Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 65. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 65. szám______________Vasárnap, szeptember 2. FOUTimés TRRSPDFlLMILFlP. FÉLE LŐ S SZERKF.SZTÓ : FŐMŰNKATÁRS : D« RÉTHEI PR1KKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJ HONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG?] LÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ előfizetési S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖíDENDÖK. Ki jogosult a bírálatra? Igen Tisztelt Szerkesztősé?! Az Esztergom és Vidéke hagyományos programmja szerint, minden jogosult bírálatnak előzékenyül tért nyitott hasábjain. Ez a kiváltságos álláspont buzdított engem arra, hogy tisztázás végett ezt a kérdést fejtem ki városunkban : Ki jogosult a bírálatra ? Minden Ítélet csakis akkor törvényes, ha a törvénytisztelő egyén teljesen elfogulatlan-. és tökéletesen igazságos. A mi igazságosztó törvény- bíráink tiszteletreméltó szolgálatát olyan fenségessé avatja, azt az eszményi eljárást van jogunk követelni a sajtó bírálójától is: a szent meggyőződést, az alapos készültséget, a tárgyilagos tájékozottságot, a rendületlen lelkiismeretességet és az elfogulatlan ítéletet. Ki lehet elfogulatlan ? Aki minden nyilt gyűlölet vagy rejtett bosszuállás nélkül Ítélkezik. Van-e tehát annak joga a nyilvános bírálatra, a ki halálosan gyűlöli a megbiráltat ? Mihelyt a bírálón a harag féktelensége uralkodik, már nem képes józan és igazságos kritikáján uralkodni. A mai művelt olvasó rögtön megérti a bíráló sajátszerű lelki- állapotát vagyis az ő kritikája értékét. A legműveltebb úri ember is össze külömbözhetik nézeteltérés miatt barátjával, de ebben a rendkívüli lelkiállapotában nem találja Ízlésesnek sőt lovagiasnak, hogy ideiglenesen meghasonlott társát a nyilvánosság előtt meghurcolna. Inkább másra bizza ezt a foglalkozást, aki teljesen elfogulatlan. Ki illetékes tehát a sajtóban a köztisztviselők hivatalos szolgálatát bírálni? A kinek ez a hivatása: a tisztességes és képzett újságíró. De vájjon minden u. n. hírlapíró jogosult-e a közélet megbírálására ? Ezt könyű meghatározni. A tisztességes iparos csak saját becsületes kézimunkájában, az iparkodó kereskedő csakis saját modern szakmájában, a derék hivatalnok pedig csakis a maga szorgalmas hivatalában járatos. A mi u. n. vidéki kritikánk nagyon is korlátolt hatáskörű. Alig törődik az irodalom, a művészet, vagy a kultúra időszaki vívmányainak megítélésével. A zseb és a gyomor, a hiúság és az önzés az elcsépelt téma. A város és a megye tekintélyének megtépázása a sportja. Az az újságíró . tehát, ki a nyilvánosság előtt a közélet tényezőit bírálja, műveltségben, jellemben és férfiasságban legyen egyenlő rangú a bírálat tárgyával. Vájjon megbírálhatja-e a nagyszájú drótostót a csöndes aranyműves műipari munkáját ? Jellemzi a mai hívatlan bírálót fogyatékos műveltségén, jellembeli gyarlóságán és minimális tehetségén kívül az ut- széli, érdes és Ízléstelen hang, mely csak lármájával tűnik föl. Az ugató kutya nem szokott veszedelmes lenni, de uton-ut- íélen néha kellemetlenebb a harapósnál. A harapós hírlapíró, a a ki sportot űz a személyeskedésből, olyan kontármunkát végez, mely nem szánalomra, hanem szájkosárra méltó. Legbiztosabb orvosság végül azonban a kontárkritikus agyonhallgatása. Tisztelettel régi hívük: dr. R. B. Mi közünk hozzá!? A néhai esztergomi, mulatságos Pató Pálok mai korcsai minden vívmány és minden haladás hírének felbukkanásakor ezt szokták hajtogatni : — Mi közünk hozzá ?! B. Kohek Kornél uj főispánunk rokonszenves programmbeszédében megemlékezett arról, hogy Esztergom városa visszakapja elvesztett törvényszékét és törvényhatósági rangra emelkedik. — Mi közünk hozzá? — dongták a maradiak. — Ha Kalocsa, mint nagyközség nem kiván mégcsak rendezett tanácsú város sem lenni, mit akar a mi pótadós és eladósodott Esztergomunk ? Az esztergomi elavult Pató Pálok azonban nem képesek tudomásul venni azt, hogy Esztergom az első Árpádházi királyaink korában az ország fővárosa volt és oly sok veszély és viszály után még mindig megmaradt Magyarország hercegprímásának székvárosa. Dr. Csernoch János bíboros herceg-prímásunk pedig ma már nem a Vízivárosban lakik, hanem Esztergomban, mely nem is hasonlítható á téglával kövezett Kalocsához. Ha az új, korszerű vívmányok kiadásba kerülnek, miért nem kutatnak Pató Pálaink városunk uj jövedelmi forrásai után ? Egyébként Esztergom város modern és üdvös várospolitikája úgysem feledkezhetik meg az első életkérdésről: az uj jövedelmi források megteremtéséről. A közeli jövő városi üzem körébe tartozik a villamvilágitás és iparáram szolgáltatás, később a vízvezeték, a vásárcsarnok, a városi földek kertészeti megművelése, a halastó házikezelése, a mozgóképes üzletek átvétele, a városi jéggyár és hűtőház, az iparvasúton szállított fa- és szénraktár és téglagyár reális jövedelme. Mi köze hozzá a közönynek, ha ma is a haladást ócsárolja, a közérdekhez ? A fejlődés pártjának azonban több köze van ahhoz, hogy a makacs ma- radiság korlátoltságát valamennyi kórtünetével kiirtsa. Ugyan miért van közük az önző esztergomi Pató Páloknak uj ruhára, uj lábbelire ? Mert röstelnének kopottan és csámpásan megjelenni aszfaltunkon. De nem kopottabb-e az ő eszük és nem csámpásabb-e gondolkodásuk Esztergom örökös vesz- tegléséről? Miért van közük a kiskorú Pató Páloknak a villamos világításhoz ? Mert a faggyú-korszakban szeretnék látni városunkat. Milyen erős közük van azután 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA saját jólétükhöz! Jó asztalt, jó italtételt és jó társaságot óhajtanak maguknak, de már mostohaságuk nem óhajtja Esztergom jólétét. Hanem mi közünk van nekünk a múlt század alakjaihoz a huszadik században ? A gépkocsi kiszorítja a hiritót. A vasút megszüntette a fuvart. A gőzhajózás véget vetett a lóvontató állatkínzásnak. Mai napság már kerékpáron röpködnek egyik faluból a másikba a haladás fiai. A „mi közünk hozzá“-párt még most is kereket akar kötni ? Nem gázolná-e el a haladás expresszvonata, ha meg akarná állítani ? Ilyen erőssé válik Esztergom fejlődő korszelleme. A Pató Pálok házalása azonban már nevetségessé vált. Azért kapnak nekrológ helyett szatírát. Dr. Kőrösy László. |<fH hírek [<$>| Még nagyobb a cipőhiány a Bottyán-uccai napközi otthonba járó katonaárvák és katonagyermekek közt, mint a múlt év őszén, mikor is e helyütt közzétett kérelmünkre Esztergom város nemesen gondolkozó közönsége nagylelkű adományaival lehetővé tette, hogy ötven pár új cipőt huzhattunk didergő katonaárváink lábaira s tizenkét gyermeket öltöztettünk uj ruhába. A viszonyok azóta lényegesen megnehezültek s ez évben még több mezítelen lábú és elnyűtt ruhájú katonaárva nevében fordulunk múlt évi jótevőinkhez azzal a tiszteletteljes kérelemmel, szíveskedjenek jóindulatú adományaikkal lehetővé tenni, hogy gondozottjaink részére a cipőt s ruhát még a hidegebb idő beállta előtt beszerezhessük, mert hisz most ezeknek beszerzése is 4—6 heti időt vesz igénybe. A szives adományokat — melyeket nyilvánosan nyugtázni fogunk, — vagy alulírottak, vagy Szvo- hoda Román, a napközi otthon gondnoka nevére kérjük küldeni. Marosi Józsefné, Szecskái Kornél felügyelő- bizottsági elnökök.
