Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 80. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 80. szám ____ Csütörtök, október 25. S ZERKESZTŐSÉG^ fÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. fc* A* A* ék* -A. Magvetés. Igen lisztéit Szerkesztőség. Már majd négy évtized óta hűséges előfizetője vagyok városunk és vármegyénk legnépszerűbb és legrégibb lapjának. 1879-ben érettségiztem, amikor az Esztergom és Vidéke született és amikor valóban egészen uj korszakot teremtő tevékeny uj nemzedék szállott sik- ra. Valamennyi egyetemvégző, a szépért, jóért, igazért és szülővárosáért lelkesedő iíju. Ma is élénken emlékezem azokra a több fejjel magasabb egyetemi vagy akadémiai, derék hallgatókra : Barta Andor gazdasági akadémikus, batyja, Tivadar gyógyszerész, Doleschall János jogász, Ekkert Antal tanárjelölt, Faller Ferenc jogász, Fdy Sándor jogász, Feichtinger Ernő jogász, öccse, Győző tanárjelölt, Fors tér Kálmán gazdasági akadémikus, Fóldváry István jogász, Hertlik Mihály jogász, Hntt (Halmai) Árpád jogász, Janovecz Lajos jogász, Klauzál Gábor jogász, Kőim (Kelen) Izidor jogász, Kollár Károly jogász, Künn Ignác tanárjelölt, Körösy László tanárjelölt, Kubina József jogász, Löwy (Lányi) Ado- lár jogágz, Lörinczy Kálmán tanárjelölt, MaíLrovich Fábián gazdasági akadémikus. Márkly Gyula joghallgató, Nagy Alajos gazdász, Ozorai József jogász, Prokopp Gyula jogász, Scheiber Sándor kereskedelmi akadémikus, öccse (Kormos) Zsig- mond tanárjelölt, Sebök Zsig- mond műegyetemi hallgató, Sh- oky Béla jogász, Szabó Géza gazdasági akadémikus, ikertestvére, Gyula jogász, Szabó Mihály jogász, Szalay József gazdász, Szmatlik István gazdasági akadémikus, Fergma Gyula tanárjelölt, Wiplinger Ödön jogász és bátyja Róbert, szintén joghallgató és Zsarnbczay László jogász. Ez a negyven ambiciózus fiaFÉLELŐS SZERKESZTŐ: FŐMŰMKATÁRS: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DK KÖRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK : MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA tál ember alapította a nevezetes Esztergomi Kór-X, mely részben szegényebb sorsú tagjait támogatta, másrészt pedig az esztergomi társadalmi életet ujjáterem- tette. Innen került ki az Esztergom és Vidéke szerkesztősége is. Negyven év alatt ugyan többen kidőltek a gárdából, de igen sokan országos hirűekké és még- többen szülővárosuk díszeivé váltak. Ez a derék magvető nemzedék művelte városunk és vármegyénk ugarát termő szántófölddé. Néhány nemes gyümölcsfája ma is terem. Több ültetvénye azonban még nem erősödhetett meg egészen. Minden földműves magvető jól tudja ám, hogy szántóföldjén ugyancsak a verítékes munka az övé, de az áldás Istené. A paraszt magvető szorgalmát a jó termés szokta jutalmazni; de a rossz termés sem irtja ki léikéből a hitet, a reményt és a szeretetek Mert a jóravaló magvető nemcsak magáért dolgozik, épen azért legnemesebb munkát végez. Most, mikor a mi igazi magvetőink már negyedik esztendeje halálmegvetéssel küzdenek termőföldjük szabadságáért, idehaza még több odaadással kell az elhagyottakat gyámolítanunk, a sebeket gyógyítanunk, a szenvedést és elkeseredést enyhítenünk a hit, remény és szeretet erényeivel. íme, ez a mai esztergomi nemzedék legszentebb hivatása. Tekintsen tehát a mai ivadéka negyven év előtti nemzedékre és iparkodjék buzgóságával és önzetlenségével az elődök lelkes és önfeláldozó buzgalmát nem csak követni, hanem túl is szárnyalni. Akkor a béke aratása mindnyájunkat a legjobb terméssel áldana meg. Az Igen Tisztelt Szerkesztőségnek hazafias tisztelettel: legrégibb előfizetőjük. Megkövesedett vendég. — Roda Roda karcolata. — Nemrégiben Enenkel Ő Excellen- ciája, a miniszter ur, Bécsből Prágába utazott. Útközben az iglói vasúti állomáson kinyílt a kegyelmes szakasz és egy vadonat idegen ur lépett be, ki egész nyugodtan a miniszterrel szemben helyet foglalt. — Bocsánat ! — szólalt még a kegyelmes ur, — ez a szakasz le van foglalva ! A jövevény meg sem moccant. — Uram ! Ismétlem ez a kupé el van foglalva ! — magyarázta a miniszter még hangosabban. „ Az idegen vendég ekkor sem moccant. — De uram, önnek fogalma sincs arról, hogy kivel van dolga ! Itt a névjegyem. A megkövesedett vendég közömbösen megnézte és zsebrevágta a kegyelmes ur névjegyét. Ekkor már azonban a miniszter haragra lobbant és a vörös sapkás vasúti hivatalnokhoz bőszükén kiszólt: — Az én lefoglalt szakaszomba egy idegen mert tolakodni. Tessék rögtön intézkedni ! — Rögtön elintézem ! A vasutas a makacs idegen úrral szóba akart eredni, de az egész nyugodtan azt a bizonyos névjegyet adta át, melyet az imént a háborgó minisztertől kapott. A vasúti hivatalnok a nevezetes okiratot föltűnő színváltozással olvasta el. Azután a folyosó végén türelmetlenkedő miniszternek hivatalos hangon ezt mondotta : — Kérem szépen, ne tessék semmi feltűnést rendezni ! Tegye meg kérem ezt a szívességet már az én kedvemre is ' Hiszen, kérem odabent az a hülye Enenkel miniszter utazik ! A maga dolgán tehát nem vagyok képes már segíteni. Dr, Körösy László. I TOLLHEGGYEL “ " w Jelentkezzék az a bizonyos, aki maximális áron vett valamit. Hol és merre van ? Hol van a hazája ? Nem jobb lenne egyszer a csendőröket és a rendőröket azok ellen, a termelők ellen kivezényelni, akik 1 métermázsa burgonyáért elkérnek 160 koronát és kapnak érte, mert enni kell és ugylátszik Magyarországon kevés a kötél és lámpavas, ahol ezeknek az árdrágítóknak lógni kellene. A piacon történt. Két nagysága egyszerre lépett a kofához s egyszerre is tudakolta, hogy mit kóstál a tojás. — Ötven fillér darabja, — feleli a kofa. — Itt a pénz, — mondja az egyik nagysága. — Itt a pénz, — mondja a másik is azon szemhunyorítás alatt. Az egyik nagysága dühre gerjed. — Mit tolakodik kegyed ? Hiszen látja, hogy én alkudtam előbb a tojásra. A másik nagysága szintén nem néz édesen : — Hiába pukkadozik. A tojás az enyém, mert én értem hamarabb a tojáshoz. Az egyik nagysága felkapja a tojásokat s a táskájába csúsztatja. A másik nagysága kikapja a táskából a tojásokat s a magáéba rakja. A következő percben éktelen lárma, szitkozódás. Rendőr jön : — No, mi az ? Az egyik nagysága : — Elvette a tojásaimat, amit már ki is fizettem. A rendőr: — A tojás azé, aki hamarabb alkudott rá. (A kofához.) Ki alkudott hamarabb ? A kofa: —Tudjaa szösz. Egyszerre kezdték. A rendőr: Hát akkor azé, aki hamarabb fizetett. A kofa : — Egyszerre adták ide a pénzt. A rendőr: — Egyezzenek ki. Az egyik és a másik nagysága : — Azt már nem. A jogomat nem engedem. A rendőr : — Ha máskép nem lehet, azé a tojás, aki öregebb. Az egyik nagysága a másikhoz : — Csak tartsa meg drágám a tojásokat. A magáé. A másik nagysága hirtelen visz- szaönti a tojást :