Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 39. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 39. szám. Csütörtök P0LU1KRJ és WR5RDRL MItfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK FELELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Ni lesz elemi iskoláinkkal? Nagyon sajnálatos, hogy se tanácsunk, se képviselőtestületünk még nem foglalkozik e kérdéssel. Pedig holtbizonyos, hogy nyomban a háború után ez lesz az első súlyos feladat, mellyel Esztergom városának, ha törik, ha szakad, meg kell birkóznia. * Közismert dolog, hogy elemi iskoláink ma községi jellegűek (jegyezzük meg mellékesen, hogy nem a világi lakossság jóakaratának hiányából !), egy szegény községnek minden bajával, nyomorúságával. Aprólékos feszegetésekbe nem bocsátkozom, csuptán annyit szögezek le mint elszomorító igazságot, hogy elemi iskoláink se épületek, se fölszerelés dolgában még megközelítőleg sem állanak a kor színvonalán. Egy rövid körút és szemle bárkit is meggyőzhet róla, hogy iskolaépületeink (legszembeszökőbben a szenttamási !), mint a német mondja: „unter aller kritik“ vannak. Annyira szűkek és alacsonyak, nedvességgel átivódottak, piszkosak, külsőleg s belsőleg egyaránt lerongyoltak, hogy a háború után ily mizerábilis állapotban semmi esetre sem maradhatnak fenn, mert a modern ískolahigiéné legelemibb követelményeinek se felelnek meg. A fölszerelésükről pedig jobb nem is szólani ! A városnak a háború után okvetlenül új iskolaépületeket kell majd emelnie és a kornak megfelelően fölszerelnie. De vájjon rendelkezik-e hozzá kellő anyagi erővel ? Egészen bizonyos, hogy nem. Ott, ahol a pótadó jórészt ép az iskolai terhe miatt már a háború előtt is elérte a legmagasabb fokot, ott újabb több százezres kiadásról szó sem lehet. S még hozzá azt sem remélhetjük, hogy az állam fogja fölépíteni „községi“ iskolánkat. Mi várakozik tehát reánk ? Semmi egyéb, mint hogy vagy csődöt mondunk, vagy minden utat- módot megragadunk elemi iskoláink államivá tételére. Csupán ez lehet a mentsvárunk, mert arról nem is álmodhatunk, hogy az egyház hónunk alá fog nyúlni. Ha akkor nem tette, mikor évi 6000 korona hozzájárulással meg lehetett volna menteni a „katholikus“ jelleget, most sokkal ke- vésbbé fogja megtenni, mikor százezrekről lesz szó. Külömben is csak falra festett rém, hogy az állami iskolákban kevesebb gondot fordítanak a vallás és erkölcs tanítására, mint a községiekben, sőt igen sok felekezetiben is ! És ha lehetnek más szinmagyar érseki és püspöki városokban állami elemi iskolák, akkor szintúgy ellehetnek Esztergomban is. Egyébként nekünk a szükség parancsol. Ez pedig nem engedi, hogy továbbra is figyelemmel lehessünk az úgynevezett magasabb tekintetekre. Ajánlóid legjobb akaratú észrevé' teleimet a város vezető köreinek figyelmébe. Egy több gyermekes családapa. A jövő adói. Mióta a központi hatalmak kijelentették, hogy hajlandók tissztességes békekötésére, és az entente államaiban is már .hallatszik a jelszó : „béke annexió és kárpótlás nélkül,“ körülbelül tisztában lehetünk az iránt, hogy minden háborút viselő államnak a hadiköltségek fedezéséről majd önmagának kell gondoskodnia. Hazánkban eziránt a szükséges intézkedések részben már meg is történtek, úgyhogy a kibocsátott hadi- kölcsönök terheinek fedezéséről részben már gondoskodás történt. Életbe léptették a Wekerle-féle jövedelemadót, eleinte a 20.000 K-át meghaladó jövedelmekre, későbben kiterjesztették ezt a 10.000 K-át meghaladó jövedelmekre, behozták a vagyon és a hadi nyereség adót, felemelték érzékenyen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját, megdrágították a dohányárukat, a szeszt, a vasúti, posta és távirati forgalmat. Ha végre-valahára békére kerülne á sor, akkor még inkább lesz az államnak szüksége milliárdokra, a háborús károk helyreállítása, a rokkantak és az árván maradt családok ellátása, a tisztviselők fizetésének javítása és végre óriási befektetések és pótlások céljaira. Miután az egyenes adók fejlesztése ad infinitum komoly veszélyek nélkül teljesen lehetetlen, rá fog most kerülni a sor a közvetett adókra, a fogyasztási adókra, sőt fontosabb élelmezési és ipari cikkek monopóli umaira. így emlegetik a gabona, szesz, cukor, gyufa, petróleum-monopóliumokat, sőt direkte, vagy indirekte a kőszén monopóliumot is. A kibocsátott kölcsönökön kívül a két állam még függő adóssággal is tartozik a jegybanknak. Ennek a törlesztése nagyon fontos a valuta szempontjából. Ameddig a két állam, mondjuk talán 15 millárddal tartozik a jegybanknak, addig a pénzértékünk, azaz a reláció helyreállítása és a dis- ázsiónak a megszűnése nem is gondolható. Hogy miként gondolják a függő adósságnak a törlesztését, illetve a forgalomban levő mintegy 15 milliárd új bankjegynek a bevonását, erről némi tájékozódást nyújtanak az Osztrák-magyar bank vezértitkárának a kijelentései. Szerinte a bankjegyek bevonása máskép nem lesz lehetséges, mint egy óriási — 25 százalékos — vagyonadó által, mely mintegy 10 évre lesz repárálandó. Vannak ugyan nemzetgazdászok, akik azt állítják, hogy a gazdag emberektől ne rátákban, hanem egyszerre vegyék el a vagyonuk harmadrészét. Akinek 10 millió vagyona van, az meg bir élni 7 vagy 6 millióból is. De ez a megoldás már technikai okokból sem vihető keresztül. A monarchiában nem lehet egyszerre 15 milliárdot kivonni a forgalomból, anélkül, hogy a legnagyobb zavar ne támadna. Mindenesetre el lehetünk készülve arra, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb mérvű közterheket fogunk viselni. Páholyban. Nemsokára megcsendül már a kasza, suhog a sarló, az áldott magyar termőföldeken. Addig is van már friss zöldségünk, gyümölcsünk meglehetősen: közélelmezési viszonyok gondjainak túl vagyunk már a nehezén. A harctereken pedig, messze túl határainkon, folyik a legóriásibb mérkőzés. Mi, Magyarország itthon maradt lakossága páholyból nézzük a világraszóló eseményeket, mégpedig minden különös szorongás nélkül, olyannyira kedvező a katonai helyzet, oly kevéssé fenyegeti most hazánk területét ellenség. Ha csak puszta látványosság volna is részünkre ilyen jó helyzetünkben a világháború s annak soha nem is képzelt hatalmas méretekben kibontakozó befejezése, akkor is megérdemelné azt a pénzbeli áldozatot, amit a pár nap múlva kibocsátandó nyolcadik magyar hadikölcsön támogatása címén kér fölöslegeinkből a haza. Csakhogy egyfelől ez nem is áldozat, hanem az adott körülmények közt a lehető legjobb tőkebefektetés, mely illetékes pénzügyi tekintélyek nyilatkozata szerint az általános vagyonadó kivetése alkalmával is a legELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERI NT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA nagyobb kíméletben fog részesülni; másfelől pedig — Nos másfelől nem holmi szenzációs, de csak szórakoztatásra szánt előadás folyik most nyugaton s délnyugaton, kíváncsiságunkat izgatni, elménket elkápráztatni, hanem folyik a világtörténelem legnagyobb erőproblémája, melyben mi, a páholyban ülők is részt veszünk egész lelkűnkkel, mert hiszen ami drága fiaink is a roppant szinpadon működnek, vérüket ontva értünk; részt veszünk tehát égő rokonérzéssel, a nemzeti becsület, nemzeti életérdek, nemzeti jövő minden átértésével és áhítatával. Ilyen érzelmekkel fogadjuk a nyolcadik magyar hadikölcsönt ! Jézus-Szive körmenet. Vasárnap nagy fénnyel tartották meg városunkban a Jézus Szentséges Szive-ájta- tossággal kapcsolatos körmenetet, mely este 6 órakor a belvárosi plébánia templomban P. Bús Jakab jezsuita atya szentbeszédével kezdődött. Utána Dr. Machovits Gyula prel. kanonok mondotta a litániát s ő vezette a hatalmas körmenetet, melyen ezrekre menő közönség vett részt. Változások a bencés rendházban. _Dr. Hajdú Tibor főapát az esztergomi bencés-rendház tagjai közül Parcsami Henriket a győri főgimnáziumhoz tanárrá'és múzeumőrré, Horvát Kandidot a pápai főgimnáziumhoz tanárrá nevezte ki. Helyükbe Varga Sebestyén jön Győrből, Kis Kázmér pedig Pannonhalmáról. Katonai kitüntetés. A király az ellenséggel szemben vitéz és önfeláldozó magatartásáért legfelső dicsérő elismeréssel és a kardokkal újból kitüntette Dr. Klein Ebet hard Sándor 26. gy. ezredbeli törzsorvost. Klein még mint ezredorvos ment ezredével a harctérre s a háborúban a két signum laudis mellett a Ferenc Jó- zsef-rend lovagkeresztjével is kitüntették és előlépett törzsorvossá. Halálozás. Hollösi Rupert celldö- mölki apát, a vöröskereszt hadiékít- ményes II. oszt. díszjelvényének tulajdonosa, az |esztergomi főgimnáziumnak 1874 —1885-ig tanára, 1899 — 1910-ig igazgatója f. hó 10.-én elhunyt. Hollósi esztergomi igazgatósága alatt teremtette meg a főgimnázium diákasztalát, a szegény diákok eme nagyjelentőségű szociális intézményét. Városunkban egyébként is általános tisztelet és népszerűség övezte, ami apáttá való kinevezése alkalmávat jutott különösen kifejezésre. Temetése szerdán délelőtt folyt
