Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 96. szám
1917. december 25. ESZTERGOM, és VIDÉKÉ 5 Schwarz Gyula az újvilágba telepedett városunk fia pedig, élénk Amerikai Leveleit Newjorkból irta szorgalmasan nekünk. Kultúrtörténeti esemény gyanánt számoltunk el Somogyi Károly kanonok hazafias cselekedetéről, midőn- értékes, nagy könyvtárát Szegednek adományozta. A Szegedi Emléklapban „Szeged Széchenyi Ference“ c. értekezésemben méltattam ezt az országos eseményt. A népszerű költő, Tóth Kálmán szobrára lapunk gyűjtését Vadnai Károly Fővárosi Lapok c. napilapjában tartottuk nyilván. Hasonló lelkesedéssel "ültük meg főszékesegyházunk kitűnő karnagyának és európai hírű egyházi zeneköltőnk negyven éves művészi tevékenysége jubileumát, mint az érdemes Ferenczy Zsigmond Jakab irodalomtörténetiró tudósunk hetvenedik születésnapját. Első szépirodalmi művem, Rajzok í\s Elbeszélések címen jelent meg Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Esztergomi vonatkozású boríték rajza Heinrich Ede budapesti művésztől ered. Lapunk lelkiismeretes szerkesztése és reáliskolai tanári hivatásom azonban annyira lefoglalt, hogy az Esztergomi Kör szolgálatára alig jutott idő. Az ifjúsági egyesület tehát — célját' elérve — föloszlott. Társadalmi tevékenységemet azért ekkor, mint Kereskedelmi Ifjúságunk titkára Ágai Adolf és Molnár István fölolvasásaival és hangversenyes estélyek rendezésével folytattam tovább. * * ■* Nap vagy te... Nap vagy te, leányka A boldogság egén S onnét oly biztatón Ragyogsz le én felém. Én meg szüntelenül Körüled bolyongok Miként a nap körül A bolygó csillagok. Körüled bolyongok . . . S óh 1 már mily régóta 1 Pillants hát le ream — Pillants hát bolygódra 1 S amit az már oly rég S oly sóvárogva várt: Hints rá csak egyetlen Halvány reménysugárt 1 Halász Ferenc. * * * Neve napjára. (Máj. 7.) Álmatlan, hosszú éjszakákon Neved’ susogja lázas ajkam, Gyötörve édes izgalomtól, Ha égő fejemet lehajtom. Ha sírok, rettegek, sóhajtok. Ha szívem dobban : mind csak érted. És lelkem lázas lüktetését Te látod, érzed és megérted. Ha lelkem mély gyönyörbe szédül És magam istenülni érzem ; Ha forró, szaggató, kegyetlen Kínoktól roskadozva, vérzem. Ha üdvösség, varázs-igézet, Vagy tépő bú ragad magával ; Vívódva, küzdve, lángban égve : Nevedre szívem mindig rávall. S ha egykor fáradt testemet majd A végső nyugalomra hajtom, Gizella 1 vágyaktól remegve Akkor is szép neved sóhajtom 1 Komjáthy Jenő. * * * A visszatért. (Ballada.) •Szűk szobában szomorú lány Varrogat egy fehér ruhán, Édes anyja egyre hajtja: „Holnap lesz a nászod napja! — Holnap anyám, holnap ! Holthalovány orcájárul Ruhájára sok könny ráhull, Olyan bús a tekintete, Mintha már a temetőbe Szeretne pihenni. Nászruhája egyre készül, Egyre hull a könny szemébül ; „Édes lányom, édes lányom, , Kínos ezt a könnyet látnom ; Meghalt már, feledd el !“ Akárhányszor letörüli, Újra folynak a könnyűi, Azt kesergi fájó szívvel : „Mért is ment el, mért nem vitt el Harcba, háborúba !“ Kopognak a kis ajtócskán : „Nyisd ki, nyisd ki, édes rózsám 1 Én vagyok az, visszatértem Tehozzád, én üdvösségem Veled élni-halni !