Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 52. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 52. szám Csütörtök, július 19. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉTÉSI S HIRDETÉSI DIJAK. STB. KÜ. DENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI ERIKKEL MARIÁN, FÖMUMKATÁRS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Félműveltség. Elég sok félkegyelmű vagy íéleszű ember maradt vissza a harctérről, de még több félművelt lézeng közöttünk. Hol terem ez a furcsa fajta? A hol vagy fölszínesen tanítottak, mert nem szántottak, vetettek és arattak ; vagyis a hol semmitsem tanulhatnak. A félbemaradt középiskolai műveltség száműzöttjei gyarapítják tehát elsősorban a félműveltek óriási táborát. Veszedelmesebbek ezek az anafalbétáknál vagy a népiskolát végzett osztálynál is. Miért boldogul mégis nálunk ez a sajátszerű ivadék ? Mert rendesen élelmes fickók, a kik fogyatékos műveltségüket rendkívül gyakorlott szóbőséggel ké- képesek leplezni. Természetes, hogy a félművelt ember erkölcse sem lehet tökéletes. Van benne valami ügyes szélhámosság és valami következetes rendszerű hazudás. Pedig éppen ezek a társadalmi élősdiek alkalmazkodnak leg- szívósabban ehez a furfangos latin mondáshoz: Mendacem oportet esse memorem! (A lódító jó emlékezetre szorul.) Jellemzi ezt a kirívó társadalmi típust, hogy ínséges gondolatai foszlányait kiadós bőbeszédűséggel foltozgatja Azután annyira önző, hogy még barát- jai bajával sem törődik, ha abból u. n. valami hasznot ki nem csikarhat. Tapasztaljuk, hogy az intelligens gyermek szüleinek, minden gondolkodás nélkül föltétlenül engedelmeskedik. A félművelt apa azonban nyers radi- kálizmuszával saját sarjadékainak sem imponálhat. Cat .äge est sans pitié! — irta Lafontaine, a klasszikus mesemondó., Szinigazság. Az ifjú nem ismer szánalmat. A félművelt ennélfogva a kiskorúak-^ hoz sorolható, mert épen olyan érett judiciummal rendelkezik. Mulatságosa félművelt egyén a műveltek társaságában, a hol a legferdébb helyzetbe kerül. Elemi tudatlansága miatt ugyanis fogalma sem lehet arról, hogy a szóba került Homérosz Helén házmester, Plátó athéni esernyős, Szofoklesz korinti nihilista, Periklész az Akropolisz vendéglős; Virgiíiusz' római szatócs, Horáciusz tiburi levélhordó, Cicero nápolyi kalauz, Tacitusz szicíliai kalendáriumgyártó ; Goethe német magkereskedő, Schiller sváb csapiáros; Shakspeare londoni soffőr, Walter Scott az álmos könyvek megteremtője, Dickens koporsószállító ; Dante talián makaróni gyártó, Tasso olasz sajtszállító; Moliére párizsi fodrász, Dumasz szajnaparti antikvár; Turgenyev moszkvai hordár, Tolsztoj orosz favágó; Marc Twain amerikai kötéltáncos; Ibsen norvég hé- ringhalász; Michelangelo firen- zéi nyaraló, Rafael olasz tam- burás, Ticián velencei gondolás, Velasquez spanyolviaszgyártó, Rubens holland tulipánkertész, Rembrandt németalföldi esernyőjavító, Thorwalldsen dán házaló, Dürer nürnbergi csapos, Mozart szalcburgi verklis, Beethoven bécsi mozis, Edison pedig amerikai házasságközvetítő, végül Munkácsy magyar emigráns és Madách valami vadember volt-e az ő tudománya szerint. Végzetes szerencsétlenség eszerint ha az ilyen félművelt egyén valami befolyásos állást bitorol. Ismeretesek olyan hernyók, melyek az erdőben kevesebb kárt okoznak, mint a gyümölcsösben. Elemi kötelességünk tehát a mi gyümölcsössünk legkártékonyabb férgeit kíméletlenül kiirtanunk. Dr. Kőrösy László, Föltűnően különös, sőt nyilvánosan elszigetelt különc teremtmény az, ki egyedül csakis önmagáért akar élni. Diogenes cinikus torzszüiöttei ezek a XX. században. •A világ teremtője nem önző élős- dieket, hanem társas lényekeket akart teremteni. A családalapítás eszerint a legszentebb kötelesség, mert a nemzeti lét föntartója. Tagadhatatlan hogy a zajos napi szolgálat után jól esik a csöndes magányban való üdülés ; a lelkigyakorlat pedig magányunkban egyenesen az ég áthidalója. Legelső keresztény remetéink az afrikai sivár barlangokban sohasem voltak egyedül, mert rajongó áhítat kisérte őket minden nélkülözésükben. Manapság nem vakmerőség, hanem tapintatlanság egyedül önmagáért élős- ködni. Hiszen még a faluvégi odúban lappangó koldús szintén embertársai felebaráti szeretetére szorul. Annál súlyosabb beszámítási! azonban az önző egyedüllét, mennél fe- lelőssebb állást foglal el valaki, mert a reá bizott földi vagyont éppen nem a könyörületes Isten szándéka szerint kezeli. Nyilvánvaló, hogy egész társadalmunk egyes láncszemekből keletkezik ; ennélfogva minden embertársunkra rászorulunk, ha a jólét és a közérdek lelkes és önzetlen szolgálatában meg akarjuk helyünket állani. Homokszemekből keletkezett a világ legnagyobb sivataga Afrikában ; egyes csöppekből keletkezett a tenger ; porszemek a világ szárazföldjei. Emberpárból támad a család, a családból a sátor vagy ház, a házból az ucca, az utcából a falu vagy város, tehát az egész emberiség. A dúsgazdag nemeslelküeket áldani szokta a fölemelt szegény néposztály, de megátkozza azokat a fukar vagyonos ösztálybelieket, vagy nyú- zókat, kik egyedül csak saját jólétükért élnek. Ha mélyebben elmélkedünk az egyedülélés eszméjéről, akkor következetesen sorba eszünkbe ötlik, hogy az egyedüllét — minden hasznos foglalkozást nélkül — elviselhetetlen teher ; mert legserkentőbb munkatársunk a tevékenység, legjobb barátunk a könyv, legnagyobb jótevőnk a zene és legáldásosabb vigasztalónk a természet. A ki ma — minden hasznos tevékenység nélkül — egyedül rnaraj. önmagával, azt rögtön meglátogatja kárörvendő házibarátja, az emésztő bánat, mindennápi ellensége,- a gyötrő gond, vagy az elmaradhatatlan, csípős nyelvű anyós, a leverő aggodalom. Ezeket a kellemetlen kísérteteket azonban elűzi a gondűző szellemi tevékenység, mely a nehéz, napokat könnyű órákká és a hosszú órákat rövid percekké varázsolja és eltünteti a szorongás fojtó ködét mikor a vigasztaló hit, az erősítő remény és a lelkesítő szeretet kedves galambjai röpködnek körülöttünk. Az önző, az egyedül önmagáért élősködő magánzó épen olyan nevetséges tükörkép a XX. században, minthacsak_valamelyik lapunk egyetlen egy példányban jelennék meg. A kit végül égbekiáltó viselkedése miatt ma nevetségessé teszünk, ezzel a hatásos orvossággal, annak a baja már mégis gyógyítható társadalmunk javára. Figyelő. A főispáni beiktatás. Kobek Kornél főispán beiktatás ügyében Palkovics László h. alispán már megtette a szükséges intézkedéseket és a következő tartalmú meghívót bo- csájtotta szét a törvényhatósági bizottság tagjaihoz: „Ő császári és Apostoli királyi Felsége legmagasabb elhatározásával B. kobek Kornél föld- birtokos, országyűlési képviselő urat, Esztergom vármegye főispánjává ki-