Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-13 / 3 .szám

előretöréssekkel hatalmasan kiépített frontunkat áttörni, az mégsem sike­rül neki mert a mieink mindannyi­szor véresen visszaverik ... A hitszegő olaszokra is sokat számítottak az ententbéliek. De hiába. Ezeknek pláne minden támadása véresen omlik össze bevehetetlen erödvonalunkban oroszlánként harco­ló vitézeink előtt ugy, hogy még egy centimétert sem nyertek egy félév alatt... A szerbekre is hiába számítottak. Szerbiának vége van. Elérte megér­demelt sorsát : a végpusztulását. Most már a vitéz bolgárok is be­jelentették a szerbiai hadjárat befe­jezését. A francák utolsó sikertelen of­fenzivájuk óta annyira kimerültnek látszanak, hogy már nem tudnak érdemes hadműveletekbe kezdeni... A büszke Anglia is ide-oda kap­kod és már reszketve féltheti világ­hatalmát, mert nemsokára Egyiptomra kerül a sor. Hogy az entente tényleg nagy zavarban van, következik abból is, hogy Asquith angol miniszterelnök már legsúlyosabb időkről beszél, Mac Kenna kincstári kancellár pedig az egyik gyűlésen igy nyilatkozott: „Harcolnunk kell a végletekig és lövőszert kell vennünk az utolsó fillérünkért is, ha győzni akarunk." Figyelembe kell venni azt is, hogy az entente erőszakoskodása Görögországgal szemben hiábavaló volt, mert Görögország az önérze­tes és erélyes Konstantin királyával az élén inkább hajlandó a győzel­mes központi hatalmak mellé sora­kozni. Továbbá az entente-hatalmak összetartása és barátsága nem sokat érő, mig ellenben a fegyverbarátság, melyben a központi hatalmak egy­mással élnek, nemcsak meg nem la­zult, hanem erősebb mint valaha ugy, hogy az entente gonosz szán­dékait, melyek a központi hatalmak megsemmisétésére irányultak, úgy­szólván teljesen szégyent vallottak. Ugy hisszük, hogyha az entente csak kissé komolyabban gondolnék, már meggyőződhetett volna arról hogy legyőzhetetlenek vagyunk ... Szóval kitűnően állunk minden harcvonalon. A jóságos Isten meg­áldotta fegyvereinket. E gigászi vi­lágmérközésben vitéz magyar kato­náink, akik világdicsőséget szereztek a magyar névnek, sok-sok esetben igen fontos szerepet játszottak ... Ily dicső és kitűnő háborús hely­zetünk mellet bizton remélhetjük a győzelmes békét, amelynek szelid galambja talán már közelebb van hozzánk mintsem sejtenők. Továbbra is Istenben bizva és hazafias szent kötelességeinkket becsületesen telje­sítve, biztosan haladunk a boldogító béke felé. Nagelreiter Alajos dr. A honvédek kitüntetései. A A Külügy-Hadügy legutóbbi száma táblázatos kimutatást közöl arról, hogy a honvédezredek és a népfel­kelés a háború kitörése óta 1915 november 13-ig hány vitézségi érmet kapott. A kimutatások végöszege a következő: A honvédgyalogságnál összesen 97 arany, 1483 I. osztályú, 5047 II. osztályú ezüst és 3876 bronz­érmet osztottak ki, tehát összesen 1.0.803 ember kapott kitüntetést. A honvédlovasságnál 19-en kaptak arany 249-en kaptak I. osztályú, 780-an II. osztályú ezüst érmet, 568 an pe­dig bronzérmet, összesen 1600-an. A honvédtüzérségnél 7 arany, 195 I. és 409II. oszt. ezüst érmet, to­vábbá 477 bronzérmet, összesen 1305 kitüntetést osztották ki. A népfölkelő alakultaknál 146 arany, 2228 I. osztályú, 7671 II, osztályú ezüstérmet és 6116 bronzérmet, összesen 15.543 kitüntetést kapott a legénység. Szent a béke! Már többször volt lapunkban szó róla, hogy a reáliskola tanári karában nem az az egyetértés uralkodik, amely az inté­zetnek csak előnyére vállnék, hanem ehelyett gyűlölködés viszi a szerepet. Ezen gyűlölködés azután Nagy An­tal és Iványi Pám tanár között a bí­róság elé került, de úgy látszik ité létre nem került a sor, mert a kö­vetkező sorok közlésére kérettünk fel: „Nagy—Pám féle peres ügy kollegi­ális elintézést nyert." A magunk ré­széről hozzá kell fűznünk, hogy tel­jes helyeslésünkkel találkozik ezen megoldás, csak azután igazán tartós legyen a béke. Haláleset. Kovács István kassai állami felső leányiskolái tanár vélet­len szerencsétlenség következtében hirtelen meghalt. Az élet delén le­tört törekvő tanár halálesete mélysé­ges gyászba döntötte nejét született Matus Margitot. Az élők világából elköltözött tanár ravatalát a beszen­telésnél nagy és előkelő közönség állotta körül Kassán és növendékei egész az állomásra kisérték virágok­kal borított koporsóját. A megbol­dogultat kedden helyezték örök nyu­galomra a szentgyörgymezői teme­tőben. Adomány. Az Oltáregyletnek katonáink céljaira a következő ne­meslelkű adományok érkeztek: Mélt. Főkáptalan 100 kor. Hammermüller Karolin Alistál (Pozsonym.) 80 kor., Feichtinger Blanka 10 kor. és 1 pár térdvédőt, 2 pár érvédőt és egy sált. Dr. Dudich Endréné (Nagy Salló) 20 kor. imafüzetekre, dr. Katona Sándorné 4 kor., Schmidt Irma kö­tött 12 pár érmelegítő és 6 pár térd­védőt, özv. Némeih Józsefné 4 pár érmelegítőt, Öszterer kapitányné 3 pár cipő és ruhanemű. Hálás köszö­nettel nyugtázza öz. Reviczky Gá­borné. Az após és vő. Az már köz­ismert dolog, hogy az anyós és a vő nem igen férnek meg, hanem az már ritkább, hogy az após és vő akasszák össze a kocsi tengelyét. Szabó József városi hegyőrhöz va­sárnap délben beállított Török Kál­mán rokkant honvéd. Az após szid­ta vejét, hogy alig került haza már is kimaradozik, mire a vő apósára borította az asztalt ételestől együtt. Az öreg persze az asztal alá került, de ugy látszik az asztal felbontását más is követte, mert az após vejére sütötte szolgálati revolverét, mely­nek golyója Török mellébe fúródott. Szerencsére súlyosabb sérülést a lö­vés nem okozott, mert Török az or­vosi kötés után le sem feküdt. A kenyérjegy. Furcsa világot élünk az már igaz. Az egészséges gyomrú embert is úgy tartják, mint a beteget — csak recipére kap enni. Ropogós sóskifli, négyágú császár zsemlye már régen a mult fátyolos homályában rejtőzik, de kenyerünk az volt a tízes pörköltnek csúfolt 60 filléres, nagyító üvegen észrevehető, paprikás lében meghempergetett 1—2 darabka csonthoz. Most már ez sincs I Ha nincs bilétád jámbor ellensége pénzednek, akkor vendéglő­ben ugyan nem kapsz egy falat kenye­ret sem. Igy már igazán ellehet mon­dani a csallóköziekkel vendéghívás alkalmával — „ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek". Adományok a segély-aktióra. Sziklay Nándor szentmargitai tiszt­tartó 50 koronás adományával járult szülővárosának hősei, az esztergomi vitéz katonák hátrahagyott családja­ik segélyezésére szervezett alap gyarapításához ; ezen felül újévi üd­vözlet megváltása fejében a katona özvegyek és árvák javára adakoztak : Etter Gyula Kéméndről 20 koronát, Rudolf István takarékpénztári titkár 10 koronát, Berán Károly takarék­pénztári könyvelő 10 koronát, Schmidt Sándor dorogi bánya-igaz­gató 10 koronát, Lipovniczky Pál mérnök 10 koronát és Kuti Sándor kereskedő 10 koronát, mely hazafias adományokat hálás köszönettel ez úton nyugtázza: Bleszl Ferenc a segély-akció pénzkezelő elnöke. — Lopják az erdőt. Lapunk egyik barátja vadászat alkalmával látta, hogy a Strázsa-hogy oldalában levő erdő csúnyán meg van lopva. A fák méteres tönkökre le vannak cson­kítva és elhordva. Az illető úriember jelentést tett a város gazdasági ta­nácsosánál erről a botrányos lopás­ról, aki okvetlenül gondoskodik majd az erdő kellő megvédéséről. Tisztaság. Az egyik sütőmes­tert, mert az úgy látszik a tisztaság­nak nem nagy barátja — a rendőr­ség 100 koronára büntette meg. Bu­dapesten botrányos dolgokra jött a rendőrség a burgonyazuzók, pékmü­helyek és cukrászoknál. Amilyen ügybuzgó ami rendőrségünk bizo­nyára fog találni rá módot, hogy az élelmiszerek árusítóit meglepetés szerűen is ellenőrizze és necsak kon­krét feljelentés alkalmával büntesse. A megvadult ló. Vasárnap reg­gel nagy ribilliót csinált Diamant Bé­la mészáros lova. A