Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 30. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 30. szám Csütörtök, április 26. POUTJffltés TRRSfíDFlLMÍLFlP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELÖFJZÉTÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÖMU.VKATÁRS : KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Eszmecsere. Hajdan a kereskedelmet a csere pótolta. A régi magyar vásárnapokon, a hét utolsó napján, ment végbe ez a cserebere, a pénz forgalma előtt. Ha jelentős érték a kereskedelem, akaór még értékesebb az eszmecsere, mert enélkül a mai kereskedő sem élhetne meg. Az eszmecsere valóban értékes szellemi érdekek kereskedése. Egy-egy életrevaló eszme gyakran milliókat gyümölcsöz valami korszerű találmány révén. De az eszme maga egyes- egyedül csak kulturális ember tulajdona lehet. Mert a nép inkább naív érzésekkel foglalkozik. A szorgalmas iparos, a törekvő kereskedő már invencióra szorul haladó évszázadunkban. Invenció vagyis leleményesség nélkül pedig nincsen eszme. Jó eszméje van annak az iparosnak vagy kereskedőnek a mai versenyben, akit életrevaló üzleti szellem támogat. Az eszme öccse az ötlet. A kultúra kovásza vagy sava. Ötletes ennélfogva a műipar kieszelt saját remeke. Ötletes továbbá a jóizlésű kereskedű vonzó kirakata és ajánlkozó üzlete. Ötletes az a hivatalnok vagy egyetemi képzettségű férfiú, ki valami gyakorlatias újítást vagy rendszert képes teremteni saját hatáskörében. Leginkább rászorul azonban az eszmecserére a szellemi foglalkozás. Az iró, a tanár, a művész el sem képzelhető eszmecsere nélkül. Nemcsak a választékos és jó könyvek társasága szükséges tehát a nemesebb élethivatás serkentésére, hanem az élet művelt társasága is. Igaz, hogy csak egyenlőrangú eszmecsere a leggyümölcsözőbb, de olykor még az egyszerű népiélek is üdvös hatást gyakorolhat az előkelő gondolkodás javára. Az eszmecsere bizonyos alkalommal még dialektikát, vagyis szellemi párbajt, követel. De a szellemes vitatkozás olyan előkelő párviadal, melyben egyik fél sem sebesülhet meg, mikor a jó, az igaz és szép eszméje diadalmaskodik. Eszmecserére alkalmas a sajtó is, mely nemcsak a kiadó vagy szerkesztőség, hanem az olvasó közönség tulajdona, még pedig elsősorban. A művelt Németországon például a közönség javára, közérdekű eszmecserére, külön díjtalan rovatot nyitnak a családi napilapokban. Ezt a háború után nekünk is meg kell honosítanunk. Mert mennél szélesebb és közérde- kűbb a közönség eszmecseréje, annál értékesebb társadalmi vagy közéleti vívmányok keletkeznek belőle. Az ötletes magánzó azonban nem érvényesülhet mai napság. Két vagy három magánember saját érdekű eszmecseréje a klikk gyékényén marad. A falusi elavult kupaktanács és az ország impozáns parlamentje között az a különbség, mint a városok igénytelen kultúrerőinek okve- tetlenkedése a teremtő kultúr- erők megnyilatkozásával szemben. Megreked ma annak a hatóságnak a szekere, mely nem eszmecserét, hanem csakis aktát szállít. Hanyatlásnak indul az a szellemi munkás, aki szobatudóssá satnyul. Pang az a kereskedő vagy iparos, aki a XX. század arzenálisából eszmét nem cserél. A nemes eszmecsere tehát épen olyan áldásos folyamat, mint a nap termékenyítő verőfénye, Éppen azért sohase térjünk ki előle, hanem tárt karokkal nyújtsunk legkedvesebb barátunknak, az eszmecserének meleg jobbkezünket! Dr. Kőrösy László, Csavargónak születtem .. . csavargó vagyok — énekelte a világ legtemékenyebb és egyik legnagyobb költője Petőfi. Szép, szép ez költeménynek, de életcélnak, elvnek, mint azt napjainkban száz meg száz 12—15 éves gyermeken tapasztaljuk, valóságos elrémítő nemzeti veszedelem. Az apák a fronton erős karjaikkal őrzik és védik zordon, gondteljes jelenünket s éjjel-nappal folyton tartó bámulatos, világraszóló erőfeszítéssel küzdik ki,... alapozzák boldog jövőnket. Az anyák, az édes jó anyák ölelő karokkal szorítják keblükre szivük szerelmének drága zálogait s a szerető anyai szemek elnézik, ha a kedves gyermek egyik botlásból a másikba bukdácsol s lassanként egészen rossz útra kerül. Ki venné ezt zokon az anyai szeretettől, amelynél csodásabb, angyalibb szeretet nincs, ... de nem is lehet! Az anya szíve a rablógyilkos fiú iránt is csak szerető, mentegető anyai szív. Az anyai szív a légy nagyobb bűnöst is tudja menteni... másokban, a környezetben, a véletlenségben stb. ebben keresve gyermeke romlottságának baciliusait. Az anyai szív olyan nagy, nemes, magasztos a megbocsájtásban, aminő dicső fénnyel ragyogó csak Krisztus megbocsátó szíve volt. Lehet ezt nem érteni ? Óh ezt csak méltatni, bámulni, csodálni és dicsérni lehet f Az anyáknak tehát nem róható,fel bűnül az ifjúság elvadulása, romlása, naplopó, bünző élete. Itt a törvényhozás a kötelességmulasztó. A háború második évére márt törvényt kellett volna hozni, iskolák, dolgozó helyek, különféle műhelyek felálítására, ahova az elemi iskolából kikerült fiatalságot be kellett volna erőszakolni nem kihasználásra, de nemes szórakozással ösz- szekapcsolt hasznos felhasználásra, — akkor, amikor mezei, kerti vagy más egyéb munka igénybe nem veszi őket. Még ma nem késő 1 Városok és falvak teremtsenek egy-kettőre ilyen foglalkoztató helyeket s ragadják ki nemzeti létünk jövő oszlopait a veszedelem örvényéből. Pap, tanító, jegyző vegye ki a részét a nemzetmentő munkából. Ne lehessen látni továbbra is csavargó 13—15 éves fiatalokat. Ne lehessen lépten-nyomon találni bűnökbe kerülő, később elmerülő fiatalkorú bűnösöket. Ne fújják a felnőttek orra alá a 12 — 15 éves dologkerülők a cigarettafüstöt, mint azt ma nem egyszer szinte tüntetőleg teszik. Fájó szívvel láttam csak a napokban is egy 15 éves fiút, aki semmittevő, aki azzal mulat, hogy fújja a füstöt orrán-száján erősen, aki elriasztó, megremegtető köhögéssel fizeti meg a szerinte nélkülözhetetlen élvezetet, a ki aszalt, fejlődésben megakadt mellében már benne hordja a tüdovész biztosan ölő, már fejlett fokozatát, akire ha ránézünk, elsso- morodva látjuk a koporsó korai lakóját. El nem tudom ítélni eléggé, amiért a fiatalság szájába juthat ez a tüdőt ölő füst. Szégyen, nemzeti szégyen, hogy hogy be lehet furakodniok a 12 —15 éves gyermekeknek a bűnözés kezdő állomásába, a cigarettázásba. Zárják el azt a lelketlen felnőttet, aki hozzá engedi a szerencsétlen gyermeksereget ehhez az iszonyú, nemzetölő méreghez. Uraim és hölgyeim, egyesek és társadalom, álljunk útjába ennek a romlásnak, züllésnek, mert bizonybizony hiába hullik a drága magyar
