Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 22. szám
Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 22. szám Vasárnap, március 2 POUTlKfífés TfíRSRDFILMíLfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHiVATAL : i SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., i HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ előfizetési S HIRDETÉSI DIJAK STB. Küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ : FÖMUNKATÁRS : DR RÉTHEI ERIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓIULAJDONOSO v : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VA5ARNAP É5 CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Az imperializmus bűne és bűnhődése. Minden kornak megvan a maga hóbortja, rögeszméje, mienké, sajnos, az imperializmus, Sajnos, mert ennek köszönhetjük főkép a mostani véget érni nem akaró ember- és vagyonpusztulást. A imperializmus szót legérthetőbben talán terjeszkedni- s uralkodnivágyásnak lehetne nevezni magyarul. Ez a mostani népek vesszőparipája s ez legnagyobb szerencsétlensége is. Nem új találmány az imperializmus. Megvolt már az ókorban is : kisebb mértékben a görögöknél s teljes valójában a rómaiknál. Az újkorban a spanyoloknál lép fel elsőbben, majd az angolokhoz kerül, kiknél a legteljesebb kifejlődésre jut. Tőlük ragadt át.— mert felette ragadós nyavalya — az oroszokra és németekre, sőt Európa kisebb nemzeteire is. Volt idő, — nem is olyan régen — amikor egyik tekintélyes magyar újság nálunk is nagy propagandát csinált neki, a Nagy Lajos- és Mátyási éle Magyarországról ábrándozva. De hála nemzetünk józanságának : a csillogó utopia nem ejtett hatalmába bennünket. Közismert valóság, hogy a, világháborúnak végső leplezett oka Anglia, Oroszország és Né- j metország imperializmusa, kü-^j lönlegesen pedig Angliának és Németországnak világuralmi versengése. Az előbbi nagy veszedelemben látja eddig majdnem korlátlan egyeduralmát, az utóbbi pedig nem engedi magát megakasztani a világhatalomra való törésben. Ezért nincsen még s nem is lesz addig vége a háborúnak, míg a két versenyző közül egyik le nem törik. Hogy a két birkózó fél mellett egy harmadik, mi szenvedünk legtöbbet, annak megint csak imperialisztikus végső oka van, tudniillik szomszédainknak; az olaszoknak, szerbeknek és | oláhoknak beteges imperializmusa. „Beteges imperializmusa“, mert ami az angoloknál és németeknél, sőt még az oroszoknál is érthető és bizonyos értelemben megbocsátható, az a mi szomszédainknál csakis betegség számba mehet. Ez nekünk természetesen szerencse a szerencsétlenségünkben, mert a tulajdonunkra éhező kisebb népek imperializmusa annyira erőszakolt és jogosulatlan, hogy csupán kudarccal végződhetik. Kapzsi szomszédainkon előreláthatóan teljesedni fog a phaed- rusi „rana rupta et bős“, azaz a megpukkadt béka és az ökör mese példáj'a, amely szerint a hiú béka addig-addig fújta fel magát, hogy az ökörhöz hasonló nagy legyen, mígnem A végül megpukkadt. Csakis ilyen lehet a nagyzó hóbortból reánk zudult olaszok, szerbek és oláhok végső sorsa is : összeesés, elbukás. Egyébként a példátlanul megsértett erkölcsi rend is ilyetén megoldást kíván, mert szomszédainknak s egyáltalán egész Európának ki kell egyszer áb- rándulni az imperializmusból. Érvényesülnie kell Bölcs Salamon legbölcsebb mondásának, hogy — aki miben vétkezik, avval bűnhődik. Európa nemzetei az imperializmus bűnébe estek ; méltó tehát, hogy ugyanattól vegyék kijózanító bűnhő- désüket. Bátran mondhatni, hogy az imperializmus Európa tragikuma. Morc. „Aki élvezetet akar szerezni azon,amire a hazáért szenvedőknek szükségük van, az a mai viszonyok közt kétszeresen vétkeznék a haza ellen. [)r- Csernoch János, bíboros-hercegprímás. „Esztergom és Vidéke“ tárcáié. Csipkés fehér párnád... (Az „01ga-dalok“-bóI.) Csipkés fehér párnád ha öntözi könnyed, S szomorú szép lelked nem álmodik többet Tavasz illatáról. fia elmegyek Tőléd, ha itt hagylak Téged, Álmodjon csak tovább a le lelked szépet Akácfa virágról, Orgonavirágról... fia a harc mezején elfolyik a vérem, Ne shássál engem, ne átkozd meg értem Az egész világot, Csipkés fehér párnád könnyet sohse lásson, Álmodozó lelked még akkor is várjon Akácfavirágot, Orgonavirágot. Még a más világról is eljövök Hozzád, Az ablakod alatt én dalolok nótát Örök boldogságról, Éjszaka csendjében lecsókolom szemed, Csipkés fehér párnán úgy álmodok veled Akácfa virágról, Orgonavirágról ■.. Somogyi Imre. ää Irodalmi Levél. (Sebők Zsigmond irodalmi hagyatékáról-) A milliomos fia. Történet egy nagy budapesti házból. Az ifjúság számára írta Sebök Zsigmond. Moldován Béla rajzaival. Budapest,, 1917. A Franklin-Társulat kiadása .Ára kötve' 5 korona 20 fiilér. A huszonhat jellemzetes illusztrációval díszített, kilencvenhárom lap-« ra terjedő, nyolc fejezetes terjedelmesebb elbeszélést a magyar ifjú-, ság kedvelt írója vigasztalásul hagyta' hátra örökség gyanánt. A színes borítéklapon mutatkozik be a milliomos fia a munkás-család sarjával: Feri és Misi az ifjúsági regény két hőse. Nem szorul már Sebök Zsigmond iróművészete újabb méltatásra. Pedig a vagyonos és vagyontalan osztály gyerekeinek nemes es megható szövetsége a mű alapeszméje. Fényes diadalt arat utolsó könyvében is megdicsőült földink az esztergomi irodalmi nyelv fölmagasztalásával. Az első fejezet bemutatása bizonyítsa bírálatunk ezt az igazságát. De nem könnyű föladat ám Sebők Zsigmond mesteri és szines szőnyegének alaprajzát ismertetnünk. Mégis megpróbálkozunk vele, hogy husvétra, piros tojás gyanánt, a Milliomos fia toppanjon be valamennyi esztergomi úriházba. Igen nehéz volt Misit a hat leánytestvérkéi és szülei szegényes otthonából kicsalogatni. A gyárbeli asztalossegéd, apa és mosónő anyja még valamikép kibékült azzal a gondolattal, hogy az eszes fiúcskájukat a milliomosék fogják kitanítatni. Végre a sírdogáló orgonasípok is elnémultak, mikor megtudták, hogy a beteges Ferikének nincsen testvérkéje. Csoda történt, mikor Misi megjelent a nagy budapesti házban. Jókedvétől jókedvre szottyant a sápadt kis pajtás. Jóétvágyától pedig jóétvágyat szerzett, ami valamennyi orvosságnál többet ért. Misi a palotából is rendesen eljárt iskolájába. De mikor Ferike már erőre kapott, tömérdek ajándékot vásároltak a hat kis leánynak. Alig bírta az öreg inas becipelni a piros gépkocsiról. Ferike szívesen eljárogatott Misivel az egyszerű munkásházba. Az .udvari szoba ablakai valami üres telekre nyíltak. A szomszédos bérházban, a második emeleten azonban egy igen rossz képű ember lakott, aki nem szívelte a nyolc gyerek lármáját. Misi ezt a gyanús alakot bagolynak és rablónak tartotta. Az apja csak éjjeli pincérnek. Feri már nemsokára távcsövet hozott, hogy közelebbről megismerkedhessenek ellenségükkel. Mikor Feri teljesen visszanyerte egészségét, meglátogatták őt régi pajtásai. Valami báró gyerek és csitri bárókisasszóny. Ezek nem igen törődtek Misivel. Sőt Feri is kezdett elidegenedni tőle Ez persze nagyon fájt Misinek. Különösen, mikor hálátlansággal vádolta. Ezt már Misi hazugságnak, Feri pedig sértésnek tartotta. Misi tehát régi ruháját véve magára, összerakta könyveit táskájába és elbúcsúzott gyönyörű szobájától és a családtól. A jószemű Misi azonban otthon tovább leskelődött a rabló után. Egyszer észrevette, hogy az a félszemű pénztáros látogatta meg a bagolyt, kivel Peterdyék palotájában találkozott és meghuzogatta a szerencsefia fülecskéjét. Másnap már azt vette észre Feri hagyatékán, hogy a rabló éjjel kimászott ablakán és kötélen a padlásra kúszott.
