Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 88. szám

Esztergom, 1917. XX XIX. évfolyam 88. szám Csütörtök, november 22. POLlTim és TRRSF FÉLELŐSSZERKESZTŐ: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FÖMUVKATÁRS: DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉÜL ÉS KIADÓHIVA'Í AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉTÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖi DENDÖK. A párbaj vége. A lovagkori párviaskodások torzképe öröklődött reánk a mi időnkben. Ez a szabadalmazott párbaj sok tragédiát és még több viszályt zúdított reánk. Külön párbaj-kódexünk volt. Külön szótárunk keletkezett a lovagkor virágszálaiból. Élőha­lottnak nyilvánították azt, aki nem „párbajképes.“ A vívókar­dok gyakorló iskoláiból tömér­dek párbaj-terem keletkezett Bu­dapesten. Az obiigát pisztoly­párbaj már meg elégedett szé­kesfővárosunkban az összelö­völdözött rákospalotai ákácossal vagy nálunk a csöndes nánai berekkel is. Ez a divatos sport csak azért lendült föl, mert épen törvény­hozóink gyakorolták magukat leginkább benne. Hála az Égnek, hogy a XX. sz.-ban a világháború negyedik évében immár megkondult az elavult párbaj lélekharangja és azt épen maga a mi fiatal és lovagias királyunk kondította meg. Nevezetes okirat marad tehát ez a rövid de velős királyi parancs: — Fegyveres erőm rég el­múlt időkből örökölte a párbajt és hagyományos intézményként fönntartotta. A régi hagyomá­nyokhoz való ragaszkodásnak azonban nem szabad arra ve­zetnie, hogy jobb meggyőződés, valamint az isteni parancs el­lenére, de a törvény ellenére is a jövőben a fegyverforgatásban való ügyességtől függjön a be­csületsértési ügyek elintézése es eképpen a vak véletlenség- től tétessék függővé. Olyan idő­ben, midőn minden egyes em­beréletet a hazának, a közéletnek kell fölajánlanunk, nem szabad többé fegyveresen elintézni a becsületsértési ügyeket. Aki pár­bajban kockára teszi életét, nem­csak a parancsok és törvények ellen cselesziK, hanem a haza ellen is, amely számít minden' férfiú teljes erejére határainak védelmében azután pedig az újjáépítésben és a haladásban. A katonai becsületügyi vá­lasztmányok mindenütt bevált kötelességérzése és biztos Ítélete teljes kezességet ad nekem arra nézve, hogy minden lovagiasan gondolkozó férfiú önként aláveti magát Ítéletének és hogy ezek a választmányok döntésével, pár­baj nélkül fogják a jöbőben a becsületbeli ügyeket elintézni. Ennélfogva megtiltom fegy­vereserőm valamennyi hozzá­tartozójának a párbajozást és a párbajozásban való bármilyen részvétéit. A táborban, 1917. nov. 4. Károly s. k. Hadseregünk ennek a korsza­kos parancsnak becsületesen en­gedelmeskedik, a mi azt jelenti, hogy polgárságunk szintén ha­sonlóan cselekszik. Intézze el tehát az elavult párbaj ügyét minden lovagias úriemberünk a becsületügyi vá­lasztmány döntésével. Vajha ez az üdvös vívmány biztató szimbóluma lenne a négy év óta dúló nemzetek párbajá­nak végére is. Intézze el a jö­vőben európai kultúránk dicső­ségére a nemzetek összetűzését is a nemzetközi becsület-bíró­ság. Ennél áldottabb gyümöl­csöt nem is érlelt a világhábo­rú mindnyájunk javára. Figyelő. Tudás nagy szerencse? Az ellenséges csapatok vezérei a hadiszerencse megfordulásában bíz­nak. Mig a mi hadvezéreinket ráter­mettségük biztatja a véggyőzelemmel, ők a szeszélyes véletlentől várják a szerencsét. Szerencse! Vizsgáljuk e fogalmat kissé közelebbről. Kitűnik, hogy a legtöbb eset, melyet a tömeg szeren­csének nevez, nem a vak véletlen műve, hanem a bölcs előrelátás, a gondos előkészülés, a szakavatottság, a kedvező körülmények