Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 6. szám
mrrmrés wrsrdrlmilfir Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 6. szám Csütörtök, január 2 5 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓH'VA AL: I SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j DR TELEFON 21., $ hova a lap szellemi részét illető Á KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ ELÖFIZÉTÉS' T ÉS HIRDETÉSI DIJAK 8TB. KÖ1DENDÖK t FÉLELŐS SZáRKESZTŐ: FŐMŰMKATÁRS: RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ULAJDONOSO r : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFJZETÉSI ÁRA* : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Fala és város. Egyedül az jogosult a város és a falu mai kutya-macska-ba- rálságáról nyilatkozni, kiminda- kettőben élt, tehát alaposan ismeri témáját. A városiak hajdan a faluban legföljebb nyaraltak vagy mint kirándulók szórakoztak. Ma pedig ugyanezek az urak a falusi termelőt vádolják árdrágítással és gyanúsítják az élelmiszerek visszatartásával. Ez a vád és gyanú azonban teljesen alaptalan. Az a szin- igazsag, hogy a városi mindig gőgösen lenézte a parasztot, épen azért nem ád el ma neki semmit sem szívesen ; a mi pedig az árdrágítást illeti azt nem a falusi termelők idézik elő, hanem a közvetítő városi kufárok. Ez a visszás, sőt áldatlan állapot uralkodik ma nemcsak a mi kies és kis megyénkben és annak egyetlen városában, hanem egész hazánkban, sőt még Németországon is. A német császárné azonban úgy segít ezen a szerencsétlen helyzeten, hogy összehív itta a környékbeli német falvak nőit Berlinbe tanácskozásra. Ezek a jó falusiak eddig csak futtában ismerték a birodalmi székesvárost, ahol vásár után, megbámulták a forgalmas uccai életet, a mesés kirakatok drágaságait és a zsúfolt vendéglők meg kávéházak pazar fényűzését. Odahaza azután azt hirdették, hogy a berlini lakosság tejbe-vajba fürdik, mert övéké a földi menyország, holott ők csak fogyasztók, de nem termelők. A nép gyerekes eszére hasonló az a fővárosi gyerek, aki azt hitte, hogy az éléstárukban üdülő köcsöge aludttej színig teli van tejföllel. A német falvak tehát fölszínes megfigyeléseik után elitélik a városi életet. A főváros pedig azért ítéli el a falut, mert fölöslegéből nem juttat neki élelmiszert. Ezt a járványt óhajtotta idejekorán kiirtani Batocki, a közélelmezés vezetője, ki már régóta foglalkozik az országos baj bacillusaival. A németországi falvakban pv asszonyok és hajadonok szidták eddig leginkább a vigadó várost. Ezeket a hírmondókat kellett tehát végre is fölvilágosítani arról, hogy Berlinben sem arany ám minden, ami fénylik és nem vigadás az, ami nem siránkozás. Batocki tehát egyenesen a német néplélekhez férkőzött. Világosan megmagyarázta népes hallgatóságának, hogy a város népe nem mezei munkát végez, de azért nagyon is megállja helyét kulturális' hatáskörében. A város azonban nélkülözi ma a tejet, a tojást és mindazt az élelmiszert, mely egyedül a falvakban terem. Kéri tehát Berlin, hogy adja el a vidéki falusi nép fölösle- .gét rendes áron a város nélkülöző családjainak és akkor hazafias kötelességet teljesít, mert az angolok kiéheztető politikája ellen harcol. Nyújtson immár a falu és a város baráti kezet és akkor rögtön eltűnik az árdrágító közvetítő, épen azért erre a jóviszonyra manapság legégetőbb szükségünk van. ür. Kőrösy László. *■ * Ha boldog' akarsz lenni — végy cipőt egy hadiárvána k!1 Nevelő munkánk kifelé. E rontó-bontó világháborúban nekünk magyaroknak, szövetségi kezet nyújtva a németeknek és osztrákoknak, kiváló nevelői feladat jutott osztályrészül. S tényleg, mi közvetve és közvetlenül oly művelődési hatást gyakoroltunk és gyakarolunk a népekre és nemzetekre, amelyekkel a harctéren érintkezésbe jutottunk, hogy annak áldásos gyümölcsei kell, hogy az illetők művelődési történetében dicsérettel és hálával megörö- kíttessenek. S ez nem légből kapott dicsekvő szólam, hanem a valóságnak megfelelő megállapítás. Már hacsak azt a tényt vesszük figyelemre, hogy mennyi orosz, szerb es montenegrói hadifogoly került hozzánk. Mily különféle vidékekről valók ezek az emberek Ázsiában egészen Kínával és Japánnal, Perzsiával, Tibetiéi, Finnországgal határos vidékekről, hómezőkről és mongol sivatagról származtak el. Vannak közöttük keresztények, mohamedánok és pogányok ; állandó lakással bírók és sátorlakok. Olyanok is, akik egész életükön sem iskolát, sem európai műveltségű telepet nem láttak, s olyanok, akik örökös zsarnokság alatt nyögtek. S ezek az emberek itt vannak közöttünk már egy éve, két éve ; és látnak és hallanak oly dolgokat, amilyenekről álmodozni sem tudtak volna : alkotmányos or- száglást, pártatlan igazságszolgáltatást, egyenlő polgárjogot, a munka szeretetét és megbecsülését, általános műveltséget, amelyből senki sincs kizárva ; oly oktatásügyi, közegészségügyi közjóléti s közművelődési intézményeket, amilyeneket ők még hírből sem ismertek. Mennyi művelődési gondolatot, óhajt, tervet fognak majd ezek az egyének magukkal hazájukba visz- szavinni ! Mintha csak az isteni gondviselés, jóllehet megpróbáltatás ösvényén, tanulmányútra küldte volna őket 1 Bizonyára saját kormányuk kezdeményezéséből és országuk költségén soha sem jutottak volna ennyi kultúrjavak, művelődési javak birtokába. Felébredhettek itt bennük oly művelődési erők, amelyek akár még évszázadokig szunyodtak volna e népekben. Látókörű < jobban tágult minden iránybin, mintha odahaza egyetemet végeztek volna. Gyarapodtak pedig mindebben nálunk, mert van oly fokú és oly általános műveltségünk, kultúránk, amelyből gazdag hasznot meríthettek. — S ezek a beszivott kultúrjavak, — művelődési javak olyan értékek, melyeket az illető népek soha sem bírnak kellőkép visszafizetni. Egyes országokban meg közvetlenül kellett az ugart felszántanunk, hogy^az emberi művelődésnek legalább is általános alapját, fundamentumát lerakjuk. így például Albániában és Montenegróban s részben Szerbiában is. Lássuk csak Montenegrót, amelynek királya is csak afféle főkecske- pásztor műveltségével birt. Volt néhány ezer banditája felszerelve más nemzetektől ingyen kapott fegyverekkel ; volt királyi kastélya idegen országbeli főuraktól kiselejtezett bútorokkal ; de közoktatásügyi, közegészségügyi, közjóléti intézményei, irodalma, művészete számba alig vehetők. A nép jó része az az előtti háborútól is megviselve, már éhhalállal küzködött. S aránylag rövid ottlétünk alatt rendet és közbiztonságot teremtettünk náluk. Vannak kerületi élelmezési raktárak a nép számára. Népkonyhák Cetinjében és főbb városaikban. A skutari tónál halászati berendezések, melyek a nép olcsó élelmezését elősegítik. A földművelést mindenhol kibővítettük. A gazdák jó része korszerű gazdasági eszközökírel lett ellátva, amelynek a kezelését a mi katonáinktól tanulták el. A mennyire tanítóerők rendelkezésünkre állottak, az egész országban népiskolákat nyitottunk, hadd szoruljon a félvad montenegrói csemeték koponyáiba is egy kis műveltség, amely a mai kor emberéhez méltó. Községi közigazgatást rendeztünk be, kórházakat létesítettünk. Legyőztük vagy legalább is meglehetősen lejebb szállítottuk a minden művelődésnek makacs ellenségét s a félvad népek rossz tulajdonságát: a buta önteltséget 1 Mi tehát a háború lezajlása után, amelybe önakaratunk nélkül belesodródtunk, elmondhatjuk, hogy a háború alatt ebben a tekinben is meg- állottuk helyünket és közművelődé- sileg is Európa sőt Ázsia népeinek csak javát szolgáltuk! Igen a keresztény alapokon nyugvó Magyarország megállotta a helyét. Csukovits János. HÍREK Hozza a posta a sok panaszos levelet. Mindben arról van szó, hogy nincsen cukor ; megjött a kávé, de nincs Franck ; nincsen szesz, pálinka ; nincsen zsír, só, szalonna, rizskása, ecet és így tovább . . . Hát kedves uraim/ ez nem áll !
