Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 85. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 85. szám-VP-W—-VT—■VTT'—"*W W W V asárnap, november 11. POUTI HR! és TRRSRDRLMÍLRP Xt «0U SZERKESZTŐSÉG H ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ tLÖFIZFTÉSi S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ D-NDÓK. t t t A t t FÉLELÖS SZERKESZTŐ: FŐMŰRKATÁRS: DH RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JANOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. * t | 4 t * ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Egységes kormánypárt-alakulás. Mint ismeretes, a fővárosi-lapok a legkomolyabb tormában hírül adták, hogy Wekerle miniszterelnök már a legközelebbi napokban fel fogja szólítani a kormánytámogató pártokat: alakuljanak át egységes kormánypárttá. • Eszerint oly politikai esemény előtt állunk, melynek hatása a nemzet jövőjére döntő lehet, mert ha sikerülni fog egységes kormánypártot állítani az eddigi bizonytalan összetételű pártszövetkezés helyére, több mint bizonyos, hogy azok az igazán nagy célok és tervek, melyeket Wekerle kormánya tűzött maga élé, jóval közelebb jutnak a megvalósulhatáshoz. Arról vitatkozni sem lehet, hogy egységes párttal sokkal könnyebb nagy feladatokat végrehajtani, mint máról-holnapra létesült, többféle hátsógondolatú koalícióval. Ha tehát ebből a szempontból nézzük Wekerle szándékát és azt is latra vetjük, mily óriási fontosságú feladatok megvalósítása végett lép fel tervével, lehetetlen nem helyeselnünk s a nemzet érdekében valónak nem Ítélnünk eszméjét. Ámde az a fő-fő kérdés : tud-e találni olyan politikai alapot, melyen koaleált pártjaink valóban eggyé forradhatnak ; és lehet-e egyáltalán remény arra, hogy az esetleg megtalált alapon hosz- szabb időre lesz biztosítva az új párt élete ? A kérdés első felére, úgy hisszük, könnyű feleletet adni. Világos, hogy itt az ország égető szükségei az irányadók. Akkor, amikor a nemzet századokra kiható sorsdöntő idejét éli, a hazaszeretet kivételt nem ismerő törvénye azt írja elő, hogy a pártok engedjenek merevségükből, tagadják meg a lehetőségig magukat s döntsék le azokat az amúgy sem magas korlátokat, melyek még közöttük vanak. Ha mindegyik enged valamit, vagy legalább is a háborút közvetlen követő évekre felfüggeszti sajátos nem sürgős programmpontjait, meglesz az egészséges alap az egyesülésre, főleg ha Wekerle progammjá- ból nem fog hiányozni általános nemzeti sérelmeink mielőbbi megszüntetése. Ami a kérdés másik felét illeti, magatói érthetőleg prófétai jövőbelátás kellene annak meg- mondásához, hosszabb életű lesz-e a tervezett pártegyesülés, avagy sem ; annyi azonban kétségtelenül eleve is valószínű, hogy ha a programmja egyrészt erős nemzeti tartalmú lesz, másrészt fel fogja ölelni mindama nagy s nehéz feladatokat, melyek háború után a nemzetre varnak, akkor életrevalóságához a legjobb reményt lehet fűznünk. Mindenki tudja, hogy 48 és 67 között ma már nincs meg a ki- egyenlíthetetíen ellentét; a kettőnek hívei hovatovább mind jobban meg fognak férni és egyezni egymással. A fő, hogy mind az egyesülést szorgalmazó miniszterelnök, mind az egyesülendő pártok egy pillanatra se tévésszék szem elől a latin bölcsmondást, hogy — quidquid agis, prudenter agas et respice finem. Priscus. Felhívás # Esztergom szab. kir. város és valamennyi község közönségéhez! A több mint három év óta tartó háború tetőpontra hágott. Országok semmisültek meg, nemzetek pusztultak el. A gigászi küzdelem nem ismer már korlátot, határt... És mi a lángtengerben állunk rendületlenül! „Elhunytanak legjobbjaink a hosszú harc alatt“, de a még porrá sem vált haló tetemük fölött új nemzedéke támadt a hősöknek, hogy hatalmas karjuk csak az imént mérjen rettenetes csapást a hitszegő barátra, az áruló szövetségesre .. . A háború minden keserves kínja és nyomorúsága, a gyötrelmes halál ezerféle változata, a nyomorékká vált hősök tömege, a tűz fékevesztett pusztító lángja, a víz mindent elnyelő iszonyatos árja, a megmérgezett levegő-ég, az özvegyek jaja, — és annyi árva siránkozása — nem riasztja őket vissza, — avagy a hitves ölelő karja, a gyermek hívó szava, a békés otthon mosolygó emléke s vele minden, ami örömet, boldogságot jelent, nem tartja vissza hőseinket 1 A haza megszentelt ne- ’ vében küzdve, vérezve törnek előre, törnek előre a végdiadalra ! ... ... S ezalatt itthon, távol az ágyúk, az öldöklő fegyverek pokoli zajától, a kín, a szenvedés borzalmas jajától, — a háború negyedik esztendejében — lassan, csendesen közeledik a negyedik Szent Karácsony, a mindent Megváltó legmagasztosabb; az otthon, a béke, a szeretet, a megértés legmegszenteltebb ünnepe. ... A gyermek arca ki-kipirul, örömteli sejtés kél kis kebelében. Valami eljövendő jónak, valami titokzatos szépnek, neki végtelenül kedvesnek — a sejtése. És mindjobban kiváltja szivében a vágyat a beköszöntő nagy nap iránt... Még többször, még gyakrabban tárja ki ölelő karját, s fonja az édes anya nyaka köré, a szeretet melege még jobban csillog ki szeméből, és a jóra való vágyakozásban először eszmél önmagától apró, gyermeki tévedéseire megbánólag. Hogy érdemes legyen ő is a jóra, a szépre, amely eljövendő — karácsony estéjén. És felgyullad a karácsonyfa lángja, és a puha meleg otthont átjárja az örökzöld fenyő illata, és a szülők félreteszik a gondot, — és a gyermek boldog — olyan nagyon boldog!... Üh mert az emberek mind jók a karácsonyfa fényében 1 .. . De odakint ? A harcmezőkön nincs karácsony! Nincs melegség! Nincs szeretet ! Az ágyúk bömbölése elnyomja a szív dobbanását. Odakint vér fagy, és végtelen a szenvedés ! . .. S míg a gyermek szíve a karácsonyfa alatt örömrepesve ver, . .. azalatt a harcok mezején annyi sóhaj rebben az égbe ! . . . Annyi élet lángja lobban utolsót 1 .. . Azért, kik itthon vagyunk, álljunk meg itt egy szóra ! S gondoljunk azokra, akik megszenvedték „a múltat s jövendőt!“ Gondoljunk az itthon levő sebesült hősök karácsonyára ! Legalább nekik nyújtsuk azt, mi itthon megadatott nekünk. Legalább egy estén érezzék ők is szeretetünk, hálánk, közvetlen melegét ! Emeljünk számukra karácsonyfát a kórházakban. Aggasszuk tele a szeretet adományaival. Szegény vagy gazdag, hozzon ki mit tud Semmi sem kevés és semmi sem sok, hogy hálánkat irántuk lerójuk ! A háború negyedik esztendeje ! Ők kitartottak. A negyedik karácsonyest! És mi megfeledkeznénk róluk ? Nem ! Bízom a vármegye és város közönségének kipróbált nemes szivében !. . . Esztergom, 1917. évi nov. hó 8. Palkovics László a vármegye h. alispánj'a. A befolyandó természetbeni adományok, amelyekre külön nagy szükség van, a vármegyeházán levő esztergomi főszolgabiróságnak e célra kijelölt helyiségében fognak átvétetni, a pénzbeli adományok pedig bármikor özv. Reviczky Gáborné úrnő címére küldhetők. Kard és pénz. Hajdanában a nemzetnek csak egy része állott harcosokból, azok pedig zsoldot 'kaptak és a dicsősség mellé zsákmányt is szereztek maguknak. Most nem úgy va. Ez a rettenetes világháború az egész nemzetet kényszeríti a legnagyobb erőfeszítére, a megsemmisítésünket áhító tenger ellenség föltartóztatásáia nemhogy gazdag prédát hozhatna, hanem ellenke-