gyors ki­használásának eredménye. A tömeg csak a végeredményt látja, a ráfor­dított szellemi munkát pedig nem; az ügyes, előrelátó, erélyes egyént inkább szerencsefinak, mintsem eszes, tevékeny embernek mondja. A kiváló egyén nyílt fegyverzettel vadássza a szerencsét, úgy intézi lépteit, hogy e bájos nő kegyeit meg­nyerhesse. A nagy tömeg pedig tá- tott szájjal várja a vak szerencsét. Igaz, a véletlen, az előre nem szá­mítható, a vak, szeszélyes szerencse nagy szerepet játszik az ember éle­tében épúgy, mint a háború vezeté­sében. Itt csak az a kérdés, vájjon egyéni kiválóság-e a szerencse, vagy nem ? Valaki erély, ügyesség, okos­ság által a tömeg fölé emelkedik, ezek az ő egyéni tulajdonságai, me­lyekkel a földön boldogulhat; de be­tegség, szerencsétlenség vagy más okból elveszítheti ezeket a tulajdon­ságokat, egyéni kiválósága megszű­nik, visszaesik, a tömeg közé sülyed. A hadvezért is érheti szerencsétlen­ség előre ki nem számítható véletlen- ség következtében, de a zseniális had­vezér dacol a sorssal; és a szeren­csétlen véletlen művét csakhamar a maga javára fordítja. Az ellenséges hadvezérek arra szá­mítanak, hogy a szerencse fogja ná­luk pótolni a szellemet; ez teszi az ő egyéni kiválóságukat. Ha a sze­rencse nem kedvez nekik, megszűnik a kiválóságuk is. A szellemi kiválóságok épúgy aján­dékai az Istennek, mint a szerencse ; de bízni mégis csak inkább a számí­tó bölcseségben, a gondosan előké­szítő és végrehajtó szakavatottságban lehet, mint a kiszámíthatatlan vélet- ien szerencsében, mert az erős, hajt­hatatlan szellem, ha nem is tudja a szerencsét állandó kísérőjéül szegőd- tetni, még sem hajt előtte térdet. Harcban edzett, bátorságukkal szám­talanszor kitűnt csapataink, bízva zse­niális hadvezéreik kiválóságában, vég­re is ki fogják küzdeni a győzelmet. Hiszen a szerencse eddig is kedve­zett nekik ; és biztos, hogy ezután se fogja elhagyni őket, annál kevés­bé, mert minden előkészület megtör­tént arra, hogy a mi pártunkra álljon. K. H. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA HÍREK Sóskifli-nap. Azon gyönyörű, nyelvezeté­ben és tartalmában egyaránt fi­gyelmet keltő felhívás, melyet Palkovics László h. alispán bo- csájtott ki az esztergomi kato­nai kórházakban szenvedő hősök karácsonyfája érdekében, széles körökben keltett az ügy iránt őszinte lelkesedést. Elsősorban a jótékonyságuk révén eddig is köztiszteletben állott esztergomi úrihölgyek nemes szívét dobog­tatta meg és késztette őket, hogy találékonyságuk a jó ügy érde­kében minden hasonló jótékony- sági akciót felülmúló propagan­dát eszeljen ki. E célra legal­kalmasabbnak tetszett egy „Sós­kifli nap“ rendezése, melynek előkészítése tárgyában kedden délután 4 órakor már értekezlet is volt a vármegyeházán Bátor- keszi Kobek Kornél főispán el­nökletével. Ezen az előkészület módozatait tüzetes megbeszélés tárgyává tették a jelenvoltak. El­határozták, hogy a „Sóskifli-nap“ december 2-án tartassák meg kedvező idő esetén a Széchenyi téren, ahol ez alkalommal rég­óta nem hallott katonazenekar is fog hangversenyezni. Katonaze­nekar Pozsonyból jön ez alka­lommal városunkba s közremű­ködését a helybeli katonai pa­rancsnokságbiztosította. A „Sós­kifli-nap“ specialitásáról, a sós­kifliről a vármegye birtokos-kö­zönsége fog gondoskodni oly- képen, hogy a hozzávalót szol­gáltatja, míg elkészítése a ren­dezőbizottság hölgy tagjainak sze­retettel vállalt gondjai közé fog tartozni. Azt hisszük, hogy a siker méltó lesz a nemes ügy­höz és Esztergom jótékony kö­zönségéhez egyaránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom