Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 39. szám
1917. június 3. ESZTERGOM és VIDÉKE. a hezen lesz a békének világába szorítható ! A világháború, miként a negyven- nyolcas forradalom összeforhatatlanul elválasztotta a múltat a jövőtől. — A világháború eme nagy forgatagában uj lett minden körülöttünk s bennünk egyaránt. — Ezekkel megbirkózni, ezeket legyőzni lesz a béke nagy feladata, hogy szebb és boldogabb jövő legyen osztályrészünk a mai rémes napok után. Hogy mit és hogyan kell cselekednünk, azt nehezen tudnánk meghatározni, s talán mindenki mái és másként értelmezi; de legelemibb kötelességünk a jövő nehézségeinek tudatában az előkészítés, az a átmenet munkáját már most haladéktalanul megkezdeni. Hihetetlen, emberi ésszel fel nem fogható, hogy a világszakadásnak vér és könny tengere után ott folytassuk, ahol elhagytuk. — Lehetetlen, hogy a mát holnap kövesse. Mindazoknak, akik a háború bajait, kárait, szenvedéseit nem ismerve fölényes mosollyal hirdetik, hogy a leszerelés után mindenki örülni fog, hogy él, hogy békében lehet, a már fent említett mély és a jövő alakulását megszabó okok ellentmondanak. Gárdonyi Gézának * Az öreg tekintetes“ c. regénye jut eszembe : Az öreg Csurgó Károly, aki a maga magyarkájával, csizmájával, pipájával, egyenes, őszinte leikével a negyvennyolc utáni időkben nem tud elhelyezkedni. Századokon át a kornak vezető embere, alakja volt s rövid egy évtized alatt dr. Tardy Imre orvosnak padlás szobájában rejtik el, hogy vejének szalonját és orvosi hírnevét alakja tönkre ne tegye. Meg kell békülnünk — valamint ellenségeinkkel is — azzal a gondolattal, hogy az emberek gondolat világa nagyot változott s nemcsak a viszonyok, körülmények lettek mások, hanem az emberek is. Meg kell békülnünk azzal, hogy a világháború után, melyben a munka, a kitartás, a tudás, a „becsületesség, az áldozatkészség heroszi alakokat teremtett, a világbékében is a tudás, a munka, a kitartás, a becsület fognak helyet kérni, hogy végre eltűnjenek a múltnak bűnei, melyekért úgy megbünhődtünk. Meg kell békülni azzal, hogy ideje múlt azoknak is, akik embertársaik becsmérlésével, szembeállításával akartak hatalmat, méltóságot maguknak teremteni, akik a mások hibáit, bajait azért hangoztatták, hogy a saját javíthatatlan erkölcseiket takargassák s tovább űzzék bűneiket. Ezt a bekövetkezendő új világot, amikor végre út fog nyílni a tehetségeknek, a szív szereíetének, s a lélek nemességének, nem lehet lesz visszatartani azzal, hogy a „történelmi osztály“-t állítsuk ellenébe. Ma, a történeti osztályhoz tartozik mindenki, akinek valahol kint a harctéren egy sírdombja domborul, ! aki munkájával, áldozatkészségével részt vett a háború bajaiban, aki könnyet hullatott vagy törölt. Miként a háború összehozott bennünket, az együttérzést, az össze- tartozandóságot megteremtette közöttünk, miként éreztük, hogy egymásra vagyunk utalva s egymást becsülni, szeretni tartozunk, úgy a béke is megköveteli tőlünk, hogy a magunk és nemzetünk boldogulása érdekében egyek legyünk, együtt dolgozzunk. S ha volt idő, amikor a magyar fajának erényeit, nemzetének erejét teljesen kifejthette, úgy a mai történelmi idő ez, amikor a király, és nemzet egy, amikor szívünk dobbanása az ő szívének is dobbanása, amikor a lelkének óhaja, a mi lelkűnkből fakad. Varosok kongresszusának egyetemes ülésén kifejezést nyerhetett volna az a gondolat, elhangzhatott volna az a szent meggyőződés, hogy ma, amikor magyar fegyverek dicsőségének tengerébe hull le észak, kelet s dél hulló csillaga, a nemzet ajkáról felszállhatott volna a fohász: ,,Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.