Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 91. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 91. szám Vasárnap, december 2. SZERKESZTŐSÉG^ ÉS K IaDÓHIVA'í AL : ^ SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ DCNDÖK. t ♦ FÉLELŐS SZERKESZTŐ: FÖMUMKATÁRS: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t t 4 t l ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K .-EL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Rendes állami költségvetés. Az országgyűlés még december havában le fogja tárgyalni az 1917—18 számadási évre Wekerlétől benyújtott rendes állami költségvetést. Aki a háborúban álló népek parlamenti életét figyelemmel kiséri, kétségkívül tudja, hogy a németek angolok, franciák s egyáltalán minden más harcoló nemzetek parlamentjei a háború alatt is tárgyalták az állami költségvetéseket és annak rendje- módja szerint szavazták meg a háborús költségeket, kellően ellenőrizték kormányaik gazdálkodását. Magyarország a háborúnak csak negyedik évében jut hozzá, hogy tudomást szerezhet róla, mekkora anyagi terhet raktak vállaira három esztendőn át ellenőrizetlenül. Nálunk eddig se hadikölcsönt meg nem szavazott, se semmi felhatalmazást nem adott, se valamely kiadást számon nem kérhetett az ország- gyűlés. Ment minden sub rosa : suba alatt. Ennyire taksálta az országot a mindent magában egyesítő „nagy“ Tisza. így értelmezte és gyakorolta a parlamentarizmust a magyar parlamentet a kisebbségi vészes erőszaktól állítólag megszabadította „nemzeti“ munkapárt. Úgy becsülték meg a nemzetet, hoay teljesen tájékoztlanul hagyták mérhetlenül gyarapodó terheitől A német közszólás szerint „Not blicht Eisen,“ vagy amint mi szoktuk mondani : „szükség törvényt bont.“ Ez igaz. Csak az a kérdés, lehet-e joggal alkalmazni a hadiszükségletek megszerzésére ? Mért kell ezeket titokban intézni ? Micsoda hadi érdek fűződik ahhoz, hogy a nemzet ne tudja, inennyit kell költenie háborújára ? Igazán nem tud az ember semmi józan okot se találni az országnak ilyetén hallatlan negligálására! Hol itt a „vis maior,“ amely hallgatást parancsol ? Miben a jogos aggodalom, hogy a nemzet különben kivonta volna magát a háború anyagi feltételeinek megadása alól ? Teljes három éven keresztül úgynevezett indemnitásokkal végezte dolgát megbocsáthatatlan tág lelkiismerettel a Tisza-kor- mányzat. Tizenhat milliárdra emelkedett fel ez alatt a hadi adósságunk, anélkül, hogy egyetlen gáncsoló vagy számkérő szavunk lehetett volna hozzá. Hogy menyit meg lehetett volna takarítani, mily. könnyen s észszerűen lehetett volna bizonyos mértékeket szabni, ha az országgyűlés mindenről idejében tudomást vehet vala, ahhoz nem kell semmi kommentár. S emellett az is több mint bizonyos, hogy a parlament vétkes mellőzése valutánk megromlásának is egyik fő oka lett. Vagyis tiszta sor, hogy a történelem szigorú bírálatot fog egykor mondani a Tisza-féle háborús gazdálkodásról. Igazán ideje volt, hogy eltá- volítassanak a polcról, kiknek a túltengő önérzetükön és megfélemlítő képességükön kívül semmi igaz titulusuk sem volt reá, hogy a magyar nemzet hajóját ily Ítéletidőben kormányozzák. Priscus. *■ ++- ++ ++ * Nem sok jót hozott a háború ; á" az erkölcsöket meg épen nem nemesítette meg. Az emberek durvábbak, önzőbbek, egymástól el- ridegültebbek lettek általa. Divatba jött a háború, nemcsak a fronton, hanem idehaza is: az egyes ember háborúja az összesek ellen s az összeseké az egyesek ellen. Csupa kizsákmányoló, más kárán örvendő más bajából hasznot uzsorázó, árdrágító, vérszipolyozó ellenség vesz bennünket körül idehaza is. Főleg az egyszerűbb emberek, a munkásosztály körében szemlélhetjük ezt a szomorú lelki eldurvulást. Né-1 melyiknél az elkeseredés, másoknál tán a hirtelen jómód az oka, de rendkívül sok ma az olyan ember, aki az állatnál is állatabb. Mintha végleg letörölték volna homlokáról az Isten képmásának bélyegét, mintha visszavonhatatlanul elpusztult volna benne minden nemesebb gondolkodás. Keresztényi érzületéről, hitről, istenfélelemről nem is beszélve. A rendőrség s büntetőjogászok arról panaszkodnak, hogy habár a férfiak javarésze távol van, mégis rengetegül megszaporodtak itthon a bűncselekmények. Minden kávéház, színház, tingli-tangli és mulatóhely állandóan zsúfolva van, miközben özvegyek, árvák, szegények tízezrei éheznek. Az emberek csak önmagukra gondolnak s önző, mulatozó és gazdagodó vágyukban cseppet sem kor- látoztatják magukat sem a büntető törvénykönyv, sem a tízparancsolat áltál. A hang, a modor, ahogy mu- látnak, lumpolnak, ártdrágítanak s a békés polgártárs feje alól kihúzzak a párnát, a legdurvább, a legprózi- sabb, a iegszemérmetlenebb. Ebben a lefelé-csúszásban, ember- kulturánk e nyomorúságos lefogyá- sában egészen elsőrangú szerepet visz a mai üzleti sajtó. Az, amely rég megszűnt művészet és irodalom lenni s régóta a legolcsóbb eszkö- közökkel pályázik kétes értékű sikereire. Az a frivol, minden morált, vallást és idealizmust levigyorgó tónust, amelyet ezek a lapok állandóan használnak, förtelmes orfeum és színdarabok pénzért való reklámzása bizony az újságolvasó társadalmat is a kifésült lókupeceknek és szellemes- kedő orfeumprimadonnának a színvonalára sülyeszti le. Lehetetlen okozati összefüggést nem találni e romlott Ízlésű sajtó és a nép lelki durvulása között. Azért volna ennek a sajtónak, főleg a szociálista néprontóknak megfékezése az államnak és a társadalomnak tisztán népművelési szempontból is legsürgősebb kötelessége. K. N. A vagyonadónál legna= gyobb kedvezményben a ha- dikölcsönbe fektetett vagyon részesül. Kifli-nap. Ma délelőtt 10 órakor meg- kezdődik a Széchenyi-téren a helybeli katonai kórházak karácsonya javára rendezett azon jótékonysági akció, amely „Kiflinap“ elnevezés alatt jutott a köztudatba. A rendezőbizottságnak csütörtökön Palkovics László h. alispán elnöklete alatt megtartott értekezlete részletesen meg- állapíttotta a ,,Kifli-nap“ prog- rammját, amely sokban hasonlatos lesz a múltban nagysikerrel lefolyt ,,Cukorka-nap“-éhoz, annyi változtatással azonban, hogy amennyire lehetett, a Szé- chenyi-tér képét még mozgalmasabbá és igy az akciót sikeresebbé igyekeztek tenni. A rendezőség élén B. Kobek Kornél főispánunk áll, aki a maga hatáskörében is mindent megtett, hogy a „Kifli-nap“ nemcsak kedélyes, hanem emlékezetes és ami fő, anyagilag is sikeres legyen. A közönség meg is értette a nemes intenciókat. Kiflisütésre annyi liszt érkezett be jótékony adományokból, hogy jut belőle karácsonyi kalácsnak is szenvedő katonáink részére. Azonkívül 1 hl. bor és 3 hl. söradomány is bejelentetett. Ez utóbbit a jónevű Dreher Antal-féle fővárosi sörfőzde ajánlotta fel a nemes célra. A Széchenyi-téren három sátor várja a sétálókat. Egyikben folyton frissen szállított sóskifliket, a másodikban sört, a harmadikban meleg bort árulnak e jó célra készséges buzgalommal vállalkozott úri asszonyok és a város legszebb, legkedvesebb úri leányai. Ha még hozzávesszük, hogy gondoskodás történt jó tormás virsliről, no meg muzsikáról is, továbbá, hogy az egész „Kifli-
