János hercegprímásunk Alcsú- ton József kir. herceg leányát, Mária Terézia főhercegnőt és fiát, József Ágost főherceget bérmálta meg.

Évről évre gyarapodott az uj érseki palota forgalma. Gyakran megjelentek Báró Hornig Károly veszprémi Schlauch Lőrinc nagyváradi, Csúszka György szepesi vagy más egyház-- megyebeli püspökök, sőt maga a pápai nuncius Gallimberti is.

Egész városunk örömét tolmácsoltuk, mikor Ferenc József királyunk Frey Vilmos sok évtizedes polgári érdemét régi nemessége épségben tartásával Késmárki előnévvel tüntette ki.

Képviselői Kört alakított a városi közgyűlések ügyeit előkészítő ötven buzgó városi képviselő, akik elnökül Magos Sándort és és tilkárul engem választottak.

Melegen üdvözöltük azután a kir. városi kath. legényegyesületünk szervezését, ami első sorban Dr, Pro- hászka Ottokár elnök érdeme volt. Testvérvárosrészeink kath. legényegyesülete már zászlószentelő ünnepet rendezett a vízivárosi templomban, hol a szertartást Dr. Machovits Gyula elnök végezte és a zászlóanyai tisztet pedig Mattyasóvszky La- josné töltötte be.

Szülővárosunk kiemelkedő szülötteit hagyományosan üdvözölni szoktuk, ha művészpályájukat fényes sikerrel kezdték meg. Első sorban gratuláltunk Feigler János hegedűművészünknek, mikor szép tehetségű leánya, Hermin, a sziniakadémia elvégzése után, ragyogó sikerrel mutatkozott be a budapesti színpadon, Haraszti művésznevén, Hasonló örömmel jelentettük, hogy másik ifjú földink, Konti Ilona remek hangja viszont a kolozsvári színpadon tapsvihart érdemelt.

Irigykedni kezdtek szomszéd városunk Brutsy Gyula műkereskedőnk azon páratlan élelmességére, hogy a jól ismert Ürge Ignác kínai hittérítőnk épen csak neki szállította Trieszt felé az elsőrendű illatos teát az esztergomiak élvezetére.

Ezen évben ajándékozta meg városunkat Dr. Böldváry István városi buzgó főügyészünk tolla az uj szervezési szabályokkal. Az év végén pedig sajnáltuk, hogy ismét elvesztettünk egy oszlopot. Ekkor ugyanis a vármegyei tisztújításon Maityasóv- szky Vilmos muzslai főszolgabírót választották tisztiügyésszé és helyét B. Szabó Mihály foglalta el.

Minden város intelligenciáját saját szórakozása módja jellemzi. Esztergomban pompásan fölvirult a zenei műveltség. Az országos hírű esztergomi „dalárda“ idehaza is tündökölni tudott harmonikus hatásával, mert a politikai zivatarokat szivárványokká tudta varázsolni.

Esztergom és Vidéke“ megalapítója.

Zenei-Körűnk inkább a szakzené székét egyesítette, ahová katonatiszt jeink legszívesebben jártak. Trónörö kösünk tragikus halála azonban számos farsangi mulatságunkat elnémította. Kisebb arányú összejövetelek keletkeztek a farsang vége felé. Ilyen volt pl. a Lőrinc-uccai Vendéglős-bál, a szigeti családi-kör szórakozása ; sőt maga a kereskedelmi- és iparos-ifjúság farsangi bálja is házi vigalommá szelídült.

Leginkább sikerült még a gyász- idő letelte után a farsangvégi rendes diák táncrpróba tavaszi hagulatu mulatsága és dalegyesületünk társasestélye, ahol Perényi Margit és Irma iskolázott énekét tapsoltuk meg hangverseny közben. Az utolsó koccintást Karnevál herceg a Tarkaságban élvezte.

Nyáron Budapest összes nyomdász-egyesületei a legtagasabb gőzhajón rándultak városunkba, hol szaktársaik fogadták és kalauzolták.

Arénánkat Csóka Sándor szabadkai színtársulata szállotta meg. Kedvelt tagjai voltak : Ledofszky Mariska operetténekesnő, B. Szöllősy J. tiépszinműénekesnő, Benkő Jolán drámai színésznő, Szabó Ilka társalgási ; Palotay Andor szerelmes, Juhász S. jellem, Rácz Gy., tenorista, Németh József a kitűnő buffó.és Breznay, a gondos rendező. A társulat azonban ismét rászorult valami mentőázelfemre és az épen az isteni Blahdné lett, a kit ünnepi számunkban üdvözöltünk. A Parasztbecsület zsúfolt házat biztosított Aki nem jutott jegyhez, az a Tót leányban tapsolt Hankának. Az Eleven ördög meg az Ingyenlőkkel már városunk összes filisztereit elevenördögökké és ingyenélőkké varázsolta Blaháné. A nemzet csalogánya ismét inkognitóban érkezett hozzánk. A Fürdővendéglőben szállott meg unokahugával Cserépy Idával és bankett helyett inkább a kisteremben Bokros Károly főpincér vagy Jónás Pali varázshegedűjátékában szórakozott bizalmas társaságunkban. Nemsokára Helvei Laura, a Nemzeti Színház ünnepelt művésznője érkezett édesanyja társaságában legelőször hozzánk. A vasutiállomáson a színigazgató és lapunk szerkesztője fogadta. A művésznő Ivanovits Béláék vidám otthonába hajtatott, Fényes két estéhez volt ismét szerencsénk. Első szerepe Fedora, elragadta, a másik pedig Odette már megbűvölte városunk es vármegyénk előkelő közönségét. Tömérdek virág hullott lábai elé.

Ekkor keletkezett Dr. Helcz Antal elnökletével Szinpártoló Egyesületünk. Tagjai lettek: Bellovits F., ifj. Brenner F., ifj. Brunner F., Dóczy F., Dr. Földváry I., Grünvald Éajos, Helcz Kálmán, Dr. Horn Károly, Komlós Vilmos, Krechnyák F., Kollár Károly, Dr. Kőrösy László, Lisz- kay Alajos, Magurányi József, Mied- ler Rezső, Müller Gy., Nagy Pál, Dr. Palkovics Jenő, Dr. Perényi K., Rudolf István, Schönbeck Imre, Szabó Géza, B. Szabó M., Vojnits Döme és Weisz Sándor, kik nyomban hozzáfogtak a bérletgyűjtéshez.

Vezércikkíróink jórészt a villamos világításról, a nemzeti hadseregről, az esztergomi népszerűség