Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 70. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 70. szám Csütörtök, szeptember 20. POUTI mi és TRR5RDPLMILRR SZERKESZTŐSÉG?! [ÉS KlADÓHlVA l AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK. TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ DiNDŐK. Lélekharang. Az ágyúöntő gyárakban sorozott harangjaink közül a megmaradt csöngetyű ma már lélekharanggá változott. Panaszosan azt kondítják Szent István országában, hogy az ő királyi alapítványai, az egyházi, iskolai és kulturális intézmények fönntartására adományozott magyar főpapi birtokok haldokolnak. Mielőtt ezt a napikérdést tárgyalnék, vessünk pillantást elsősorban az utolsó leghatalmasabb bástyára. Simor János herceg- prímás nevezetes korszakában ugyanis kormányunk nem találta tanácsosnak az egyházpolitikai kérdéseket tárgyaltatni. Még a budapesti hullahamvasztás terve is zátonyra került. De álig hunyta le örökre éles sasszemét az erélyes főpásztor, a képviselőházban nyomban megkongatta az esztergomi érsekség fölött gróf Andrássy Manó a lélekharangot. Főkáptalanunk akkor azonban diadalmas harcot vívott, mert Szent István alapítását, az esztergomi érsekséget, nem helyezték át hazánk székesfővárosába. Ma pedig, mikor úgyis ezer más nagy gond nehezedik nemzetünkre a világháború negyedik évében, ismét félreverik a harangot Szent István országában. A magyar főpapi vagyon elkobzása került kisérletképen napirendre. Meglepő, hogy gróf Apponyi Albert napilapja, a Budapest készít minket elő sima és diplomatikus stílusban erre a válságra. Azzal gyanúsítja ugyanis főpapjainkat, hogy birtokaikat nem igen gyümölcsöztették. De a jól gazdálkodó Dr. Csernoch János hercegprímásunk három millió koronás évi jövedelmét már sokalja. A háború után tehát okszerűbb gazdálkodást követel az állam a főpapi birtokokon. Érdekes a lélekharangozás az a kertelő kinyilatkoztatása, hogy FÉLELŐS SZiRKESZTÓ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMŰ M KATÁRS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VÁSARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FII R. HIRDETÉSEK ÁKSZABÁLYSZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA nem szekularizációról, hanem csak unifikálásról van szó, mert a közösen kezelt főpapi birtokok jövedelméből az állam nemcsak főpásztorait, hanem a nép lelkipásztorait is fizeti. A kiadott részletek még veszedelmesebben érdekesek. Magyarország hercegprímása a jövőben háromszázezer korona évi fizetést élvezne. De az esztergomi és pozsonyi címzetes püspökségeket, melyek eddig csak. érseki helynökségek voltak, rendszeresíteni szándékoznak. Hazánk egyéb érseke száznyolcvanezer, a megyéspüspöke pedig százezer korona évi fizetésben részesülne. Az unifikált vagyis egységesített magyar egyházi vagyonból a főpapság fizetései után megmaradt összeg egyházi., és tanügyi célokra szolgálna. (Pl. mint csak Pázmány Péter egyeteménél !) Gyökeres reformot követelnek végül fővárosi plébániáink is. A József-városnak pl. százhúszezer hive van és a plébánia jövedelme kétszázezer korona. Ez mindenesetre sürgősebb intézkedést kívánna. De kicsoda kívánta, hogy mind a két kérr dést egyszerre kell most megoldani ? A korszakos ügyhöz azonban természetesen még hozzá szól IV. Károly királyunk, mint a ka- tholikus egyház apostoli védnöke és a nemzet sok katholikusa. A félrevert lélekharang végül még is csak minden hívőt őrálló kötelességére figyelmeztet. Dr. Kőrösy László. A világtragédia negyedik felvonásához. Reménykedő tekintetet vetettünk az idei tavasz és nyár fejleményeire, fásult szivünk a negyedik évben azt hitte vége lesz a borzalmas színjátéknak. A világ dráma szereplői az ösz- szes nagy hatalmak, közöttük Oroszország, melynek területe nagyobb a holdénál, közöttük a