Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 16. szám
Esztergom, 1917 ' __________XXXIX. évfolyam 16, szám P OtmrnésTBRSfíDRLMfLfíR vw-vw mw MP % Vasárnap, március 4 SZERKESZTŐSÉG ÉS KlADOHtVA > AL : i SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM t TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI i ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜi DENDŐK. t FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FÖMUNKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRA* : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYSZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Leomlott bálványok. A háború kitörése előtt divatos szellemi járványá fajult hazánkban az idegen országok magasztalása és utánzása. Az elfogulatlan utazó csak udvariasan meghajtotta fejét az európai kultúra forrásai előtt akár Párizsban, akár Londonban, akár Berlinben, akár Rómában járt. De leginkább megbabonázta előkelő nőinket a tetszetős francia divat és elfogult fiatalembereinket a párizsi epikúr-iroda- lom és művészet. Anglia elsősorban elsőrendű posztójával igézte meg hazánk első úri társaságát, másodsorban pedig sportjaival. Ez az angolmánia sok magyar milliót sodort Albion felé. Divatossá vált magyar vizeinken az angol yacht, társas úri játszótereinken a football és a law-tennis, lóversenyeinken a meeting, vendéglőinkben a beaísteak, ramsteak, unyski és a five glock. Sok magyar főurunk többre becsülte akkor az angol vendéglők smokingját, mint Sha- kespearet, Loard Bijront, Miltont vagy Boz Dickens-t. Még a sznobos toast is angol termék volt banketteinken. Ősi hagyomány szerint nálunk az iziést arisztokráciánk szokta irányítani. A mit hajdan valami deli grófunk vagy bárónk viselt, azt utánozták dsentrink szétrebbent tuzuljai és majmoltak nemcsak a dúsgazdag kereskedők és nagyiparosok, hanem a bankárok sőt még a parvenük is. Ilyen elfogultság természetesen szűkkeblűén bánt mindazzal, a mi magyarországi eredetű. Tanulságos történetkét himzünk itt elmélkedésünk szőnyegébe. Legnépszerűbb mágnásunk volt a múlt század végén gróf Károlyi István, a nemzet Pista grófja, az angol és a magyar trónörökös benső barátja, a nemzeti kaszinó napja. Arisztokratáink ez a fejedelme azonban lenézte a magyar elme mindennemű alkotását. Elsőrendű ruhái Londonban készültek, mintaszerű fehérneműjét és díszeit Párizs szállította. Még hintójait is Angliából hozatta. Ekkor már magyar kocsit Vagy hintót csak a vidéki földesurak, a pesti és-pozsonyi fiakkeresek használtak, kiket a kiváló Kölber, budapesti kocsigyártó látott el. Az ünnepelt Pista gróf egy ízben a forgalmas Károlyi-palotába hivatta a szelíd cég egyik tagját, hogy bemutassa vadonat új londoni hintóját. — Ilyen kocsit csináljanak, Kölber, mert ha angol színvonalra emelkedik a magyar kocsigyártás, akkor maguknál vásárolnának főuraink / A szerény modorú műiparos műértő szeme végig siklott a tündöklő londoni szállítmányon. Azután engedelmet kért, hogy szabad-e a hátsó kerekek mögött, a belakkozott ponton egy kis kaparást végeznie. A gróf engedelmével végig kaparta Kölber az ő zsebkésével a fényezőmáz rétegét, azután udvariasan meghajolva rámutatott arra a helyre, ahol az a cégjegy mosolygott : Kölber Testvérek Budapest. Ekkor tanulta ki Károlyi Pista a londoni ipar csalafintaságát, mert az angol fővárosban átfestett pesti hintókért háromszoros árt fizetett. Dr. Kőrösy László. Ha boldog'akarsz lenni — végy cipőt egy hadiárvának! „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Jöjj, kövess... Hívtál engem, Uram, a Tábor hégyére ■ ■ ■ Körültem mindenütt Ujjongott a lét, Virágos volt a rét ■ ■ ■ Illatos pázsit simult lábad elébe. Az ég ölébe dalos pacsirta szállt Köszöntve a királyt ■. • Hívtál engem, Uram, a Tábor hegyére ■ ■ ■ Nehezen léptem ; térdem meg-megcsukloit- Testem földre vonzottA hegyi virágra hullott lábam vére ■ ■ ■ Gondoltam ■ a hegyre nem jutok soha: Leránt a test súlyaFölkeltem, ha estem, és mentem Utánad.. . Nem néztem a völgybe, csak a magasba, Az égi magasba . • . Lelkem mécsesébe újra olaj áradt • ■ . Könnyes volt utam, de azért csak mentem : Karod emelt engem ■ ■ . Fölvezettél, Uram, a Tábor hegyére ■ • ■ Kezemet fogva ■ ■ Ah ! És én — láttalak ■' És arcra borulva Imádtalak.. • Vince. 3x3x Az ablak. (Anzelma Heine karcolata.) Két teljesen idegen utas került össze valami hires kirándulóhely hegyi vendéglőjének egyik közös szobácskájábán. Az egyik rögtön kinyitotta az ablakot. A másik pedig azonnal becsukta. Szótalanul ismétlődött ez az élénk jelenet néhányszor. Ekkor az egyik kiránduló határozott hangon kijelentette, hogy igen érzékeny a könnyű meghűlésre, épen azért semmiféle légvonattal nincsen barátságban. A másik pedig erősen kikelt ábrá- zattal kezdte döngetni a jajgató asztalt és azt trombitálta, hogy neki pedig azért van nagy szüksége az üde hegyilevegőre, mert asztmában sínylődik. Ekkor már a kényesebbik úr föltűnően köhögni kezdett, épen azért dühösen becsapta a rozoga ablakot. Nemsokára a másik úr kétségbeesve kezdett dühöngeni a kizárt levegő megbecstelenítése miatt. Sőt megesküdött arra, hogy nemsokára meg kell fulladnia, mert a roham már fojtogatni kezdi. Az ablakhoz rohant mezítláb és haragosan ki akarta nyitni. De nem sikerült. Ugylátszik az a másik ravasz úr sajátszeiűen elreteszelte. A nehezen lélekző asztmás kiránduló ekkor egyszerűen bezúzta öklével az üveget. A hűvös légáramlat rögtön eltüntette a végzetes roham kitörését. Azután anélkül, hogy legkevésbbé is törődött volna ellenlábas szobatársával, ki már régóta nagyszerűen horkolt, ágyába mászott és diadalmas mosollyal rögtön el is aludt. Másnap kora reggel azonban, mikor a betörő úr fölébredt, bután csodálkozott azon, hogy a becsukott ablak mellett lógó tükör botrányosan be volt törve. (Die Dame c. berlini illusztrált szépirodalmi folyóirat 1916. okt. füzetéből, szabadon fordította :) Dr. Kőrösy László. A költőkről. (Oesterreicher Liza gondolataiból.) A színész az életet megvalósítja művészetével. A költő pedig saját életét fejezi ki művészetében. * * * Az újhireket a lapok közük. A költők azonban még a régiségeket is újjáteremtik. * * ¥ A költők nem igen szorulnak reánk, nőkre, de mi nem élhetnénk költészet nélkül. (Die Dame c. berlini képes szépirodalmi folyóirat 1916. okt. füzetéből.) Kőrösy Lili. A sátán sapkája. irta: Önkéntes Bácsi. Csak az bosszant, hogy még azt is a magam kárán kell megtanulnom, hogy jós vagyok. Más ember ezt előre tudja magáról s ez a tudat s ez az érzés talán nem is olyan kellemetlen neki, mint az enyém énnekem. Arra mindig vigyáztam, hogy beszédem meggondolt legyen. Elszólni nem szerettem magamat, mert tudom, milyen kínos helyzetekbe kerülhetek ezáltal. Úgy történt a dolog, hogy Gyuri öcsémnek nagyon megtetszett az én nyári sapkám, amelyet már tavaly
