Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 87. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. november 15. Nemzeti öntudatunk. E háború sok tekintetben próbára tett benünket. Anyagi és erkölcsi -teherbíró képességünknek sohasem kellett annyira megfeszíteni magát, hogy a véres versenyben megállja a helyét, mint most. A nagy súly alatt már-már recsegnek-ropognak állami létünk oszlopainak eresztékei, de azért még mindig bírjuk a küzdelmet, verjük az ellenségeket és nem esünk kétségbe a jövő felett. Szívósak vagyunk, akikkel ha egyszer valaki kikezd, nem hamar boldogul, sőt hamarabb kifárad, mint mi. Szép, férfias és boldogabb jövőre hivatott népnek jellemvonása ez. Ezeréves történetünk állít róla ki bizonyítványt, hogy igaz amit Írunk Ennyi agyarko- dó kisebb-nagyobb szomszéd között e lelki tulajdonság nélkül már réges se hírünk, se ham- vünk nem volna. A mostani borzalmas ferge- teg is sok értékünket, vagyonúnkat pusztította el, de mindaddig, amíg nemzeti szívóssággal tartjuk kezünkben a kardot és álljuk az ellenség bömbölő ágyúinak pokoli tüzét, addig bátran és a győzelem biztos reményében nézhetünk e harcok záróakkordjai elé. Azonban téved az, aki a nemzeti szívóságot egyedül abban keresi, hogy van erőnk, hozzá való fizikumunk és energiánk végig folytatni a felvett küzdelmet. Kétségtelenül e képességek is nélkülözhetetlen feltételei egy nép fennmaradásának. tetésre gondolt, gondtalanul cigarettára gyújtva, az egyik vaskos törvénykönyvéből azt olvasta a szép vádlott árva fejére, hogy „tekintettel vádlott eddigi büntetlen előéletére, a büntető törvény enyhébb paragrafusa szerint csak hat korona büntetésre ítéltetik Őfelsége a király nevében.“ A két elkobzott kosarat pedig lefoglalta a törvény nevében. A tanítónő egyátalán alig vette észre a tkintélyeskedő járásbírót, mert állhatatosan lesütötte két szemérmes kék szemét. Ekkor érezte életében legelőször a büntetés kínját, a bírság szégyenét és a megaláztatás gyötrelnTét. Épen azt büntették, aki soha senkit sem büntetett meg, mert mindenkinek az igazság és a szeretet mérlegével szolgált. Ezzel a módszerrel nemesítette a falu vadoncait. A nyitott ablakon ismét néhány megilletődött paraszt asszony nézett be szomorúan, mikor a tanítónő kis pénztárcája egész tartalmát, a -járásbíró asztalára rakosgatta. Következett ezután a hivatalos jegyzőkönyv fölvétele. Az alaposan meggyötört tanítónő végre, egyórai kin- pad után, megszabadult. A mosolygó kék égre pillantott először, mely az ő kék szemébe lo- pózó gyémántját rögtön elvette. Ámde ami e tulajdonságokba a hajtótüzet adja, vezeti, irányítja és állandóan mint a perpetuum mobile,' az elveszett hatókat újakkal pótolja, az a nemzeti öntudat eleven ereje. E siralmas napokban az önbizalmunkkal felkeltő és ébren- tartó mozzanatok közt találunk olyan tünetekre is, amelyek aggodalmat keltenek minden jó magyar ember keblében. Nemzeti öntudatunk egyedül vitéz fegyvereink fényében tetszeleg magáhak ; egyedül a harci tevékenységek hősi babérjaiban gyönyörködik és egyedül itt keresi és találja fel magát. Szó sincs róla ! Büszkék lehetünk joggal az e tereken kivívott sikerekre, sőt e sikerek méltán járulnak nemzeti öntudatunk növekedéséhez és nemzeti önérzetünk megerősítéséhez. Csakhogy e háborúnak, is mint a többieknek, eiőbb-utóbb vége lesz. S aztan csak a hadi dicsőségek emlekezete képezi azt a forrást, amelyből a nemzeti öntudat táplálkozik. Értékes forrás ez is, elismerjük, ámde nem az az éltető erejű, amit a nemzeti nyelv ápolásában és kultiválásában találunk. És ami a mostani háborús idők legelszomorítóbb tünetét képezi, az azon leverő tapasz-, tálát, hogy édes anyanyelvűnk saját hazánk határain belül is kezdi elveszíteni érvényesülését. Amint kiteszed a lábad kapudon, már több német szó üli meg a füledet az uccákon, mint magyar. Ha pedig a vonatra ülsz, bármely részén az országnak, egyáltalán nem boldogulsz a magyar beszéddel. Idegen nyelven traccsolnak a Alig ért kedves lakására már is valami tizenkét fiatal asszony mosolygott reá és nyújtogatta feléje egymásután a nyájas gyümölcskosarakat : — Máskor a mi kertünkbe tessék majálisozni, kedves kisasszony ! — mondotta az egyik. — Ne tessék szégyenleni magát drága kisasszony, hogy a gyerekeinkért szenvedett! — szólt a másik. — Kérem ne haragudjék a tanítónő kisasszony, ha összeadtuk azt a bizonyos hat koronát is ! — je lentette ki a harmadik, aki még szóhoz jutott. Mert a többi jólelkű és halás anya édes örömmel rakta le gyümölcsös kosarát az asztalra A tanítónő szép szemében ekkor már a legszebb örömkönnyek gyé- mántoztak. Jól esett neki ez az elégtétel. A nép őszinte szeretete. És büszkén rendezgette a közadományokat a pukkadozó kisbíró szemeláttára, mert érezte, hogy a szeretetnek ezekért a gyümölcseiért már nem bírságolhatja meg senki. Dr. Kőrösy László. fülkéket elfoglaló utitársaid. Ha egy messze külfölrdől való, az itteni viszomokkal nem ismerős utas utazik át a vasutón most országunkon, a hallott társalgás után ítélve nem is sejti, hogy Árpád birodalmán keresztül visz az útja. Mintha nemzetközi olyan átfutó ország lennénk. Mintha röstelnők saját nyelvünket, oly hatással van ránk e sötét tapasztalat. Hogy úri és nem úri családjaink is e drága napokban, amikor saját fiainkat és leányainkat is alig tudjuk elltartani, idegen donnákkal szaporítják házukat, csak azért, hogy gyermekeik azt a bizonyos idegen nyelvet már kiskorukban sajátítsák el, nem is merem, erősebben szóvá tenni, mert még kultúra-ellenes támadással vádolnának. Pedig e téren is jó lenne vigyáznunk, nehogy az idegen nyelvek oly mohó és nagy kultuszában elvesszen a anyanyelvűnknek önmagunk előtt való megbecsülése és az iránt érzett gyönyörködő büszkeségünk, Régi közmondás: Nyelvében él a nemzet. Ha ez igaz — aminthogy sarkalatos igazság is, — akkor a nemzet fiainak legalább hónuk határain belül viszont e nyelvvel kell mindenütt: utazásban, otthoni társalgásban élniök. Ez az eljárás tartja fenn nemzeti öntudatunkat. Gy. Gy. Háborús aforizmák. A világháborúban az itthonlevők egyik legismertebb ellensége : a nagy drágaság. Nincs város, falu, ház, ahová ez a kellemetlen vendég be ne tette volna a lábát. Fintorgatjuk is orrunkat, ha csak a szagat érezzük, úgy jóllaktunk vele. A hadvezetőség is észrevette s most mindent megtesz, hogy ezt az ellenséget tőlünk távoltartsa. így a húshiány megakadályozására az ellenség tisztikarának tagjai időről-időre bakot lőnek. * * * Az őszi vihar, mely föl akarja fordítani a világot, tovasodorja a mezei virágok és füvek magvait, elsöpri a mogyoró és egyéb erdei fák gyümölcseit, hogy kinőjenek a messzeségben és uj gyümölcsöt hozzanak. Ez a vihar veti tehat a jövő tavasz virágait, a jövő év gazdaságát. Hogyha Isten hibádon kívül küld rád megpróbáltatást, örülj neki. Ez a megpróbáltatás, ez a vihar veti a te szerencsédet. * * * Hölgyeink e világháborúban példás türelemmel viselik szeretteik távollétét. Mártírként nélkülözik őket és a nagy drágaság miatt megelégszenek egy közös udvarlóval : a divattal. — Ugye mily nagyszerű ön- feláldozás ? 1 Panaszkodik a pessziminista : — „Bárcsak békében és boldogságban érném meg az öregkort! Az ember feje fölött lóg a halál, lépés- ről-lépésre követ a járvány, minden pillanatban házadba léphet a tífusz, vérhas stb nem tudod, óh ember, nemcsak hogy egy nap, de egy pillanat múlva mi vár reád, minő szerencsétlenséget küld számodra az Isten ?“ — Teljesen igazad van, pesszimista! Föl kell azonban hívnom figyelmedet, hogy nemcsak Isten, de az emberek kezéből is sokat szenvedhetsz. Hiszen az emberi törvény ítélhet büntetésre, küldhet börtönbe, akasztófára . . . Nem akarsz lógni? Élj akkor egyetértésben a törvénnyel. Akarsz békés öreg napokat ? Élj akkor benső egyetértésben az istennel ! Szivontsik Antal. HÍREK !<#>[ Értekezlet a hadrakelt sereg fehérneműellátása ügyében. Bátorkeszi Kobek Kornél főispán elnökletével szombaton d. e. 11 órakor népes értekezlet volt a vár- megyeháza nagytermében, melyen nemcsak városunkból, hanem a környékbeli falvakból is számosán jelentek meg a társadalmi jótékonyság lelkes zászlóvivői. A főgimnázium es főreáliskola növendékei tanáraik vezetésével jelentek meg az értekezleten. A főispán szép megnyitó-beszéde után dr. Antóny Béla polgármester ismertette a mozgalom célját, mely a hadrakelt seregnek fehérneművel társadalmi úton való ellátása. Evég- ből f. hó 25-én nagyszabású gyűjtés indul meg városunkban, melyet nemeslelkű hölgyeink és lelkes diákjaink eszközölnek. Az összegyűjtött fehérnemű azonnali elszállítására katonai fuvar és kellő számú legénység fog a gyűjtők rendelkezésére állani. Gyűjtendő nemcsak ing, lábravaló, hanem mindenféle akár fehér, akár színes vászonkelme (lepedő, vánkoshéj, abrosz, zsebkendő, törülköző stb.) amely alkalmas fehérneművé való átdolgozásra. A közönség nagyarányú és önfeláldozó áldozatkészsége egy fehérnemű-rekvirálás zaklatásaitól menti meg az itthonmaradt lakosságot. Palkovics László h. alispán a jelenlevő vidékieket is hasonló gyűjtésre buzdította, melyre vonatkozólag kimerítő utasításokat küldenek szét az elöljáróságoknak. A főispán a jegyzők, lelkészek és tanítók tevékeny közreműködését kéri szétküldött felhívásaiban, hogy eme társadalmi akció a legjobb eredményeket érhesse el. Az értekezlet a főispán záró szavaival lelkes hangulatban ért véget. Rékviem I. Ferenc Józsefért. Szerdán lesz egy esztendeje, hogy
