Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 69. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 69. szám Vasárnap, szeptember 16. POLimm és TRRSRDFlLMILfíP. SZERKESZTŐSÉG^ [ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ t LŐFIZÉTÉS! S HIRDETÉSI DIJAK 5TB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ: FŐMŰ VKATÁRS : DK RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . G K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYSZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Árvízvédelmünk bajai. A múlt vasárnap reggeli zápor újra bebizonyította, ami sokunknak már úgyis meggyőződése volt, hogy Esztergom nagy apparátussal készült, de kellően be nem fejezett árvízvédelme nemcsak hiányos, hanem egyszersmind főbenjáró hibákban szenved. Időszerű tehát, hogy ezekről elmélkedjünk s helyre- hozatalukat megsürgessük. Ismeretes, hogy a város annak idején valóban anyagi erején felül négyszázezer koronával járult a védelem költségeihez. S ennek ellenére az építés mikéntjébe se polgármesterünknek, se mérnökünknek, se egész képviselőtestületünknek nem volt, nem lehetett foganatos beleszólása. A védő munkálatok tervezője és vezetője túlzott önérzetében végig mereven elzárkózott minden még oly szelid figyelmeztetés, kérés és panasz elől. És hiába zúgolódtunk, hiába mozgolódtunk ellene; smarn volt előtte a város érdekeinek hangoztatása ; feltartózhatlanul ment a maga útján. Szakértők és világos fejű laikusok egyaránt megmondják neki, hogy a városbeli levezető csatornák helytelen elosztása, csekély befogadó képessége, szűk nyílásai stb. erős záporok vagy felhősz-akadás alkalmával nagyobb károkat fognak okozni, mint okoztak a védelem foganatosítása előtt. Mosolygott s végezte a dolgát saját esze szerint. Felsőbb helyen pedig nem kereshettük vele szemben, igazunkat, mert akkor tájt nem volt egyetlen hathatós szavú' pártfogónk sem. Már máskor is, de a múlt vasárnap reggel különösen meggyőződhettünk róla, hogy mi láttunk jól, nem az állam büszke kiküldöttje. A vízivárosi patikánál, az egykori Krinolin-híd helyén s egyebütt is oly nagy vízmennyiségzudult egybe, hogy — ha a zápor egy negyed órával véletlenül tovább tart, egész sereg lakást öntött volna el. Pedig ez nem is volt a legnagyobbak közül való ! Mi lesz, ha egyszer felhőszakadas talál bennünket érni ? Egyébként más bajok is vannak félbe- szerbe-hagyott árvíz- védelmünk körül. A legfőbb, hogy a védő művek fenntartására se az állam, se a város nem tes^ semmit. Az utóbbi nem is tehet, mert az államtól mind mai napig nem vette át őket (t. i. hogy az állam nem siet az átadással!) Ennek ugyan azt mondhatná valaki: örülhetnénk, mert kevesebb a terhűnk ; ámde meggondolva a dolgot át kell látnunk, hogy az átadás késése inkább kár, mint haszon reánk nézve! A védő művek ugyanis folyton rongálódnak s helyrehozatlanul egyre kevésbbé felelnek meg céljuknak. A jelen állapot tartóssága tehát semmikép se kívánatos a városra nézve. A vármegye most olyan derék s agilis főispánt kapott, aki közelismerésben részesült beköszöntője szerint kellő jóakarattal s tettrekészséggel van eltelve székhelye ügyes-bajos dolgai iránt. Nem hisszük, hogy árvíz- védelmünk itt tárgyalt bajai ne keltenék fel jóindulatú érdeklődését s esetleges közbenjárását. Természetesen a város vezetőségének dolga volna, hogy a sikerrel kecsegtető közbenjárást illően külön is kikérjék s megnyerjék számunkra. Városatya. Esztergomi önérzet. Legkiválóbb férfiaink erényei közé tartozik az önérzet. Ez a tiszta lelkiismeret fényes tükre, az éltető bizalom verőfénye és a tevékenység sarkantyúja. A minthogy nincsen jóravaló ember önérzet nélkül, úgy maga városunk sem boldogulhat ilyen erény híján. De ugyan ki sarkalhatja ma Esztergom teremtőerejű önérzetét, mikor olyan elviselhetetlen adósságok szakadtak reánk a múlt század meghiúsult terveivel? Páratlan történeti múltúnk és remek tájképünk elragadja a vendéget. A mi érdemünk-e ez ? Hiszen mind- den idegen látogató tudja, hogy az ország leghatalmasabb főszékesegyháza, a hercegprímás székesvárosa, az impozáns szeminárium a tekintélyes prelátusi-paloták, a főszékesegyházi könyvtár, a Simor-muzeum, világhíres műkincseink és országos nevezetességű látványosságaink nem az esztergomi polgárság, hanem a Magyar Sión alkotásai. Mit alkotott maga Esztergom városa a múlt század végén ? Egyesült eddigi mostoba testvéreivel. De mostoha politikája miatt elvesztette törvényszékét. Az aszfaltosak mutatvány. Az állandó dunai hidat sem városunk verte. Hiszen —- ötven év.óta — még vágóhídját sem bírta bevégezni. Hol maradt tehát még a többi tömérdek hátralék ? Négy évtized óta napirenden tartottuk a csatornázást, a kövezést, a vízvezetéket, a vásár- csarnokot, a villamos vasutat, a jég- és téglagyárat, a főreáliskola épületét és a kulturotthont. Ezek a legégetőbb közegézségi és kulturális vívmányok az élelmesebb szomszédvárosokban honosodtak meg. Mi nem röstelkezünk azon, hogy összes terveink a veszteglés zátonyán, a közöny fátyolában és az önérzetlenség ugarán feneklettek meg. A mi közönségünk persze nem szereti, ha nem mindennapi kérdésekkel hozakodunk elő. A tétlenség labirintjában azután minden haladás eltéved. És senki sem képes arra válaszolni, hogy miért hiányzik Esztergomból a XX. század minden vívmánya. A vis major : a pótadó. Pe dig az áldatlan áltatásra egészen rá illik ez a diákközmondás: Mundus vult decipi, ergo decipiatur! (A világ csalódni akar, tehát megcsalják.) Kikben csalódtunk ? Önmagunkban. Nincsen egészséges közvéleményünk, nincsen semmi ambíciónk, nem vesz- szük tudomásul a XX. századot. Ezt az áldatlan tespedést mégin- kább gyarapította a végtelen háború súlyos gondja, mert egészen elterelte minden figyelmünket a sivár jelen a kiesebb jövőtől. A mai napnak élünk J mert nem gondolunk a holnapra. A tegnappal dicsekszünk, amihez semmi közünk sincsen. A városháza Esztergom szive és közgyűlése a város esze. Mikor érti meg egymást ez a két föntartó szerv. Hivatalnokainkat a súlyos napi gondok igázzák le. Mintha csak nekünk szólna Ember Géza főispán Nagyvárad törvényhatósági bizottságában elhangzott ^iktatási nyilako- zata: -- Minden városi politika legelső gondja, hogy a hivatalnokok a közönség érdekeiért dolgozzanak;azért nélkülözhetetlen, hogy a köztisztviselők a város közönségét támogassák és szeressék. Hibás városi gépezetünkben tehát a rozsdás alkotórészeket kell megjavítanunk, hogy kifogástalanul működhessék a városi önérzet megalapítására. Dr. Kőrösy László. HÍREK [<$> Miniszteri elismerés. A m. kir. pénzügyminiszter László István párkányi adóügyi jegyzőnek, mint a községi pénzügyi osztály vezetőjének, a közadók kezelése körül kifejtett kiváló működéséért elismerését nyil- vání otta és részére 100 korona jutalmat utalt ki. Helyettesítés. Dr. Sebök Imre tanítóképzőintézeti igazgató súlyos betegségére való tekintettel a bíboros hercegprímás rendelkezése folytán Kiinda Károly tb. tanítóképzőintézeti igazgató vette át ismét az intézet vezetését. Turistáink gyásza. A „Magyar Turista Egyesület“ megalapítója és diszelnöke, a hazai turistaság hervadhatatlan érdemű előharcosa dr. Téry Ödön miniszteri tanácsos, közegészségügyi főfelügyelő f. hó 11.-én hosz- szas szenvedés után 62 éves korában Budapesten elhunyt. Sokszor láttuk itt varosunkban, és előszeretettel tartózkodott a várost körülölelő hegyeinkben. Az esztergomi osztály tiszteletbeli tagját, jóakaratú pártfogóját és a turistaeszmék lelkes úttörőjét veszítette el benne. Temetése f. hó 14.-én (pénteken) volt Budapesten a tabáni temetőben. Felejthetetlen emlékét szívünkben megörökítjük.