pénzgazdag Anglia, mely minden kalózhadjáratot finanszíroz. A nagy dráma nézőtere csupán Spanyolország és Svájc, melyek borzadással szemlélik a szereplők mérkőzését ; s méreteinek arányánál fogva lenyűgözi őket, melynél nagyobbat eddig a világ nem produkált. Mi volt ehhez Aetiusnak s Attilának mérkőzése, mely kilométeres acélvárak helyett egyszrű szekérsáncokkal volt körülvéve, mi volt az akkori egy millóhatszázezer főnyi Kelet-Nyugat mérkőzése a mai hadseregek felvonulásához ? Mi volt a harminc -s száz éves háború eszköze, a faltörő kosoknak, gerendáknak alkalmazása, Mátyás király 20 lovas mozsarainak felállítása á 30 és 7a-es és 42 es mozsarakhoz képest? Mik voltak a nyílt oszlop támadások a mai vakondok életéhez képest? A régebbi hadako- zók az enyhébb évszakokat választották ki s kivárták a harciidőt. Ma hóförgetegek, lavinák között mozog a harcos és kattog a géppuska, mikor azelőtt minden 5 —10 percben lőttek egyet. Azután a hygieniai viszonyok ! Ma már megmosolyogjuk a kovács szerszámomokat, s összeszorul a szivünk, hogy az emberi elme nagyszerű találmányait ugyanazon emberi elméknek letiprására állították szolgálatba. A tetőtől talpig acélba öltözött harcosokat ketten ültették lóra, ma ketten pattanak egy lóra, hogy vigyék a fontos hírszolgálatot, hát még a telefon s telegraph ? A mai pergőtűz Sodorna- és Gommora kénköves esőjét aposztrofálja, s a repülőgépek alkalmazása még a madarak birodalmát is veszélyezteti bombáival. Istenem! Micsoda kár és micsoda veszteség ! Az egész föld lakatlan pusztáit termékeny kánaánná varázsolnák s varázsolhatták volna a mai 30—40 millió napi kiadásokkal. A Himalayát felszántották s az Indiai Óceánt feltölthették volna ; s ahol a datolya s s pálma hazájának egén állandó meleg cikázik, jéghegyek hidegét sugározhatták volna a gépek. Se vége-se hossza nem lenne a lelki töprengéseknek ; s mi csak azt sóhajtjuk, vajha azon mérhetetlen . erkölcsi s anyagi tőke a humanizmus szolgálatába szegődött volna ! 1 A népek s országok sorsát intéző körök lelkének mélyén is ott settenkedik bizonyára a bánat, s az elégtétel érzete s az emberi lélek azonosságára hivatkozva az isteni szikrának elhamvadását féltjük, s az emberi gyarlóság okozta pusztítások jóvátételénél ott szeretnénk látni a kölcsönös megértést s szeretetet, mely mindörökre kizárja az ilyen világdrámának kialakulását. Vajha szavunknak visszhangja lenne minden harcba álló nemzet lelke, úgy megszületne az olyan nehezen vajúdó béke, melynek áldásait jóbarát ellenség egyaránt kívánja. K. H. A kath. tanítónők küldöttsége a hercegprímásnál. A Kath. Tanítónők Egyesülete, amely csak nemrégiben alakult meg hazánkban s máris ezer tagot számlál, vasárnap közel száztagú küldöttséggel kereste fel Dr. Csernoch János biboros-her- cegprímást, hogy hódolatát mutassa be az ország első főpapjának és elzarándokoljon a magyar katholiciz- mus székvárosába. A küldöttséget Ernszt Sándor p. kamarás, alelnök vezette. Különösen nagy számmal jöttek el a székesfőváros iskoláinak kath. tanítónői, élükön Czechuer Irma alelnök, Prdgay Irma titkár, Kalácsy Sarolta pénztárossal. Az ünnepélyes fogadtatás d. u. négy ^órakor volt a prímási palota fogadótermében. A küldöttség nevében Ernszt alelnök üdvözölte az egyházfejedelmet, A hercegprímás válaszában biztosította a megjelenteket, hogy az egyesület működését kezdettől fogva figyelemmel kisérte s a jövőben is legteljesebb jóakarattal támogatni kívánja. Végül főpásztori áldását adta a jelenlevőkre. A tisztelgés előtt a főszékesegyház nevezetességeit, utána pedig a prímási képtárat tekintették meg a küldöttség tagjai. A képtárban Dr. Gerevich Tibor egyetemi tanár szakszerű magyarázatokkal mutatta meg az összes termekben már teljesen rendezett gyűjteményt, melyről lapunk más helyén teszünk említést.
