Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 40. szám

Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 40. szám Csütörtök, június 7. POUTÍKR! és TfíRSfíDRLMTLfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ előfizetési S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ: DF-NDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FÖMUMKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ IUL AJ DO NO SO '<■ : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A kishitűségről. Nincsen a mai világrengető nagy időkben pogányabb és égbekiáltóbb vallás a kishitűség­nél. Ez a felekezet — fájdalom — társadalmunk összes réte­geiben terjeszkedik, a mi nem igen vall valami egészséges lelki állapotra. A miilyen ritka a harctéren szenvedő, küzdő és vérző ka­tonáinknak panasza, épen olyan gyakori a mi frontunkon küzdő férfiak éktelen zúgolódása és folytonos elégedetlensége. Míg a hű katona férfiasán viseli azt, a mit nem a háború, hanem az élet Ura rót reá, addig az érzékenykedő itthoni urak és polgártársak nemcsak a végtelen háborút szidják, hanem már az élet Urában is már ké­telkedni mernek­Ez a legmodernebb pogány­ság legújabb kinövése napja­inkban. Ha azelőtt a cinikus Istentagadot saját fegyvereivel vertük meg, akkor a mai kis- hitűeket se méltassuk semmi­féle rokonszenvre. A háborúban a közkatona élete épen annyit ér, mint a hadvezéré az élet Ura előtt. A társadalmi életben pedig az egyszerű, de becsületes földmí­ves háborús szenvedése épen olyan értékes a Mindenható előtt, mint a főpapé. Ha nem zendül sem a harc­téri katona sem a frontmögött vergődő társadalmi harcos, ak­kor már méltó fia a mai nagy ujidőnek, melyet csak végtelen megadással lehet előkészíteni és megérdemelni. A milyen fölháborító ma min­den fölösleges mulatozás épen olyan erkölcsi léhaság a jajga­tás. Mennél nagyobb a mi ba­junk, annál közelebb van az Isten, ki ma összes teremt­ményeit a legszigorúbb próbára teszi. Utasítsuk tehát a megszé­dült kishitűt egyenesen a leg­felső fórumhoz. Talán akkor megsegíti, hogy mindaz, a mit ő annyira félt, a földi jólét és vagyon épen annyit ér az Isten előtt, mint maga a kishitűség. Vájjon mit visz magával a túlvilágra hősi halált halt ka­tona ? Az ő erős lelkét, az ő rendületlen hitét, az ő legszen­tebb hazaszeretetét. Mit vinne magával a meg- hasonlott kishitű, ha már hol­nap az örök Bíró elé kerülne? Törpe önérzetét, földhözragadt érdekei sajnálatát és gyarló lel­két, a mivel azonban aligha válthatna jegyet az örökkévaló­ság küszöbének átlépésére. A kishitüek tehát önmagu­kat sújtják, ha tovább sem ed­zik fogyatékos lelkierejüket a több esztendei fájdalmak meg­váltó keresztfájának engedelmes és megadó viselésével. Ne kisértsen ez idő szerint köztünk a kivételes jólét vagy a kivételes életfelfogás. Egyformán süt reánk az igaz­ság napja, egyforma éltetőnk az erkölcsös élet levegője. Le­gyen ennélfogva még sokáig egyforma a mi kitartásunk egyenletes erénye is, mellyel a kishitüek sohasem találkozhat­nak, mig a nagy szenvedések tüzétől teljesen meg nem tisz­tulnak vagy mig a leküzdött nagy fájdalmak szentölt vizével megnem keresztelkednek. Dr. Kőrösy László, Június 12.=ig lehet hadi- külcsönt jegyezni! Hadseregszállítók és hadiözvegyek. A háború utáni időknek legfonto­sabb kérdése lesz a hadiözvegyek és árvák ellátása. Ez azonban «oly élet­bevágó kérdés, amelyet a jelenben is már sürgősen meg kell oldani. Az a nyugdíj, amelyben jelenleg a hazáért hősi halált halt katonák özvegyei és árvái részesülnek, nem elegendő a megélhetéshez, a meg- haláshoz pedig túlságosan sok. A legújabb törvények és rendelke­zések szerint a közkatona özvegye kap egy hóra 6 koronát, őrvezető vagy gefreiter özvegye 8 koronát, tizedes vagy káplár özvegye 10 ko­ronát, szakaszvezetői rangú zugs- fűhrer özvegye 12 koronát, őrmester özvegye 14 koronát. Az árvák pedig atyjuk rangjára való tekintet nélkül havonkint és egyenkint 4 korona járulékot kapnak. Mégpedig a lá­nyok 14., a fiúk 16 életévük be­töltéséig. Ha az özvegy férje a harctéren, szerzett sebesülése vagy a katonai szolgálat különleges fáradalmai foly­tán halt meg, akkor az előbbi nyug­díjhoz még annak 50 százaléka, va­gyis a fele, nyugdíj pótlékképen jár. Ha az özvegy vagyontalan és ke­resetképtelen, akkor nyugdiján kívül még 96 korona évi segélyt kap, az árvák azonban minden esetben csak 4 korona havi nevelési járulékban részesülnek. így a legjobb esetben a hősi ha­lált halt közkatona özvegye kaphat havonkint 18, őrvezetőé 20, tizede­sé 23, szakaszvezetői 26 és őrmes­teré 29 koronát nyugdíj címén. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezeket az összegeket csak az az özvegy kapja, aki teljesen vagyon­talan, munkaképtelen vagy kicsi, nevelésre szoruló gyermekeire való tekintettel keresetképtelen. Ezek az állapotok nem maradhat­nak igy. Államnak és társadalomnak egyaránt arra kell törekedni, hogy a hadiözvegyek és hadiárvák megél-' hetését biztosítsa. Hogy harcoljon a fronton az a szerencsétlen családapa, aki tudja, hogy felesége, gyermeke kolduskenyéren fog élni halála után ? A közvélemény, a parlament a kormány figyelmét sürgősen fel kell hívni a hadiözvegyek súlyos hely­zetére. Vagy fel kell emelni minél előbb a nyugdíj összegét legalább annyira, amennyi a hadisegély ösz- szege, vagy legalább a hadisegélyt kell nyujani a háború végéig, mint az Németországban történik. De az semmiképpen sem igazság, hogy az özvegy kevesebbet kapjon mint a feleség. A nagy drágaság tűrhetetlen. A gyár, az iparos, a mezőgazda, vala­mennyien emelik termékeiknek az árát. Ilyenkor a hősök özvegyeit és árváit pár korona havi nyugdíjjal ellátni, a mai államnak és a nemzet társadalomnnak a legnagyobb szé­gyene. Megyborzad az ember annak a képnek a láttára, hogy mig a had­seregszállítók az államtól milliókat préselnek ki könnyű szerrel, addig az özvegyek és árvák forró könnyeit,, amellyeket a hős apáért hullatnak, nem veszik észre, akiknek hatalmuk van ezeken a bajokon segíteni. Ha az államnak nincsen pénze erre a célra, akkor vessen ki adót azokra, akiknek a vagyonuk a há­ború alatt megnövekedett. Alapos adót azonban, hogy a háborús gaz­dasági konjunktúrák közbejöttével összehalmozódott* vagyonnak lega­lább egy részét kapják azoknak az özvegyei és árvái, akik életükkel védték meg e földet, azt a vagyont, akik mindenüket a hazának áldozták. Meg kell indulnia egy nagy társa­dalmi akciónak a meglevő szerveze­tek és formák között, hogy az öz­vegyek és árvák megélhetését biz­tosíthassuk mert ez a pár korona nyugdíj csak koldusí alamizsna. Hiába van azonban szív, megér­tés, sajnálkozás, ezek a nemes em­beri érzelmek itt nem elegendők. Ide tettek, sürgős tettek kellenek. ß. N. A gyors békének a hadi- kölcsön sikere ad szár­nyat. — Tőlünk függ, bogy mentül gyorsab­bak legyenek ezek a szárnyak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom