Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 79. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 79. szám _______ Vasárnap, október 21. FÖMU XKATÁRS : DR KÖRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELOS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG?! £ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜiDENDŐK. Népjóléti komoly munka. Egy igazán modern államban a legfőbb kormányzati elvnek kell lenni: a nép java minden előtt! Az ország határainak s fennmaradásának megvédésén kívül nem lehet érdek, mely ezt joggal megelőzhetné. A népjó- let semmiért és senkiért sem szenvedhet rövidséget vagy hátráltatást. A nemes értelemben vett demokratizmus nem egyeseknek, nem is csoportoknak és néposztályoknak, hanem egyáltalán mindengyengébbnek pártfogója s erősítője. Nincs mit tagadnunk, hogy nálunk az ilyen demokratizmus egész legújabb korig csak gyér tartalmú hangzatos jelszó, afféle „jövő zenéje“ volt, amelyet majd minden kormányunk elzengett bemutatkozásakor s azután is nem egyszer, de valóra váltani még feíében-harmadában se sietett. Semmi sem ejt annyi sebet egy népen, mint a háború, kivált ha hosszú ideig dühöng. Mi rajtunk is' ejtett a máig pusztító „népek háborúja" olyan sebeket, melyeket Isten tudja, mikor heverhetünk ki teljesen. És e sebek természetesen nem a felső tízezernek fájnak igazán, akik hamar és könnyen találnak maguknak orvosságot, hanem a máról holnapra élő milióknak, kikkel a sors a földijavak szétosztásakor csak szűkmark úan vagy egészen üres marokkal bánt el. Ezek a háborúnak igazi sebesültjei. Ezek várhatják legtöbb joggal az államhatalom felkaroló, istápoló segítését. Sajnos a jelen háború eddigi folyamán Magyarországon a kormányzat részéről igen csekély támogatásra talaltak. Az az úgynevezett „erős kéz,“ amely oly mesterien tudta a szabad szót elnémítani s a nemzet természetes vágyainak megnyilvánulásait minél szűkebb határok közé szorítani, nem volt képes gyógyító írt nyújtani ott, ahol annyi vérző seb sajgóit. Csak pillanatra ható flastromot nyomott a szenvedőkre. A Tisza- regimen valóban képtelen volt a nagy idők kellő megértésére. Megszűnte már maga is megkönnyebbülés az ország részvét- reméltó gondviseleten sokszázezer páriájának. Azok, kik Tiszáék helyébe kerültek a polcra, máris egészen új utón haladnak a nemzet ügyeinek intézésében. A nép sebeinek gyógyítása, a támogatásra szorulók: állami istápoló- sa a legkomolyabban megkezdődött. Facta Ioqunntur 1 Nem kísérleteznek többé silány alamizsnákkal, hanem gyökeresen akarják megjavítani a köztisztviselők, hadi rokkantak, özvegyek és árvák s a háborús segélyre szoruló családok helyzetét. Mi aTisza-kormány 3&%-os háborús tisztviselői segélyéhez képest mostani kormányunk 100—50 %-os segítsége ? És mi Tiszáék alamizsnának is kevés hadi segélyéhez képest Weker- léék tetemesen fölemelt segítség- nyújtása ? A magyar nép szemei végre felnyílhatnak s láthatja, kik az ő igaz barátai; azok-e, kik csak akkor hizelegnek-kedveznek neki, mikor a reászorulnak, vagy akik legnagyobb bajaiban is sietnek segíteni rajta ? Morc. A családokért. Ezelőtt három héttel jelent meg a királyi rendelet és ma már szinte egy szó sem esik róla. Pedig csak most fogja kezdeni valóban éreztetni a hatását az a nemes gondolati!, nemes szívű rendelet, amelyet ifjú királyunk a családok érdekében kibocsátott. A rendelet, mint ismeretes, megparancsolta, hogy hat gyermek atyját és az olyan család egyetlen megmarad fiát, amely családból már két vagy több fiú elveszett, vezényeljék a tüzvonalból. Ez a rendelet örökké maradandó' dokumentuma lesz a fiatal király nemes szivűségének, de egyszersmind a legfelsőbb helyről elhangzott intő szónak meg kellene fogamzania az egész társadalom lelkében. Mert az, amit, ez a rendelet megparancsol, az nemcsak királyi jótétemény a háborús idők lesújtottjai számára, hanem a jövőbelátásnak egy példája és figyelmeztetés a társadalom és az állam minden rétegének és minden tényezőjének. Meg kell kímélni a családokat! Ez a jelszó és ez a jelszó azt jenti bővebben, hogy biztosítani kell az ország és a nemzet jövőjét. A háborús születési és szaporodási statisztika rettenetes meglepetésben részesíti azt, aki belepillant. Az országban kevesebb a házasság mint az utolsó tiz évben bármikor, kevesebb a gyermekszületés és több a gyermekhalálozás. Ezek a tények, melyeknek számszerű adatait bárki megtalálhatja, szomorú, prespektivát nyitnak elénk. A háború után fokozottabb, sokszorosan fokozottabb munka fog várni mindenkire, a nemzet összességére is. Fokozottabb munka, meit hiszen helyre kell állítani mindent, amit a háború elpusztított vagy felkavart; de a helyreállítással egyidejűleg a háborús tapasztalatok alapján erős alapzatot is kell építeni az ország eljövendő évszázadai számára. Bármily nagy kiterjedésű ma a társadalom, az emberiség, mindennek a középpontja az egyes és alappillére a család. A családalapításnak és fen- tartásnak a lehetőségét kell a jövőben fokozni. Amint Franciaországban a háború előtt prémiumot tűztek ki azoknak a családoknak, ahol kettőnél több gyermek volt, ugyanazt kellene az államnak nálunk is tenni. Hogy ez a prémium pénz vagy egyéb, az mellékes. Előnyben kell részesíteni az ország életének minden vonalán a családos ember érvényesülését, adóztatni kell az agglegénységet, még pedig súlyosan, nem öt-tiz koronákkal évenkint, amit egy agglegény könnyen kirázhat a mellényzsebéből, támogatni kell a gyermeknevelés terén a szülőket, egyszóval mindent el kell követni, hogy a család, amely a társadalom nagy épületének a téglája, amely nélkül társadalmat felépíteni nem lehet, minél erősebb, minél tökéletesebb intézmény lehessen, ha szabadjezzel a szóval jelezni és nevezni. Sokat kell a magyar nemzetnek az elkövetkező időben pótolni; és ehhez a rettenetes munkához családi életre van szüksége a jövő generációk megteremtése érdekében, de szükség van rá a háború utáni közvetlen jelen munkájához ’ is. Mert a családos ember köztudomás szerint többet és szorgalmasabban dolgozik, mint a legényember, és erre a háború után nem annyira az egyénnek, mint inkább a nemzetnek, az államnak, az összességnek lesz szüksége. A királyi szó elhangzott! A mai — pillanatnyi helyzetben a királyi szó csak jócselekedetnek, jólétnek látszik a háborúban sújtott családdal szemben. Építsük fel a királyi rendeletre a jövőt, és akkor meg fogjuk látni, hogy e királyi rendelet nyomán mennyi tennivalója van a kormánynak és társadalomnak egyaránt a családok érdekében. K. H. Utazás közben. (Élcek.) A férj: — Jól érzed magad a sarokban ? A feleség : — Jól, édes uram ! — Jó az a vánkos ? — Jó, édes uram ! — Nem ráz nagyon a vonat ? — Nem, édes uram ! — Nincsen léghuzatod ? — Nincsen, édes uram ! — No, akkor cseréljünk helyet ! — Hallja kérem az erdő csodálatos zenéjét, Rozália kisasszony ? — Oh igen. Mintha csak a nekem dolgozó selyemgyár suhogását hallanám ! Az étkező kocsiban : — Pincér ! Friss tojást! . — Sajnálom csak a következő állomáson szolgálhatok, uram ! —- És miért nem rögtön? —- Mert kérem a vonatrázás miatt a tojás is meghabarodhatik.