Szent Lőrinc utca sarkán a ló valamitől megijedt és elragadta a kocsit és a rajta ülő fiatal kocsis nem birt a lóval. A Deák utcában nyargalt már a ló mi­kor egy villám oszlopban elakadt a kocsi és a fid neki esett az oszlop­nak. A szerencsétien fiú súlyos zu­zódásokat szenvedett a fején. Betörések. A határban már is­mét nincs biztonságban a birtokosok holmija. Több pince, kunyhót törtek fel ismeretlen tettesek és ott talált holmit elvitték. A város tulajdonát képező szentgyörgymezői faiskolában levő szerszámkamrát szintén feltör­ve találta a faiskola kezelő. Több kerti szerszámot vitt el a hívatlan látogató. Ugyancsak a szentgyörgy­mezői határban törtek fel egy préshá­zat és onnét több élelmi szert vittek el. Hirdetmény! A pozsonyi m. kir. Erzsébet-tudományegyetem ifjú­ságának az 1915/16 tanév második felével kezdődőleg diákasztal (Mensa Acádemica) fog rendelkezésére állni, A diákasztalt igénybe vehetik a po­zsonyi m. kir. Erzsébet-tudomány­egyetem rendes és rendkívüli hall­gatói (ide értve az államszámvitel­tanra beiratkozottakat is) továbbá bármely hazai főiskolán végzett hall­gatók, ha szigorlatozás céljából Po­zsonyban tartózkodnak. Mindazon hallgatók, akik a diákasztalt igénybe venni óhajtják, erre irányuló és a rektori h. f. dékánhoz cimzendő kér­vényeiket 1916. január hó 18.-áig nyújthatják be quaesturánál. Azon hallgatók, akik ingyenes vagy féldi­jas helyre pályáznak, kérvényeiket szegénységi bizonyítvánnyal és hite­les index másolattal illetve érettségi bizonyítvánnyal tartoznak felszerelni. Amennyiben a folyamodó már más­féle seg-lyben vagy ösztöndíjban ré­szesül, ezen körülmény a kérvényben felemlítendő. Katonatisztek és a divat. Bu­dapestről induló gyorsvonat egyik fülkéjébe két százados szállt be, kik az olasz harctérről jöttek. Nagyon gyengén állottak, nem is sebesültek voltak, hanem betegségüket jöttek haza gyógykezeltetni. A vonatindu­lás előtt pár perccel még két fiatal hölgy szállott a fülkébe, hol a leg­fesztelenebbül tárgyalták ügyeiket. A divat került sorra. A két százados­nak láthatólag rosszul esett a vitat­kozó hölgyek divatról szóló fecse­gése, de nem szóltak semmit. Az egyik szinte magából kikelve korholta a mai állapotokat, ami miatt ő neki már nyáron át ily szürke egyhangú ruhákban kell járnia és mindez a há­ború miatt. Csak arra volt a hara­gos hölgy kíváncsi, vájjon a tavaszra megváltozik-e a divat s ha igen, milyen lesz az ? Erre a kérdésre azonban már az egyik eddig néma béketűréssel hallgató százados adta meg a választ, aki leplezetlen és őszinte haraggal felpattant ülőhelyé­ről, a kíváncsi hölgyek elé állt, ösz­szevágta sarkát, tisztelgett e szavak­kal: — Nagyságos Asszonyom, imádkozzék, hogy tavaszra ne fekete szin legyen a divat! Az Uj Idők a világháború ké­pes krónikája, hétről-hétre ott talál­juk az Uj időkben a magyar csalá­dok e népszerű folyóiratában, amely minden számában egész sorozat ké­pet közöl a 4 világrész minden harc­teréről. Különösen érdekes „Az el­lenségeink táborából" sorozat képei amelyeket egyes-egyedül az Uj idők­ben találhat meg a magyar publikum. A „pillanat felvételek" ötletes és vidám rovata, arróbb cikkek feljegy­zéseiben tükrözi vissza a háború lekét. A Hercezg Ferenc gondos és magas színvonalú szerkesztésében megfelélő heti lap a magyar irodalom szint , java termését közli szöveg részében. A karácsonyi számában Herceg Fe­renc, Gárdonyi Géza, Csathó Kál­mán, Szabolcsek Mihály, Farkas Imre stb. neveivel találkozunk friss és művészi irások alatt, és ugyan­csak a karácsonyi számhoz mellékel­ve ingyen juttatja el minden előfize­tőjének az Uj Idők Herczeg Ferenc „A lámpa világa" cimű teljes önal­lá regényét. Az Ujidők előfizetési dija negyed évre 5 korona. A kiadó hivatal, Budapest., VI., Andrássyut 16. Kívánatra ingyen küld mutat­vány számot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom