Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 24. szám
2 1917. ánrilis 1. Piszkos konkurrencia. A piszkos konkurrencia nem újság nálunk. Idehaza annyi élelmes ember futkos és kerülgeti a lövészárkot, hogy egy pillanatra sem kell aggódnunk amiatt, hogy egy szép napon egyszerre csak megszűnik és becsukja a boltját a piszkos konkurrencia. Nem kell tartanunk ettől, nem szűnik ez meg, sőt inkább fokozódik. Magyar- ország pompás talaj az uzsorának, különösen pedig a pompásan jövedelmező háború alatt. Amit mi a konkurenciában érthetetlennek és csodálatosnak találunk ez az, hogy olyan sajátos természettel bir, a mely miként a költő mondja felfelé tör, mint borban a gyöngy. Nálunk a konkurrencia az egymással való versengésben nem azt a módját jelenti, amely a közönség érdekei felé hajolva a köz javára szolgál, hanem épen ellenkezőleg nálunk a konkurrencia is a közönség rovására folyik és ahelyett, hogy ármérséklést teremtene, még inkább felszökteti az árakat. Ez az a piszkos konkurrencia, amely nálunk magyar földön mindenki által türten űzi kisded játékait. Vessünk csak egy pillantást derék szövetségesünkre, a német .népre. Milyen más üzleti szellem emeli kereskedelmi és gazdasági életét. Milyen tiszta egészséges levegő árad szét egy igazi, hamisítatlan német üzlethelyiségében. A háború alatt a derék németek sem kerülhették el a piszkos konkurenciát. De ez a piszkos kon- kurrencia^ is teljesen elüt a mieinktől. Életbevágóan nagyon fontos ez az egészen újszülött ESZTERGOM és VIDÉKE. konkurrencia. A szükség kényszerítő hatása kellemetlenné teszi ugyan, de így messziről kedvesnek és megmosolyogni valónak találjuk a német nép piszkos konkurrenciájat. Ez a konkurrencia azóta je- lenkezik mióta a német kormány rekvirálta a szappant és csak szappanjegy ellenében ad ki egyenlő felosztásban a szükséglethez mért szappanmennyiséget azóta nincs határa annak a piszok konkurenciának amely Berlinben lábrakapott. A jegyek kiosztásánál természetesen tekintettel vannak azokra a foglalkozási ágakra amelyek a gyakori mosakodást, főleg kézmosást teszik szükségesé. így például a kéményseprők, orvosok jegyeik révén nagyobb szappanadaghoz jutnak, mint a többiek. Ezért van az, hogy most minden rendű és rangú német a maga piszkos mivoltára hivatkozik, lepiszkolja a foglalkozását, önmagát, a családját, hogy kellő mennyiségű tisztálkodási eszköz, az olyan becsessé lett szappanhoz hozzájusson. Ezt a piszkos konkurenciát a háború hozta. Ezt a német konkurrencia lényegesen különbözik a mi speciális magyarországi piszkus konkurenciáinktól, amelyeket itthon látunk és tűrünk. A nálunk dívó piszkos konkurrenciát, amely a háború alatt sok piszkos üzlettől még piszkosabb Jett, jó volna vízbe mártani, alaposan megmosni, s bár méreg drága nálunk is a szappan, sokan szívesen áldoznának rá, hogy az árfelverő piszkos konkurrenciát egyszer igazában alaposan megmossák. K. N. SÄ HÍREK ! Lapunk legközelebbi száma a háború okozta akadályok miatt Husvét ünnepén jelenik meg — 8 oldal terjedelemben, . * Igazolja magát! A legközelebbi napokban a katonai parancsnokság igen fontos akcióra hívja meg a rendőrséget. A két hatóság fontos államérdekből fog együttműködni razziaszerű igazoltatásokban, amelyeken minden civilnek és katonának át kell esnie. Ezeknek az igazoltatásoknak alapja az a rendelet, amelyet a báró Hazai Samu vezetése alatt álló új katonai intézmény bocsátott ki. A rendelet utasítja a katonai parancsnokságot, hogy a polgári hatóságok közreműködésével igazoltassanak minden katonát, a tábornoki rangtól az utolsó közemberig, azonkívül minden civilt. Sokan bujkálnak ugyanis, akik még nem is voltak eddig sorozáson. Az egyenruha viselésével pedig nagyon visszaélnek. De egyébként is szükség van arra, hogy tisztázzák minden tiszt. és:, beosztását. Gyakran megtörténik, hogy utazgatnak katonák engedély nélkül. Ezeket a visszaéléseket most meg akarják szüntetni s szigorúan igazoltatnak minden katonát és polgárembert. Az igazoltatást vegyes bizottságok végzik, amelyekben képviselve van a katonai és polgári hatóság. A bizottság bárhol fölszólíthat igazolásra mindenkit. Szállodákban, vendéglőkben, sőt az utcákon és magánlakásokban is mindenki engedelmeskedni tartozik a bizottság fölhívásának. Ha bármilyen katonai személy nem tudja magát kellőképen igazolni, azt előállítják az állomásparancsnokságra, ahol intézkednek a továbbiak tekintetében. Ha civilember nem tudja hivatalos Írásokkal igazolni, hogy a sorozáson alkalmatlannak találták, vagy nem tudja fölmutatni a fölmentési okmányát, előállítják és egy-két napon belül sorozzák. A razziákat gyakran fogják megismételni. A bizottságok hirtelen el fognak záratni egy-egy kávéházat, sőt utcát is és minden eléje kerülő katonát vagy civilt igazoltatnak. Ajánlatos tehát, ha mindenki magával hordja katonai okmányait. ☆ -t* Dr. Lépőid Antal prolátus-kanonok. Őfelsége a király dr. Lépőid Antal hercegprímási irodaigazgatót esztergomi kanonokká nevezte ki a kultuszminiszter előterjesztésére. Ilyké- pen Jedlicska Pál prelátus-kanonok nemrég megüresedett stalluma nyert betöltést. A kinevezés hire mindenütt osztatlan örömet okoz, ahol ismerik dr. Lépőid Antal nagy tudását, munkabírását,, -lebijin^sef9fc.üíked- ves modorát, ritka rokonszenves egyéniségét, mely egyszeriben megnyeri mindazokat, akiknek alkalmuk nyilt már vele érintkezniük. Dr. Csernock János biboros-her- cegprímás Kalocsáról hozta magával dr. Lepoldot, mint titkárát, mert kiválóan nagyrabecsülte tehetségét, rendkívüli munkaképességét. Ékkor vétetett át az esztergomi főegyházmegye kötelékébe s két év múlva gárgyűjteménye, — olyankor, mikor egyedül volt, a bogarak, mintha elröpültek volna a gombostűkről. Úgy nézett rájuk, ha eléje tették, mintha ott sem lettek volna. Még az a csodahajó sem izgatta, mely vízzel telt medencében csobogott az ágyú mellett, pedig igazán olyan volt, hogy a tengert is meg tudná járni. A képeskönyvek olvasásába gyorsan belefáradt, a hintalóvat sem volt kedve sokáig hajlani. Ilyenkor az ablakot bámulta, mely állandóan nyitva volt. Mit nézhetett olyan sokáig a nagy négyszögletű hézagon, mely az ablak számára a falba van vágva ? Én azt hiszem, hogy ilyenkor a lelke kirepült börtönéből (mert börtön a beteg szobája) és ezen a hézagon átszökve, megpróbálta azt, amit a lábai megtagadtak tőle: járni az uccán, labdát rúgni a Lágymányoson és egyéb olyan dolgot művelni, amit az egészséges fiúk művelnek. Egyszer észrevette Feri, hogy annak az oszlopnak a fején, mely az ablakot díszítette, két gombolyagszerű, mocskos kis veréb pihen. Másnap, harmadnap megint megjelentek az oszlopfőn, melyet úgy látszik, tanyájukul választottak. Ha el is mentek csavarogni visszatértek ismét és halk csiripeléssel közölték egymással kalandjaikat. A beteg fiú ezt a két madárkát mindjárt pártfogásába vette. Búzát szóratott az ablakba, amit a verebek nagy örömmel vettek tudomásul és egy szemig fölcsipkedték. Azután minden reggel megjelentek früstökért s annyira megszokták, hogy mikor egy napon elmaradt, fölháborodtak a mulasztáson és olyan lármát csaptak, mintha Valami nagy méltatlanság történt volna rajtuk. Nem is nyugodtak addig, amíg meg nem kapták a porciójukat. Ezen Feri nagyon jól mulatott és különös kedve telt benne, hogy az állatkákat lesse s mikor megérkeztek, hallgassa csipogásukat. A verebeknek azonban úgylátszik, eljárt a szájuk. Valahol eldicsekedhettek, hogy milyen soruk van nekik, mert egy napon új kosztos jelent meg az ablakban : egy galamb, melynek igen szép vörösréz és mályva színbe játszó tollai voltak. Ez szépen fölszedte a búzát az ablakból, nem törődve a verebek megbotránkozásával ; mikor pedig elfogyott, elkezdett nyájasan turkékolni. Feri elmosolyodott. — Tubuska, gyere be hozzám ! — kérlelte. S hogy kérésének nagyobb nyomatékot adjon, egész marék búzát szórt a padlóra, szőnyegre. A ga lamb félszemmel a búzára sandított, ( izgatottan járt föl s alá az ablakfán, j egyszer-kétszer úgy tett, mintha le akarna ereszkedni a padlóra, de azután meggondolta magát és elröpült. Nemsokára visszatért két társával, kiknek, úgylátszik, elmondta kaland ját és azok leszamarazhatták, hogy nem mert bemenni a szobába. Ők bizonyára jobban ismerték a fehérképű, beteges budapesti gyerekeket és tudták, hogy tőlük nem kell félni, mert nyugodtan beszálltak a szobába szemergetni, magukkal csalva a harmadikat is. Később már any- nyira megbarátkoztak Ferivel, hogy az ágyára is fölrepültek, ha a kukoricát vagy búzát odahintette. A beteg fiú a vörösréz- és mályvaszínű galambbal nagy barátságot kötött. Ez néhány nap múlva oly kezessé vált, hogy rászállt a vállára, ami végtelen örömet szerzett Ferinek. Egy napon — csodák csodája 1 — a galamb evezőtollai alatt finom cérnával a tolira erősítve egy cédulát talált, e sorral : — Vájjon ki olvassa el ezt a le velet ? Misi. Feri mosolygott. — Ugylátszik, nemcsak nálam étkezik a kosztosom, ;— gondolta magában. — Mással is barátkozik, nem- ' csak velem. j Ezzel egy kis papírosszeletre ezt írta : — Én olvastam el a leveledet. Pe- terdy Ferinek hívnak. Hát téged ? Szeretnék veled megismerkedni. A papírdarabkát a galamb szárnya alá erősítette és útnak eresztette. — Vájjon elviszi-e a levélkémet ? — tűnődött magában. — Jaj, de kiváncsi vagyok arra, mi lesz ebbő 1?! Es ha megkapja a fiú az üzenetemet, vájjon mit felel rá ? Úgy örvendett, hogy az ágyából most egyszerre érintkezésbe lépett a külvilággal, melytől betegsége elzárta. Az a galambposta jobban érdekelte valamennyi játékánál. Másnap meghozta a galamb a választ, mely így szólt: — Nevem Szűcs Mihály. Én is szeretnék veled megismerkedni. Hol találkozzunk ? Feritől most ezt az üzenetet vitte a szárnyas postás : — Te gyere el hozzám, mert én beteg vagyok. És az üzenet végébe írta az uc- cájuk nevét és a házuk számát. Dr. Kőrösy László.
