Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 84. szám

Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 84. szám Csütörtök, november 8. POUTmiés TfíRSRDRLMILfíP. „ t nr* l.mrno'>'T<A . CAMIT VT 1/ AT Á DC . i F?I Ac,l'7CT'épi 1 n A 1/ . SZERKESZTŐSÉG ÉS KlADOHlVA AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ DSNDÖK. FŐMŰVKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Fitogtatás. Ez a hétfejű sárkánytól szár­mazott bűn : a ravaszság, a kép­mutatás, a kérkedés, a gőg, a hiúság, a hazugság és elvete- medettség emlőin nevelkedett mindenütt a mai bábeli zűrza­varban, ahol az általános babi­loni romlottságra az Isten Íté­lete sújtott. Az egyesek bűne nemzeti bűnné fajult, azért rendült meg a világ mind a négy tája. • A legtermőbb világrészek leg- dúsabb éléstáraitól túlhízott angol nemzet fönhéjázása azt fitog­tatta, hogy egyesegyedül ő a világtengerek ura. A romantikus francia nemzet azt fitogtatta, hogy megková­csolta már a doár azt a mitho- szi kardját, melyet I. Napoleon suhogtatott meg, a világhatal­mak ellen és ezzel a varázsíegy- verrel szerzi vissza Elzász-Lot- haringiát a mai hunnoktol. A nagyzási mániába esett turistaország Itália, a néhai ró­mai világbirodalom mozgóképeit fitogtatta szomszédjai előtt. A párisi levegőt szítt szerb és oláh nemzedék megkótyago- sodott az európai műveltségtől és francia sikket meg majmolva Nagyszerbia es Nagyrománia csábos álom képeit fitogtatta bocskoros honfitársai közt. A német egyetemeken élős- ködött japán-rajok Ázsiában uj Anglia megteremtését fitogtatták Nipon-szigetükön és tandíjaikat az ázsiai német birtokok elkob­zásával szerezték vissza. Az ormótlan orosz birodalom idomtalan ázsiai sáskahadaival Középeurópát akarta lehengerel­ni, hogy új Bizáncot teremtsen Konstantinápolyban az uj Pán- szlávia fitogtatásával. A világ legélelmesebb kufárja, az Egyesült Államok köztársa­sága, mely a világdemokraciát fitogtatta, már kivetette hálóit a zavarosban. Ennyi óriási arányú fitogtatás közt a vértanuskodó semlege­seken kívül csak négyen ma­radtunk fitogtatás nélkül: Ausz­tria és Magyarország a hatal­mas Németbirodalommal, a har­cias Bulgária és a vitéz Török­ország hűséges szövetségében. Az elszlávosodott nyelvű, túrán eredetű bolgár nemzet épe úgy reánk talált a veszedelem nehéz korszakában, mint az izlám val- lású, túrán vérű Törökország az ezerévnél tovább szinma- gyarnak megmaradt túrán ma­gyar nemzete. Vállvetve küzde­nek ma mindannyian, vér szö­vetségben a hétfejű ■ sárkány ellen. Ugyan ilyen rettenetes világ­háborúról még nem számolt el a világtörténelem. De hasonló vi­lágraszóló mérkőzésről mar van világraszóló példánk. Mikor először zúdult Ázsia a virágzó Európa leigázására, a perzsák xerxesi hadait a termo- piléki és mazatáni hős hellének verték meg különb minőségük­kel. A római világbirodalom oszlopait pedig Atilla hun király Samsonai rázták meg katalauni mezőn, a mai chalonoi véres francia csatatéren. Bízva bizha­tunk tehát, elbizakodás nélkül, a mi igazságos védelmi hábo­rúnk végső diadalában. Ekkor a tohuvabohni eredetű fitogtatás szodoma-gomorrai és szibariszi égbekiáltó bűnei örökre kipusztulnak a mi megfertőzött földtekénkről. Akkor azután már méltóak leszünk a világbéke áldásaira! Dr. Körösy László, A Irialui síkon. Pontosan harmadfél éve annak, hogy a hitszegő talián szövetsége­sünk ellenségünkké lett. Harmadfél éve, hogy egy hitszegő, álnok ural­kodó és megközelíthető, gonosz ta­nácsosai által fanatizált és félreve­zetett nép gyermekei millióinak aj­kairól a vad gyűlölet kiáltása hang­zott el: Avanti Savoya 1 Avanti Savoya 1 Mennydürögve ve­rődött vissza e kiáltás az Alpok ég­benyúló, meredek sziklabérceiről, míg a visszaverődő hang hullámrezgése el­jutott hozzánk, megremegtette szive­inket és a