Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 86. szám

Esztergom, 1 i 97. XXXlX. évfolyam 86. szám Csütörtök, november 15. POUT!HR! és TRRSRDFILMfLRR SZERKESZTŐSÉG ii ■ ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. A béke útja. Világtörténetünk lapjai lógják örökké ékesen hirdetni, hogy az utolsó világháborúban a mi szö­vetséges hadseregeink már két­szer is kezet nyújtottak az iszo­nyú vérontás és megdöbbentő rombolás megszüntetésére. A mi lovagias békeajánlata- ínkat még Szentséges Atyánk, a római pápa is szentesítette, mert a hadakozó nagyhatalmak elé szintén békeajánlatot ter­jesztett. Ellenségeink azonban még nem elégelték meg. Európa vég­zetes pusztulását, mert fegyve­reiket még nem díszítették a diadalok babérjai. A beke útját tehát a háború utján kell immár elérnünk. Ak- kpr a rég bekötözött szemű Igaz­ság a Béke karján fog a föl- dult országokban uj világot te­remteni. Vájjon nem a béke útjára törtettek-e a mi vitéz hadaink, a legyűiöletesebb tusában az ál- nok és hitszegő olaszok ellen, mikor harminc-negyven hónapi ostromaik után tengernyi vérrel szerzett összes vívmányaikat egy nagyhéten nemcsak vissza­szereztük, hanem mélyen bevo­nultunk a megriadt Itáliába ? Amit telhetetlen ellenségeink féktelen erőszakossága megaka­dályozott, azt a mi diadalmas fegyvereink ereje fogja nyélbe­ütni: a béke utjának elérését. Békére van azonban szüksé­günk nemcsak a végtelen harc­tereken hanem ami itthoni csa­tamezőinken is: törvényhozó országházunkban, viszálykodó politikai pártjaink közt, elma­radt varosainkban, kimerült vár­megyéinkben, sőt még elhagya­tott falvainkban is. Az igazság kifogástalan becsü­letet, példás kötelességet, szep­lőtelen jellemet és föláldozó ön­zetlenséget követel tőlünk. Ki irtózik ettől? Aki nem tett ed­dig külömbséget a becsület és becstelenség, a kötelesség és a hanyagság, a jellem és a jel­FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMŰVKATÁRS: DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M.NDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. lemtelenség, az önzetlenség és az önzés, a hivatásos tehetség és a szereplési viszketeg közt. Ezeket a békebontó elemeket elnémítja az utolsó ágyúdörej, mikor a mi hős honvédőink a kiküzdött béke utján az áldás országába, sokat szenvedett csa­ládtagjaikhoz térnek haza. Öröm és dicsőség a béke utjának ki­küzdéséért ! Hazánk és szabad­ságunk megvédése után pedig Magyarország hálája adózik nekik ! Adja az Ég, hogy mire ádáz külső ellenségeinket a béke útja felé tereltük, addig minden ál­datlan belső ellensegeskedesünk sem ártson tovább a béke ál­dásainak. Ne válasszon el minket a kö­zeli jövőben nyelv, vallás, szár­mazás, vagyon, ha Magyaror­szág becsületéért és boldogsá­gáért mindnyájan testvéri kezet fogunk, hogy a béke utján a haladás országában valameny- nyien együtt érezzünk, gondol­kodjunk és boldoguljunk! Dr. Körösy László, Egyik legolvasottabb napilap, mely nem is tartozik a gazdák ellen uszító lapok közé, azt írja, hogy a gazdák­ra kell hárítani azokat az óriási terhe­ket, melyeket a háború okozott az államnak. A gazdák fizessék tehát ki az egész számlát. Azokról a gyárosokról és kereskedőkről, akik az ipari cikkek­kel vérlázító uzsorát űznek, egy szó sem esik. Azokról a brigantímódra leselkedő spekulánsokról, akik egyik napról a másikra milliomosok lettek, nem beszélnek. A bankok óriási nye­reségeit nem veszik észre. Azt sem látják, hogy a börze — úgyszólván — adómentességet élvez. A gazdag hajóstársaságoknak százmilliót dobnak oda. Fizessen a gazda, akit agyon - maximáltak, akit végigrekviráltak, aki tői elszedtek mindent, s aki most földjét kénytelen zsarolni, hogy kenye­ret adjon azoknak is, akik azon töp­rengenek, hogyan lehetne a háború után legbiztosabban tönkretenni ezt a birkatürelmű népséget? ! Csodálatos a magyar gazdaközön­ség türelme, de könnyelmű nemtö­rődömségből talán mégis fölébred, mikor utolsó csöpp vérére pályáznak. Mert kétségtelen, hogy a szabadgon­dolkodók s radikálisok szervezett ak­namunkája a földmívelőosztály meg­törését tűzte ki legközelebbi céljául. Nagyon jól tudják ők, hogy ha van is pénze ma a gazdák egy részének, az nem lesz elég arra sem, hogy a kizsarolt földet s az elhanyagolt gaz­daságot régi állapotába visszahelyez­ze. A plutokrácia, mely a pénz ha­talmával a páncélszekrények mögül irányítja a harcot a gazdak eiíen, pompásan kihasználja a szocialisták által a földmívelő osztály elien föl­keltett városi közhangulatot a maga javára. S te türelmes gazda, vedd tudo­másul, hogy vallaid szüzek a teher­től : mindaz, amit a háború előtt adóz­tál s amit a háború alatt szenvedtél, az mind semmi. A rettenetes erőfeszí­tés, háromesztendő kálváriája, me­lyet a maximálások, rekvirálások s a hadi központok részéről elszenvedett kinzatások közben végig kellett jár­nod, az mind semmi. A plutokrácia arra a néhány papirosbankóra éhe­zett meg, melyet a hiányzó felsze­relésre s- a kizsarolt föld javítására tettél félre. Ha eddig százmilliókat fizettünk adóba, most ezermilliókat fizessünk. Népszerű szólammokka is fűszerezik a gazdák halálos ítéletét: a dzsentri­ről beszélnek, mintha a dzsentri nem is a városokban volna már régóta a hivatalok poros aktai közöt. A „pa­raszt a bankóban úszik,“ —- ez fáj nekik, de az a „paraszt“ megdolgo­zik a bankóért, amiért se ruhát, se szerszámot nem kap, míg a galíciai­ak, meg a többi lánckereskedők mun­ka nélkül fosztogatnak. K. N. soha sem volt oly bőven, mint most. Ezzel szemben a pénznek soha sem volt oly kevés az értéke, mint most. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Ha igaz az a közmondás, hogy a pénz nem boldogít, úgy áll ez kü­lönösen a mostani időkre. A pénz, ez a legnagyobb világhatalom, amely békés időben hirt, nevet, becsületet, mindent jelentett; amelynek csengé­se, vagy suhogása a legszebb mu- zsikáj avoit az embereknek ; amelyért életüket, becsületüket odadobták, ma oda jutott, hogy mellette bárki éhen halhat. Ma az imádságba foglalt ke­nyér lett a nagyhatalom. Ma többet ér a falat kenyér, mint a guruló arany. .Az a pénzeső, amely az em­berek közé hullott, annyi tiszta bol­dogságot sem hozott, mint az éhes embernek a falat kenyér. Kezdik be- iátni, hogy az a bűvkör, amely ed­dig a pénzt körülfogta, csak amolyan üres burkolat volt amelyet egy fú- vásra foszlánnyá tépett a háború. Kezdik belátni, hogy a pénzért még sem lehet mindent megszerezni. Van olyan valami a földön, amelyért pénz­nél nagyobb értéket kel fizetni. Ha majd a háború elviharzása után a háború tanulságait, tapaszta­latait való látható és hallható és érte­kekre fogják felváltani és amikor ki­derül, hogy a pénz eddig csak bito­rolta a nagyhatalmat, bűvös dicsfé­nyét, mily keserű csalódásra fognak ébredni a pénz vak bolondjai. És ez be fog következni. Be kell következ­nie. Mert ha az emberiség ez után a nagy vihar után nem keres ma­gának olyan biztos menedéket, — mint a kölcsönös szeretet, amely alatt mindenki megfér, jó barátként ahol egymás kölcsönös segítése a főcél, ahol a pénz csak eszköz és nem bál­vány, úgy megérdemli az emberiség, hogy továbbra is a pénz uralja a vi­lágot és az szabja meg számára a fokozatosan lejtős -utat. A mindent átfogó szeretet és a pénz után való sóvárgás ezután fog­ja még csak döntő harcát megvívni. Katonai kitüntetés. A király ki­tüntette legfelsőbb dicserő elismerés­sel és kardokkal Gogola József 2G. gy. e.-beli tartalékos hadnagyot. Esküvő. Németh Pál, a Gazdák Biztosító Szövetkezete esztergomi ve­zérügynökségének titkára ma d. e. fél 1 órakor vezeti oltárhoz Lindt- ner Etelkát a budapesti Szent István Bazilikában Az uj párnak sok bol­dogságot kívánunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom