Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 2. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. január 11. , ------------------------­-----------------------­n em lehet a szesz államfenntartó bá­zis, aminthogy nem is az. Tán a nagy vihar sötét fergete- géből kisarjad egy szebb, eszmé­nyibb, egészségesebb életfelfogás, | mely meg fogja adni az emberi csi­í rának, az emberi szervezetnek is a maga egészségesebb életfeltételeit, hogy alkalmassá tegye a rombolás | következtében beálló súlyosabb ter­hek elviselésére s egy szebb, egész­ségesebb, tartalmasabb s erősebb pilléreken nyugvó jövő kiépítésére. Dr Kovácsits Sándor. HÍREK A hercegprímás üdvözlése. Dr. Antony Béla polgármesternek a legutóbbi városi közgyűlésen fel­vetett azon indítványa, hogy a város közönsége a székhelyére visszatért koronázó hercegprímást feliratilag üdvözölje és a feliratot ünnepélye­sebb formában, küldöttség útján jut­tassa a főpásztor elé, a hétfői na­pon valóságos ünnepi hangulatnak vált forrásává. Nemcsak maga a vá­ros, hanem a vármegye vezetősége is örömmel ragadta meg az alkal­mat, hogy hódolatát fejezze ki Esztergom érseke előtt, aki a lefolyt koronázásnak a király és királyné után a legjelentősebb tényezője volt. De e napot választolta ki hódolatá­nak kifejezésére az esztergomi főkáp­talan is, amelynek tagjai teljes dísz­ben jelentek meg ez alkalommal a bíboros-hercegprímás előtt. A her­cegprímást palota kihallgatási termé­ben előbb a főkáptalan tagjait fo­gadta a főpásztor. Dr. Rajner Lajos püspök, általános érseki helytartó volt a szónok, aki klasszikus beszéd­ben fejtette ki az egyház, a papság és az esztergomi főkáptalan örömét azon magasztos ténykedés felett, amely úgy a királyi párt, mint a nemzetet bőséges isteni kegyelmek­kel halmozta el. A hercegprímás kö­szönő válaszában kijelentette, hogy tudatában volt a koronázás alkalmá­val annak, miszerint a kegyelmek újabb forrását nyitja meg a felséges királyi párnak. Tudatában volt annak, hogy nemcsak oly ezeréves szokást és szertartást végez, amely a prímá­sok ősi joga, hanem a mai súlyos viszonyok között égi erősítést köz­vetít az uralkodóra, aki az egyházat és a hazát a bajban védeni van hi­vatva. „Maga a felséges király és királyné is tudatában volt annak, — úgymond, — hogy mily nagy áldásban részesültek s mily apostoli munkát kell ezek alapján végezniük.“ Amig a főkáptalan tisztelgése tartott, a vármegye és a város küldöttsége a prímási palota egyik termében gyülekezett. Meszleny Pál főispán az összes állami hivatalok tisztikara, dr. Perényi Kálmán alispán a tör­vényhatóság, dr. Antony Béla pol­gármester a város, Mátéffy Viktor pápai kamarás, plébános a városi iskolák és egyesületek, Vaniss De­zső a kir. járásbíróság, Magyary László az ipartestület küldöttségé­nek élén vett részt. A küldöttségek tagjai között láttuk a bencés szék­ház és a központi papság számos tagját, dr. Krasznay Gábor kir. köz­jegyzőt és a város számos 'előkelő­ségét. A küldöttségek egyhangúlag megállapodtak abban, hogy nem egyenkint, hanem együttesen tiszte­legnek a főpásztor előtt és üdvözle­tük tolmácsolására Meszleny Pál fő­ispánt kérték fel. A főpásztor a küldöttségek tagjait tehát egyszerre fogadta. A főispán üdvözlő beszéde után a polgármester adta át a her- cegpímásnak a városi közgyűlés üd­vözlő feliratát néhány hódolatteljes szó kíséretében. A jelenlevők érzel­meit tolmácsoló főispán egyúttal az újév alkalmából is őszinte jókivána- tait fejezte ki a hercegprímás előtt. A hercegprímás az üdvözlésre adott válaszában többek között a követ­kezőket mondotta : „Az esztergomi hercegprímások ősi joga, hogy ők kenik fel szentelt olajjal Magyarország törvényes ural­kodóját s ők teszik fel az apostoli király fejére a szent koronát. Ameny- nyi disz háramlik ebből a magyar kath. egyházra, annak képviselőjére, Magyarország hercegprímására, annyi disz és fény éri ebből az ősi alkot­mányos szent aktusból Esztergom vármegyét és városát is, melyek ezeréves történelmünk révén össze vannak forrva a prímások személyé­vel. Közös volt a sorsuk, közös volt az örömük és bánatuk mindig a ha­za sorsában. Nagyra tudom ennél­fogva becsülni és értékelni, hogy a hazánkra nézve oly örvendetes és áldást ígérő esemény után Eszter­gom vármegye és a város hivatalai s azok közönsége nevében megjöt­tek, hogy tanúságot tegyenek az események fölött érzett nagy lelki örömükről. Ezzel a tettükkel szép jelét adták annak, hogy mennyire becsülik azt a kiváltságot, mely a magyar hercegprímást a koronázás­nál megilleti s melyből, mint mond­tam, önökre is disz és fény háram­lik. Nekünk az a hivatásunk, hogy azt a régi fényt, mely e történelmi helyet a múltban bearanyozta, a jö­vőben visszaszerezzük. Kettőztetett munkára van szükségünk tehát, hogy ezt elérhessük. A háborút Isten se­gítségével győzedelmesen fejezzük majd be s utána a várva-várt béke napjaiban mindent el fogunk kö­vetni és tőlem telhetőleg én is min­dent el fogok követni, hogy ez a vá­ros felviruljon s régi fényét ismét visszanyerje. Hálás szívből mondok köszönetét megjelenésükért és az al­kalmat felhasználva : boldog újévet, boldogabbat, mint a régi volt, kívá­nok mindannyiuknak.“ A hercegprímás ez alkalommal a koronázás emlékéül a Kisduna új hídjának költségeire, amelyre bíbo­rossá való emeltetésekor már 20.000 K-t adott, ismét 10.000 K-t ajánlott fel s az ezen összegről szóló érték­papírt át is adta a polgármesternek azon kérelemmel, hogy a hidat IV. Karoly királyról nevezzék el. A fő­pásztor ezután a küldöttség egyes tagjait szólította meg a maga köz­vetlen, szeretetteljes modorában. Kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Lányi József m. kir. adó­hivatali gyakornokot Besztercebá­nyáról az esztergomi m. kir. adóhi­vatalhoz adótisztté nevezte ki. A hercegprímás a képkíállítá­son. Király falvi-Kraft Károly és ta­nítványa Burián Baby képkiállítását hétfőn délben dr, Csernoch János biboros-hercegprímás is megtekintette udvari papjainak kíséretében. A ma­gas vendéget maga a művész kalau­zolta. A hercegprímás a képek meg­szemlélése után elismerését fejezte ki a látottak felett és a kiállítóknak melegen gratulált a kiállítás sike­réhez. Szentségimádás. F. hó 9.-én a Ferenci endiek templomában volt Szentségimádás. amely alkalommal a máskor is látogatott templomot sűrű csoportokban kereste fel Esz­tergom népe. Este 5 órakor volt a Szentségbetételi ájtatosság és szent­beszed. A szentbeszédet nagy kö­zönség jelenlétében P. Buttykai An­tal tartományi főnök, az országosan ismert jeles egyházi szónok tartotta. A hadifoglyokkal való bánás­mód tárgyában dr. Perényi Kálmán al­ispán rendeletet bocsájtott ki a város polgármesteréhez és a községek elöljá­róságaihoz. A katonai hatóság ugya­nis erősen kifogásolja, hogy a gaz­dák hadifogoly alkalmazottjaik felett kevés felügyeletet gyakorolnak és sokhelyütt az enyhe bánásmóddal szinte elkényeztetik őket. A rendelet hangsúlyozza, hogy szigorúan bün­tetendő cselekményt követ el az, aki a hadifoglyokkal bizalmas és tiltott viszonyt tart fenn. A katonai hatóságnak kifogása van az ellen is, hogy a hadifoglyok Esztergomban feltűnő módon szabadon járnak és mulatóhelyeken, mozikban sűrűn ta­lálkozhatni velük. A rendelet szerint mindazoktól, akik a hadifogoly mun­kások felett nem tudják a kellő felü­gyeletet és fegyelmet gyakorolni és kellő mértékben foglalkoztatni sem képesek őket, be fogjak vonni a hadifoglyokat. Halálozás. Súlyos csapás érte Kerschbaummayer Károly gyógysze­részt, városunk őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel övezett polgárát édesatyjának, dr. Kerschbaummayer Károlynak elhunytával. A megboldo­gult már 89. éves volt és mint or­vost, a közpályán szerzett érdemei­ért a Ferenc József-rend lovagke­resztjével is kitüntették A magyar­óvári járás nyug. tiszti orvosa és Mosonvármegye tb. tiszti főorvosa volt. Tagja volt Mosonvármegye törvényhatósági bizottságának. Te­metése f. hó 7-én délután Magyar­óvárait ment végbe nagy részvét mellett. A Duna áradása. A Duna felső folyásánál beállott nagyobb esőzé­sek következtében a folyam vasár­napra aggasztó mértékben indult ára­dásnak és még a délelőtti órákban elöntötte a szigetet. A kulmináció csak keddre következett be és eddig az idejg a szigetet a magasabb ré­szek kivételével teljesen elborították az árvíz hullámai. A városban a Hévízpatak helyén talajvíz nyomult fel, amely egyébként a Kisdunapart- jához közeleső házak pincéiben is mindenfelé nagy károkat okozott. Több prímásszigeti házba csak csó­nakkal lehet közlekedni. Pincefeltörések. Az utóbbi idő­ben ismét több pince- és hajlokfel- töres történt a határban, amelyet az eddigi jelek szerint szökevény hadi­foglyok követtek el. Teplán városi vadőr kedden 8 orosz foglyot tetten is ért. Ezek kövekkel dobálták meg őt s az életveszedelemtől a segélykiáltá­sokra véletlenül figyelmessé lett csen­dőrjárőr mentette meg Teplánt. A foglyok a csendőrök közeledtére el­futottak, az egyiket azonban, Teplán megsebesített, mégis elfog­ták. Az elfogott muszka azt vallotta hogy vasúti munkáról szöktek meg. A rekvirálásnak f. hó 15.-re be kell fejeződnie. Városunkban a rek- viráló biztosok munkájuk legnagyobb részét már elvégezték. Nagyban megnehezítette a rekvirálási eljárást azon körülmény, hogy december eleje óta már négy ízben jelent meg élelmiszer adagok megváltoztatását tartalmazó rendelet, ami egy csep­pet sem bizonyítja azt, hogy ezen, a magánéletbe szorosan benyúló rendelkezést a legnagyobb megfon­toltsággal léptették életbe. Köszönetnyilvánítás. Beteg Ka tonáink javára eszközölt gyűjtés ér­dekében annak idején, a helyi la­pokban közzétett kérő felhívásunk teljes sikerrel járt. A karácsonyi aján­dékok fedezetére dr. Perényi Kálmán­ná úrnő címére, aki szives volt a pénzeket átvenni és kezelni, a ter­mészetbeni adományokon kívül kész­pénzben 4.616 korona 25 fillér folyt be. Miután az elszámolás a kórház­parancsnokság részéről már rendben megtörtént és lehetetlen minden egyes adakozónak külön-külön megköszön­ni a nemeslelkű adományr, ez utón fejezzük ki hálás elismerésünket a jószívűségért, amelynek segítségével módunkban volt a családi otthon barátságos és meghitt melegét pótolni. Fogadjak az adakozók szenvedő vi­téz katonáink nevében őszinte kö- szönetünket. A mindenható jutalmaz­za meg áldozatkészségüket. Eszter­gom, 1917 január hó 8-án. Az Esz­tergomi katonai kórházak gyűjtőbi­zottsága : dr. Áldori Mór kir. taná­csos. dr. Huszár Gyula és dr Kuffler Hugó osztályfőorvosok. A „Vasárnapi Újság“ január 7-iki száma a koronázás ünnepével fogialkozi. Fényképekben, művészi rajzokban —• Zádor István és Már­ton Ferenc művei — bemutatja az ünnep minden fázisát; a felvonulást a tulajdonképeni koronázást, az es­küt, a kardvágást s kiterjeszkedik egyes jelenetekre és epizódokra is. Valóságos albumszerű emléke e szám a koronázásnak pótolja a szemléletet azok számára, a kik nem lehettek jelen. Több a nagy ünnepre vonatkozó cikk is emeli e szám ér­dekességét. Ugyané számban kez­dődik Pékár Gyula : Az amazon ki­rálynő, valamint a hírneves német írónő Braun Lily: A marquisnő sze­relmes levelei című regénye. — Egyéb közlemények': — cikk Szent István palástjáróls arendesheti rova­tok. A háború napjai. Irodalom és mű­vészet. Halálozás. A „Vasárnapi Új­ság“ előfizetési ára negyed év­re öt korona, — „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalá­ban (Budapest, ÍVŰ, Egyetem-ucca 4.). Ugyanitt megrendelhető a „Ké­pes Néplap“, a legolcsóbb újsága magyar nép számára, félévié 2 kor. 40 fillér. Kőhídgyarmat község jegy zöi hivatalában egy ír­nok — lehet nő is — 1000 K évi fizetéssel alkalmazást nyerhet Sajátkezüleg írt és ok­mányok ajánlatok az ottani elöljárósághoz küldendők. 42/917 Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában Esztergom, Simor János utca 18—20. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom