Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 18. szám
Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 18. szám Vasárnap, március 1 1 FOLíTimés WRSF SZERFESZTÓSEG ES KIaDOHiVA AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ t LŐFIZFTÉ5! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖDiNDŐK. FELELŐS SZáRKESZTÓ: FÖMUVKATÁRS : DR RÉTHE1 PRIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOD : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A közélet tisztasága. Kerülgetés nélkül szeretnék írni erről a témáról, úgy, amint gondolataim és legjobb tudásom a toliamra adják. De — fájdalom — nem lehet. Törvényes tekintetek tiltják s a törvényt osztó igazság tógájának bő redőzete közé meglapult parazitákat fogcsikorgatva kénytelen tűrni meg maga a tóga tulajdonosa is. Annál inkább vigyáznom kell tehát nekem, ki a törvényt osztó igazságnak mindenkor mélységes tisztelője voltam. De annyit — érzem — ki szabad mégis mondanom, hogy közéletünkben igen csehül állunk tisztaság dolgában. Ezzel persze nem azt kívánom kifejezni, hogy régebben, 10, 15—25 év előtt micsoda becsületes levegőréteg vette körül a város és a vármegye hivatalos íróasztalait. Mert bizony ebben a tekintetben — sajnos — akkor sem feküdtünk rózsákon. De — hogyan is fejezzem ki magamat ? — az akkori huncutok „finomabban“ csinálták a vágásaikat. Cselekedeteiket közbotránkozás kisérte, s meg- bűnhődésük kielégülést váltott ki a társadalomból. A mai huncutok azonban majdnem mind népszerű emberek s talán éppen ebben a népszerűségükben bizakodva, úgyszólván a fórum előtt „dolgoznak.“ Szó sincsen megbotránkozásról ! Inkább talán halk tapsolást vélünk hallani egy-egy „üzlet* sikerén, s ha végre is nem térhet ki előiük az igazság és csontot nem törő anyai keze rájuk csap, akkor végtelen nagy — sajnálkozás hallatszik a berkekben. Szegény N. N. ! Sajnálatra- meltó X. Y.! Jó cimbora volt! Igazán kár érte ! Az a sok gyerek ! . . . És az asszony... Mi lesz most velük ! .,. stb. A derék résztvevők leikétől pedig — mint Makó Jeruzsálemtől — távol áll az a gondolat, hogy ez a saját javára fosztogató tulajdonképpen a közvagyont dézsmálta, ezzel azután ezrek jólétét kockáztatta. Es az ezrek között több lévén a szegény, mint a gazdag ember, tulajdonképpen a szegénység, — amúgy is többnyire foszlott, vagy lyukas — zsebeiből emelte, el a keservesen megszolgált filléreket. Nem gondolják meg, hogy a közvagyon megdézsmálása révén megkárosított sok ezer szegény emberrel több ezer rosz- szul táplált és ruházott gyermek és asszony is rövidséget szenved. Rövidséget szenved pedig azért, hogy a népszerű cimbora az ő apró (!) passzióit kielégíthesse, hogy kedves neje ékes öltözeteinek változatosságát s választékosságát megcso- dáltathassa s. hogy kedves gyermekeit urasait neveltethesse. Az imént — beismerem, meggondolatlanul — üz/et-nQk neveztem a közéleti zsebelők ilyetén működését. Bocsásson meg erte az a sok tisztességes iparos és kereskedő, akit városunkban és vármegyénkben ismerek. De valóban üzletszerű ezeknek az általam kárhoztatott alakoknak majd minden hivatalos ténykedése, és innét ered, hogy már a falusi, tehát a naivabb közvélemény is egy erkölcsi kalap alá borítja a közhivatalokat, különösen azokon a helyeken, hol a faluházáról sincsenek szerencsés tapasztalatai. Ennek az áldatlan állapotnak pedig csak két gyökeres orvossága lehet. „Esztergom és Vidéke“ teája. Őrök álom, Te igazítsd el főm alatt a párnát, Midőn szememnek fénye elborul, Te csillapítsd le tört szívemnek lazát, Midőn a vég-órám rám alkonyulMeglásd: a hideg, zord halálnak ajka Milyen szelíd és mosolygós leszen — És rózsák nyílásának hangulata Rezdül át akkor is a telkemen. Az elmúlásom itten a létben Olvad az örök ragyogásba át ■ ■. S lelkem búcsúzó vég-lehelletében Örök álmunkról zeng melódiát ■.. Somogyi Imre. A tűzhelyek őrei. írta : Dr. Walter Gyula. A jogosult tisztelet és magasztalás, az elismerés és hála, amellyel a harcterek rettenthetlen hőseinek adózunk, nem meríti ki a tartozást, amelyre áldozataik iránt kötelezve vagyunk. Oraról-órára a legnagyobb veszélyekben forognak és a szenvedések emberfeletti terhét viselik. Lehetetlen megelégedni a gondolatokkal és érzésekkel, amelyeket súlyos helyzetüknek szentelünk. Szó ros kötelesség azt lehetőleg köny- nyíteni. Közvetlenül alig tehetünk valamit támogatásukra. Közvetve azonban el kell követnünk mindent, hogy harci készségüket fokozzuk, acélozzuk. Misem fontosabb e tekintetben, mint elsimítani lehetőleg a mély barázdákat, amelyeket az önfeláldozó harcosok verítekes homlokán a családi viszonyok, az anyagi ügyek, a gyermekek érdekeinek gondjai szántanak. A jótékony hatásnál fogva, amelyet a biztosság érzetének megnyugtató varázsa a kede.yre gvakorol: áidá sós jótétemény a küzdő terek vitézeire nézve az a tudar, hogy családi szentélyük oltárát állandóan körülárasztja az őszinte szeretet, a változhatlan ragaszkodás, a meg nem ingatható hűség balzsamos illata. Növeli bátorságukat, hatványozza kitartásukat keblük az a titkos sejtelme, hogy a távoli tűzhely, amely körül övéi mindig róla emlékeznek, mindig érte fohászkodnak, nem engedi elhidegülni a hitvesi szeretet és vonzalom érzelmeit, nem engedi fagypontra sülyedni a szülői kötelmek teljesítésének hő vágyát. Az együttérzés, öszhang és megértés, amely az élettársak gondolkozását átlengi, érzéseit nemesíti, cselekedeteit irányítja, vállvetett munkálkodását biztosítja, mindig nagyon kívánatos, sőt szükséges. Megkapó akkordjai elnémultak ugyan, midőn az élettársak a táborokba szállottak. Alapzóngéi azonban kell, hogy tovább rezegjenek a szívekben és apo'ják a tettekre hangoló érzelmeket. Különös jelentőséget nyer e lelkűiét most, midőn nagy befolyást gyakorolhat a család anyági érdekeire. Midőn azon tényeződ között játszik fontos szerepet, amelyek a családi nyugalom és jólét alakulásai felett döntenek. Ismeretes a távol Kelet egy dúsgazdag fejedelmének rendelkezése. Országos ügyeinek elintézése idegenbe szólította. Mielőtt búcsút vett hazájától, külömböző értékű kincseket osztott szét főemberei között és szívükre kötötte, hogy azokkal visszaérkezéséig sáfárkodjanak. Hasonló esetekkel állunk szemben a háború alkalmából. Kísebb-nagyobb értéket képviselő ingó, vagy ingatlan vagyonokat; élénk forgalmú, vagy csendesebb menetű üzleteket, dúsan jövedelmező ipartelepeket és vállalatokat, vagy szerényen gyümölcsöző gazdaságokat hagynak a hadbavonu- lók élettársaik kezei között, hogy azokat gyümölcsöztessék, vezessék, gondozzák, megőrizzek. A hatáskör, a működési tér, amelyen az egyedül maradt, egészen saját erejére utalt nőnek mozognia kell, váratlanul megváltozott, más színezetet öltött. Gyakran még körvonalait sem ismeri a teendőknek, amelyek az ügyek kezelése körül felmerülnek. Tajékozatlan az intézkedésekre nézve, amelyek foganatosítást kívánnak. Nem hatolt be az eljárások titkaiba, amelyek követése elől nem zárkóz- hatik el, ha eredményeket óhajt. Az erős akarat, szilárd elhatározás, nem lankadó kitartás, körültekintő okosság fegyvereivel mindazáltal
