Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 14. szám
1917. február 25. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 HÍREK Mert kérem szépen az ember töri a fejét, gondolkodik, gondolkodik, de okosabb még sem lehet s nem tudja megfejteni az emberek rettenetes kapzsiságának titkát. Vérözön özönli a világot. Meggyújtották mindnégy sarkán, visz- szapusztul, romlik minden. Ember és állatélet, értékek és kincsek, minden csak pusztul, romlik s e nagy veszedelmet kö- rülálljak a paraziták, a mások nyomorúságát aprópénzre váltják az uzsorások tömik a zsebüket, gyűjtik a százezreket és milliókat. Rabolnak, uzsoráznak, utóvégre ez a — háború. * Minden ország szociálistáinak arca pirul már e rettenetes mészárlás miatt. Szeretnék elűzni a háború ördögét, de először azokat, akik a nyakunkra hozták az ördögöt. A franciák mindig szerettek háborúsdit játszani, ereket vágni és vért csapolni s ha mar kül- ellenséget nem találtak, hát egymást magasztalták fel a lámpavasra, vagy egymás nyakát vettek a Gillotine dr. genialisan működő masinájával. A németekre is haragudtak Elszasz miatt s mesterségesen az angolok szivesen szították is e mindig magasabban lángoló tüzet. Mondom, a franciák mindig szerettek valakit gyűlölni és szivesen játszottak háborúsdit. Különösen örömmel indultak a német ellen vagy jobban mondva, szaladtak a német előtt. Azonban 3 évre ők sem számították. Ez már nem hadgyakorlat, nem hadjárat, nem háború, hanem közönséges mészárlás. Ezt érzi is minden francia s nemalrancia népen múlt, hogy a mi nagylelkű békeajánlatunkat elutasítotiák. A a franciak vezetői a vérszomjas hiénák, akik talán többet ártanak saját népüknek, mint a sűrű lakosságú Németországnak, mert elvéreztetik a francia nemzetnek nemcsak a szine- javát, hanem még az alját is, Hiaba várják, lesik a írancia szociálisták a békét, hiába imádkoznak a háború befejezéséért, mert mit kívánhatnak az oly köztársasági elnöktől, aki attól sem riad vissza, hogy a hábo rú megkezdése előtt kormányával gyilkost béreltetett s eltette láb alól Jdurést, — talán a legokosabb franciát. * De ne beszéljünk mindig a a háborúról. Gondoljunk a békére. Várjuk, lessük, hívjuk, remegünk érte. De bizzunk erőnkben, végső győzelmünkben, feszítsük meg minden erőnket, áldozzuk íel mindenünket, küzd- jünk kitartással s ne lássunk magunk előtt mást, mint a békét, amelyért minden áldozat kevés. (***) ☆ -a t MAGOS SÁNDOR Szerdán délután kialudt egy nemes, erényekkel teli élet, meghalt Magos Sándor kir. kúriai bíró, az esztergomi kir. járásbíróság volt vezetője. Egyike volt azon keveseknek, akik az egész város osztatlan bizalmát és becsülését bírták. Sohasem kereste a népszerűséget, mégis megtalálta, nem hajhászta a rangot, az emelkedést, az mégis érett gyümölcsként hullott ölébe. A bírónak, a páratlan igazság- osztónak valóságos megtestesítője volt. Komoly fellépése, kissé zárkózott modora nem riasztott el senkit köréből, sőt mindenki, aki vele érintkezett, csak becsülni, tisztelni tanulta. A társas élet kedélyes, gondot, nehézségeket felejtető hatását kevesen tudták úgy megbecsülni, mint ő, de azért könyvei között találta meg mindenkor a legnemesebb szórakozást. Családjának minden tagja nemcsak tehetségét és jellemét, hanem szeretetreméltóságátis örökölte. Ezért érzett együtt Esztergom polgársága a gyászolókkal a tegnapi impozáns temetésen. Magos Sándor 1851. február 23.-án született Esztergomban. Iskoláit itt és Nyitrán végezte, majd Budapesten a jogot hallgatta, 1873-ban díjas joggyakornokká neveztetett ki az esztergomi kir. törvényszékhez, melynek megszűntével 1875-ben az esztergomi kir. járásbírósághoz helyeztetett át. 1376-ban aljegyző, 1881-ben al- bíró, 1886 ban pedig járásbíró és a jarásbiróság vezetője lett. 1895-ben kapta az Ítélőtáblái bíró címet és jelleget. Negyven évi közszolgálat után 1913 ban kérte nyugdíjazását, mit a király a kúriai bírói cim adományozásával kapcsolatban adott meg Magosnak. Nagy szerepe volt a már azóta megszűnt „Városi Kör“ és a virágzó „Kath. Kör“ megalapításában, de ott láttuk csaknem minden újabb nemes intézmény bölcsőjénél. Legutolsó kitüntetése alkalmából Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete és tanácsa, valamint a Kath. Kör választmánya jegyzőkönyvi kivonattal üdvözölték. Első gratulánssa azonban dr. Csernoch János hercegprímás volt, ki személyesen is felkereste őt ez alkalommal. Az ügyvédi és bírói kar díszvacsorával ünnepelte Magos kitüntetését, melyen városunk legelőkelőbbjei teljes számban résztvettek. Magos Sándort Esztergomhoz nagyfokú szeretet és ragaszkodás fűzte, mert számtalanszor felhasználhatta volna a kínálkozó alkalmat, hogy magasabb pozíciókra távozzon, de ő csak itt akart maradni szeretett szülővárosában. j Haláláról a család a következő jelentést adta ki: „Özv. Magos Sándorné szül. Bleszl Etel úgy a maga mint az alálírottak nevében megtört szívvel jelenti, hogy a legjobb férj, a gondos apa és nagyapa, szerető após, testvér és sógor Magos Sándor c. kir. kúriai, ny. ítélőtáblái biró, vármegyei törvényhatósági bizottsági és városi képviselőtestületi tag, az Esztergomi Takarékpénztár igazgató tanácsosa, stb. Esztergomban, 1917. évi február hó 21-én, életének 66-ik és boldog házasságának 21-ik évében, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele és rövid szenvedés után váratlanul elhunyt, visszaadván Teremtőjének áldott jó lelkét. Az istenben boldo- gultnak drága teteme február 24.- én, szombaton délután fél 3 órakor fog a szab. kir. városi róm. katn. temető-kápolnából az ugyanezen temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. A feledhetetlen lélek égi üdvéért a gyászmise szintén február hó 24-én reggel 9 órakor lesz a belvárosi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutatva. Kelt Esztergomban, 1917. évi február hó 21-én- Irgalmas Jézus, adj neki örök nyugodalmat! dr. Katona Sándor, Grósz István, Makláry Sándor vejei. özv. Lieb Béláné szül. Kovács Mária nővére. Bleszl Ferenc sógora. Katona Miklóska, Katona Gáborka, Katona Sanyika, Grósz Pistike, Grósz Katinka, Makláry Tiborka unokái. Grósz lstvánné szül. Magos Mariska, Magos Sándor, Magos Dezső, Makláry Sándorné, szül. Magos Berti, Magos Margit, Magos Lajos gyermekei.“ Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. amelynek az elhunyt, igazgatótanácsosa volt külön gyászjelentést adott ki e szomorú haláleset alkalmából. — Magos Sándor temetése szombaton délután meleg részvét mellett folyt le a belvárosi temetőben. A temetési szertartást dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok végezte Mátéffy Viktor p. kamarás plébános, Németh István káplán és növendékpapok segédletével. A fáklyavivők a kir. járásbíróság és az ügyvédi kar tagjai voltak, míg a koporsót díszbe öltözött megyei és városi hajdúk vitték a sírbolthoz. A temetésen a vármegye és varos tisztikara, a papság, katonaság pénzintézetek, az állami hivatalok vezetői valamint a tisztelők nagyszámú serege jelent meg. Katonai előléptetések. A februári katonai előléptetések alkalmából kineveztettek háziezredünk tagjai közül: Őrnaggyá: Kopita József, tartalékos főhadnagyokká : Schreyer Károly, Hell. László, Kubelka Oszkár, Patak József, Armuth Móric, tartalékos hadnaggyokká : Stefan Antal, Kemény László, Buchwald Béla, Reznicsek János, Varga Győző, Philipp Kornél, Gyarmathy Lajos, Dudich András, Bauer Imre, Knisch Manó, Poprácz József, Varga Viktor, Gunda Vazul, Szemerédi József, Gogola József, Szapory Gyula, Schiller Elemér, Huber Ernő, Etter Jenő, Korvényi Árpád, Holdampf Gyula, Décsi Ferenc, Halmos Bertalan, Tvarosek László, Andrási Ferenc, Mihályli Pál, Cseicsner Gyula, Cseh Ferenc, Stern Sándor, Greschó János, Stand Frigyes, Mráz Péter, Hajnali Ödön, Neuländer Jenő, Gora Béla, Gyurek Ferenc, Starkbauer Győző, Hajdú János. Koksa-ügy a kir. táblán. A győri kir. ítélőtábla büntető tanácsa hétfőn tárgyalta az esztergomi városi pénztárban történt Koksa-féle sikkasztások ügyét. A komáromi kir. törvényszék, mint annakidején megírtuk Koksa Tivadar házipénztári ellenőrt folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztásban bűnösnek mondta ki és három évi fegyházra, öt évi jogvesztésre Ítélte, az okozott kárt pedig 15814 kor. 50 fill.-ben állapította meg, Kottra Kálmán pénztárost és Huray Ferenc főszámvevőt azonban felmentette. A hétfői kir. ítélőtáblái tárgyalást Jalsovitzky Lajos tanácselnök vezette, előadó bíró dr. Gerő Antal volt, szavazó dr. Feichtinger Ernő, jegyző dr. Illés Antal. A vádhatóságot dr. Kónyo- vits György kir. főügyészhelyettes képviselte, a vádlottakat Szőts Árpád közvédő, dr. Kiss Gyula és dr. Soós Géza ügyvédek védték. Koksa Tivadar a sikkasztásokat három tétel kivételével elismerte. A törvény- széki tárgyaláson megállapították, hogy Kottra Kálmán pénztáros a pénztárkézelés módja és különösen azon szokás ellen, hogy a pénztáros fizetési előlegeket legyen kénytelen adni, óvást tett, sőt memorandumot dolgozott ki, utóbbit azonban visz- szavétették vele. Az volt ugyanis a gyakorlót, hogy 600 K-tól 5000 K-ig menő fizetési előlegeket vettek föl és ha a pénztáros ellenszegült, presszionálták. Huray Ferenc főszámvevő pedig 50—60 előterjesztésben sürgette, hogy a tarthatatlan állapotokat megszüntessék, de hiúban. Konyovits dr. abból kiindulva, hogy a közpénzek az előírt szabályok mellőzésével magáncélokra nem fordíthatók, fentartotta a pénztáros és főszámvevő ellen a vádat részesség címén, vitatva továbbá, hogy a jogtalanság tudatában jártak el az előlegrendszer elnézésével. Szőts Árpád az elitéit ellenőr beadványát ismertette, kérve a büntetés enyhítését, Kiss dr. és Soós dr. a kir. ügyészség által fölvetett jogkérdést vitatták és a két tisztviselő eljárását igazoló tényekre utaltak. A pénztáros egyébként előleget soha föl nem vett. A kir. Ítélőtábla Koksa Tivadar ellenőr büntetését négy évi fogházra fölemelte: a pénztáros és számvevő felmentő ítéletét pedig helybenhagyta, ami ellen a kir. főügyészhelyetes semmiségi panaszt jelentett be. Az árdrágítók elleni ítéletek kifüggesztése a piacokon. Az aradi rendőrbíróság fokozott szigorral üldözi a piaci árdrágítókat. Elzárások és nagy pénzbüntetések váltakoznak. Újítás amellett az, hogy az aradi rendőrbíróság egyúttal sok esetben elrendelte, hogy az Ítélet a piacon kifüggesztetendő. Annyi tény, hogy a vissza riasztás célját ez nagyon jól szolgálhatja.
