Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 41. szám

Esztergom, 1918, XL. évfolyam 41. szám Csütörtök, június 20, PQUTim és TFIR5RÜFIL MftfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZET *SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ALAPÍTOTTA : KŐRÖSY LÁSZLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Alispánválasztás. A vármegye törvényhatóságának héttői közgyűlése. J A vármegyeháza épületén hét­főn lengő zászlók jelentették, hogy ünnepe van a vármegye közönségének. E napon töltöt­ték be a megüresedett alispáni állást Szenkviczi Palkovics Lász­ló eddigi helyettes alispánnal, aki egy évet meghaladó helyet­tesi minőségében mind fölfelé, mind pedig a vármegye közön­sége előtt a legrokonszenvesebb, 'tenni, cselekedni tudó és akaró vezető tisztviselőnek bizonyult s aki iránt valóban impozáns bizalomnyilvánítás számba ment a hétfői közgyűlés egész lefo­lyása. Palkovics Károlynak, a nagy idők nagy alispánjának, uj alis­pánunk édesatyjának szelleme lebegett ez alkalommal a köz­gyűlési terem magas falai kö­zött. Az ő nevét hangoztatva foglalta el a fiú azt az alispáni széket, melyet nagyemlékű atyja tett díszessé, egész Magyaror­szág hazafias népe előtt tisz­telné és kiválóan megbecsültté. Négy és fél esztendei bilincs­hordozás szomorú várfogságban és egy magas kőoszlop az eszter- gomihonvédtemetőben: ezek vol­tak a jutalmai az akkori idők pél­dás hazaszeretetének. A mos­tani idők végét még nem lát­juk, nem ismerhetjük. De is­merjük Palkovics Lászlót, aki jól tudja, hogy ma már nem a négylovas hintó az, ami a nép­nek imponál s aki magános óráiban a vármegye és a vá­ros Lövőjén tépelődve látja a reá varo nehézségeket s férfias erővel ki meri mégis mondani, hogy „állok elébe mindennek /“ E. nehéz időkben szívből üd­vözöljük nagy Palkovics Ká­roly fiát a vármegye első tiszt­viselőjének díszes, de nagy mun­kásságot, kitartást, erőt kívánó és az ideális lelkületet erősen próbára tevő állásában. * A közgyűlés megnyitása, A vármegye törvényhatóságának hétfői közgyűlését Benlczky Ödön főispán nyitotta meg s mindenek­előtt köszönetét mondott a várme­gye közönségének az installációja alkalmából oly impozáns módon meg nyilvánult szives fogadtatásért. A közügy érdekében kérte maga ré­szére a további támogatást. A rendes tárgysorozat egyes pont­jai következtek ezután. Őfelségének a terményrekvirátás sikeres befejezé­séért kifejezett legfelsőbb köszöneté felolvastatván, a főispán a maga ré* széről is. külön köszönetét mond a közönségnek, meiy a h. alispán agi­lis fellépésére áldozatkész lélekkel sietett fölöslegét a haza javára fel­ajánlani s ilyképen elkerülhette a ka tonai rekvirálás kellemetlen fogana­tosítását. Az uj kormány kinevezéséről szóló miniszterelnöki leirat tudomásul vé­tetvén, a közgyűlés a kormányt fel­iratban üdvözli és támogatásáról biz­tosítja. A főispán indítványára ezután az alispáni és egyéb esetlegesen meg­üresedő állásoknak választás utján való betöltése tűzetett napirendre. Az alispánválasztás. A kijelölő bizottság megalakíttat­ván, melybe a főispán Bleszl Fe­rencet, Erős Rezsőt és Matéffy Vik­tort, a közgyűlés pedig Boronkay Ignácot. Dr. Gróh Józsefet és Vim- mer Kálmánt nevezte ki, visszavonult, mely időre a főispán a közgyűlést felfüggesztette. Rövid idő múlva a közgyűlés ismét megnyílt, midőn a főispán kihirdette a kijelölő bizottság határozatát, mely szerint alispánul az egyetlen pályázó: Szenkviczi Pál- kovics László egyhangúlag ajánltatik. Zúgó éljenzés követte e szavakat, mire a főispán Palkovics Lászlót koz felkiáltással megválasztott alispán­nak jelentette ki. Az alispánért erre Erős Rezső ve­zetésével küldöttség ment. Az uj alispán a közönség lelkes éljenzése közt vonult a közgyűlési terembe, ahol a főispán tudtára adta a határo­zatot azon meggyőződésének kifeje­zése mellett, hogy méltóbb egyénre a választás nem is eshetett volna. Az alispán ezután letette a hivatalos esküt, fhajd a következő szép be­szédet mondotta: Az alispán beszéde. Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Háború van s igy nem volna helye a sok szónak 1 .. . Mégis úgy érzem, hogy az a kitüntető bizalom, amely ma a Törvényha­tóság részéről irántam megnyilvá­nult, kiváltja szívemnek azon leg­bensőbb érzéseit, a melyeket a férfi a hétköznapi életben rejtve ' tart, de belőlük meríti az erőt, — az élet mindennapi küzdelmei­hez I... , * ... Hálával tekintek föl a Min­denhatóra, aki eddig segített, aki megadta nekem, hogy jó és annyi balszerencse közt, becsülettel ha­ladhassak azon cél felé, amelyet az ifjú lelkesedése, ábrándvilága egykoron megrajzolt s a melyet a hossz úévek komoly, hosszú mun­kája — ma — megvalő-jiiott! .. . A köszönetnek azzsn az igazán szívből jövő, és soha meg nem hidegülő meleg érzésével járulok a Törvényhatóság színe elé, — amelynek forrása a vármegyém iránti azon hűséges és odaadó szeretet, amelyet öröklöttem, amely­ben növekedtem, amelyet hevíteni, fokozni soha meg nem szűntem, — az iránt a vármegye iránt, — amely hosszú időkön át adott csa­ládunknak puha, meleg otthont, s annak idején nekem, az életbelépő ifjúnak az első kenyeret nyujtá !... Méltóságos Főispán Ur I TekintetesTörvényhatósági Bizottság 1 Itt engedjék meg, hogy amikor szivem telve van emlékezésekkel és hálával, — engedjék meg ne­kem a fiúnak, hogy abból az alis­páni székből, amelyet egy fél szá­zaddal azelőtt, — nem kevésbbé nehéz és viharos időkben édes atyám töltött be, — a vármegye történelmével összeforrott emléke előtt fiúi hódolattal egy pillanatra meghajthassam fejemet, azzal a lelkem mélyéből fakadó fohásszal, hogy az ő, nekem szent emléke, az ő múltja, legyen az a másik erőforrás, amelyből szintén me­ríthessek,a már küszöbön álló és a még eljövendő komoly, nagyon komoly időkre !.. . Szivemben hittel, szeretettel és erős akarattal igy fel vértezve jö­vök 1 — Bízom benne, hogy a nyílt, minden hátsó gondolattól mentes, tiszta erkölcsi alapon álló közigazgatási politika, amelyet val­lottam és vallók, meg fogja te­remni a maga egészséges gyü­mölcsét ! Igen 1 A közigazgatásnak minde­nekelőtt őszintének és igaznak kell lennie; hogy megtalálja az utat a közönség szivéhez, a nép bizal­mához, amelyet, — egyéb okok közt — a mindig hangoztatott, a gyakran helytelenül értelmezett és még gyakrabban rosszul alkalma­zott úgynevezett „erély,“ — tu­ELŐFiZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K * EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA lajdonképen pedig a rideg bánás­mód, — nem kis mértékben ide­geníteti el tőle. Ezt a bizalmat megszerezni ma már hosszú, tövises ut, amely n em egy csalódást fog okozni ann ak, aki ezen az utón jár, de végre is egyszer meg kell kezdeni, meg kell kezdeni már! Akarom és épen ezért tisztvi­selő társaimtól is elvárom, hogy a vezetésem alatt álló közigazga­tásba vigyék bele a legnagyobb közvetlenséget s vele a megértő szivet 1 —■ Tapasztalásból beszé­lek 1 Tudom, hogy a türelemmel, bizonyos, — hogy úgy mondjam, — együttérzéssel meghallgatott pa­nasz a legtöbbször, még akkor is megnyugvást szül, ha azt végered­ményében el is kell utasítanunk. A nagyközönséggel való ily bá­násmód a tisztviselőtől nagy türel­met, még több önfegyelmet köve­tel, de jól eső eredményt is szül s elégtételt annak, akiből nem halt még ki teljesen az idealizmus 1 Mindezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy erélyes fellé­pésre nincs szükség! Sőt a jó közigazgatásnak az erély ép oly elsőrendű kelléke, mint a megér­tés ! De kell, hogy e kettő kie­gészítse egymást, és ott aztán, a hol a jóakarat nem használ, jöj­jön az az erély, de a kellő pilla­natban és akkor minden ingadozás és tétova nélkül 1 Ezekben csak főbb vonásokkal óhajtottam jelezni azon irányelve­ket, amelyekből a vármegye kor­mányzatában kiindulni akarok .. . A régi jó idők elmúltának! A négylovas hintóról le kellett szán­nunk, hogy felhágjunk arra a pi- edesztálra, amelyet a jól, hűen és becsületesen végzett munka tu­data emel! Ez fogja védeni és megőrizni azt a tekintélyt, ame­lyet hivatalon kívül és bévül meg­tartani tisztviselő társaimnak e helyütt is figyelmébe ajánlok! Egyebekben szolgáljon még szá­mukra irányadóul azon meleg együttérzés és barátság, amely szorosan fűz hozzájuk, a mely- lyel sorsukat szivemen viselem, s amellyel ha ők is élni és mint erő­sen hiszem, — nem visszaélni óhajtanak, — büszkén és boldo­gan fogom magamat vezetőjüknek tekinteni 1 .. . Nem vagyok barátja a hangzatos frázisoknak s a nagyképű Ígére­teknek ! — Hogy mit hoz a jövő ? Ki tudná azt megmondani! — Kü­lönösen most, amikor sötétebb és bizonytalanabb, mint valaha ! Mégis, ha tisztulni fog a látó­határ, ha majd fegyverek zaja elül,

Next

/
Oldalképek
Tartalom