Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 52. szám

Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 52. szám Csütörtök, július 19. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉTÉSI S HIRDETÉSI DIJAK. STB. KÜ. DENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI ERIKKEL MARIÁN, FÖMUMKATÁRS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Félműveltség. Elég sok félkegyelmű vagy íéleszű ember maradt vissza a harctérről, de még több félmű­velt lézeng közöttünk. Hol terem ez a furcsa fajta? A hol vagy fölszínesen tanítot­tak, mert nem szántottak, ve­tettek és arattak ; vagyis a hol semmitsem tanulhatnak. A fél­bemaradt középiskolai művelt­ség száműzöttjei gyarapítják tehát elsősorban a félműveltek óriási táborát. Veszedelmeseb­bek ezek az anafalbétáknál vagy a népiskolát végzett osztály­nál is. Miért boldogul mégis nálunk ez a sajátszerű ivadék ? Mert rendesen élelmes fickók, a kik fogyatékos műveltségüket rend­kívül gyakorlott szóbőséggel ké- képesek leplezni. Természetes, hogy a félmű­velt ember erkölcse sem lehet tökéletes. Van benne valami ügyes szélhámosság és valami következetes rendszerű hazudás. Pedig éppen ezek a társadalmi élősdiek alkalmazkodnak leg- szívósabban ehez a furfangos latin mondáshoz: Mendacem oportet esse memorem! (A ló­dító jó emlékezetre szorul.) Jellemzi ezt a kirívó társa­dalmi típust, hogy ínséges gon­dolatai foszlányait kiadós bőbe­szédűséggel foltozgatja Azután annyira önző, hogy még barát- jai bajával sem törődik, ha ab­ból u. n. valami hasznot ki nem csikarhat. Tapasztaljuk, hogy az intel­ligens gyermek szüleinek, min­den gondolkodás nélkül föltét­lenül engedelmeskedik. A fél­művelt apa azonban nyers radi- kálizmuszával saját sarjadékai­nak sem imponálhat. Cat .äge est sans pitié! — irta Lafontaine, a klasszikus mesemondó., Szinigazság. Az ifjú nem ismer szánalmat. A fél­művelt ennélfogva a kiskorúak-^ hoz sorolható, mert épen olyan érett judiciummal rendelkezik. Mulatságosa félművelt egyén a műveltek társaságában, a hol a legferdébb helyzetbe kerül. Elemi tudatlansága miatt ugya­nis fogalma sem lehet arról, hogy a szóba került Homérosz Helén házmester, Plátó athéni esernyős, Szofoklesz korinti ni­hilista, Periklész az Akropolisz vendéglős; Virgiíiusz' római szatócs, Horáciusz tiburi levél­hordó, Cicero nápolyi kalauz, Tacitusz szicíliai kalendárium­gyártó ; Goethe német magke­reskedő, Schiller sváb csapiáros; Shakspeare londoni soffőr, Wal­ter Scott az álmos könyvek megteremtője, Dickens koporsó­szállító ; Dante talián makaróni gyártó, Tasso olasz sajtszállító; Moliére párizsi fodrász, Dumasz szajnaparti antikvár; Turgenyev moszkvai hordár, Tolsztoj orosz favágó; Marc Twain amerikai kötéltáncos; Ibsen norvég hé- ringhalász; Michelangelo firen- zéi nyaraló, Rafael olasz tam- burás, Ticián velencei gondolás, Velasquez spanyolviaszgyártó, Rubens holland tulipánkertész, Rembrandt németalföldi esernyő­javító, Thorwalldsen dán házaló, Dürer nürnbergi csapos, Mozart szalcburgi verklis, Beethoven bécsi mozis, Edison pedig ame­rikai házasságközvetítő, végül Munkácsy magyar emigráns és Madách valami vadember volt-e az ő tudománya szerint. Végzetes szerencsétlenség eszerint ha az ilyen félművelt egyén valami befolyásos állást bitorol. Ismeretesek olyan hernyók, melyek az erdőben kevesebb kárt okoznak, mint a gyümöl­csösben. Elemi kötelességünk tehát a mi gyümölcsössünk leg­kártékonyabb férgeit kíméletle­nül kiirtanunk. Dr. Kőrösy László, Föltűnően különös, sőt nyilvánosan elszigetelt különc teremtmény az, ki egyedül csakis önmagáért akar élni. Diogenes cinikus torzszüiöttei ezek a XX. században. •A világ teremtője nem önző élős- dieket, hanem társas lényekeket akart teremteni. A családalapítás eszerint a legszentebb kötelesség, mert a nem­zeti lét föntartója. Tagadhatatlan hogy a zajos napi szolgálat után jól esik a csöndes magányban való üdülés ; a lelkigya­korlat pedig magányunkban egyene­sen az ég áthidalója. Legelső keresztény remetéink az afrikai sivár barlangokban sohasem voltak egyedül, mert rajongó áhítat kisérte őket minden nélkülözésükben. Manapság nem vakmerőség, hanem tapintatlanság egyedül önmagáért élős- ködni. Hiszen még a faluvégi odú­ban lappangó koldús szintén ember­társai felebaráti szeretetére szorul. Annál súlyosabb beszámítási! azon­ban az önző egyedüllét, mennél fe- lelőssebb állást foglal el valaki, mert a reá bizott földi vagyont éppen nem a könyörületes Isten szándéka szerint kezeli. Nyilvánvaló, hogy egész társadal­munk egyes láncszemekből kelet­kezik ; ennélfogva minden embertár­sunkra rászorulunk, ha a jólét és a közérdek lelkes és önzetlen szol­gálatában meg akarjuk helyünket állani. Homokszemekből keletkezett a vi­lág legnagyobb sivataga Afrikában ; egyes csöppekből keletkezett a ten­ger ; porszemek a világ szárazföldjei. Emberpárból támad a család, a csa­ládból a sátor vagy ház, a házból az ucca, az utcából a falu vagy város, tehát az egész emberiség. A dúsgazdag nemeslelküeket áldani szokta a fölemelt szegény néposz­tály, de megátkozza azokat a fukar vagyonos ösztálybelieket, vagy nyú- zókat, kik egyedül csak saját jólé­tükért élnek. Ha mélyebben elmélkedünk az egyedülélés eszméjéről, akkor követ­kezetesen sorba eszünkbe ötlik, hogy az egyedüllét — minden hasznos foglalkozást nélkül — elviselhetetlen teher ; mert legserkentőbb munkatár­sunk a tevékenység, legjobb barátunk a könyv, legnagyobb jótevőnk a ze­ne és legáldásosabb vigasztalónk a természet. A ki ma — minden hasznos te­vékenység nélkül — egyedül rnaraj. önmagával, azt rögtön meglátogatja kárörvendő házibarátja, az emésztő bánat, mindennápi ellensége,- a gyöt­rő gond, vagy az elmaradhatatlan, csípős nyelvű anyós, a leverő ag­godalom. Ezeket a kellemetlen kísér­teteket azonban elűzi a gondűző szel­lemi tevékenység, mely a nehéz, napokat könnyű órákká és a hosszú órákat rövid percekké varázsolja és eltünteti a szorongás fojtó ködét mi­kor a vigasztaló hit, az erősítő re­mény és a lelkesítő szeretet kedves galambjai röpködnek körülöttünk. Az önző, az egyedül önmagáért élősködő magánzó épen olyan nevet­séges tükörkép a XX. században, minthacsak_valamelyik lapunk egyet­len egy példányban jelennék meg. A kit végül égbekiáltó viselkedése miatt ma nevetségessé teszünk, ezzel a hatásos orvossággal, annak a baja már mégis gyógyítható társadalmunk javára. Figyelő. A főispáni beiktatás. Kobek Kornél főispán beiktatás ügyében Palkovics László h. alispán már meg­tette a szükséges intézkedéseket és a következő tartalmú meghívót bo- csájtotta szét a törvényhatósági bi­zottság tagjaihoz: „Ő császári és Apostoli királyi Felsége legmagasabb elhatározásával B. kobek Kornél föld- birtokos, országyűlési képviselő urat, Esztergom vármegye főispánjává ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom