Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 8. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. február 2. tés nem maximálhatna részletesen és méltányosan minőségeket is ! És ha csak bosszúból tűnik el az árú ? — Hát miért adatott hatalom a hatalmasoknak, ha nem azért, hogy a gyöngének és kicsinynek legyen védője és gondozója ; hogy kcr- lelhetlen erős kézzel csapjon le a hiénákra és ragadozó farkasokra ? Hangsúlyozzuk, hogy nem kereskedők vagy iparosok ellen szól e néhány panaszos szó. Hanem rendszer ellen, mely nem veszi észre, amit megláthatna és nem viszi végbe, amit megtehetne és meg kellene tennie. Pedig hadiérdek: a salus rei publicae suprema lex követeli, hogy meghallgassák és orvosolják a jogos panaszt, míg nem késő. Mert nemcsak az mindnyájunk érdeke, amit megeszünk. Mert lehetetlen át nem látni, hogy ami mindnyájunk érdeke : érdeke a hadseregnek is, mely itthonról kap muníciót, ruhát, embert és lelket: amilyen az otthon, olyan a hadsereg. Hadiérdek — mindnyájunk érdeke követeli tehát: legyen maximálás ipari cikkekben is. Videant consules ! A. Ha boldog akarsz lenni — végy cipőt egy hadiárvának! szí a nőt, hanem kihasználja és pár évtized múlva degenerálja. — De mire is kell a nőknek a választói jog? Leány . . . Javítani akarjuk a nők helyzetét — ha nőknek is lesz szavuk a parlamentben, akkor a mi dolgunkkal is foglalkoznak ott. Asszony... Ha a nő bejut a parlamentbe, akkor meg fogja tudni, hogy ott egy magasabb hatalom rángatja a drótokat. Ha csupa nőképviselő lenne is ott, ők is szükségből és meggyőződésből csak azt csinálhatnák, amit a férfiak. — A kulturdolgokat a társadalom gazdag asszonyai úgyis elintézik. Nem igaz az, hogy a tanult nő tökéletesebb — hisz akkor a pedagógusoknak lennenek a legjobban nevelt gyermekeik — és vájjon úgy van-e ? Az okos, szerény, alkalmazkodni tudó, vallásos asszony sohase érzi magát „kitartottnak“ ; az a kalap és ruha, amit önök olyan lealá- zónak tartanak elfogadni egy férjtől, sohase kegydíj, hanem a jól meg- érdelt munkának a díja. Leány . .. Igen, de nem minden leány lehet feleség és anya. Sok ezer nő kénytelen a kenyerét a nagyvilágban sajátkezüleg megkeresni, vájjon segít-e ezeken a szerény, alkalmazkodni tudó nevelés ? Asszony .. . Már mondottam, édesem, hogy a „kenyérkereső nő“ nem Végső tusa. Ez a két dacos szó leng most valamennyi hadizászlón, a végtelen harctereken. Elkeseredett jelszó, mert gőgös és telhetetlen ellenségeink nem győztek le minket. A mi hadseregeink elűzték a betörő oroszt a Kárpátokból, kikergették Galíciából és azután fölszabadították a régóta raboskodó Lengyelországot. Érdem szerint megbüntették a gyilkos Szerbiát, megszüntették a hencegő Montenegrót és elűzték a gálád oláhokat nemcsak hazánkból, hanem a román vert hadsereget, kormányt és királyt saját íészkéből is. Magyarország és Bulgária már elérte háborús céljait. Hanem a fenhéjázó angol, ki eddig csak a német gyarmatokat tudta megszállani, nem volt képes a győztes németekéi Belgiumból eltávolítani, azért pénzeli és tüzeli végső tusara íegy- vertársait. Mi a további vérontás megszüntetésére a békét kínáltuk jobbunkkal, de ők azt balkezükkel utasították vissza. Tehat nekünk is a végső tusára kell készülődnünk, pedig mar nem vagyunk felelősek a világháború rettentő pusztításaiért a világtörténetnek. Valamennyi hadsereg megerősödik. Rengeteg hadiszer halmozódik össze. De meg több gyűlölet és elkeseredés ellenünk, melyet csak az irigység tudott teremteni. A rettentő nyerserőt jelképezte hajdan az óriás Góliát és a csöppike pásztorfiú, Dávid torismeretlen előttem. Aki rá van utalva, azon segíteni kell; tudtommal eddig sem haltak éhen az özvegyek és az árvák, de még ők is több hasznát veszik a nőies nevelésnek, mert ha nő létére küzdenie is kell a megélhetéséért — még mindig magma radhat szívben és lélekben igazi nőnek, aki mindenkor megtartja az ő helyzetét és holmi fényes jelszavak el nem csábítják. Egy némely elvált asszony és exaltált nő nem szabhat irányt egy egész nőmozgalomnak. Azok pedig, akik követik őket, majd az ő zászlójuk alatt egyenlők, vagy talán még többek lesznek, mint a férfiak és akkor fogják csak érezni, hogy nagyon szerencsétlenek, üres sivár lesz az életük, bírják bár az összes férfiigazságokat. De most már búcsúzom ; ezután a hosszú beszéd után majdnem feminista vezérnek érzem magamat — mintha én az igazi nőiség érdekében szavaltam volna ! Leány ... (A sok beszédtől megkábulva szóhoz sem jut — mikor egyedül van, megjegyzi.) Szépen hazamegyek ! Nem vagyok bolond, hogy otthon a testvéreim bőgését hallgassam és asztalt terítsek — már csak inkább az egyesületben ülök — úgyis fontos megbeszélésünk lesz a jövő hónapi táncvigalom dolgában. T. P. ténete a Szentírásban és a hét fejű sárkány