“ A vármegye tavaszi közgyűlése. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának f. hó 29.-én tartott tavaszi rendes közgyűlése a szavazások jegyében folyt le. A nagy számmal egybegyült megyebizottsági tagok d. e. 10 órától délig összesen tizenegyszer szavaztak. Természetes, hogy az egyszermásszor nem ment simán s különösen a tárgysorozat első pontjainál heves szóváltással is fűszereződött, nagy örömére az izgalmakat szeretőknek. Meszleny Pál főispán, miután a tárgysorozat első két pontja lepergett, indítványozta, hogy az alispán- helyettes-választást ejtsék meg, mielőtt a tárgysorozat többi pontja sorra kerülne. Bejelentette, hogy két jelölt van az alispánhelyettesítésre : Palkovics László párkányjárási főszolgabíró és dr. Major Ödön vm. árvaszéki elnök. Mindkét név kimondása hosszantartó éljenzést váltott ki a megyebizottsági tagok részéről. A főispán először „stichpróbát“ kísérelt meg a Palkovics-szavazatokkal, amennyiben felállásra szólította fel azokat, akik Palkovicsot óhajtják alispánhelyettesül. A Major-pártiak heves tiltakozására azonban utat engedett a névszerinti szavazás rendes lefolyásának. A szavazás eredménye Palkovics László megválasztása Ion, aki dr. Major Ödön 38 szavazatával szemben 56 szavazattal választatott meg a felfüggesztett alispán helyettesévé. A párkányi járás csaknem teljes egészében Palkovicsra szavazott, míg dr. Majort a főkáptalan tagjai és az esztergomiak nagyrésze támogatták. Pongrácz Kázmér vm. főjegyző elhalálozásával megüresedett vm. I. főjegyzői állásra az egyetlen pályázót, dr. Szilárd Bélát választotta meg egyhangúlag a közgyűlés. Annál nagyobb volt a küzdelem a II. főjegyzői állás betöltésénél, amelyre dr. Reviczky Gábor I. oszt. szolgabíró és Fekete Rezső vm. I. aljegyző pályáztak. Habár a hivatalos jelölt Fekete volt is, a szavazásnál mégis dr. Reviczky nyert 40 szótöbbséggel. Az így megüresedett 1. oszt. szolgabírói állást ismét egyhangú választás útján töltötték be Maros Antal tb. szolgabíróval. A megválasztott új tisztviselők a hivatalos esküt nyomban letették, mely után legelsőében Palkovics László alispánhelyettes mondott köszönetét a megválasztásért és programijául a kifogástalan vármegyei közigazgatást tűzte ki, amelynek e fontos időkben hivatása magaslatán kell állania. Szépen átgondolt beszédben adott programmot dr. Szilárd Béla is, aki, mint a vármegye I. főjegyzője, hivatalánál fogva az alispánnak is törvényes helyettese és önálló jogkörében számtalan alkalma nyílik üdvös terveinek megvalósítására. Végül dr. Reviczky Gábor rövid köszönőbeszéde zárta be a megválasztásért mondott köszönetek 'sorát. A beszédek után Reviczky Elemér tette le külön a hivatalos esküt, akit a főispán Palkovics László helyettes alispánságának idejére a párkányi járás főszolgabírói teendőivel bízott meg. A fontosabb választások most már véget értek és így a megyebizottsági tagok nagyrésze el is távozott úgy- annyira, hogy a tárgysorozat többi része már csak a megyegyűlés rendes törzslátogatóinak asszisztáíása mellett folyt le. Etter Gyula elhalálozása folytán megüresedett a közigazgatási bizottságnak egy tagsági helye, amelyre Soós Károlyt nagy szótöbbséggel választotta meg a megyegyűlés. Pongrácz Kázmér és Etter Gyula helyébe a központi választmány tagjai dr. Katona Sándor és Pissuth Kálmán lettek. Az igazoló választmányba Mátéffy Viktor, az állandó választmányba pedig Draxler Alajos jutottak be új tagokul. A szavazásba ekkor már egészen jól belejöttek a jelenlévők és egy helyet még a megszüntetett egészségügyi bizottságban is betöltötték. A tárgysorozat még két névszerinti szavazást provokált. Az egyik a hadi jótékonycélokra megajánlandó 2% -os vármegyei pótadó ügyében volt, a másik pedig a Petheő Bor- masztini-féle alapítvány egy nem nemesi helyének betöltése alkalmával ejtetett meg. Az elsőt egyhangúlag megszavazták a folyó esztendőre, a másodiknál Major Máriának Ítélték oda az alapítványt jelentékeny szótöbbséggel. A tárgysorozat összes pontjaival csak déli 1 órára lehetett készen a megyegyűlés. ☆ A hercegprímás Budapesten. Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás pünkösdhétfőn délután Budapestre utazott, ahol kihallgatáson volt Izabella főhercegasszonynál. Szerdán délben újra visszatért székvárosába. Kitüntetett földink. A király dr. Rauchbauer Józsefnek, a Selmecbányái kegyesrendi főgimnázium igazgatójának és városunk fiának, a középiskolai oktatás terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc-József- rend lovagkeresztjét adományozta. Kanonoki beiktatások. Szerdán délelőtt volt a főszékesegyházban Maszlaghy Ferenc püspök, prelátus- kanonok elhunytával megüresedett főkáptalani stallum betöltése a szokott ünnepies szertartások mellett. Fokozatos előlépések elvénél fogva az éneklőkanonokságra dr. Walter Gyula, az őrkanonokságra Bogisich Mihály, a főszékesegyházi főespe- rességre dr. Kohl Medárd, a komáromi főesperességre pedig Brühl József jutván, az így megüresedett legifjabb mesterkanonokságra a király dr. Breyer István c. apát, kultuszminiszteri osztálytonácsost nevezte ki. A kinevezési okiratok felolvasása után dr. Walter Gyulát, Graeffel János prelátus, olvasókanonok iktatta be, Bogisich, Kohl, Brühl és Breyer kanonokok beiktatását pedig dr. Walter Gyula végezte. A beiktatási szertartások alatt a főszékesegyház nagyharangja szólt. Kinevezés. A főispán dr. Vécsey Kálmán közigazgatási gyakornokot tb. szolgabíróvá nevezte ki és szol- gálatjtelre a párkányjárási főszolga bírósághoz rendelte. A király ajándéka. Ő Császári és Királyi Felsége Krammer Simon esztergomi lakosnak, mint nyolc had- bavonult fiú atyjának, magánpénztárából 500 korona elismerő pénzadományt és emlékül nevének kezdőbetűivel díszített ezüst órát ajándékozott amelyeket a főispán ünnepélyes formában ma délelőtt 11 órakor a városház nagytermében fog átadni Krammernak. Jegyzések a VI. magyar hadi- kölcsönre. Városunk első pénzintézete, az Esztergomi Takarékpénztár jó hírnevének megfelelőleg, de követve a nagy idők hívó szavát is, ez alkalommal is lelkes buzgalommal gyűjti a nemzetmentő hadiköl- csönt, minek következtében az első időszak alatt, vagyis múlt hó 12-től 25 ig 690,000. K. hadikölcsöt szerzett és fizetett be az állampénztárba. Ez összegre nagyobb tételeket jegyeztek : 200.000. K-t: Esztergomi takarékpénztár r. t., 150.000 K-t: Esztergomi Főkáptalan, 50,000. K-t : Főkáptalani tiszti-nyugdíjalap, 30.000 K-t: B. L. 20.000 K-t: 26. gyalogezred háborús rokkant alapja, 15.000. K-t: M. I., 10.000 K-t: Bogisich Mihály, Váczy Ambrus, Vác Zubcsek Mihályné, Preszler József, ifj. Paál