“ Megfordul a kulcs a zárban, Halvány arcon piros láng van És egy édes hosszú csókban Két hű kebel összedobban, Boldog önfeledten. Áldó anya halk imája Hallatszik a szűk szobába’, Nyári napnak verőfénye Aranysugárt hint a képre, Boldogság sugarát. Radó Antal. * * * Mikor sirassatok. Ne sírjatok, ha kitép a szél gyökestől Kis serdülő fát a földből, Ne sírjatok 1 Ha egy rózsabimbó hervad S nem támasztja fel a harmat, Ne sírjatok ! Ha meghal a bús gerlice Mert nincs párja, ki szeresse, Ne sírjatok ! Ha majd hattyúdalt éneklek S a világtól búcsút veszek, Ne sírjatok ! Ha majd a hideg föld ölel S fáradt lelkem nyugalmat lel, Ne sírjatok ! De ha lelkem hő reményi Romjain kellene élni, Sirassatok ! Dr. Vaskovicsné Serédy Bella. * * * 1882. Közvéléményünket városrészeink egyesítése, -az új kaszárnya ügye, népkör szervezése és az antiszemitizmus kietlen kérdése foglalkoztatta mely Horánszky Nándor országos képviselőnket Verhovay Gyulával még párbajra is kényszerítette. Dr. Kiss József Propyleumok címen a borászatról tizennégy vezércikket írt. Főgimnáziumunk történetét Vojnits Döme bencéstanárunk vázolta. Közgazdasági leveleinket akkor is érdeklődéssel olvasták. Legkiemelkedőbb töréneti eseményünk Simor János biboros-herceg- primásunk negyedszázados püspöki jubileumának megünneplése volt. Erre az ünnepre külön emléklapot szerkesztettem, mely városunk és vármegyénk vezérferfiai autogrammjával vagy cikkeivel jelent meg díszesen Laiszky János könyvnyomdájában. Ugyanekkor erte meg reáliskolánk negyedszázados évfordulóját. Az intézeti ünnepen dr. Reichtinger Sándor igazgató emlékbeszéde végén így szólt: „Örömmel és megnyugvással jegyzem meg, hogy dr. Szmatanay József tanár elhunyta után utódául egy jeles tehetségű, képzett fiatal erőt nyert, irodalmi munkásságáról széles körben ismert dr. Körösy László úrban az intézet.“ Szerencsésen föllendült társadalmi életünk, mikor lapunk jégtörő munkája után, fiatal uraink gyalogos ez- redünk tisztikarának baráti kezet nyújtottak. Az áldatlan pangás után csakhamar változatos hangversenyes, műkedvelői és tréfás-estélyek váltogatták egymást. Sőt az idegenajkú tisztek még Arany János szobrára is készséggel adakoztak gyűjtőívünkön. Ez évben a Fővárosi Iparosok Köre rándult varosunkba a legtermetesebb gőzhajón. Tiszteletükre Beődy ésMándoky válogatott színtársulata előkelő díszelőadást rendezett. Horánszky Nándor országos képviselőnk szintén a kirándulókhoz csatlakozott. Pati- karius Ferkó híres zenebandája százhúsz táncost hozott tűzbe. Vendégeinket az esztergomi Iparegyesület fogadta. Ritka örömmel üdvözöltük Szent István szülővárosában az ünnepelt József kir. herceget, ki az őszi honvédségi csapatszemlén jelent meg. Tűzoltóegyesületünk, melynek népszerű parancsnoka volt Schwarz József, Reviczky Győző, azután Beliczay Gyula, évről-évre gyarapodott új szerelvényeivel lapunk lelkes propagandája nyomán. Szülővárosunk egyik legszebb erényét : a kegyeletet gyakorolta, mikor legérdemesebb polgárának, a 82 éves Hiedermann Ferenc jó emlékének áldozott. Az első patrícius család Nesztorának legszebb köszönti font Földváry Pista lantja és szőtt szemfödőt lapunk meleghangú tárcája. Az érdemes Horák Egyedet ötven éves ünnepen nyomdász szakársai alkalmi költeménnyel üdvözölték lapunk hasábjain. De másrészt súlyos veszteség érte városunkat az örömünnepek közben az agilis Buzárovits Gusztáv, a kiváló könyvkereskedő és országszerte ismert kiadó, valamint a nevezetes Horák könyvnyomda- fölvirágoztató vezetőjének halálával. Példás tevékenységének, páratlan szakértelmének és végtelen sze- retetreméltóságának emléke ma is él alkotásaiban és virágzó cégében hasonló szellemű élettársa után. A jubileumok évében festette Blaha Károly a hercegprímás sokoldalú francia szakácsa, az elsőrendű citerás és zeneszerző Simor János nagy hercegprímásunkról azt a na- gyobbszabású képet, mely Főpásztorunkat, kilépésekor Majer István, Dankó József, Császka György és Szántó ffy főpapok és Aradi Lippert József udvari művész társaságában örökíti meg, amint a palota előtt szorongó koldúsok felé tart. A huszron- hat alak közt szemlélhető az akkori mintaszerű. portás, a jó Magasházy tipikus egyénisége is. Ezt a híres festményt a Magyar Szalonban mutattam be. Mikszáth Kálmán híres székfoglalóját, A frivol aktát azért közöltük a koszorús íróművész engedelmével mert Mária-Terézia-korbeli hősnője, a nemzetes és vitézlő Bezerédy Gábor uram nemes Esztergom városa kapitányának ritka szép hajadon leánya volt régi írásaink szerint. Fővárosi Leveleinket Hegyesi József mesteri tolla még nemesebbekké avatta. Újabb munkatársunk lett a budapesti János-hegyi hideggyógyvíz- intézet tulajdonosának, dr. Vaskovits- nak kiváló tehetségű neje szül. Serédy Bella és gróf Vay Sándor, a zseniális tárcaíró, kit színtársulatunk legragyogóbb csillaga vonzott városunkba. Esztergomi Naptár-unk 1893-ra ismét iparkodott kitenni magáért. Tömérdek fővárosi irótársunk s helybeli mnnkatársaink találkoztak benne. Rovó Bán a Jövendőbeli Nagyságok közül dr. Földváry István, B. Szabó Mihály, Feichtinger Ernő, Szabó Gyula. Palkovich Jenő és Büttner Róbertpikánsjellemrajzait mutatta be. * * * A fecskéhez. (Anakreon.) Hajnali dalos kis csacska, Ki ott zengsz a faágon, Pici szárnyad egyszeribe. Büntetésből levágom ! De tán jobb lesz ha nyelvedet Kimetszem a tövéből. .. Mért zavartad ki kedvesem Álma édes öléből ? 1 Fekt Ferenc, * * * Dal. Titkon száll a gyöngyharmat virága, Első dalát a madár titkon kezdi, Én is téged, szívem egész világa ! „Csak titokban akartalak szeretni!“ Ha a világ eltakarja kelyhibe Illatát: az éppen akkor oson ki ; Érzelmemet el akartam rejt ni, de „Hej ! ki kellett annak világosodni !“ le se félj hát a világtól, édesem! Mély szerelmed te se titkold már tovább, Sok irigyet hoz az ugyan énnekem, „No de sebaj ! hadd tudja meg a világ 1“ Ámbár a titkos szerelem édesebb, De örömük’ a nyiltak is meghozzák!... Titkos vagy nyílt, tiltott avagy engedett : „így is, úgy is hű maradok te hozzád 1“ Futó Ferenc. * * * Az ő emléke. Kis ibolyát adtál, . Ügy örült a szívem ! Megfogadtam akkor, Hogy megőrzőm híven, Vigyáztam is reá Féltett kincsem gyanánt: Szerelmem hevével, Bújával egyaránt. Örökké megőrzőm Kedves virágodat, Hisz még hervadtan is Drága kincsem maradHa meghalok, az lesz A végrendeletem : Tűzzék a szívemre Utolsó örömem ! Palásthy Erzsiké. * * * Két dal. i: Sok bajomban, bánatomban Az vígasztalt legjobban, Hogy egy kedves árva lány Szeret engem igazán. De mióta a kis árva Beleúnt a mátkaságba, Az vígasztal, hogy a lány Nem szeretett igazán. II. Nagy bánatok közt, sok veszélyben Szerelem volt a bölcseségem Édes csók az imám, Kék szem volt életem vezére S ah ! e csodás kék szembe nézve Mégis elkárhozám ! Rudnyászky Gyula. 1883. Január elején szokatlan árvíz öntötte el a kisdunaparti, emeletes Pfals-házat, ahol szerkesztőségünk és egy művész tanyázott. Vészbizott- sagunk veszettül rozoga dereglyét küldött, mely elszigetelt lakásunk kapubejáratán a lépcsőkig hatolt, hogy minket legszükségesebb holmijainkkal árvízmentes helyre mentsenek. Takács Imre, a selmeci eredetű főszékesegyházi karnagy és zeneköltő persze nem szokott hozzá ilyen duna- videki balesethez. Mindamellett humorosan mulattunk a hamarosan összegyülemlett uccasarki közönség szörnyülködésén. Pedig mi nem a csőcselék kívánságáról csevegtünk, hanem inkább
