Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 57. szám
Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 57. szám Vasárnap, augusztus 5. SZERKESZTŐSÉG ] j. ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ DEN DÓK. FELELŐS $»Z íRKESZTŐ : FŐMŰMKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . ü K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A tekintélyről. Hajdan az utolsó kunyhóban is az első maradt az a családfő, ki tekintélyével uralkodott. A falvakban azonban ma már kevés házban lakozik tekintély. Városunkban pedig már régóta lealko- n>ult a tekintély verőfényes napja. Társadalmi igazság az, hogy a hol a közerkölcsök romlásnak indultak, ott már nem igen lehet szó a tekintély üdvös nimbuszáról. A mai áldatlan erkölcsi állapot még a közeli múlt szerencsétlen öröksége. Hiszen végzetes európai járvánnyá fajult az egyház tekintélyének megsemmisítésése, a ledér élvezetek pazar fényűzése pedig a családi szentélyek tekintélyét tette tönkre. Világszerte ma már az a legtekintélyesebb kolompos, kinek veszedelmes hatalmánál és gyanús vagyonánál csak szabad szája nagyobb. A hol meghonosodott a tekintély rendszeres romlása, ott a bálványimádás pogány korszaka uralkodik. A hol nincsen szembeötlő külömbség erkölcsi és erkölcstelenség közt, ott már nem erény a vallásosság, a hazaszeretet, az önzetlenség, a becsület és a kötelesség, hanem az élelmesség, a csalafintaság, a szájhősködés meg a hiúság fajtalankodik. Hasonló válságos időszakban, valami száz év előtt, harsogott Berzsenyi Dániel klasszikus ódaköltőnk vészkürtje „a magyarokhoz.“ Akkor is reánk szakadt a háborús világ minden megérdemelt bünhődése. Ilyen villámok cikáztak végig abban az időben hazánkon : Romlásnak indult hajdan erős magyar. Nem látod Árpád vére miként fajul. Nem látod a boszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon ? ! A mi elfajult korunkban tekintély nélkül képtelenség fegyelmet tartani. Tekintélyes még az a romlatlan tekintetes úr, ki hivátalában vagy közérdekű hivatásában és a társadalomban kifogástalan mintakép. De tekintélyes lehet az iparkodó derék iparos, vagy jóravaló kereskedő épen úgy, mint a nép erényes és okos sarjadéka. A nép azonban mindenkor az uruk példáin szokott eligazodni; az urak viszont a vezérférfiak modorát kö vetik. Ez a májmolás okozta azután az erkölcsök meglazulását és a kicsapongások szentesítését a visszaélések vészes korszakában. A ki tiszta szemmel látja ma is na boszús egeknek ostorait nyomorult hazánkon“ az vérző szível fájlalja a tekintély kietlen alkonyának összes gyötrelmeit és óhajtva óhajtja, hogy a béke hajnala a világháború összes bűneinek utolsó megfertőző csíráit is kiirtsa. Becsüljük meg ma erényes és szerény, becsületes és önzetlen honfitársainkat és emeljük föl a hivatott tehetségeket közéletünk közerkölcseinek ujjáteremtésére. Szakítsunk régi bűneinkéi melyekért most bűnhődünk és térjünk visz- sza végre a tekintély üdvözítő korszakába megtisztult lélekkel és bocsássunk meg azoknak a megtérő véreinknek, kik velünk együtt vállvetve jóvá akarják tenni súlyos mulasztásaikat a tekintély alkonyának megszüntetésekor. Dr. Kőrösy László. A női munka jövője. (Nyilt levél.) Kedves Lilikém! Múltkori leveledet Uj ellenségünkről mindnyájan rendkívüli élvezettel vettük tudomásul. Honorálni szeretném tehát nyilt leveledet hasonló formában, szintén közérdekű témával. Gyakran tűnődöm azon a kérdésen, ha az uram pátriájába megyünk, ugyan mi történik azzal a rengeteg sok hadiözveggyel, ki már három esztendő óta szerény, de biztos havi hadisegítségből tartotta fönn gyermekeit a háború után ? Uj munkakört kellene minden faluban kieszelni. Nehéz ezt üdvösen megvalósítani, mert a mi parasztasz- szonyaink csakis gazdasági munkában jártassak. Nálunk azután a falu elöljárói csak a saját jólétükkel törődnek. Államférfiaink pedig nem gondolnak azzal, hogyan kellene a háború pusztításait a békében ellensúlyozni. Németországon ma a hadiözvegyek végzik a harangozást és mind azt a templomi szolgálatot, melyet a békébert a férfiak végeztek. Ki gondol nálunk ilyesmire ? Ugyancsak Németországon de .Ausztriában is a népiskolákban olyan ajzolást tanítanak, a mi önálló tervezésre serkentő. Erre sem értünk rá. Választékos kézi munkára igen cevés magyar vidékünk hivatott. Csak )tt virulhat pl. Kalotaszegen, de hol remek varrottast maga a fenkölt oispánné tanította és népszerűsítette. Németországon a nép tehetségesebb agjait tervrajzolásra oktatják néhány i.ónsp alatt. Ilyen iparművészeti magán tanfolyam szintén ismeretlen fogalom hazánkban. , A német iparos leányait ma laboránsnőknek képezik ki szintén rendszeres tanfolyamokon. Igen jó foglalkozásra tesznek azután szert a tápanyaggyárakban, a konzervtelepeken, a tej földolgozó intézményekben, a cukorgyárakban, sőt a festék- cement-, műtégla- vagy textil-gyárakban épen olyan keresettek, mint a drogériái gyógyszerészi és orvosi laboratóriumokban. Ilyen mesés sokoldalúság csakis a rendszerért lelkesedő Németországon virulhat. Ilyen korszerű magán- vállalkozásra azonban -nálunk is berendezkedhetnének, mert Németországon az internátussal kiegészített laboratóriumokban a belföldi növendék 300, az idegen pedig 800 márkát fizet évente. Célszerű lenne nálunk a népet szappanfőzésre és a tej konzerválására buzdítani. Magam is megyőződ- tem, hogy olyam falvakban, a hol nincsen kedvező forgalom, a fölösleges tejet állattenyésztésre fecsérlik. Mesés jövedelmet biztosítana a selyemtenyésztés is. Lyonban, Francia ország második városában néhány százezer nő és gyermek foglalkozik ezzel, a környéken pedig negyedmillió. A selyemszövés Lyonban, a háború előtt, ötszázmillió frankot jövedelmezett. Nálunk satnyán fizeti az állam a népet és a selyem- helyett a gubót követeli. De nem szövöm tovább mai le- levemet, mert máskor is jogot akarok szerezni hasonló nyilt levél Írásához. Margitotok. A veszprémi püspök köszöneté. Dr. Antóny Béla polgármester, mint annak idején említettük, üdvözlő iratot intézett dr. Rótt Nándor veszprémi püspökhöz kinevezése alkalmából. A püspök az üdvözletre a következő meleghangú levélben válaszolt: Tekintetes Polgármester Ur! Esztergom sz. kir. város közönsége, tanácsa és tisztikarának veszprémi püspökké való legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmával tolmácsolt szíves üdvözlését leghálásabban köszönöm. Mindig benső örömmel és jóleső érzéssel gondolok vissza Esztergomban töltött éveimre. Mint növendékpap ott kezdtem meg tanulmányaimat s e várost mindig úgy tekintem, mint hivatásom bölcsőjét. Mint felszentelt pap is ott kezdtem először működni, a papneveléssel és a város híveinek pasztorációjával foglalkozva. Mikor kanonok lettem, mint a Székes Káptalan tagja, tovább folytattam működésemet és alkalmam volt közelebről is megismerkedni a város belső ügyeivel, szükségleteivel. Midőn az apostoli királyi kegy kinevezése ide, Budapestre hozott, nem szűntem meg továbbra is érdeklődni a város ügyei iránt és megtartva továbbra is az összeköttetést, valahányszor Esztergomba vezetett az utam, mindig .örömmel jöttem a magyarság és kereszténység ezen ősi fészkébe. Biztosíthatom Esztergom sz. kir. városát, hogy ezentúl is meleg és igaz szeretettel fogok érdeklődni a város életsorsa iránt és bár az isteni Gondviselés és az apostoli királyi kegy más munkakörbe és más város körzetébe állít, mégis, mint a gyermek nem tud megfeledkezni az ő otthonáról, úgy én sem tudok megfeledkezni e városról — tőlem tel- hetőleg, szerény erőimhez mérten mindenkor kész leszek a város fejlődése és érdekei előmozdításán közreműködni. Fogadja Esztergom sz. kir. város közönsége, tanácsa és tisztikara volt polgártársi szives üdvözletemet. Maradok Tekintetes Polgármester Urnák őszinte tisztelettel hive Budapest, 1917. július 23. Dr. Rótt Nándor s. k. iegkegyelmesebben kinevez*U veszprémi püspök.
