Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 54. szám
POLITIHRI es TfíRSRDfíLMItfíR Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 54. szám Csütörtök, július 26. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ D'SNDŐK. I * Az installáció. Bátorkeszi Kobek Kornél főispáni beiktatása a lapunk legutóbbi számában közölt sorrend szerint legnagyobb lelkesedés mellett folyt le Esztergomban. Az ünnepélyes aktust a város kegyúri plébánia-templomában d. e. fél 10 órákor tartott szentmise előzte meg, melyet Mátéffy Viktor p. kamarás, belvárosi plébános mondott nagy segédlettel. Mise alatt Táky Gyula karnagy vezetése alatt a templom alkalmi vegyes-énekkara adott elő szép hazafias-egyházi énekeket, míg Offertoriumra Táky Gyu- láné Verdi gyönyörű Ave Mariáját énekelte el meghatóan. A misét a Himnusz lelkes éléneklése zárta be, mely után a jelenlevők a Plébánia és a Bottyán János uccákon át a megyeháza szépen díszített nagytermébe vonultak. A nagyterem teljesen megtelt fekete ünneplőbe öltözött férfiközönséggel. A főpapi piros- övék, a vármegye zászlaját tartó Reviczky Elemér főszolgabíró díszmagyarja és a rendjeles katonai egyenruhák enyhítették a szalonruhák fekete egyformaságát. A megye és a város szép hölgyei a karzattól gyönyörködtek e nem mindennapi látványosságban. Palkovics László h. alispán megnyitván a közgyűlést, melynek egyedüli tárgya Kobek Kornél főispán beiktatása volt, felszólította dr. Szilárd Béla főjegyzőt a főispáni kinevezést tartalmazó okirat felolvasására. Ennek megtörténte után az elnök felkérte Bogisich Mihály v. püspök elnöklete alatt Schiffer Ferenc, Erős Rezső, Bleszl Ferenc, Pissuth Kálmán, Mátéffy Viktor, dr. Antóny Béla, Magyary László és Leimdör- fer Nándor biz. tagokat a főispán meghívására. B. Kobek Kornél nemsokára az egybegyült közönség zajos éljenzése közben vonult a terembe. Elfoglalván helyéi az emelvényen, Palkovics László h. alispán üdvözölte őt, szép szavakkal adván át a főispánnak az elnöki tisztséget s egyúttal kérte a hivatalos eskü letételére. Eskületétel után a főispán a következő beszédet mondotta: A főispán beszéde. Amikor Magyarország apostoli királyának kegye és a felelős magyar kormány bizalma alapján Esztergom vármegye főispáni székét elfoglalom, legelső kötelességemnek azt a komoly és őszinte törekvést jelölöm meg, hogy a felséges úr FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUMKATÁRS : DR RÉTHEI ERIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓIULAJDOTíOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. * kegye és kormányának bizalma mellé vármegyém közönségének bizalmát és szeretetét is megszerezzem . . . Azon országgyűlési párt, amelyhez tartozni szerencsés vagyok és amelynek kebeléből erre a magas, felelőségteljes polcra léptem, a világháború kellő közepén a demokrácia jegyében született meg. Ebből a demokráciából, amelyet működésem uj terén sem szándékozom levetkőzni, önként fakadt az a szilárd elhatározásom, hogy ezen a helyen nem az országos politika irányítására akarom erőimet felhasználni, hanem a vármegye lakosságának, a népnek javát kívánom az egyenlő elbánás, a pártatlan igazságosság és az ön- kormányzat nagy érdekei alapján szolgálni... Ennek a szilárd elhatározásnak végrehajtását megkönnyítik azon alapelvek, amelyeket a kormány az országgyűlésen történt bemutatkozásakor a kormányhatalom gyakorlása tekintetében megszabott. Ezen politikai programmnak vezérelve az általános, egyenlő és titkos választói jog reformjainak megalkotása, melyhez a kormány is állását kötötte és amelyről én is nyíltan kimondom, hogy ezzel állok, vagy ezzel bukom. Vázolván ezután azon súlyos feladatokat, amelyek „egy újabb, boldogabb ezredév rendszeres és tervszerű megalapozásához“ szükségesek, a demokratikus birtokpolitika fontosságát ecseteli, amelyen az egész ország sorsa megfordulhat. A magyar földet meg kell tartani a magyarság számára, erős kis és középbirtokos osztályt kell teremteni, és meg kell akadályozni, hogy idegenek sajátítsák ki területeinket. Akié a föld, azé az ország. Mindén erőmből azon leszek, hogy az ország a mienk maradjon. Majd a tisztviselők helyzetével foglalkozik. A közigazgatásnak a háború alatti felelősségteljes munkáját feltárva áttér a város ügyeire. Beszédjének e részét szóról szóra közöljük a következőkben : Székvárosomnak, Esztergom sz. kir. városnak ügyeit rendezni egyik legfontosabb feladatomnak ismerem. Ez az egykoron virágzó város ma sajnos, válságokkal küzd. Ma egy beteg test, amelynek életerei nem elég rugalmasak arra, hogy kellő mértékben lüktessenek a friss vérrel a legfontosabb szerv, a szív felé. Nézetem szerint arra kell tehát törekednünk, hogy javítsuk és megnöveljük a forgalmat, mely a vidék életerejét a székváros felé ^ tereli. Ettől a gondolattól vezéreltetve, máris közbenjártam a hid- vám eltörlése érdekében, sőt van is kilátásom eljárásom eredményességére és eltökélt szándékom a már tervbe vett összekötő vasút ügyét a mielőbbi megvalósulás útjára segíteni. A város felsegítésénekprogramm- ját ma még nem adhatom, de úgy vélem, foglalkoznom kell azon törekvéssel, hogy a város majdan önálló törvényhatósággá fejlesz- tessék. A fejlesztés útján egyes határkövek gyanánt már most megjelölöm a törvényszék, a pénzügyi és kulturniérnökségi kiren- jdeltségek felállítását. Ezeket elérni talán nem is lesz oly nehéz, ha sikerül keresztülvinni, hogy ezen ősi vármegyénk határai kiterjesztessenek és a megye területe néhány járással megnagyobbittassék. Kineveztetésem után nyomban lépéseket tettem a reáliskola államosítása érdekében és úgy látom, hogy ez eszme iránt illetékes helyen hajlandóság'mutatkozik. Fontos érdek sürgeti a megkezdett ármentesítési és Duna-szabályozási munkálatoknak úgy az esztergomi, mint a párkányi oldalon leendő folytatását és befejezését. Aközélelmezés javítása, a tapasztalt rendszertelenség megszüntetése gondoskodásom elsőrendű tárgya lesz; Hogy az élelmiszerekkel való takarékosságra példát mutassak, a beiktatási ebédtől eltekintek és ehelyett 2000 K-át adok át ezennel az alispán úrnak, még pedig szíveskedjék ebből 500 K-át a vármegyei hadiárváknak, 500 K-át a városi napközi otthonnak, 500 K-át a népkonyhának és 500 K-át a vármegyei hősök emlékére felállítandó emlékműre fordítani. Talán fölösleges az az utolsó kijelentésem, hogy a vm. önkormányzat csorbítatlan fenntartásának meggyőződéses híve és elkeseredett harcrakész katonája vagyok. Meggyőződésem, hogy azt az erőt, amit az ország szempontjából a törvényhatóságok képviselnek, más erővel pótolni lehetetlen s azért az, aki az önkormányzatot gyengíti, az ország erőforrásait támadja meg. Kijelenti végül, hogy a sók szónak nem barátja. Dolgozni akar. A főispán utolsó szavai már a lelkesedés kitörő örömzaja közt hangzottak el, mire a főszolgabírák és szolgabírák ősi szokás szerint háromszor megemelték a székében ülő főispánt megújuló éljenzés közben. Most dr. Szilárd Béla főjegyző üdvözölte az új főispánt a vármegye ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA tisztikara nevében. Szép szavait gyakran szakították félbe éljenzés és helyeslő közbekiáltások. Majd Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága és közönsége nevében dr. Walter Gyula c. püspök, prelátus-kanonok mondotta el azt a gyönyörű üdvözlő beszédet, amelyet az alábbiakban egész terjedelmében közlünk értékes adatul a vármegye háborús történetéhez : Dr, Walter püspök beszéde. Méltóságos Főispán Úr, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Mélyen Tisztelt Közönség! A féktelen vérzivatar rémes pusztításai és borzalmas szenvedései közepeit, tartózkodó csendben, szerény egyszerűséggel, elmélyedő merengésben ülik e napokban a megyék székhelyei azokat az ünnepeket, amelyek béke idején hangulatos mozgalmak, túláradó öröm és kitörő vidámság alkalmai gyanánt szerepelnek. A leverő körülmények, a fájó viszonyok szűk megyénk területén is abba a hangulatba ringatják a kedélyeket, amely egyenlő súly- lyal borul ma a Kárpátok legendás bérceire és Adria vérrel festett hullámaira. Mindazáltal ünnepet ülünk. Tarackok ugyan nem dördülnek. Rakéták nem sziporkáznak. Fáklyák nem lobognak. Hangosan dobognak azonban a szivek. Olvadoznak a lelkek. Lángolnak a keblek. Csendesen ünnepiünk. Mint a verítékező bányász, aki váratlanul egy drága kő csillogását pillantja meg a mélység sötétében. Mint a gazda, aki véletlenül forrásra bukkan, amely bőségesen ontja áldásos nedvét a messzire nyúló lapály szomjas térségeire. Mint az égbolt titkának kutatója, aki ismeretlen csillagot fedez fel, amelynek nagysága, ragyogása gazdagon kárpótolja fáradalmait. Ha nem viszhangoztatják is tehát a hagyományos külsőségek örömzaját a körülfekvő hegyek csúcsai; ünnep itt a mai nap. Magas állásának fénylő díszétől körülözönölve első Ízben van szerencséje a megyének, sz. István király születéshelyén, leróni Méltóságod előtt a hódolatteljes üdvözlet adóját. Átnyújtani az őszinte tisztelet és ragaszkodás érzelmeinek virágait azon mohlepte romok árnyában, amelyek felett a legnemesebb erkölcsi javak, a legerősebb társadalmi oszlopok : az igazság és szeretet szimbóluma pompázik.
