Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 29. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 29. szám Vasárnap, április 22. FOLJTimés TRRSfíDRLMfLfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ DEBDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FÖMUVKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Fogalomzavar. A pénteken megejtendő országgyűlési képviselő-választás dolgában bizonyos fogalomzavar terjedt el a városban részint egyik helyi sajtóorgánum, részint szóbeszéd révén. Azt hisszük, a közügynek teszünk szolgálatot, ha világosságot derítünk erre a dologra. Az egész helyi ellenzéknek, különösen pedig a helyi függetlenségi pártnak passzív viselkedése oly beállításban került a nagyközönség elé, mintha részint felsőbb tekintetből (mivel tudniillik dr. Hindyt felsőbb helyről protegálják !), részint a hallgatólagos pártközi egyesség miatt, részint a város „jól felfogott érdekében“ mondott volna le az ellenjelölt-állításról. Az a legérdekesebb, hogy ez a hármas irányú kategorikus híresztelés nyomban Széchenyi lemondásának hirülvétele után megjelent egyik helyi lapban, mielőtt az ellenzék illetékes vezetősége bármilyen állást foglalt volna. Természetes, hogy sokaknál hitelre talált, mert az emberek többsége mindjárt hajlandó hinni a betűnek, mihelyt nyomtatva látja. Ám a dolog nem egészen úgy áll, mint az ugri érdekeltség feltüntetni sietett. Elsőben tény az, hogy a helyi ellenzék, ha városi ügyekben szívesen respektál is bizonyos felsőbb óhajtásokat, de semmi esetre sem hajlandó erre országos politika dolgában. Szabad kezét mindenkivel szemben fenntartotta és fenn fogja tartani, mert előtte egyetlen dolog ponderál : a nemzet függetlenségének lehető előbbrevitele. Azután a hallgatólagos pártközi egyesség sem igen feszélyezné a helyi ellenzéket a jelölt-állításban, mert hiszen ez az egyesség tulajdonképpen csupán a hivatalos támogatásra vonatkozik, magukat a választókat egyáltalán nem kötelezi. Külömben is ma már nem igen lehet pártközi egyességről beszélni, mikor a pártközi béke teljes felbomlásban van. Ami meg azt illeti, hogy a városnak „jól felfogott érdeke“ kívánná, hogy a kormánypárt szekerét toljuk, ezt az ellenzék igazán nevetségesen naiv áltatásnak tudja, melynek csak olyanok ugorhatnak be, kik vagy nem gondolkodnak, vagy csak a húsos fazekak mellett képesek magukat jól érezni. Vagyis helyi ellenzékünk jelen passzivitásának se ez, se az, se amaz nem az igazi oka. Sőt még az sem, mintha elgyen- gültnek érezné magát, vagy pláne kimúlni szándékoznék e viELŐFíZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA lágból. Nem. Valójában nem vesz részt a választási küzdelemben, mert a még hátralevő rövid időre nem látja értelmét a harc felvételének, különösen mikor pártfeleinek nagy része nincsen idehaza. A lojalítási dicséretet, mellyel a munkapárt akarnokai oly megható gyengédséggel akarják őt kenegetni, szépen elinti magától. De él, bízik és remél. Bízik benne, hogy a munkapárt mélyebb gyökeret nem verhet Bptthyári városában; és erősen reményli,- hogy a megrögzött maradiságnak ránk bocsátott — szívó, de nem éltető —- csápját már a legközelebbi rendes választáson le fogja rólunk operálni. Brutus. Ne feledkezzünk meg" azokról, akik a haza védel= méhen nyomorékká lettek! „Esztergom és líidéks“ Macája. Szabadulás. E. V. Lhdt elbeszélése. Szertelen bolyongásaim után végre a kalkuttai indiai állatkertben találtam foglalkozást. A végtelen sok nyomor után, jólesett ez a felügyelői állás. Párái',csolhattam a gondozóknak, szabályoztam a kedvezőbb forgalmat és az állatok kifogástalan jólétéről is gondoskodhattam. Habár nem voltam még tökéletesen jártas a maláji nyelvben, mégis elég gyorsan beleéltem magäm egészen új szolgálatomba. A szakadatlan világkóborlások után igazán jól esett ez a gondtalan hatáskör. Nemsokára egészen jól éreztem magamat a forróégőv idegenei között. Tevékenységem szintere sem volt terjedelmes. Az eleven Kalkutta végén szögeit ki a eofee-house-ok közt az én külön birodalmam. Ezen az üdülőhelyen azonban borzasztóan ízléstelen reklámplakátok rikítottak. Ilyen sajátszerű környezetbe sorakozott azután néhány ketrec, melyekben a vadállatok nyaraltak. Egy-két ekzótikus madaram jóval szebben festett, mint az a néhány elnyűtt négylábú állat. Valamennyi látogatónak tetszettek a fehér ' mellű marabúk s a rózsaszínű flamingók, melyek a bambusz és mangrove bokrok közt szárnyszegetten sétálgattak. Minthogy szerettem új hivatásomat, védenceimet nagyon szívesen gondoztam. De ilyenkor mégis csak eszembe jutottak ezeknek a szegény foglyoknak őserdei, ahol azelőtt végtelen rajongással kóboroltam. Végre azonban a vadkorszak után beleszoktam sorsomba, mert kedvelt madaraim is beletörődtek sorsukba. Csak a királytigris méla ábrándozása jutotta néha eszembe az elveszett szabadságot, mert ha néha olykor megzavartam, olyan gyilkos pillantást vetett reám, hogy szinte lúd- bőrt éreztem egész testemen. Ez a hatalmas tigris sem riasztja már föl rémítő ordításával az őserdő világát! Hát a szomorkodó szárnyasaim ? Azok bizony nem sok gondot róttak reám. Ekkor lelkem egyensúlya olyan pompásan kibontakozott, hogy a zöld kertben valóságos békés oázist éreztem végtelen sok nyugtalanságom és izgalmas törtetésem után. Legtöbb vendég szokott érkezni az állatseregletbe délután. Ezek köze sürögtek az élénk benszülöttek és forogtak a dúsgazdak európaiak. Vidám zeneszó mellett szürcsölgették teájukat, Kalkutta forró porától megszabadultam Csinos és sudár idegenországi nők is lengedeztek az üdítő kertben és barátságosan mosolyogtak egyenruhás alakomra. A Cook-Társaság öntelt kirándulói azonban fölösleges kérdéseikkel zúdultak reám, mert szentül azt hitték, hogy angol felügyelő vagyok. De azért, kivétel nélkül, mindenkivel jól bántam, mert élvezettel tanulmányoz- gattam magamban ezeket a végtelenül gondtalan utasokat. Hiszen az óriási őserdőkben elég sokáig vesztegeltem már az őskori foglalkozású, együgyű malájok között, tehát valóban jólesett ez a véletlenül idecsöppent európai civilizáció. Ekkor szomjaztam a messzire viruló első világrészünk kultúrájára. Mostani nyugodt életem azonban mégis megnyugtatott, mert különb alkalmazást nem is kaphattam volna hamarosan Indiában. Hanem végzetünk útját sohasem ismerjük. Talán azért kellett valamelyes kisértés után ismét a rengetegek vad szabadságába menekülnöm. Pedig éppen ekkor virult föl a kalkuttai állatkert, mert már elég szép jutalékot raktam félre. Tetemes összeget fordíthattam ugyanekkor újabb szerzeményre. A nagyobb vadászatokból két fiatal királytigris került hozzánk, azután egy fekete párduc és egy ifjú orangutan. Ezekre a vendégeimre várakoztam már napok óta. Fokozta örömömet, hogy Utó-In- diából egy nagyszerű vad pávapárt hoztak. A deli jövevényeket a legszebbül ketrecben, a mangroe-berek- ben szállásoltam el. Személyesen kezeltem őket. Pedig rendkívül vadak és indulatosak voltak, mikor csőrükkel felém vágtak és a bambusznád kerítését haragosan ostromolták. Pompásan káprázó tollúk ekkor még az őserdők szabadságától tündökölt. Emberséges bánásmódomat azonban kutyába se vették. Keveset ettek. Érces tollazatuk is töredezni kezdett az elkeseredett rohamok után. Ha pedig nem vettek észre, akkor szépen és csöndesen egymás mellé