ellen küzdő hős a mitológiában és a legendában. Épen azért nem riadunk vissza tülekedő ellenségeink túlnyomó hadaitól. Eddigi vívmányainkat sem a mi katonáink mennyisége, hanem minősége küzdötte ki és tartotta meg, mert minket nem a világ fölforgatás erkölcstelensége, hanem a honvédelem erénye buzdított. Nyilvánvaló, hogy Anglia nemcsak Németország megsemmisítésére tör, hanem Belgi" í elfoglalására is. Franciaország ma épen olyan éhes Elzász- Lotharingiára mint Itália az osztrák birodalom szárazföldi és tengeri határaira vagy pedig, mint Oroszország Konstantiná- polyra. Az antánt mindegyik tagja tehát erőszakosan hódítani akar és azért kábította el maszlagos ígéreteivel Olaszországot, Szerbiát és Romániát, hogy még több ellenséget zúdítson mi- reánk. Az erkölcstelenség Góliátja all tehát ma szemben az erkölcsös Daviddai. A hétfejű sárkány ellen száll sikra Szent György és Szent István valamennyi lovagja. Mi Isten, haza és király nevében harcolunk, ellenségeink pedig a kapzsiság és gyűlölet zászlaja alatt. Ez a rettentően csattanó utolsó összecsapás dönti el a mi hősi eposzunkat vagy támadóink végzet tragédiáját. Dr. Kőrösy László. Hadiárvák az ipari pályákon. Alig va.i a háborútól fölvetett korszakos problémák sorában olyan fontos, amilyen a hadiárvák ellátása ; és alig van ennek a nehéz kérdésnek mego’dását kereső javaslatok, amely olyan gyorsan és mélyen lopta be magát az emberek agyába és szívébe, mint az Ullmann Adolftól ajánlott rendszer. Ennek okát köny- nyű megtalálni. Ha a megoldás humánus alapon áll és gyakorlati köz- gazdasági eredményt jelent, akkor a lehető legkedvezőbb. Ha a karitativ elem mellé még a józan szociális és gazdasági politika is odaszegődik, akkor célszerűbb rendszert még kitalálni sem lehet. Annál kevésbbé alkalmazni, mert hiszen a hadiárváknak nagyobb üzemek oldalán produktiv munkára való nevelés társadalmi tényezők bevonása mellett olyan munkaerőknek igénybevételét is lehetővé teszi, amelyek tisztán állami, vagy hatósági árvanevelés mellett parlagon hevernének. Ha már most elméletben adva van a megoldás formája, célszerűnek látszik annak a keresése is, hogy az életben hogyan fog a gondolat megvalósulása alakulni. Helyesnek látszik a követendő üt kijelölése, a részletfeladatok megállapítása a szerepek kiosztása és a vizsgálódás abban a tekintetben, hogy a háború befejezését követő 15—20 év múlva mi lesz, mi legyen folytatása a ránk váró munkának ? Természetes, hogy amennyiben ez módunkban áli( értékesíteni kell a rendelkezésünkre álló adatokat és azokat a tanulságokat, amely eddig Magyarországon az árvaellátás és az új ipari generációk nevelése terén ehhez a kutatáskoz kínálkoznak. Mert a kívánt sikert csak olyan rendszertől varhatjuk, amely számba veszi az Ullmann-féle programmban foglalt és kombinált kétféle teendőnek, nevezetesen az árvanevelésnek és az iparosképzésnek feltételeit. A programm ez: vállaljanak a nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemek nagyobb számú árvákat nevelésre es képezzék ki azokat a gyakorlati életpályákra. Már most kérdés, volna-e célszerű egy minimális korhatárt szabni és kimondani, hogy az elemi iskola elvégzéséig az árvákat árvaházba, vagy családi, nevelésbe kell beutalni ? Vagy kivánatos-e, hogy ez, vagy az az üzem a bizonyos egyenlő korú árvák egy-egy csoportját befogadó árvatelep letesítésere rendezkedjek be? Hiszen könnyen érthető, hogy a nagyobb uradalmak mellett könnyen lehét '20—30 iskölakőfélés’ ktírbá’lépő árva eltartására és- -nevelésére berendezkedni, habár az iskoláztatás itt sem lehet olyan jó, mint a nagyobb varosokban. De már ipartelepek oldalán nehezebb a serdű- letlen korban levő árvákról való gondoskodás. Ezért helyesebbnek látszik a szerepeknek az árvák kora szerint való osztályozása és annak kimondása, hogy a 6 éven alul levő, a 6—10 és 10—14 éves korkan levő árvák részére más és más jellegű gondoskodás kívánatos és a gondoskodás eszközei és módjai részére más és állami és társadalmi közreműködés vétessék igénybe. Az első teendő az ellátásra szoruló árvaanyagnak megállapítása, a második a közremunkálásra hajlandó társadalmi készségnek (mind az anyagiakban, mind az aktiv munka- vállalásban) kataszterbe foglalása, végül a harmadik, a szerepek kijelölése és az intézmények megszervezése. Emellett mindvégig szem előtt tartandók az akciónak az a szerencsés és gondviselésszerű kettős vonása, hogy nemes emberi cselekedetről van szó, amelynek véghezvitele az ország gazdasági regenerálásának ügyét kívánja szolgálni. Mert mind a kettőnek vannak követelményei és feltételei, amelyeket okvetlenül figyelembe kell venni. Az élethivatás megalapozása például más szempontok szerint igazodik a mezőgazdasági kiképzésnél, mint az iparinál. Emiatt más iskolaforma lesz