Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 45. szám

Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 45. szám Vasárnap, június 24. POÜTI HRÍ és TRR5RDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. Főispánváltozás vár­megyénkben. A fővárosi lapok híradása sze­rint megyénk főispánja: Mesz- leny Pál beadta lemondását s — amint a kormányváltozásból kifolyólag egészentermészetes — rövidesen új főispánt fogunk kapni. Egyes sajtóorgánumok a leendő kormányképviselőnek már a személyét is tudni vélik ; de ez, úgy látszik, csak puszta kombináció, vagy hangulatcsiná- lás. Csupán annyi nagyon való­színű, hogy új főispánunk lesz — valamelyik ellenzéki pártból. Lapunk a Tisza-uralom alatt mindvégig a kérelhetetien ellen­zéki álláspontnak volt szószó­lója. Világos tehát, hogy az el­lenzékből alakult új kormányt s ennek leendő esztergomi kép­viselőjét a legnagyobb örömmel köszönti. Bátran merjük állítani, hogy Esztergom város és vár­megye polgárainak nagy több­sége és vezető intelligenciája ellenzéki érzelmű. Ezen mitsem változtat az a tény, hogy ezi- deig két képviselőnk Tisza-párti. Hogy milyen okoknál fogva ilyen, arról a békesség végett — lévén ma háború — jobb hallgatni. Elég annyit leszögez­nünk, hogy a koalíció alatt — amikor igazán szabad választás volt— városunk és vármegyénk egyaránt az egyesült ellenzéki pártokokat támogatta. Ennélfog­va most, amikor ugyanezek a pártok jutottak kormányra, az erőszakosan ránk terített „mun­kapárti“ ócska köpönyeg önma­gától lehuTfötfc rólunk; s mi egész mivoltunkban újra a ré­giek: tiszta ellenzékiek vagyunk. Ebből természetszerűen kö­FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FÖMUMKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. K i ADÓIUL AJ CONO SO K : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATO T NEM ADUNK VISSZA vetkezik, hogy ellenzéki főispánt kívánunk és várunk. Nem vetünk, súlyt arra, hogy ebből vagy abból az ellenzéki páriból való legyen. Bármelyik­ből lehet, mert hiszen Eszter­gom vármegye és város la­kossága nem egyféle ellenzéki elveket vall. Csak az a fő, hogy főispánunk igaz ellenzéki legyen. Mivel Esztergom az első ma­gyar király születéshelye és a magyar katholicizmusnak fővá­rosa, könnyen érthető, hogy új főispánunkban az ellenzékiségen kívül egyéb jó tulajdonságokat is óhajtanánk látni, annál is inkább, mert ilyenekben a múlt nem volt nagyon bőkezű hoz­zánk. Az ősi név nem sokat pon- derál előttünk, jóval fontosabb, hogy vármegyénk leendő feje reátermett legyen díszes állására : bírjon elsőben is reprezentatív képességgel, valamelyes jogi tudással s értsen a közigazga­táshoz. Ne legyen báb rosszul választott tanácsadók kezében, hanem a helyzet magaslatára emelkedni tudó egész férfiú, aki a maga lábán jár. Olyan főispán kell nekünk, akiről ne suttogjanak, hanem még a politikai ellenfél is csak tisztelettel beszélhessen. Olyan, ki necsak választások alkalmá­val kezeljen bennünket, hanem állandóan érdeklődjék ügyeink- bajaink iránt s legyen a kor­mánynál mindig igazi közben­járónk. Olyan, aki tud villám­hárító lenni, anélkül, hogy bi­zalmas érintkezést tartana a destruktív elemekkel.. . Nem folytatjuk tovább, mert úgy tűnhetnék fel, mintha fő- ispáni ideált akarnánk rajzolni magunknak. Csak annyit adunk még észrevételeinkhez,, hogy erősen bízunk az új kormány bölcseségében. Földrajzi alakulásunk. Hazank kedvező földrajzi helyzete, az észak-keletre félkörben ívelő Kár- páíaink hatalmas bástyái a Tisza és Duna partjain viruló kánaáni ter­mékenység tartották fönn Magyar- országot ezer évnél tovább. Az őskorban, az egyetlen biztos utón, a Dunán ereszkedtek le a kő- és bronz-korszak halászai és vadá­szai az óriási rengetegekbe. A vas- korsszakban már a telhetetlen római birodalom igázta le a dunántúli részt és azt Pannóniának nevezte. Aquincum volt a- légionáriusok fő­városa. Onnan, a Duna partján, a római kasztromok után Salva, vagyis a mai Esztergom fellegvára keletke­zett. Hasonló "földrajzi és sztratégiai kedvezményt kínált a pilismaróti Ad Herculem római vár. Salván túl nyu­gatra Bregetio (Ö-Szőny) és délre Álba (Fehérvár) római gyarmat vi­rágzott. A római virágbirodalmat a népván­dorlás tengere sodorta el. Atilla hun­jai fészkelődtek pannóniai városokba és várakba. Az Isten ostorai után megjelentek a szintén turáneredetű avarok, a kiket Nagy Károly császár győzött le, mikor ellenök gyűrűforma fóldsáncokat ásatott frankjaival. Nagy Károly, kit a pápa a régi Szt. Péter bazilikában római császárrá koronázott, valóban világtörténeti uralkodó volt. Diadalai jóléttel és kultúrával frigyesültek. Neki köszön­hette népe, hogy a világtájakat a nagy császár szerint, Ost, West, Süd, Nord uj szókkal nevezték el, de ekkor már új földrajzi kifejezé­sekkel gyarapodtak. Legveszedelmesebb frank gyűrű ke­letkezett a nevezetes IX. században a mai Győr mellett. Ezt a történeti adatot a viruló magyar város föld­rajzi neve is hitelesíti. Az utolsó gyűrűt kelet felé, Esz­tergom- ban ásták, melynek frank neve : Oster-Ringen volt. A nür­bergi Germanisches Múzeumban Nagy Károly császár korából volt szeren­csém végre ezt a földrajztörténeti szót hitélesítenem. Esztergom eddigi etimológiája tehát elavult. A régi jó Bél Mátyás után a XX. századig azt hittük, hogy szülővárosunk neve a Duna és a Garam összefolyásából eredeztethető. Pedig mondva csinált szójáték volt mindössze. A rómaiak a Dunát Danubius-nak nevezték. A görögös Ister-1 ragadták régi tudó­saink üstökön, hogy a m esterkélt, Istrogranum létesüljön. A szlávok — köztudomás szerint — a magyarok bejövetele előtt özön­löttek a régi római erődökbe. Akkor keresztelték el Salvát Osztrihom-nak, mint a Duna-völgyi római fellegvá­rát Viszokilirád-nak (magas vár-nak) a mai Visegrádot. Nyilvánvaló tehát, hogy Esztergom földrajzi neve sem a latin sem a szláv telekkönyvekből, hanem egye­nesen Nagy Károly császár korából való mert a germán Oster-Ringen torzult el Strigoninm-má vagy Osz- triham-má. Ha erről a mi tudós ge- neológusunknak, dr. Wertner Mórnak tudomása lett volna, akkor nem Írja meg Esztergom földrajzi elnevezésé­nek bő értekezését, melyben váro­sunk nevét szintén szláv származá­súnak tartja. De minden tudomány a fejlődés­törvénye szerint folytonosan halad és igy sok régi igazság elavul. Leg- pompásabban fejlődik azonban a föld­rajz, mely a XVIII. sz.-ig nem a földet tanulmányozta, hanem inkább a világegyetem titkait kutatta. Sok évszázadon át ennélfogva a mi gló­buszunkon a kozmográfia uralkodott. A XIX. sz.-ban Napóleon világren- ditő és földrajz fölforgató imperiáliz- muszának köszönhette a földrajzi tudomány szerencsésebb alakulását, mikor a nagy háborúban európai nemzeti öntudat született. Később azután Anglia óceáni hatalmaskodása edzette már a kontinens nagyhatal­mait a nagyobb jelentőségű nemzeti önérzetre. Uj világföldrajzi alakulást jelentett Menróe hangzatos elve : Amerika le­gyen az amerikaiaké ! mert a többi világrész szintén általánosítani kezd­te azt a harcias földrajzi vezényszót. Ázsia nagy nemzetei tehát azt han­goztatták, hogy az emberiség bölcsője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom