Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-23 / 6 .szám

— Ezt adták az oroszok! Végre a harmadik elcsigázott alak a csámpás csizmáját emelte föl: — Ilyen az angol ajándék! Kujon. A névtelen levél. (V. I.) Most, mikor a névtelen hősök százezrei, milliói vérüket ontják idegen földön a nemzet becsülete, fennálásáért, és az itthon maradottaknak minden percet íelkell használni a közös boldogulásáért — akadnak emberek akiknek alacsony piszkos lelkük rágalmaz, intrikál, családi békét tesz tönkre még a betyár becsületet is mellőzve — névtelenül. Elég alacsony gondolkozásuknak, hogy valakit szabadságoljanak a katonaságtól, vagy az itthon hagyott feleség szóba álljon valakivel és már megy a névtelen levelek tömege. Piszkos, minden mocskot megtűrő lelkükkel befurakodnak névtelenül irott levelükkel az asszony bánatába, hogy még keserűbbé tegyék létét a gyanúsítás mérgével. Tömegesen találjuk ezeket a papírra vetett mérgeket a katonai fellebbvalók kezeiben, hogy gyanút keltsenek a szabadságolt ellen. Elmerészkednek az ily eléggé el nem ítélhető emberek a gyanú gyilkos nyilaival a halál leskelődő árnyékába is — messze, a lövészárkokba is, hogy meggyanúsítsák az itthon hagyott hitvest, családot. Névtelen dolgokkal nem is volna érdemes foglalkozni, ha ezek nem vetnének esztergomi társadalmunkra oly nagyon szomorú árnyékot, melyet már nem elég elhessegetni, hanem kikellene radikális módon irtani az árnyat vetőket. Kérlelhetetlenül kellene megbélyegző módon eljárni az ilyen emberi ábrázattal járó bestiák ellen. Aki nem mer nyíltan vádolni, az hallgasson és aki névtelenül rágalmaz — azt kikellene dobni a társadalomból, mert az ily ember megérdemelné, hogy névtelenül, száműzve bolyongjon a világban — mint névtelen levelei. Az erkölcsi Ítéletet azonban súlyosbíttani kellene azzal is, hogy az ily névtelen leveleket adják át az illetők a rendőrségnek, hogy kuttassák ki azok iróit és a bíróság bizonyára fog rá tudni módot, hogy kellő megtorlásban részesítse az ily gyalázkodó, családi életet felforgató gazembert. Szivart, cigarettát, dohányt, újságot, könyvet a sebesülteknek ! Az orosz Vörös-Kereszt misszió asszonyai, eljöttek meszsze északról hozzánk, hogy megtapasztalják, miként bánik a magyar nemzet azokkal, akiket a hadiszerencse rabjaivá tett. Ha kegyetek hazatérnek, saját érzékeikkel észlelt tapasztalatok után mondhatják el, hogy a magyar a hadifogolyban, mihelyest hatalmába esett, nem lát mást, mint embert, embertársát. Láttak önök szellős, tágas, világos, kényelmes, fogolytáborokat. A fogolytáborokban láttak kegyetek műtermeket, amelyeket a barbár magyarok rendeztek be az önök fogságba esett művészeinek és hallottak énekkarokat, amelyeknek műsorába a kegyetek dalosai önként, hálából igtatták be a magyar nemzeti hymnuszt. A városokban, falvakban láttak szabadon, otthonasan járó orosz foglyokat, akikkel a magyar iparos, kereskedő, gazdálkodó becsülettel, sőt ha munkájukal kiérdemlik, — becsüléssel bánik. Kegyetekellenőrző útjukban, amelyen nem maradt rejtett szemük előtt semmi, — többször adtak kifejezést megelégedésüknek. Reméljük, haviszszatérnek messze hazájukba, azokkal a méltatlan rágalmakkal szemben, amelyeketa kegyetek hazájában és hazájukkal szövetséges államokban szórtak ránk, — nyíltan az egész müveit emberiség számára tartják meg beszámolójukat útjuk eredményéről. Hölgyeim! Mondják meg otthon, de mondják meg a nagyvilágnak is, amit saját érzékeikkel tapasztaltak a vengerszkik kis hazájában. Mondják meg, hogy az orosz fogoly kenyere épp oly jó, mint a magyar katonáé ; az orvos a foglyot épp úgy ápolja, mint a saját vérét. Mondják meg otthon a Miriáknak, Tatjánáknak, hogy a magyar nők tisztelik és megértik, méltányolják és megkönnyezik az ő fájdalmukat. Mondják meg, hogy a barbár vengerszkik országában a francia, angol, olasz nemzetiségülakosságnak senki se vetette szemére nemzete bűnét. Mondják, hogy az itt rekedt angol nyelvtanító és a francia bonné, vagy olasz vívómester épp oly kényelemben, tiszteletben, korlátozatlanságban él, mint a háború előtt. S kérjék meg a hazájukbeli hatalmasságokat, hogy ami hadifoglyainkkal, a mi humanizmusunknak csak tizedrészét alkalmazzák s akkor mi nyugodtak leszünk a sorsukat illetőleg. Erre kérik kegyeteket hölgyeim, a barbár vengerszkik. Adományok a segély-akcióra. A hadbavonult esztergomi hős katonák hátrahagyott családjaik segélyezésére újabban adakoztak: Az esztergomi Főkáptalan 2 havi részlet fejében 300.-koronát, Réger István fürdőbérlő 30.-koronát, Havasi Jolán 2Q.-koronát és egy névtelen jótevő 12 korona 60 fillért; ezenfelül kizárólag a hadiárvák és özvegyek javára következő adományok érkeztek: Brühl József prel. kanonoktól az eddigi 920.-korona adományához ismét lOO.-korona, Sáfrán Józsefné lábatlani lakos gyűjtése 26 korona 20 fillér, Schalkáz Ferenctől, új évi üdvözlet megváltása cimén 10.-korona, végre egy névtelen jótevőtől 2 korona. — Fogadják a nemesszivű adakozók e hazafias adományokért a segélyző bizottság hálás köszönetét. — Bleszl Ferenc pénzkezelő elnök. Koksa-ügy. A szomorú sikkasztási ügy ismét előbbre jutott a befejezés stádiumához. A vizsgálat ugyanis kiterjesztetett Kotra Kálmán pénztáros, Hurai Ferenc főszámvevő, Adorján Gyula gyakornok és Kreutz napidijasra is, akik ezen kiterjesztés ellen felebbezéssel éltek. A komáromi kir. törvényszék vádtanácsa * a felebbezést elutasította és igy az ügy befejezése által hamarább vet világot az egész manipulációra. A közönség minden rokon és ellenszenvet félre téve jogosan várja a tiszta képet, melynek rámáját oly drágán fizette meg. Leszámolás. Dr. Perényi Kálmánné úrnő 1915. évfolyamán hozzá érkezett adományokról melyeket a hadbavonultak gyermekei és tartalék kórházainkban osztott szét leszámolt. A leszámolást Gaál László pénzügyi tanácsos vizsgálta felül és azt teljesen rendben találta. A fáradságot nem ismerő úrnő, aki esetenként nyilvánosan is nyugtázta az adományokat, amit részletekben mi is leközöltünk — fogadja a nagy közönség legmélyebb elismerését ez uton is. A párkányi járásban rendezett karácsonyi gyűjtés leszámolása. Alulírott annak idején a párkányi katonai üdülőkórházban tartózkodó katonák karácsonyára gyűjtést rendeztem, a melynek eredményét a következőkben közlöm : Stampai János gyűjtése köbölkúton 26 K. 36 f. Kucsera Gyula gyűjtése Kernenden 17 korona 94 fillér, Meszes Ferenc gyűjtése FarnaJon 39 K. 47 f. Lévay Sándor gyűjtése Múzslán 30 K. Pór Sándor gyűjtése Bényben 18 K. Szelle Károly gyűjtése Dunamocs 21 K 25 f. Nemes Károly gyűjtése Szőgyén 40 K. Morva Dénes gyűjtése Bátorkesz 20 K. Czirok Géza gyűjtése Kuralon 84 K. 42 f. Báthy Béla gyűjtése Ebeden 72 K- 57 f. Róth Ede gyűjtése Béla 38 K. László István- Párkány 92 K. A főszolgabírói hivatal gyűjtő perselyéből 11 K. 26 f. összesen 511 K.27 f. Ezen ősszegből 300 koronát adtam át Briebecher kórház állomás parancsnok alezredes úrnak, és pedig | miután a lábadozók szerinte a karácsony estéjére elegendő módon elláttattak az alezredes úr kérelmére a a cs. és királyi 26 gyalogezred rokkant katonái segély alapjára juttattam. Az utóbb érkezett 170 koronából 70 koronát Dr. Perényi Kálmánné és 70 koronát özv. Reviczky Gáborné úrnőknek- küldöttem át az esztergomi katonai tartalék kórházakba levő, s 30 koronát a Kolozs kórház főnöknője útján a Kolos kórházban levő katonák karácsonyára. Karácsony után még érkezett 41 korona 27 fillér, amelyet a főszolgabíróságnál lévő perselybe helyeztem el, s mely összeget egy később meghatározandó jótékony célra fogom fordítani. Ezekután pedig fogadják mindazon urak, kik a gyűjtésben segédkeztek, s a szép eredményt lehetővé tették hálás köszönetemet és hazafias üdvözletemet. Palkovits főszolgabíró. A jószívű közönség figyelmébe. Az esztergomi hadikórházak felszerelése idején a közönség köréből sokan ajándékoztak tollvánkosokat és huzatokat a kórházaknak. Ezek a nagylelkű adományból származó felszerelési tárgyak azonban megfogytak, mivel sokat a ragályos beteg után el kellett belőlük égetni. A közönség körében oly fényes példákban megnyilvánult áldozatkészség bátorít fel, hogy ez irányban ismét kérelemmel álljak elő. A jó szívvel felajánlott tollvánkos és huzatneműt, kérem hozzám küldeni, hogy a kórházakban levő hiányokat ezekből pótolhassam. — Tisztelettel Perényi alispánné. Adományok. A m. sz. korona országainak vörös-kereszt egylete esztergommegyei választmánya pénztárába újabban befolyt adományok : Bagara András 1 kor., Kovács Béla bánya főmérnök újévi üdvözletei megváltás cimén IC kor., Pilismarót község elöljárósága vörös-kereszt bélyegek eladásából befolyt 13 korona Kurbély Vince bencés tanár névnapi megváltás cimén 20 kor. Kiváló tisztelettel, Esztergom, 1916 január 20. Zsiga Zsigmond pénztáros. Még a virág is tilos az ellenséges földről. Rendeletileg tiltották meg. Amiről már régóta írtak az újságok, azt most a kormány is rideg rendelet szavaiba foglalta. A legutóbb rendelet kimondja, hogy a díszítésre való lemetszett virág, lemetszett füvek, levelek és ágak szállítása az ellenséges országokból és azok védőterületeiről tilos. Tilos tehát az ellenséges földről való becsempészés is ! Az egész rendelet, nyolc sor, de úgy érezzük, hogy soha még virágok ennyire össze nem akaszkodtak, mint most, amikor még az üde füvek és virágok is csupa nebáncsvirágként állnak torlaszt a nemzetek között . . . jöjj koszorús lánynak! A pénzszerzésnek annyi megengedett módja van, hogy se szeri se száma, hát még a megnemengedett módnak ! Tolvajlás, csalás mind olyan nyitott ajtó amelyen a táglelkismeret