példátlan históriai hitsze- gés egy pillanatra megdermesztette lelkeinket. Gorlicétől visszhangzott akkor az egész világ. A májusi fu- valmak lágy csilingelését még ked­vesebbé, még lelkesítőbbé tette az a világraszóló dicsősége rettenthetetlen hadseregeinknek, amely Gorlicéhez és az utána következő titáni harci tel­jesítményekhez fűződik. E lelkes hangulatba, mint gyön­gyöző nemes italba a gyilkos méreg, úgy vegyült az az ádáz harci zaj, amely az Isonzó vadregényes tájain remegtetette meg a levegőt. Azóta harmadfél esztendő telt el. A hitsze­gő ellenség árjának vadul tajtékozó hullámai tizenegyszer törtek meg azon a hatalmas ércfalon, melyet dicsősé­gesen küzdő hős seregeink vetettek eléje. Az isonzó völgyének gyöngye, a kies fekvésű Görc, a nagy hírre vergődött Doberdói fensík, a magyar vitézség örök dicsőségét hirdető ma­gaslatok : a Podgora, a Monte Santo, a Monte Sabotinó, a Monte San Gab- riélle, mind fájdalmasan büszke em­lékeket ébresztenek bennünk. Hisz itt viselték el emberfeletti kitartással a mi hős fiaink a legvéresebb csaták iszonyú szenvedéseit és viszontagsá­gait. Itt áldozták fel életüket a haza szent ügyéért és itt akadályozták meg, hogy a hitszegő ellenfel tizenegy vé­rengző csatában, a harci felkészültség soha nem tapasztalt erejével el ér­hesse a célt, melyre oly áhítatosan sóvárgott. És amit tizenegy öldöklő viasko- dás során, iszonyú áldozatokkal el­érni nem tudott, azt megakarta ki- sérettetni tizenkettedszer is. Ámde ez­úttal a fenyegetően felemelt kar nem ért rá lesújtani. Töretlen hős sere­geink kiragadták az ellenség kezéből a kezdeményezést Nincsenek már isonzói véres csaták. Hadseregeink mint gátját szakított pusztító ár tör­tek előre és ellenálhatatlan erővel sepertek el mindent, ami Útjukat áll­ta. Két és fél nap alatt semmivétet­ték az ellenség két és fél évi sike­reit és hadseregeket megsemmisítve, most már ott rohannak előre a friauli síkon, a Tagliamentó erődjei felé. A háború negyedik esztendejében, hiába tagadnók, már nem tudunk lelkesedni a nemzeteket gyilkoló há­borúért. Túl vagyunk azon az időn amikor a győzelmeket magukért a győzelmekért kívántuk. Egyik leg­inkább gyűlölt, hitvány ellenségünk veszi el most hitszegésének megér­demelt büntetését. És mégis ha örö­met érzünk hadseregeink fényes győ­zelmei felett, ez csak onnan van, mert e győzelmek feletti örömöK érzésé­ből az a reménység fakad, hogy mi­nél messzebbre haladunk Velence földjén, minél mélyebbre hatolunk a Pó lapályába, annál gyorsabban fog­nak eloszolni a felettünk kavargó ko­mor vészfelhők és annál dicsősége­sebben fognak mielőbb felragyogni a béke napjának verőfényes sugarai. A király névnapját vasárnap lel­kes hangulatban ünnepelte meg Esz­tergom polgársága. A középületeken és igen sok magánházon zászlók lengtek. A főszékesegyházban ünnepi hálaadó istentisztelet volt, amelyet Dr. Machovits Gyula prelátus-kano­nok mondott. Mise végén Bogisich „Király-himnuszát“ énekelte a bazi­lika énekkara. A főszékesegyház eme istentiszteletén a katonai éá polgár1 hatóságok képviselői is nagy szám­ban jelentek meg az egybegyűlt nagy számú hívőközönségen kívül. Hadiárvaház városunkban. Né­hai Pór Antal prelátus-kanonok is­meretes nagy alapítványának keze­lőbizottsága a napokban Dr. Macho- vits Gyula prelátus kanonok elnök­letével ülést tartott, melyen tekintet­tel a háború folytán előállott nagy szükségletre, elhatározta, hogy a 400.000 koronás alapítvány kamatai kétharmad részének felhasználásával, mely évi 12.000 K-t jelent, az alapító nemes szándékaihoz képest fiú árva­házat létesít városunkban. Dr. Cser- noch János biboros-hercegprímás eh­hez már meg is nyerte a kormány jóváhagyását és igy az árvaház, mely elsősorban hadiárvák részére lé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom