Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 43. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 43. szám. Szombat, június 29. POUTIPföJ ésTRRSflDfíLMfLfíR SZERK ESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉT’SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK FÉLELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. ' MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Esztergom jövője. Nem fantom, nem lidércfény, nem vakmerő gondolat-e ez: Esztergom jövője ? Vagyunk néhányan, kik meggyőződéssel valljuk, hogy — nem I De azok, a — nagy többség — kik a logika szerint a közelmúltból és a kevésbbé biztató jelenből vonnak következtetést, fanyarul mosolyognak rajtunk s mintegy megfellebbezhetetlen itéletkép vágjak ki, hogy — sajnos — Esztergomnak csak régmúltja van, de jövőjében semmi remény! Azért mi mégsem válunk kishitű- ekké, nem hajtjuk le fejünket csüggedten, hanem bizakodó, derűs arccal álmodjuk tovább, hogy el fog jönni a szebb, nagyobb, gazdagabb Esztergomnak ideje !. .. Végtelenül örvendünk neki, hogy fiatal tetterős új alispánunk, kinek hivatali működése iránt bizakodók és lemondok egyaránt a legjobb reményekkel vagyunk eltelve, közénk : a hevülők közé esküdött be, mert székfoglaló beszéde szerintszilárd meggyőződéssel hirdeti a szülővárosa szebb jövőjébe vetett hitét és bizodalmát. Álljanak félre,' kik egész az unalomig egyre azt hajtogatják, hogy — mi már lekéstünk a nagyobb fejlődésről, hogy — mi annyira földhöz tapadtak vagyunk, kiken még égi hatalom se tud segíteni és lendíteni, hogy — mi már csak a múltúnkból s természet adta javainkból tudunk már kamatokat húzni, és a többi, és a többi! Ép az a legnagyobb bajunk, hogy ilyes gyámoltalan kishitűség lassan uralkodóvá lesz a lakosság nagy részében, s — ami még rosszabb — városunk és megyénk vezetőiben is. Ősi tapasztalat, hogy nagyra merni kiábrándíthatatlan reménykedés és törhetetlen erős akarat nélkül lehetetlen. Ha mi önmagunk se tudunk reményleni s rendületlenül előbbre törni, akkor hogyan várhatjuk a szerencse kedvezését ? Ne rázzuk hitetlenül a fejünket, értsük meg végtére, hogy igenis városunkat szerencsés helyzete, vize, vasutjai és kőszene arra predesti- nálják, hogy gyáripari gócponttá váljék. Ehhez szerintünk csak egy hiányzik még: a saját élelmességünk. Ha ez megvolna, vagy meglesz bennünk és első sorban a vezetőinkben, ha nem restellünk egy kis kapaszkodást, ha utánajárunk a kedvező konjunktúráknak s még némi áldozatok árán is magunkra irányítjuk a vállalkozó nagy tőke figyelmét (nem úgy, mint a puskaporgyárnál!) kétségkívül mosolyogni fog ránk a szerencse, mely eleddig gyámoltalanságunkért nem méltatott figyelmére bennünket. Legyen a szép példa vonzó ! Amit alispánunk férfias programmjául hirdet, azt tegyék magukévá egy szív- vel-lélekkel varosunk vezetői és vezető körei is! Legyen harmonikus összetartás a város és a megye között a végső cél felé! A polgárság pedig ne a pótadók magassagan sopánkodjék szüntelenül, hanem segítse vezetőit a nagyratörő tervek kivitelében I Mi a nagyratörés tüzét éleszteni fogjuk mindig és mindenképpen. ♦ Priscus. Városi közgyűlés. Esztergom szab kir. város képvi selote^tüiete f. hó 26 -án d. u. 4 órakor közgyűlést tartott. Napirend előtt Brutsy János interpellált a külön legeltetés elleni tilalomnak egves gazdak részéről való kijátszása ügyében. Dr. Antóny Béla polgármester kijelentette, hogy ebben az ügyben mar több feljelentés érkezett a rendőrhatósághoz s az eljárás folyik. Ez alkalommal is kéri mindazokat, akik valakit tilos legeltetésen érnek, hogy minden egyes esetben tegyék meg a feljelentést. Ugyanily értelmű utasítást kaptak a mezőőrök és hegymesterek is. A polgármester ezekután meleg szavakkal emlékezett meg Marosi József képviselőtestületi tag, a Kereskedelmi és Iparbank volt igazgatójáról elhunyta alkalmából. Emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökíti meg. Bejelentette ezenkívül még a napirend előtt, hogy mivel a törvény megengedi a tisztviselők szabadságát, mind maga, mind több tisztviselőtársa igénybe óhajtja ezt a nyár folyamán venni, mihelyt a viszonyok erre alkalmasakká válnak. A közgyűlés a bejelentést tudomásul vette. A tárgysorozat elején. A rendes tárgysorozat első pontja a vall. és közoktatásügyi miniszter leiratának tárgyalása volt, mely a várost a főreáliskola államsegélyének felemelése iránti kérelmével elutasítja. A közgyűlés Grúsz Ede főreáliskolai igazgató indítványára e dolog felett nem tér napirendre, hanem figyelemmel kiséri a községi főreáliskolák állami segélyezésének ügyében Késmárkról kiindult országos mozgalmat, melyhez csatlakozva alkalomadtán a kérelmet megismétli és orszgy. képviselőnk útján szorgalmazza. Tudomásul vette ezután a közgyűlés a földmivelésügyi miniszter határozatát, mely a város által kérelmezett csatornázást, csapadék és szennyvízelvezetés céljából — tekintettel arra, hogy városunkban vízvezeték még nincsen, — nem engedélyezi. Rövid vita után az a megnyugtató vélemény alakult ki e tárgyban, hogy a jobb idők bekövetkezésevei a városnak vízvezetékkel és csatornázással való ellátása halaszthatatlan követelmény, mely elől a kepviselőtestület nem fog elzárkózni annál is inkább, mivel kilátás van arra mézve, hogy e fontos létesítményeket eset eg magánvállalkozó útján üthetik nyélbe. Tudomásul vettek a háziezred köszönő levelet is a város társadalma altat felajánlott ezüst kürt ügyében, a Lieb-féle ,ház vételárának a vízivárosi es szentgyörgvmezői házela- dasokból befolyt összegből való fe- dezhetése dolgában pedig névszerinti szavazás döntött. A ruhasegély, A közszolgálati alkalmazottak ru- hasegéiyénél hosszabb vita fejlődött- ki. A tanács javasolta, hogy a ruhabeszerzési segélyek az államkincstár terhére előlegeztessenek a város pénztárából — a városi alkalmazottaknak. Szölgyémy Gyula kérdezi, hogy a város alkalmazottai közé számíttatnak-e ezen dologban a városi tanárok és tanítók is ? Tagadó válaszra ennek oka után kérdezősködik és keserű hangon ’ lobbantja a városi vezetőség szemére a város tanszemélyzetének mellőzését minden oly alkalommal, amikor a város tisztikara, segéd és kezelőszemélyzete, sőt szolgaszemélyzetéről is méltányos gondoskodás történik. A polgármester Szölgyémy szavait visszautasítja. Tudomása szerint a város vezetősége mindig méltányolta a tanítóság méltányos kérelmeit. Arról nem tehet, ha a miniszter úgy rendelkezik, hogy a tanítóság magát a tisztviselőkkel szemben — mint ez esetben is —- mellőzve érzi. A ruhasegély előlegezését a miniszter rendelte el tisztán a város közigazgatási alkalmazottai részére. A h. főszámvevő szerint nincs is any- nyi pénz a város pénztárában, amennyi a városi tanítók és tanárok részére való előlegezésre is kifutná. Mátéffy Viktor felvilágosítja a polgármestert arról, hogy Szölgyémy szavaiban a város tanítóságának évtizedes keserűsége nyilvánult meg. Tapasztalta ugyanis, hogy míg maga a város képviselőtestülete mindenkor a legnagyobb méltányossággal viseltetett a tanítóság kérelmei iránt, a városi vezetőségben mindig csak hosszas küzdelemmel lehetett kicsikarni bármit is a tanszemélyzet részére. (Jelen közgyűlés 36. pontjául kitűzött kérelmüket is még jamiár- ban adták be s csak többszörös sürgetésükre került ez alkalommal napirendre — annak is egyik utolsó pontja gyanánt, amikor a közgyűlés tagjainak érdeklődése köztudomás szerint rendesen meg szokott csappanni. H.) Brutsy János szerint a tanszemélyzet csak azt akarja, hogy amilyen simán segítenek magukon a városi tisztviselők, oly simán segítsenek a tanítókon is. Tátus János állítja, -Jiogy a tanítók a vá os képviselőtestületétől még mindig megkapták, amit kértek. (Ezt nem is tagadta senki I) A városi hivatalnokok nagyon is megérdemlik, hogy őket méltánylásban részesítsék. (Ez sem volt soha vita tárgya !) Etter Ödön felhozza a főreáliskolai tanárok egyik sérelmét a különórák díjazása ügyében. E felszólalásra Dr. Brenner Antal tanácsjegyző ad részletes felvilágosítást, mire a képviselőtestület ezen ügyet azon melegében jóvá is hagyja a tanárok javára. A hosszú vita végén az eredeti javaslat változatlanul ment keresztül a ruhasegély-előleg ügyében. Dr, Kőrösy László emléke, Szerkesztőségünk a város képviselőtestületét is megkereste néhai Dr. Kőrösy László dömösi síremlékére való hozzájárulás céljából. A közgyűlés szép megokolás keretében egykori munkás tagjának emlékét jegyzőkönyvében örökítette meg, a síremlékre 200 K-val járul hozzá, azonkívül felhatalmazta a város tanácsát hogy Kőrösy nevéről egy teret, vagy uccát elnevezhessen. (A határozatot egyik legközelebbi számunkban egész terjedelmében közöljük.) Villamos ügyek, A város főmérnöke bemutatja a villamos-telep 1916. évi zárószámadását, mely 20.662 K 30 f. hasznot mutat ki. Mivel azonbanH917-ben az üzem tetemes, 72.000 K-t meghaladó veszteséggel zárult az anyagárak, fuvar és munkabérek óriási emelkedése következtében, melyet a város közpénztára nem viselhet, a képviselőtestület úgy határoz, hogy a villamos áram ára hectowattonkint világítási célokra a mai 8 fillérről 10 fillérre, motorikus célokra pedig nappali fogyasztásnál 333, estinél 5 %-al emelkedjék. Ugyanekkor azt is elha-
